Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-07-16 / 32. szám
Nagykároly, 1910. julius 16 32-ik szám. III. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK ^ KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. szám. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő: DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6'— korona félévre 3-— korona. Vidékre postán küldve egy évre 7 — korona félévre 3 50 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő jogosult Az élet. Nagykároly, 1910. julius 14. A legtöbb ember minden törekvése oda irányul, hogy boldoggá tegye önmagára az életet. Vannak aztán olyan emberek is, akik nemcsak magukról, nemcsak övéikről, hanem másokról is akarnak gondoskodni. Innen van aztán, hogy az emberek boldogi- tását célzó, a közművelődést terjesztő, tanintézetek, egyesületek folyton szaporodnak. Annál érthetetlenebbnek látszik, hogy mennél jobban szaporodnak az iskolák, mennél több a jótékony intézményünk, az elégület- lenség, a panasz annál nagyobb. Ez a körülmény, nagyon veszedelmes dolog. Hiszen a sorsukkal meg nem elégedő emberek, valóságos csapást képeznek a társadalomra, a közrendre. Ma már csaknem minden eszköz megvan arra nézve, hogy a bűnnek elkövetője gyorsan kézre kerittessék. Mit tapasztalunk ? Nem azt-e, hogy a visszaélések, tolvajlások, gyilkosságok nagy száijia folyton növekszik. A tömérdek, büntetendő cselekmény elkövetésének kiinduló pontja más nem lehet, mint az, hogy a legtöbb ember mennél könnyebben, mennél kényelmesebben szeret élni. Hogy valaki könynyedén megélhessen, ahoz vagy vagyon, vagy kiváló ész kell. A gazdag emberek száma azonban nem oly nagy, hogy a csépeletlen kazlak alatt az élősdiek megélhessenek. Sok ember kevés tudománynyal, hiányos szakismerettel vág neki az életnek s csakhamar bekövetkezik a csalódás. A csalódásra jön a panaszkodás, fenyegetés és a büntetendő cselekmények elkövetése. Innen van, hogy a sok iskola által nevelt, élethivatását betölteni képtelen emberek, zaklatják a jótékony intézményeket, veszélyeztetik a vagyon biztonságát. Nem az iskolák számának szaporítása ellen szólunk mi, hanem azon tapasztalatnak adunk kifejezést, hogy az iskolák falai közül sok tudákos, féltanult olyan ember lép ki az életbe, akik könynyen szeretnének megélni. Igaz, hogy sokan azt tartják, hogy az iskolákban elsajátított ismeretek csak alapot képeznek arra nézve, hogy a törekvés az életben arra tovább építsen. Nagy hiba, hogy sok ember nem akarja belátni, miszerint az iskolai bizonyítvány mellett még sokat kell tanulni és tudni, ha meg akarunk felelni hivatali, vagy rhás állásunk követelményeinek. Innen van, hogy sokan feledik, miszerint az embernek maga iránt való kötelessége a holtig való tanulás. Legtöbben felveszik a harcot az élettel, a megélhetésért küzdő emberekkel. Ha nem képesek a harcot kiállani, ha nem képesek az igazi okos emberekkel haladni, készen van az élettel az emberekkel való meghasonlás. Soha nem fordult elő annyi öngyilkosság, annyi bűneset, mint napjainkban. A féltanult, az önképzésről megfeledkezett embereknek nincs más eszköze, mint a golyó, vagy az elégületlenek nagy számának növelése. Mindez nem elég, mert vannak, akik adósuknak tartják az életet, mely ha meg- zsaroltatni nem engedi magát, nem riadnak vissza a bűnesetek elkövetésétől sem. Már ez igy soká nem tarthat. A mai nevelési rendszeren változtatni kell. A szülők neveljék gyermekeiket hajlamaik, észbeli tehetségük szerint az életnek. Az iskolák dobják el a feleslegest, tanítsanak arra, ami tanult és kevésbbé tanult embereknek okvetlenül szükséges az életben. Szakítani kell az eddigi tanmóddal és arra kell oktatni az ifjúságot, aminek hasznát veszi, amire szüksége van az életben. Ha ezt teszik, akkor nem lesz annyi szerencsétlen, az életben, elfoglalt állásában, boldogulni nem képes ember. Hiszen miként lehetne jó ügyvéd, aki jól fogalmazni nem tud. Miként lehet jó pap, akit szónokolni meg nem tanítottak, vagy aki erre képességgel nem bir? Igen sok példát látunk az életben arra nézve, hogy egyeseknek megvan ugyan az általános, a haladó kor által megkövetelt műveltsége, de épen azt nem érti kellően, amivel kenyerét keresi. Nem csoda ezek után, ha a sorsukkal, állásukkal meg nem elégedő emberek nagy száma folyton növekszik. Nem csoda, ha sok ember a züllés, a bűn útjára tér és veszélyezteti azok vagyonát, akik tudnak és akarnak keresni. Komoly és olyan dolgok azok, melyek nagyon is megérdemlik, hogy velük foglalkozzanak, mert az igazi szegény legényeknél sokkal veszedelmesebbek azon tanult, jó modern emberek, akik behizelgik magukat s alkalmas pillanatban megcsalnak, meglopnak és tovább zónáznak, újból való szereplésre. Ne szaporítsuk ezek számát, mert nem törődömségünkért keservesen fogunk meglakolni. Kínai mesék E címen fordított le egy kötetnyi kínai népmondát Ludvig Ernő, a monarchia clevelandi kon- zula. Könyvéből náhányat itt bemutatunk. Pán ur éltes hölgyet vett nőül. A lakodalom már véget ért, a vendégek elszéledtek és a férj újdonsült feleségével egyedül maradt. Azelőtt a nagy sürgés-forgásban, — ugyszólán — nem is volt alkalma szeműgyre venni menyasszonyát és csak most a téte- a-téte-nél tűnt fel neki a sok redő és ránc, amellyel a feleségének a homloka tele volt szántva. — Mond csak, kedves, hány éves vagy? — kérdé tőle. Az asszonyka hamiskásan lesütötte a szemét és igy szólt: — Nemrég multam 45 éves. A férj hitetlenül nézett rá : — Hát a nászcédulára mit írtál, hogy hány éves vagy ? — Azt írtam, hogy harmincnyolc esztendős vagyok. — Tehát hazudtál, és úgy látszik, hogy most is füllentesz ! Az asszonyka azt felelte, hogy nem. Szentül esküszik, hogy igazat mond: azaz, hogy ... 45 éves ! Hanem a férjének még ez is valószínűtlennek látszott. Mindig újra faggatta kérdésekkel, mert hisz minden férjnek jussa van ahhoz, hogy ezen diszkrét ügyben felvilágosítást nyerjen attól, akivel azontúl bajt és örömet megosztani tartozik. Az asszonyka makacsul megmaradt ezen utolsó állításánál. Ekkor a férjének jó ötlete támadt. — Késő van. — mondá ideje volna nyugalomra térni. Ne tartóztasd magadat, drágám ! Nekem még egy kis dolgot kell elvégeznem. Eszembe jut, hogy megfeledkeztem a sótartót megnézni. Tegnap este, mikor feledékenységből nyitva hagytam, a patkányok nagy pusztítást vittek véghez benne. A felesége nem tudta megállni, hogy ne nevessen : — Haha, bolonddá akarsz tenni engem. Egész életemben nem hallottam hogy a patkány sót eszik, pedig 68 esztendő alatt csak lett volna alkalmam meggyőződni róla í * Tejfölös szájú legényke jött a borbély műhelyébe borotválkozni. A borbély hozzáfogott a munkához, de alig egy pillanat múlva már belevágott az ifjoncnak az arcába. Egy pár pillanatra rá újra megvágta őt. Mielőtt elkészült volna a fél arcával, öt-hat vágás diszlett rajta. A borbély erre összehajtá kését, mondván : — Hagyjuk abba! Nem borotválhatom az ifjú urat. Hanem, — és hangsúlyozott minden szót — szolgálhatok egy jó tanácscsat. Várjon még egy pár évig. Mikorára olyan kemény lesz a feje bőre, mint egy jegenyefa-deszka, akkor majd leborotválom egészen. * A szegény ember tüzelőfát vitt haza magának, mert tél derekán járt az idő és igen hideg volt odakinn. Az idény legszebb, legdivatosabb női-ruha kelméi a legnagyobb választékban Kaphatík : SZILAGYI IMRE : női- és férfi-divatáru kereskedésében ( Nagykároly, Deák-tér. ■ Lapunk mai száma 8 oldal
