Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-10-01 / 43. szám
Nagykároly, 1910. október 1. 43-ik szám. III. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. szám. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő: DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6 — korona félévre 3 — korona. Vidékre postán küldve egy évre 7 — korona félévre 3 50 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő jogosult Nagykároly tisztasága. Nagykároly, 1910. okt. 1. (S) Fölhívást bocsátott ki Debreczeni István polgármester, amely szerint: „szállodák, vendégfogadók, korcsmák, gyárak, ipari műhelyek, intézetek, kávéházak tulajdonosai és általában a város minden polgára köteles ügyelni, hogy az összegyűjtött szemét kihordása előtt, oly ládában vagy tartályban helyeztessék el, hogy annak szétszóródása meg ne történhessék." Van a rendeletnek még több pontja, amely mind a tisztaság megóvására vonatkozik. Annyit már kiderített és bizonyossá tett a tudomány, hogy minden nyavalya ellen leghatásosabb medicina nem az, amit a patikában árulnak, hanem a seprű, a locsoló, a kefe, a súrolórongy, a fürdő. — Egyszóval: a tisztaság. Az utcának, a háznak, a lakásnak, a ruhának, ételnek, italnak kifogástalan tisztasága. A kolera hála Istennek még nincsen nálunk, a minthogy kolerajárványról Magyarországon beszélni még nem [lehet, — reméljük, sikerülni is fog a veszedelmet torkon ragadni és megfojtani, még mielőtt telezabálná magát emberrel, pusztítással, gyászszal. De ha már a kisértete is jár és meredt szemével rémitgeti az embereket, vegyük valami hasznát az ijedelemnek, a mit aztán eltehetünk magunknak nyugodtabb időkre. Mert egy szomorú és dicstelen valóságot minden bakteriológiai vizsgálat nélkül is meg kell állapítani. És ez az, hogy Nagykárolyban ahhoz, hogy kolerafészek legyen, csak a kolera hiányzik. A fészek, melyben kényelmesen elnyujtózkodhatik, a a melybe magát beeheti, petéit kiköltheti, egész rusnya házanépét elhelyezheti, nem hiányzik. Ez van bőségesen. A lakásínség nyomorúsága ezt a szándékát nem érinti. Sőt kvártélyt csinál neki. Ne kergessük a szót. Nagykároly szép város, már eléggé nagy város, de nem tiszta város. Nem mondjuk, hogy utcáin halomban hever a szemét, de még kevésbé merjük mondani, hogy a tisztaság az, ami rajtunk ragyog. Ami ragyog az egészen más. Még csak nem is ezüstforint: de van bőven olyan is, ami nem is ragyog. A nagykárolyi utca bizonyosan nem ragyog a tisztaságtól. De nem is kell a ház elé kimenni, hogy az ember söpörni valóra akadjon Ebben a városban van igen sok kívülről szép ház, amelyekben, ha a kapun belépsz, egy pillanat alatt koleragyanus tüneteket tapasztalsz magadon. A bűznek és piszoknak egész orcsesztruma hangversenyez az udvaron a hangszernek olyan erejével, hogy maga Strausz Rikárd is beleszédülne. Ez a helyzet tette a nagykárolyi házak egész tömegét alkalmassá arra, hogy fészke és termékeny tanyája legyen minden kórságnak, nyavalyának. Az udvaruk szemétdomb, a kapukon riasztó lehellet csapódik ki az utcára. Nem lenne-e helyes, ha időnként egy házbííznéző bizottság végigvizsgálná ezeket az épületeket ? Biztosíthatjuk róla, hogy anyaga a vizsgálódásnak akad bőségesen és nemcsak a kültelkeken. Többet lát, mint amennyit látni szeretne. Ami pedig a föntebb említett polgár- mesteri fölhívást illeti, hát legyen szabad arra vonatkozólag még megjegyezni, hogy ha a város — igen hegyesen — arra inti a lakosságot, hogy tartsa tisztán az udvarokat, akkor célszerű lesz, ha a város előljár a jó példával és mindenekelőtt a betorkoló mellékközökben radikális tisztogatást végez. A jó példa ragadós, ebben az Esetben pedig különösen az. I Október 6. | Nagykároly, 1910. október 1. Az aradi vértanuk gyászos halála napjának évfordulója pár nap múlva ismét elérkezik. Elérkezik, hogy emlékezetünkbe idézze azokat a halhatatlan hősöket, akik készebbek voltak életüket feláldozni a hazáért, semhogy fejüket a rabigába hajtsák. A hazáért! rf Szinte idegenül hangzik ez a szó a mai materiális világban, a midőn mindennek hadat üzennek, a mi eszményi, a midőn a társadalmi rend felforgatására irányuló törekvések legfőbb célja kiölni lelkűnkből mindent, a mivel eddig a legszorosabb összefüggésben voltunk s helyébe az önzést, az Én véghetetlen imádását helyezni a legmagasabb piadesztára! A mai kor nagy részének gyermeke előtt nevetséges utópiának tűnik fel, hogy alig hat évtized előtt akadtak oly férfiak, a kik a haza hivó szavára kardot rántottak kezeikbe s vérük hullásával, életük feláldozásával küzdöttek azért a szent eszményért, a melyet hazának nevezünk! És voltak olyanok is, a kik — midőn porba hanyatlott a fennen lobogtatott három- szinü nemzeti zászló, — a midőn már bizonyos volt, hogy sokszor megcsufolt, megvetett, kikergetett, de végül idegen segítséggel mégis győzedelmeskedő ellenfél rettenetes bosszuállásra készül, nem riadtak vissza attól sem, hogy a bosszuállás áldozataivá legyenek és példát adjanak az utódoknak arra, hogy a hazáért mindent fel kell áldozni, még életünket is! Az a sok, sok vértanú; az a számtalan ártatlan áldozat, a kinek feje pallos alatt hullott le, a kiket golyó ölt meg, vagy akasztófán végezték nemes életüket a szent szabadságért, a haza, az édes magyar haza jobb- léteért, megmentéséért, vájjon hiába hozta volna ezt a mérhetetlen áldozatot? Vájjon az ö vérük terméketlen talajra hullott, a honnan nem kelt volna ki a szabadság, a hazaszeretet virága? Vájjon azoknak, a kik fennen hirdetik, hogy a haza a közszabadság, vallás csak üres fogalmak, a melyeknél sokkal előbbre valók a jólét, kényelem és az egyéni korlátlan szabadság, nem mozdul meg kebelükben a szív, a midőn az aradi templom harangja gyászimára hivja a hivőket?; Élfeledte volna, hogy az aradi Tizenhárom vértanú hullása teremtette meg a mai Magyarországot, az ő erős karjaiknak köszönhetjük mindannyian, hogy ebben a hazában szabadon élhetünk és mint szabad nemzet gyermekei élvezhetjük azokat a kellemeseket és egyéni jogokat, a melyek az emberi létnek legfőbb kellékei? Nem, nem feledtük el! A magyar nemzet nem volt és nem lehet háládatlan soha! Nem magyar az, a kinek szivéből kihalt a vértanuk iránti kegyelet, a kinek vére nem buzdul fel az ő példájukon s á ki nem kész követni őket! Igen. — Szivünk minden érzelmével az aradi Golgotha felé fordulunk az ő haláluknak évfordulóján. Elmegyünk imádkozni az ő emlékoszlopuk elé. Könyeinkkel öntözzük bitófáiknak helyét és ajkainkon a haláluk soha nem lankadó zsolozsmái zengjenek. Ezer éves, szép, imádott hazánk szabadságát pedig továbbra is megfogjuk védeni! A mi karjaiuk is lesznek oly erősek, mint az övéik voltak. RT Sau Moh fifjy dinébe : %í=s£% az ősz legszebb újdonságai, a legfinomabb gyermek-trikók, kalapok, ingek, '■«, oá«», mindenféleférfi- és ^jutányosabb árak mellett kaphatók női toillBttB-cihheh a legnagyobb választékban B L U IVi Ä R NB I Hl íéríi"éS nÖÍ díva*áru özlEtéllEn Nagykárolyban, Széchenyi-utca. (Hám. kath. iskolával szemben.) Pontos kiszolgálás! Fcgyházban Kötött harisnyái; egyedüli «agy taljtára. WW legolcsóbb bevásárlási forrás! Lapunk mai száma 12 oldal terjedelemben és 3500 példányban jelent meg.
