Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)
1910-04-30 / 21. szám
Nagykároly, i 910. áprilüs 30. HL évfolyam. _ z; -iK szánt. KÖZÉRDEK É R M ÉLLÉ K. \ KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP. 910 Megjelenik minden szombaton reggel. |j Főszerkesztő: DR. B1S1TZ BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. szám. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő : SÍM KŐ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz, hordva egy évre 6*— korona félévre 3*— korona. Vidékre postán küldve egy évre 7*— korona félévre 3*50 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő jogosult. Kísért a gyarrneknap. Legyen?! — Ne legyen?! Még élénk emlékezetében lehet olvasónknak az a szenzációs botrány, amelyet egyik tekintélyes fővárosi napilap leleplezése okozott. Az „Országos Gyermekvédő Liga“ központi vezetőségének egyesei által elkövetett hallatlan merész és szemtelen (izéiméi, csalásai az egész ország lakosságát izgalomba hozták. Magában a fővárosban, mikor a sorsjáték nyereményeiről kisült, hogy azokkal a legalávalóbb visszaéléseket követték el, hogy az ezüstnek, aranynak hirdetett nyereménytárgyak silány fésűkké, gombostűkké és ki tudná elsorolni, hogy minő szemétdombokra való apróságokká sülyedtek alá, elementárisán kitört a fölháborodás az Országos Gyermekvédő Liga ellen. A becsapott emberek százai, ezrei ostromolták a Ligát, kártérítést követelve. Hiszen ama Liga-sorsjegyek javarésze a szegény munkásnép kezébe került. Áldoztak a humanizmus oltárára abban a reményben, hogy amint a hangos plakátok hirdették, némileg vissza is térül az; mert minden sorsjegy nyer. Fölösleges tovább részletezni. Hisz magában Nagykárolyban ezer s ura van ilyen sorsjegy, a melyet be sem váltónak, mert beváltás esetén nyereményként semmi esetre sem várhattak gombostűnél, fésűnél, stb. egyebet. A főnyereményeket odafent ügyesen elnyeregették az érdekeltek, a többiből a leleplezés után senki sem kért. És ezt a világra szóló botrányt annak a Ligának égisze alatt követték el tervszerüleg egyesek, amelynek érdekében Nagykárolyban is annyiszor rendeztek páratlanul ügyes, pumpoló, kiszipolyozó gyűjtést. Nem akadt városunkkan egy szál ember talán, akit a tavalyi, vagy azelőtti gyermeknapok valamelyikén az adakozás urnájához- hozzá ne vezettek volna. Urnők-urnőkkel, úri leányok egymással, fiatal urak fiatal társaikkal vetekedtek, hogy minél több kincs gyűljön az urnába. Városunk derék kereskedői és iparosai pedig áldozatot nem ismerve, kivétel nélkül oly nagy buzgalommal járultak hozzá a gyűjtéshez bevételeik bizonyos százalékának felajánlásával, hogy általános feltűnést keltett. És mindezen nemes ambíció, lelkesedés, buzgólkodás mire fecsérelődött el a legnagyobb százalékban? Össze hordottunk sok-sok ezreket, hogy legyen odafent egy nehánynak mit elsikkasztania, hogy legyen, nehány érdekeltnek mit elzsebelnie, és ami a legbosszantóbb, hogy ráadásul „minden sorsjegy nyer egy értékes ezüst vagy arany tárgyat“ hangos hirdetéssel becsapják az egész országot!! Biztos tudomásunk van arról, hogy a leleplezés után sokan meg sokan azt mondták: „Ezért ugyan volt mit futkároznunk, volt miért áldoznunk. Nagykárolyban még ezideig nem lett intézkedés téve a gyermeknap megtartása iránt.“ De úgy haljuk mégis lesz. Vagy legaláb is akar lenni. Az „Országos Gyermekvédő Liga“ elnöksége megkeresést intézett a helybeli vezetőséghez az idei nagykárolyi gyermeknap rendezése tárgyában. Úgy látjuk, hogy az erre irányuló előzetes intézkedések megbeszélésé céljából a gyermeknap rendező-bizottság tagjait gyűlésre hívja össze a polgármester. Ezt jónak találjuk. De még jobbnak tartjuk azt, hogy ha ezen bizottsági ülésen egyhangúlag kimondják, hogy nem rendeznek ezentúl gyermeknapot, meri a közönség a múltak alapján ellenszenvesen fogadná. A kereskedők, iparosok sem hozzák meg többé azt az áldozatot, a miben eddig mindig első helyen állottak. Szóval az esetleg rendezendő gyermeknap kudarcot vallana. Ne értsen félre bennünket senki sem ! A Gyermekvédő Liga eszméje, célja azzal a botránnyal mitsem veszített értékéből. Azt mindenki méltányolja most és fogja ezután is méltányolni. Azonban a bizalom annyira megingott a szervezet iránt, hogy ma egész indokoltan mindenki meggondolja, hogy hova adja a pénzét. A Gyermekvédő Liga úgy tudjuk uj vezetőséget kapott. Az uj vezetőség mossa le a Ligára száradt sok szennyet. Akkor újra számíthat a közönség hathatós támogatására. Előbb azonban nem! És addig ne is rendezzünk gyermeknapot! OBRÁK A legjobbak. K obrák i sfobraki cipők 1 II cipők! LegelegáasaMíak. Legkényelmesebbek. Kizárólagos raktár DEBRECENBEN, Piacz-üícza 42. szám alatt. äz öngyilkos. — Humoreszk. — Irta: PALLOS ÁRPÁD. Volt nekem egy jó pajtásom, Fülrp Márton. De mi csaK Marczinak öíinertük. Foglalkozására tisztességes bankhivatalnok, ki koíe- ségeit mindig pontosan teljesítette, úgy, hogy felebbvalói nagyon szerették s meg is becsülték iörekvő szorgalmát. Már minden úgy indult gyorsabban, hogy hivatalában szép karrierje lesz s barátai jó előre dörzsölgeíték a jövő reménysége fejében tenyerüket, a mikor majd benyújtandó váltójuk Fülöp Márton igazgató ur elbírálásában érté- kesithetövé válik. Ám mind e szép reményeknek útjába vágott egy hangverseny. Marczi barátom, hogy hogy nem felolvasást tartott mindnyájunk legnagyobb meglepetésére. S a hangversenyen belekóstolva a siker gyönyörébe, nagyon is sok szabad idejét most már a muzsa szolgá 1 atába szegödtette. S a múzsa igen sokszor látogatta meg ihletet barátomat. A rendes sarokasztal a kávéimban irodalmi központ lön, a hol az irodalmi sarjuhaj- tások meghallgatásra találtak. A vége a dolognak az lett, hogy mindnyájunk biztatására Marczi egyik költői szülöttjét be.küldötte egyik napilapnak. Szivdobogva vártuk a lap másnapi számát. Mindannyian megvoltunk győződve arról, hogy Marczi müvét üdvriadallai fogadja a szerkesztőség, őt magát pedig azonnal legalább is a Kisfaludy-Társaság azon tagságával kínáljak meg, melyet a hirtelen felbukkanó tüneményes irói tehetségeknek tartanak fen már oly régen'. Ám várakozásunkban alaposan csalatkoztunk. A lap rövidén, de annál velősebben azt üzente, hogy miután tárczairókkal szerződéses viszonyban áll, kik a lapot a szükséges irodalmi' termékekkel ellátják, idegenek e fajta czikkeit nem használhatják. — Sebaj, oda se neki — vigasztaltuk Marczit. Ez tisztára véletlen. Ha a lapnak nem volna szerződése az Írókkal, úgy bizonyára örömujjongással fogadta volna müvedet. így más lapnál kell próbálkoznunk. No igen próbálkoznunk, mert a Marczi ügyét valamennyien magunkévá tettük. Még aznap beküldötte egy általunk felül- mulhatatlannak vélt munkáját egy más lapnak. Ez a lap csupán kedden küld szerkesztői üzeneteket. Hogy miért éppen kedden, azt nem tudnók megmondani: Nyilván, hogy a szegény irók türelmét a végsőig feszítsék. Vagy talán a szerkesztő vasárnapi szórakozásnak tartja fenn a beérkező kéziratok elolvasását. Alig bírtuk a keddi napot bevári. Most már holtbizonyosra vettük barátunk diadalát. De hogyisne, mikor azt a íárczáját küldötte be, a melyen még a iegkérgesebb szivü tagja is asztalunknak elszontyolodott, oly meghatóan irta meg azt Marczi. A keddi „szerkesztői üzenet“ lesújtó hatással volt reánk. „Ha ön azt hiszi, hogy múlt századbeli romatuikus limonádéjával a mi közönségünk Hatóságilag engedélyezett végeiadás! kanavász, asztalnemű, chiffon, karton, ágyteritő, függöny, szőnyeg és az összes e szakba vágó áruimat hatóságilag eageáéiynzet* Yégeladásos Kiárusítom. A nagyérdemű közönségnek van szerencsém tudomására hozni, hogy raktáromon lévő ruhaszövet, vászon, Tisztelettel 1011 iJmbsi.
