Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)

1910-10-15 / 45. szám

6-ik oldal.

KÖZÉRDEK

45. szám.

október 15.

pásztori áldását az agg jubilánsnak. Délben az esperesnél fényes ebéd volt, a hol 5 fia, 2 leánya és számtalan unokáktól környezve előkelő és fényes társaság ünnepelte az agg lelkészt és szerető hitvestársát, kiknek részünkről is tartós boldogságot kívánunk.

Számonkérőszék. A vármegyei szá- monkérőszék szombaton tartotta ülését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt, melyen a tagok részéről Madarassy Gyula és N. Szabó Antal jelentek meg. A bizottság beható vizsgálat alá vette a vármegyei tisztviselők félévi tevékenységéről szóló jelentést és a tapasztaltak felett teljes megelégedésének adott kifejezést.

Zsidó polgártársaink sérelme. Több oldalról vettünk panaszt, hogy a folyó hó 13-iki vármegyei közgyűlés napját a vármegye vezetősége célzatosan az izraeliták legnagyobb ünnepnapjára, vagyis „Hosszú- napra“ tette, a mikor a gyűlésen a zsidó vallásu bizottsági tagok nem jelenhetnek meg, mert vallásuk ettől eltiltja őket. Utánna járván a dolognak, a következőket tudtuk meg. A vármegyei szabályrendelet értelmében a rendes évi közgyűlés október hó első napját követőleg csütörtökön tartandó meg, akadályoztatás esetében pedig a másik héten szintén csütörtökre lett a közgyűlés napja szabályrendeletileg megállapítva. Tudvalevőleg a folyó évben, csütörtök az idén október 6-ára esett s igy a vezetőség a nemzeti kegyeletre való tekintettel halasztotta október 13-ára a gyűlés megtartását. Határozottan rosszakaratú hazugságnak kell kinyilatkoztatnunk minden olyan szószátyár- ságból eredő rágalmat, a mely a gyűlés napja kitűzését célzatosságnak minősítené, mert annak alapja sincsen, de olvasóink ismerve lapunk iráját, tudja jól, hogy el sem tűrnénk azt, bármely oldalról jönne is, hogy a felekezeti kérdés úgy a közigazgatásban, mint a társadalomban szőnyegre kerüljön és ezáltal polgártársaink jogai a legcsekélyebb csorbát szenvedjenek.

Ököritói segélykiosztás. A szerencsétlenül járt ököritói tüzkárosultak felsegélyezése iránt kiküldött bizottság szombaton tartotta ülését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. A bizottság a beérkezett főszolgabírói jelentések alapján a segély mikénti kiosztása tárgyában beható tanácskozás után 5 osztályt állapított meg. Az 1-só osztályba tartozók 944 K, a Il-ik 781 K, a III. 454 K, a IV. 200 K, az V. osztályba tartozók 50 korona segélyt kapnak a begyült 154,384 korona összegből. A segélyek kiosztása a belügyminiszteri jóváhagyás után azonnal és a helyi bizottságok által lesz foganatosítva.

Iskola gondnokság. Csaba Adorján főispán a királydaróci áll. elemi népiskola gondnokságába: elnökül M. Szabó Miklós ref. lelkészt, lapunk főmunkatársát, tagokká Gerson Kázmér, Szőcs Dávid, Kulcsár Valér és Faff János ottani lakosokat nevezte ki.

Járásbíróság Csengerben. A pénteki közigazgatási bizottsági ülésen Mándy Dezső bizottsági tag indítványt adott be, hogy a bizottság Írjon fel az igazságügyminiszterhez egy Csengerben felállítandó járásbíróság iránt. A bizottság Jákó Sándor kir. ügyész rendkívüli meleg ajánlata mellett egyhangúlag magáévá tette az indítványt és a felirat elküldése mellett felkérte a főispánt a kedvező elintézés kieszközlésére, s igy ismerve főispánunk rendkívüli nagy befolyását, bizonyosra vehető az, hogy 1911 év folyamán Csenger járásbíróságot kap.

Fegyelmi bizottsági ülés. Vármegyénk fegyelmi bizottsága pénteken tartott ülésén tárgyalta több községi elöljáró fegyelmi ügyét és Grosz Benő fehérgyarmati orvos felebbezését az I. fokú határozat ellen. A bizottság több elöljárót dorgálásra és kisebb fokú pénzbírságra Ítélt. Grosz Benő fegyelmi ügyében pedig az I. fokú ítéletet, mely 300 kor. pénzbírságot rótt ki, a feleb- bezés elutasításává}, jóváhagyta.

Kitüntetés. Ófelsége, vármegyénk főispánja előterjesztésére Dr. Vajay Károly Szatmár sz. kir. város polgármesterét kir. tanácsossá nevezte ki.

Nagylelkű adomány Nonn Gyula városunk általános szeretet és tiszteletnek

örvendő építésze a helyben létesítendő conviktus javára 5000 K-nát adományozott.

Kinevezések. A f. hó 13-iki közgyűlésen vármegyénk főispánja Szombati Ödön nyugalmazott szolgabirót tb. főszolgabíróvá, Ináncsi Elek kincstári jogügyi s. fogalmazót tb. alügyészszé nevezte ki.

Merénylet a lápi érdekeltség ellen. A legnagyobb megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy újabb merénylet készül az ártéradóval súlyosan terhelt ecsedi-láp- érdekeltség ellen. Ugyanis a társulat igazgatósága egy javaslatot nyújt be a legközelebbi közgyűlés elé, melyben a tisztviselői kar részére ujabbi 20 százalék fizetési pótlékot kér az uralkodó drágaság címén engedélyezni. A javaslat ilyen formában magán viseli azt a rut önzést, mely a láptársulat vezetőségét teljes meztelenségében tarja az érdekeltség elé. A társulat igazgató-főnöke jelenleg 9600 korona törzsfizetést élvez, természetbeni lakást és ellenőrzés nélküli uti-számla felszámítást. (Ezt Luczifer kartársunk V. cikkben már ismertette) így jövedelme 12—15000 korona évente amiért nem dolgozik absolute semmit, — az aláírásokat kivéve. Ez a jövedelem egy miniszteri tanácsos fizetését jóval túlhaladja. A társulatnál alkalmazott többi tisztviselő fizetése nem áll arányban, mert a szakaszmérnök, aki fárasztó és lélekölő munkát végez alig kap 4000 koronát s igy a többi tisztviselők is szerény dotatióban részesülnek. A társulat azon tisztviselői, akik igazán dolgoznak, a kik reggeltől napestig húzzák az igát, az Írnokok kapnak évi 1000—1200 koronát, s akik igazán reá vannak utalva arra, hogy nehéz megélhetéseikön segítve legyen. Reméljük azt, hogy a közgyűlés nem fogja a javaslatot ily formában elfogadni és a rut önzésen épülő törekvéseket határozottan visszautasítja. Emeljék a kis fizetésű tisztviselők fizetését, megérdemlik, mert dolgoznak érette, de semmittevés és bank, nyomdánál is külön fizetés és jövedelmet huzó egyének fizetését ezrekkel emelni és az ártéradóval súlyosan terhelt érdekeltség terheit hiábavaló kiadásokkal terhelni, köny- nyelmüség, helyesebben véteknek tartanók.

Brutális rendőrtizedes. F. hó 12-én este a szőlőből jövő vegyesen intelligens hölgyek és urakból álló társaságnak kellemetlen kalandja támadt. Gara rendőrtizedes, Demidor Ignácz egyik creaturája, a nevet- getés közben hazatérő társaságot holtrészeg állapotban rendcsinálás címén megtámadta s durva minősitlen szavakkal illette s csak a férfitagok erélyes közbelépésének volt köszönhető az, hogy a nyert rendreutasítás után, a rendőr távozott. Elvárjuk a hatóságtól, hogy az ügyet vizsgálat tárgyává teszi. Az illetők felkérték szerkesztőségünket — a hölgyekre való tekintettel — neveik elhallgatására, de a hatóságnak készséggel bocsájtjuk rendelkezésére a sértettek névsorát.

Egy csoda „pfújság.“ Szatmáron „Szatmár-Németi“ cim alatt egy sajtótermék jelenik meg. Ennek a lapnak riportere — egyéb érdekes témák hiányában, mert a lap kong az ürességtől — azzal foglalkozik, hogy más lap sajtóhibáit keresi és arról laphasábokon foglalkozik. így foglalkozott egyszer, a lapunkban előfordult sajtóhibákkal is, holott 12 oldal terjedelemnél az igen könnyen előfordulhat. Ennek a „pfuj- ság“-nak pedig az a sajátsága, hogy tele van sajtóhibával, sőt hireit más lap kiollózásából merítve, nem veszi azt sem észre, hogy ezek a hírek már meg lettek cáfolva és igy értéküket vesztették. így történt legutóbb, hogy a lap, mely szerdán délbe jelenik meg, elparentálta Wirth Sárikát, holott a fővárosi lapok azt kedden, a „Szamos“ szerdán reggel megcáfolta. De ez még semmi 74-ik számában egy tárcát közöl, melynek értelme sincsen és abban az alábbi sajtóhibák fordulnak elő: szótagolla, katolius, viság stb. stb. Nem célunk a 4 oldalos lapban előfordult 388 sajtóhibát felsorolni, csak figyelmeztetjük a nevezett „pfujság“-ot, hogy egy lapnál nem az a kérdés, hogy van-e benne sajtóhiba, de az, hogy mi a tartalma? Ennél a kérdésnél pedig a „Szatmár-Németi“ amely más lap sajtóhibáit táilalja olvasói elé — szóba sem jöhet.

Becsapott egérpusztitó. Az idén tudvalevőleg rendkívül elszaporodtak a mezei egerek. Csengerujfalu határában és óriási károkat okoztak is az ottani uradalmi kasznár megkísérelte az egerek elpusztítását. Első sorban napszámosokat fogadott fel, hogy pusztítsák a kártevőket, ez nem vezetett eredményre. Azután 500 drb egérfogót állított fel a mezőn, melynek vége az lett, hogy az egérfogók eltűntek a mezőről, de az egerek még jobban elszaporodtak. Végre még egy utolsó kísérletet tett. Kihirdette, hogy minden 10 egér után, melyet a mezőn fognak és hozzá beszállítanak, 10 fillér jutalmat fizet. És csodák csodája! Százával szállították a falubeli gyermekek az egereket, úgy, hogy a kasznár alig győzte fizetni a jutalomdijat. Az egerek azonban ennek dacára nem fogytak a mezőről, sőt szaporodtak. Végre reájött a dolog nyitjára. Ugyanis a macskák kezdtek elszökni a faluból, a házaktól s erősen pusztultak. Ennek okát kezdték kutatni a háziasszonyok és igy kisült a turpisság, hogy a gyermekek, az egérszállitók, voltak az egérfogók eltulajdo- nitói, akik a háznál, a szérüskertekben össze- fogdosták az egereket s adták el jutalomért neki. Azóta vigan cincognak az egerek a mezőkön s egyik bájos egér amazon úgy haljuk, csokrot készül Dezső napján a kasz- nárnak egy oklevél kíséretében átadni, mely azt tartalmazza, hogy az egereknek Csenger- ujfaluban október 1-én éjjel 12 órakor tartott országos nagygyűlése, nemes pártfogójukat az egértenyésztés terén kifejtett érdemeiért, díszpolgárrá választották.

A „Minimax.“ Ilosvay Aladár vármegyénk szeretett alispánja egy rendkívüli üdvös intézkedéssel gazdagította a közjó és a közbiztouság érdekében kifejlett eddigi számtalan rendelkezéseit. Ugyanis a legutóbbi jánki tűzvészre való tekintettel — a hol tudvalevőleg a községi levéltár is a láng martaléka lett — elrendelte, hogy a városok, községi elöljárók és a fenhatósága alá tartozó hivatalok egy a belügyminiszter által is melegen ajánlott „Minimax“-féle tűzoltó készüléket szerezzenek be, a mely biztos garanciát nyújt arra nézve, hogy belső vagy kisebb szabású tüzeseteknél a veszély pár pillanat alatt elfojtható. A készüléket, valamint annak rendkívüli könnyű alkalmazását vasárnap délután mutatta be Weisz Lajos, az „Első Magyar Minimax gyár részvény- társaság“ mérnöke a városi kórház udvarán Dr. Sternberg Géza igazgató, B. Nagy Elek gondnok, felelős szerkesztőnk, a tűzoltóság kiküldötte, az ápolók és nagyszámú közönség jelenlétében. Az udvaron hasáb fából egy máglya lett felállítva, a melyet erősen megáztattak petróleummal, azután meggyuj- tották. A midőn a máglya javában égett, a gépezetet működésbe hozták, a mely pár pillanat alatt teljesen eloltotta a tüzet, úgy hogy az ismét lángra lobbantható nem volt. A készüiék — a melynek több kultur államban a lakosság részéről való kötelező beszerzése el van rendelve — igen sikerült alkotás s csak elismerést érdemel szeretett alispánunk, hogy belátva a készülék nagy fontosságát, annak a községek részére való kötelező beszerzését elrendelte.

Az aradi vértanuk exhumálása. Ismeretes az a szép mozgalom, amelynek célja az aradi vesztőhely földjének megvásárlása volt. Igaz, hogy gyűjtés utján nem folyt be oly összeg, ameíylyel meg lehetett volna a vesztőhelyet vásárolni, de Arad város érdemes tanácsa elhatározta, hogy a hiányzó összeget a város pótolja és igy a vétel megtörtént. Most pedig a bizottság elnöke, Barabás Béla dr. intézkedett, hogy a vértanuk földjén nyomban megkezdjék az ásatásokat, melynek célja az, hogy exhumálják a vesztőhelyen maradt holttesteket. A vesztőhely néven ismeretes földdarabon tudvalevőleg kilenc honvédtábornokot akasztottak fel a tizenhárom vértanú közül. A kilenc kivégzétt hős közül négynek a holttestét a kivégzés után megvásárolták a hóhértól hozzátartozóik. Ezek közül Damjanich és Lahner Mácsán, Vécsy gróf a Vécsey-család aradi sírboltjában, Leiningen-