Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)

1910-04-30 / 21. szám

2-ik oldal 1910. ápril 30. KÖZÉRDEK. 12-ik szám. STEI MÁRTON női divatáru cégnél tavaszi costume és ruhakelmék válo­gatott újdonságai gyönyörű színekben és óriási választékban már raktáron vannak. Saját készítményt! teljes menyasszony kelengyék 500 koronától 10.000 koronáig. Előzékeny kiszolgálási Kitessékelt képviselőjelölt. Szunyogh Mihály gebei szereplése. A „Magyarország“ tegnapi számában Szunyogh Mihály diadal útjáról szóló czikkre vonatkozólag teljesen megbízható forrásból kapjuk az alábbi hirt! E hó 24-én tartotta Szúnyog Mihály prog- rammbeszédét Gebe községben, de nem lehet e szereplését sem szerencsésnek, sem dicső­ségteljesnek mondani. Hodászról jött a jelölt ur 2—4 szekér idegen szavazó kíséretében. Már a falu végén gyerek-sereg fogadta nagy „macs­kazeneszóval“, mely állott ócskavasak, mosdó­tálak stb. összeveréséből, melyet megfelelő ba­rátságtalan zajongás egészített ki. Ócska pesti zsákokból készült zászlókat lengettek a jelölt ur előtt, melyeken ez a nagy betűk (kréíafelirat) szolgált üdvözletül: Abcug Szúnyog ! Le vele! Szalma csutakok voltak hosszú póznákrá kö­tözve annak symbolizálására, hogy zsidó hus- vét első napja vagyon ... A dicsőséges be­vonulást kondás-tülök, duda, sip, pergő, dob stb. tette közérdeklődés tárgyává, melyeknek hangjai mellett az összefutott nép élén meg­állód a jelölt ur a gör. kath. templom előtt, programmját előadandó, de voltaképpen csak feleselni volt kénytelen a minduntalan vitát kezdő Szálkái párt híveivel, kik közül egyiknek azt felelte a jelölt ur, hogy meg kellene fojtani, mire a jelenlevők hangosan tiltakoztak. Hát bi­zony, a magáról megfeledkezés kiváltja a go­rombaságot másokból is, kivált az ilyen zajos időben. Szó-szót hozván, egy kis parázs ve­rekedés lön rögtönözve, melynek végét be nem várva, a jelölt urat lehúzta az asztalról régi barátja, mindenese, mire egy jó embere ka­ronfogva elvezérelte a ref. templom elébe, mert aligha nem kiporolták volna ruhájából a ho- dászi port, hol már csendesebb hangon, de hasonló erkölcsi sikerrel mondá el a jelölt ur többször félbeszakított, meg abcugolt mondó­kéit minden hatás nélkül. Egyik választópolgár Szűcs Gábor azt kérdezte a jelölt úrtól, hogy miután első vá­lasztásakor a világon mindent Ígért, adóelen­gedést stb., hát hogy lehet az, hogy azon 4 év óta az adók óriás mértékben emelkedtek s terheink milliókkal szaporodtak? mire Szunyogh a ki Elefánt szeretne lenni, elég ügyetlenül, ellenfelöitjét: Szálkái Sándort nevezte meg bűnbakul, a ki eddig képviselő nem is volt, melyért válogatottabbnál válogatottabb czime- ket nyert jutalmul. Talán azt' méltóztatik a je­lölt urnák hinni, hogy Gebén minden csoda­bogarat be lehet adni ? Eltávozásakor lovai nem akartak indulni, jóllehet csipkedték a Szúnyogok, miért is a Szálkái Sándor választói segítettek a szekerét kitolni a faluból. Ilyen programmbeszédei van­nak az egész kerületben s a tendencziózus hamis híreket a fővárosi lapokban ő és titkára — a kit Mátészalkán nem régen alaposan el­vertek — adja fel. Szálkái Sándor jelölése iránt leírhatatlan a lelkesedés az egész kerület­ben s dacára, hogy Szunyogh Nagyecseden a választóknak egész vaggon kapát vásárolt megválasztása teljesen bizonyos s a kapák csak arra fognak szolgálni, hogy Szunyogh előző ciklusán nyert mandátumát eltemessék a föld alá, hogy soha többé ne is láthasson napvilágot. & $ BAKTERIUM-MENTES & $ természetes ásványvíz ÜDIT-GYÓGYIT. ÜDIT-GYÓGYIT. Vese- és hólyagbajoknál, a vesemedence idült hurutjainál, hugykő- és fényképződésnél, a légutak és a kiválasztó szervek hurutos bántalmainál kitűnő hatásúnak bizonyult. ORVOSILAG AJÁNLVA. . Főlerakat: KEREKES ÖDÖN cégnél NAGYKÁROLYBAN. Ä múltak árnya. VIII-XXXVI. Közli: L u c z i f e r. A felesleges és oknélküli kisajátítási perek által felemésztett óriási összegeken kívül volt a társulatnak egy érdekes kiadási tétele, amely a munkálatok költségeiben nyert fedezetet. Ez volt a vendéglátás költségei. Boldog, boldogtalan, aki a társulat mun­kálatait megtekintette, bizottság, amely búsás napidij és kilométerpénzt számított fel kiszál­lásáért, társulati tisztviselő, amely egyes kikül­detésben résztvett, jóllehet erre külön napidij- ban részesült, az mind a társulat vendége volt. Miniszteri kiküldött, aki ellenőrzési szolgálatokat teljesített, felülvizsgáló, aki sohasem talált semmi kifogásolni valót, (még a XVII. a hid feleme­lési munkálatért sem, ahol tudvalevőleg az ok­leveleden mérnök téves méretezése folytán közel 40000 korona, vagy még több felesleges kiadást teljesített a társulat) az azt kísérő tisztviselő, az mind a társulat vendége volt. Evett, ivott, teljes ellátásban részesült itt mindenki és azt a társulat fizette. Nehogy pedig kitűnjön az, hogy kik vettek részt az ebédeken és a nagy lako­mákon, nehogy a számvizsgáló-bizottság kifo­gásolhassa azt, hogy az igazgató, avagy a mér­nök ebédszámlái is a társulatnak van felszá­mítva — holott egy ilyen kirándulás a társu­latnak ebédszámlákon kívül útiköltség és napidijakban 400—500 koronáját emésztette fel — az ebéd, vacsora, reggeli stb. számlákban sohasem lett részletezve az, hogy kik vettek részt a bizottságokban. Az igy elköltött összeg kitehet 5—8000 forintot. Hány köbméter földet lehetett volna ebből kiemelni, hány kisajátítási pert lehetett volna ebből meggátolni, mennyi véresverejtékes munkájába került ez a kisgaz­dának, mig ártéradóba kiizzadta, azzal nem gondolt senki. Folyt a dinom-dánom, folyt az ital, hiszen tehették, úgyis a társulat fizette. Egy másik százezreket felemésztő tétel az utiszámlákra fordított összegek. Itt megjegy­zem legelső sorban azt, hogy egyik szakasz­életét besavanyíthatja, akkor ön egy szörnyű tévedés sajnálatra méltó áldozata. Tetszett volna ötven esztendővel előbb születni, akkor talán lett volna olvasó publikuma a „Szivfutár“, vagy a „Póstakürt“ hasábjain. E szörnyű üzenet rettenetesen feltüzelte asztalunk harcziasabb elemeit. Már azon vitat­koztunk, ki verekedjen meg barátunk helyett, a lap felelős szerkesztőjével, a midőn én uj ajánlattal próbáltam lecsillapítani a felbőszült kedélyeket. — Próbáljunk meg még egyet. Küldje be Marczi egy hosszabb novelláját, például „Az álomlátó“ czimüt egy heti laphoz, várjuk meg annak a feleletét s további intézkedésein­ket függeeszük fel addigra. Az eszme tetszésre talált s a kardok egy hétre ismét visszakerültek hüvelyükbe. A novelle beküldetett. Szombat délután majd lehúztuk a fő- pinczért ebelasztingba bujtatott vékony lá­bairól. — Kérem a „Hónap“-ot. — Ide adja nekem! — Hiszen ez a múlt heti. — Sivitottuk feléje. — Még nem érkezett meg a mai, hang­zott felénk szomorú válasza. Végre megjött a lap. Mint felbőszült sioux indiánok vad csapatja, úgy vetettük magunkat a hetilapra. Ujjainkkal vágtuk fel, mert nem volt türelmünk késsel felmetszeni. A szerkesztői üzenet ott ragyogott. Egy sorban benne volt barátunk halálos Ítélete. — „Az álomlátó.“ Nem közölhető. — Ez lehetetlen! El sem olvasták, zúgott fel az egész asztal. — Mi is értünk elvégre valamit az iroda­lomhoz ! — Talán csak nem vagyunk valamennyien trotlik ? ! — ezt én mondtam. Kétségbe voltunk esve a sors igazságta­lansága felett, a mely ily nagy tehetséget hagy ismeretlenül elpusztulni. Csöndben üldögéltünk, lehorgasztott fejjel, szótlanul, szomorúan. Végre jogász barátunknak felcsillant amúgy is fényes ábrázata. — Heuréka ! Megvan 1 — kiáltott fel vígan. — Mi az, mi van meg? hangzott feléje. — Meg van a recept, amely szerint Mar­cit jeles íróvá tehetjük. S aztán előadta tervét. Másnap a Dunaparton, nem messze a va­súti összekötő hídtól egy felöltőt, sétapálcát s kalapot találtak, ez utóbbiban levelet, mely a rendőrségnek volt címezve. A rendőrségen felbontották a levelet, csak pár sor volt benne : Mit ér az élet, ha céltalan, ha a tehetsé­get önző érdekek elnyomják. Mit ér az élet, ha az ideálok utáni törekvésnek útját szegzik ava­tatlan kezek. Marci. A rendőrségen kutatni kezdtek, hogy ki lehet a levél írója. A rendőri sajtóiroda pedig kiadta a kommünkét, hogy ma reggel hajnaltá­jában tájban egy eddig ismeretlen férfiú, kide­ríthetetlen okból, a vasúti összekötő hídnál a Dunába vetette magát. Kabátja bélésében F. M. monogramm van behimezve. Mig kalapjában le­vél volt s itt közölték a levél tartalmát. Még aznap jelentés érkezett a bankból a rendőrséghez, hogy Fülöp Márton hivatalnok nyolcz napi szabadságot kért s hogy azóta el­tűnt a fővárosból. Barátai véleménye szerint az öngyilkos nem lehet más, mint ő. Kétségbeesett tettére pedig az vihette, hogy tehetségét a iro­dalmi körök nem akarták méltányolni. A pénz­tár különben rendben találtatott. Másnap az összes újságok hozták a hirt, hogy Fülöp Márton tehetséges fiatal iró tragi­kus véget vetett életének. A feletti bánatában, hogy sajnos elég korán nem ismertek fel tehet­ségét a Dunába vetette magát. Az a lap, a mely szerződéses viszonyban állt az írókkal, minden szerződése ellenére tárczarovatában garmond szedésben hozta Marci beküldött tárczaczikkét. Csillag alatt pedig a szerkesztő következő megjegyzését olvashatták: „A tragikus véget ért tehetséges fiatal iró utolsó kézirata.“ A másik lap pedig, amely ötven esztendő­vel előbb szerette volna látni Marczi barátunk születését, eltekintve savanyító hatásától, közölte romantikus limonádéját s mig csillag alatt meg­jegyezte, hogy ez a korán elhunyt nagytehet- ségü iró egyik legjobb novellája, addig azt nem mulasztá el felemlíteni, hogy a kéziratot éppen a szezon legújabb divatu bel- és külföldi szobafestő- mintái. Mindenféle szobafestési munkálatokat első­rendű kivitelben és jntányos árakon készít. Templom- __________________festés, cimirás, aranyozás, mázolás, íapeíirozás, íloderozás Te ssék ajánlatot kérni. Munkák felvállalása végett vidékre készséggel kimegyek. Fapp György szobafestő Nagykároly, Verbőczy-utcza. Lakásomat május 1-től a 40. sz. alól a 60. sz. áthelyezem át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom