Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-12-10 / 53. szám
53. szám december 10. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. fogtechnikus. és én mégis elbámultam vasárnap este. Azért Írtam meg, hogy a fővárosban teszem mindezeket, mert azt mondják a pestiekről, unják magukat, ha vidéki hangversenyen vannak. Dehogy unják, én bámultam és sírni szerettem volna, mert szép volt, gyönyörűségesen szép. Mert láttam magam előtt azt a fehér- hajú embert és láttam a feleségét s elképzeltem azt, hogy az a fehérhaju ember még gyermek és az a nevető asszony még leány és az a gyermek éjfél idején az Íróasztala fölé borul s rak sűrűn egymás mellé fekete pontokat, dúdolva hozzá egy nótát, egy titkos keserűt: „Édes anyám kösse fel a kendőt a fejére.“ S az én szép álmaimba belevegyült sok disharmonia. Az asztalhoz Falussy Árpád lépett. Az öcsém súgta a fülembe: „a volt főispán.“ Ez az ember elkezdett beszélni. Nemzeti irodalomról és egyebekről. Mért veszik el a kedvét az embernek! Mért áll az asztalhoz ez az ember, ki semmit se ért ahhoz, amit beszél? Vagy talán igaz az, amit mondott? Hogy a „renaissance korabeli irók teremtették meg a magyar nemzeti irodalmat?“ Igaz ez? Aki ilyet is mer mondani, gyanakodom benne, hogy méltó volna egy irodalmi egyesület elnöki székébe!? Jó, hogy nem sokáig tartott. Aztán sokan jöttek. Dóczy, Dóczyné, Rózsa Lajos, az opera tagja, Hajnal Arthur és aztán Kaufmann Sándor. Dóczy arról olvasott, hogyan születik a magyar nóta. Szépen, sokat, jót olvasott, csak kifeledett egyet. Azt, mikor születnek a legszebb magyar nóták? Mikor azt énekli az a pontok fölé hajoló gyerek: „Felednélek, felednélek, de nem tudlak feledni.* Mikor a szerelem támad. A felolvasás közben — illusztrációként — Dóczy-dalokat énekeltek Rózsa Lajos és Dóczyné helyett, ki rekedt volt, Hajnal Arthur. Rózsa gyönyörűen, biztosan énekelt, szép hanggal. Fejlődésének tetőpontján. Gyönyörűen színezett. És Hajnal ? Bizony abban volt rakásszámra hamis hang, készü- letlenség, amit aztán nemcsak a közönség, de Kaufmann Sándor is megsinylett, kisérvén ő zongorán az énekszámokat. Különben a kiséret jó volt. A következő szám Mágott Györgyié volt. Szép nő, csinos és szép szemei vannak. Mély érzéssel szavalta Dóczynak a „Liliom Klára“ c. elbeszélő költeményét. Dóczyné ült a zongorához. Precízen játszotta Gaál: •„Magyar ábránd Dóczy-dalok felett“ cimü müvét. (Márkus Lilly is nagy zongoraművésznő. De azért nem hiszem, hogy megmerte volna tenni azt, mit Dóczyné, hogy a közönség előtt ráncigálja le a keztyiijét és karkötőit, meg a gyűrűit.) Az utolsó szám Rózsáé volt. Operaáriákat énekelt a „Traviata“-ból ésa„Tan- hauser“-ből. A közönség lelkesen, zajosan tapsolt. Mert éreznie kell valamit az embernek, ha Rózsa énekel. Valamit éreztünk. Mi lehetett? Ki tudja? De tapsoltunk, melegen, szeretettel. Vége volt. Akik zajra vágytak, a Magyar király kávéházba mentek társas összejövetelre. Én hazafelé ballagtam. Megcsapott a hideg és én mégsem éreztem, csak láttam azt a fehér- hajú embert és haza gondoltam a kisanyámra, ha én most, most elénekelhetném neki csendesen, titkon, keserűn: „Édesanyám kösse fel a kendőt a fejére!“ Hinta. == Levélpapii- kiilöitlegraégek, ízléses képes kártyák üü Weisz Zoltán kedésében Szatmáron ===== ! ! Elismert szolid árak ! ! === Vidám esetek. Útbaigazítás. Egy helybeli cipész mester utasítja ta- noncát, vigye haza annak a nagyságának a cipőit, aki délelőtt itt volt és nagyon „kiabált.“ A fiú elmegy. Mikorra a kapuhoz ér, elfelejti a nő nevét. Már-már azon töpren- kedik, vájjon nem kellene-e visszafordulni s megtudakolni a nevét, amikor éktelen kiabálás üti füleit. Egyenesen a hang felé tart s bekopogtat: — Kézit csókolom, hazahoztam a cipőket, mindjárt megismertem a nagyságát» hangjáról. * A kirúgott berúgott. Egy éjjeli mulatóhelyről kiröpitik a vendéget, úgy hogy az nyöszörögve terül el a földön. Jön a rendőr és galléron ragadja: — Maga be van rúgva? — Nem, kérem, én — kivagyok rúgva. * A kávé. — Irodalmi csodák. Jelenet egy kávéházban. Egy ifjú leül és szóllitja a pincért. — Hozzon egy világos kávét bőrrel. A pincér rövid idő múlva hozza a megrendelt italt. A vendég beteszi a kávéba a cukrot, kanalával keverni kezdi, majd összerezzen. Abbahagyja a kavarást, hüvelyk és mutató ujját beledugja a csészébe és egy hajszálat húz ki a kávéból. Nyugodtan hívja a pincért és kedélyesen igy szól: — Hallja pincér! Ön tévedett. Én bőrrel kértem a kávét és nem bőröstül-sző- röstül. * Egy modern regényíró könyvében olvassuk a következőket: „A járókelők megfordultak, hogy megcsodálják a szőke fejecskét, amely teli tüdővel szívta magába az illatos levegőt“. Később: „A nagy férfi egyik szemével olvasott, másikkal irt“. Ez igazán nagy férfiú lehetett. * A délibáb. Lajos bajor trónörökös és neje Mária Terézia trónörökösné, Adelgunda, Witrud, Helmtrud és Gudelinde hercegnőkkel megtekintették a Hortobágyot. És amint körülnéztek a végtelen róna- ságon, egyszerre csak különös perspektíva tárult eléjük: rengeteg város keliősközepén mesébe illő, csodaszép várkastély, gyönyörű kerttel. A palota tágas udvarán daliás testőrök és szolgák sürögtek-forogtak Mátyáskorabeli festői magyar uniformisban. A várpalota erkélyén jóságos arcú ősz király, unokái környezetében. Mögötte a trón várományosa, aki elragadtatással néz az ő leendő Székesfővárosára. — Mi az ott? Kérdi Ozori István rendőrkapitánytól a bajor trónörökösné. A rendőrkapitány nagyot sóhajtva, szomorúan feleli :-- Csak délibáb, fenséges asszonyom. Csalóka délibáb ! . . . * A csavargó és a szivarvég. A rendőrségre a napokban bekísértek egy csavargó külsejű ejmbert. A rendőr akkor csípte el, amikor éjjel egy házban becsengetett és a házmesterrel veszekedni kezdett, mert nem akarta beereszteni. Részeg volt s úgy látszik eltévesztette a kaput. De azért botrányt csinált. A rendőr bekísérte. A napos nyomban letartóztatta s másnap a kijózanodott ember ott állotta kapitány előtt. — Utcai botrányért elitéltem három napi elzárásra. Felebbez ? A csavargó egy ideig gondolkozott, majd szemérmetes ábrázattal ránéz a kapitányra és igy szol: — Kapitány ur, ha nekem adja azt a kis szivarvéget, ami a szájában van, nem felebbezek. Megkapta a szivarvéget, a szájába kapta és nagy megelégedéssel kisérte a rendőrt a dutyi felé. J ____mm _____Valódi rozs kenyér csakis a kutya véd- Jeggyel - ' Telefon Telefon seam 88. szám 88□ u fü §= l£ a p 3a a- t ó = Kolumby Nándor fűszer-, csemege-, bor és ásványvíz- kereskedésében UNT agykároly, Vármegyeházzal szemben. O ar abj a 30 fillér. Csemege szőlő, naponta friss kassai, prágai és debreczeni E= felvágottak. E= ÄÄ 1 1 Ököritó. Tizenkét méter széles fekete márványkockákon, aranybetükkel ékes emlékkő hirdeti az ököritói temetőben 1910 március 27-ét, e legborzasztóbb husvét vasárnapot. Zokogó emberek száma fetreng a még be sem gyepesedett sirhalmon, amely alatt 132 felismerhetetlenségig öszszeégett ember alussza örök álmát. Könnyapadt szemű emberek ezre állja körül a sirhalmot, amelyről Isten szolgája hirdeti az Igét, a feltámadást, hirdeti az Egyetlent, a megfoghatatlant, dicséri az Urat ott, ahol keze nyomán csak kin, fájdalom, átok, nyomor fakadt. Hirdeti az Igét, mig az ajkat összezsugoritja, szeméből könnyet csikar a fájdalom.s mi, akik megtépett hittel hallgatjuk a levegőbe szétfolyó szavakat, csak egyet hallunk, egyet értünk a szóból: por és hamu vagyunk és semmi több. December 4-én, vasárnap 11 órakor leleplezték az ököritói tűzvész alkalmával elpusztultak emlékére állított siroszlopot. Az emlékmű, mely 12 méter széles s 4 méter magas, lángnyelvben végződő oszlopokból áll, a közepén egy tüzet tartó amforával, amely felett a következő felirat áll: Az 1910 március 27-én történt tüzkatasztrófa áldozatainak emlékére. IT /1 12 P I \ r T ÍI I /I 12 év óta fennálló üzletébe a legkiválóbb minőségű ^ bútor márványlapok ' NAGYKÁROLY ..— gyártását vezette be. Ui
