Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)

1910-04-23 / 20. szám

2-ik oldal 1910. ápril 23. KÖZÉRDEK. 20-ik szám. STEIB MÁRTON női divatáru cégnél tavaszi costume és ruhakelniék válo­gatott újdonságai gyönyörű színekben és óriási választékban már raktáron vannak. Saját készitményü teljes menyasszony kelengyék 500 koronától 10.000 koronáig. Előzékeny kiszolgálási éppen nálunk -az iparviszonyok és az egész ipari termelés változásából eredt bajokat és mert nincs határozott irányú házi ipara, nem bir, nem képes kellő keresethez jutni szegé­nyebb sorsú földmivelő népességünk. Olyan szívesen szeretünk mindig a kül­földre hivatkozni, de jó példáit sehogy sem követjük. Pedig különösen a háziipar terén na­gyon is a külföld után kellene indulnunk. Mi­lyen más irányú külföldön a háziipar, mely egyes szegényebb vidékeken a népnek nemcsak megélhetését biztosítja, de némi jólétet is képes nyújtani. Ott van például a Schwarzwald, a hol csipkeverés, meg fafaragás, Svájc, a hol az óra­gyártás, Belgium, a hol fegyverkészités, vagy tisztán házi, vagy mondhatnék, családi ipar, melyben a ház minden tagja, vagy egész nap, vagy a mezei munkáktól és állattenyésztéstől szabad óráiban foglalkozik. Az előállított ter­mékeket aztán vagy maga viszi a piacra, vagy konzorciumba állva, értékesíti; vagy, mint a két utóbbi példánál, egyenesen valamely vállal­kozó gyáros számára, az órának vagy fegyver­nek egy és ugyanazon alkatrészeit dolgozza évről-évre saját tűzhelye mellett, a vállalkozótól kapott anyagból, gyakran annak szerszámaival, legtöbbnyire előleg és későbbi elszámolás fejében. Ezen a helyeken tehát szerves munka- megosztást látunk, mely a föld népét is rend­szeres munkához szoktatja, idővel iparosokká neveli. A nagy gyári iparnak e nemzedék adja aztán a többé-kevésbbé képezett munkásokat. Ezért könnyebb ezekben az országokban bár­mely uj iparágat felkarolni, vagy már létezőt az igények szerint fokozni és fejleszteni, mert a munkásanyag folyton megvan és nevelődik az országban. Ha már most eme rendszer szemmeltar- tásával a saját háziiparunkat nézzük, csak ölet- szerüséget, munkapazarlást látunk mindenütt. A rendszer nálunk éppen a rendszertelenség, a szervezetlenség ezen a téren. Nem az igények­hez, nem az illető vidéken meglevő termelési előfeltételekhez mérve honosítjuk meg a meg­felelő háziipart, hanem ötletszerű, időről-időre jelentkező és divatosan felkapott jelszavak után indulunk. Innen van, hogy épp úgy, mint a hogyan nem üzzük üzletszerüleg a kertészetet és ennek következtében zöldsége és gyümölcs- félékben évi behozatalunk több mint 35 millió, fagazdag vidékeink népessége viszont nem űzi háziiparilag rendszeresen és szervesen a faipart és csakis ennek tulajdonítható, hogy évi be­hozatalunk az i:yes, csakis háziiparilag előállí­tandó faárukban több mint 16 millió koruna. Valósággal megdöbbentő adatokat mutat a magyar háziipar törzskönyve, mely adatok és számok a legszomorubban igazolják állításunk helyességét. Csak a főbb iparcsoportokat kíván­juk ismertetni: 1. A faipar, foglalkoztat 9179 családfőt, az évi termés piaczi értéke 869.000 korona. 2. A vesszőfonás, foglalkoztat 802 család­főt, az évi termelés piaczi értéke 235.000 korona. 3. Fonás czirokból, foglalkoztat 802 csa­ládfőt, az évi termelés piaczi értéke 40.000 korona. 4. Szalmafonás, foglalkoztat 4585 család­főt, az évi piaczi termelés értéke 1,400.000 korona. 5. Gyékény- és háncsfonás, foglalkoztat 3046 családfőt, az évi termelés piaczi értéke 250.000 korona. 6. Az agyagipar, foglalkoztat 2099 család­főt, az évi termelés piaczi értéke 350.000 korona. 7. A fonó- és szövőipar, foglalkoztat 20.211 családfőt, az évi termelés piaczi értéke 1.300.000 korona. Ha tehát csupán ezr a 7 főcsoportot vesz- szük, azt látjuk, hogy összesen 43.432 család mindössze 4,435.000 korona értéket termel, évenkint egy-egy család alig többet 100 ko­ronánál. Ámde a háziipari törzskönyv tanulmányo­zása azt mutatja, hogy ott, a hol a háziipart nálunk is a külföldi"jó példákat követve, vállal­kozók segítségével, mint a családi ipart rend­szeresen, szerves munkamegosztással űzik, az Az ügy igy eléggé kellemesen fejeződött be, sőt még okultam is belőle és tapasztala­tomnak, amit nem is hittem, igen rövid időn belül hasznát is vettem. Úgy fordult ugyanis sorom, hogy cipő­tisztítással és gyufaárulással összehoztam an­nyit, hogy kis vállalkozásba fogjak. Fényképjavitásra és nagyításra vetettem magamat. Kirakatom pompás volt, külömböző nagyságú fényképek egymás mellett, mindegyi­ken felirat: — Ha képedet ekkora nagyságban óhaj­tod viszontlátni, fizes egy dollárt és óhajod teljesülni fog. (Persze a nagyobb kép arányosan drá­gább volt, a legdrágább, ha jól emlékszem, 3 dollárba került.) Egy ideig elég vígan nagyítottam ember­társaimat, de végre is utóiért hagyományos pechem és egy szép napon arra ébredtem, hogy bezárhatom helyiségemet. A háziúr holnap ki­teszi szűrömet, mészáros, pék, boltos, már rég nem hitelez, szóval: finita la komédia. Rajtam már csak csuda segíthet, az is, ha azonnal je­lentkezik, mert 34 dollár adósságot bizony nem lehet 2 centből megfizetni. Amig igy töprengtem magamban, egy­szerre csak jelentkezik ám az ajtóban valami hatalmas mexikói, széles karinráju kalappal, csikorgós bocskorral. No, ezt is az ég küld­hette, — gondolom magamban, amikor kivágta, hogy az előmutatott fényképet szeretné megna- gyittatni, a legolcsóbb árban. ___________ Vá rakozással teljesen függesztette rám szemét: Mennyibe fog jönni: Negyven dollár, harsogom tisztán, harso- gón és világosan. A mexikói elhülve rám mered: Hogyan, hisz, a kirakatban egy dollár a legolcsóbb?! — Tudom, mormogom sötéten, de nekem pénzre van szükségem. Egészen ahogy a kis kocsmában tanultam. A mexikói rám néz, vé­gigmér, legalább fél fejjel lehettem kisebb nála, azután pedig harsány és nagy kacagásba tör ki: Hohoho, te bitang, te tetszel nekem! Ilyen emberre van szükségem? Akarsz lovászomjlenni? Az üzletet hamar lebonyolítottuk, a ke­délyes mexikói kifizette adósságaimat, előleg fejében és még az nap elutaztunk, Puzzletowba, hol hatalmas farmja volt a jó zsentlemannak. Hivatalom elég kényelmes volt, minden éjjel lóháton körül kellett vágtatnom a hacien- dán, vájjon rendben van-e minden, nem za­varja-e semmi a személyzet és a gazdák nyu­galmát. Kaland nélkül azonban már az első éjjel sem múlt el. Elfelejtettem ugyanis megkérdezni, hogy hol fogok aludni és igy akaratom ellenére kény­telen voltam a körszemle után a lakóház ka­puján koczogtatni. Többszöri zörgésen ered­ménytelen maradt, mig végre az ablakból valami haragos női hang, melyben a haciemdaro felesé­gének hangját ösmertem meg, lesüvöltött. Te gazember, te csirkefogó, ilyenkor kell felverni a békés emberek nyugalmát. ________ * er edmény teljesen eltér a fentebbi szomorú számoktól. A legszebb és legcsattanósabb pél­dát erre a szalmafonás csoportjában láthatjuk. A Haiduvármegye négy községében, ne­vezetesen Hajdu-Nánás, Hajdú-Böszörmény, Hajdu-Dorog és Ujfehértó községében összesen 3400 család foglalkozik szalmakalapok készíté­sével és az általuk előállított áruk piaczi ér­téke 1,200.000 korona, vagyis ezen 3400 család több, mint V* részét termeli piaczi értékekben az ország egész háziipari termelésének. Ilyen továbbá az árvamegyei vászonszövés, ahol 326 család évi termelése 565.000 méter kölönféle vászon 260.000 korona értékben, a melyből 450.000 méter egy vállalkozóra és 115.000 méter egy másik vállalkozóra esik. Ha már most ezt a két tételt leütjük a fentebb kimu­tatott nagy átlagból, akkor látjuk csak igazán azt a szomorú valót, hogy a nem vállalkozók­nak, tehát rendszertelenül, ötletszerüleg dolgozó 39.706 család évi termelése 2,975.000 korona piaci értéket képvisel, tehát egy-egy család évi termelése 76 korona, mig ellenben a vállalko­zóknak dolgozó 3726 család évente 1,460,000 korona értéket és igy egy-egy család több mint 400 korona értéket termel. Nem a háziipar rendeltetése, hogy a külön­legességeket kereső külföldi látogatónak exotikus dolgokkal tudjunk kedveskedni, bármennyire emeli is öntudatunkat, ha az idegen megdicséri né­pünknek pl. a diszitésben megnyilatkozó erős szépészeti érzékét. A háziiparnak az a célja, hogy családi iparrá fejlődve, a népnek rendszeres munkát, állandó keresetet adjon. E tekintetben mellettük bizonyít különösen a varrottas pél­dája. Mert hiszen ismerjük azt a háborút, mely az igazi és nem igazi varrottas között állandóan folyik. Az igazit fodorvásznon, a régi bevett módon és nehézségekkel varrják. Ez tehát az eredeti, az értékesebb. A másikat gyárilag, kön­nyedén, a szemnek tetszetősebb szinvegyitékkel gyakran selyemszállal készítik, ez tehát a mo­dern, az olcsóbb, a kisebb értékű. Az eredeti, különösen a kalotaszegi varrottas nevet szerzett magának és bejutott még királyi házakba is és Kolozsmegyében mintegy 600 családot foglal­— No, elég furcsán tárgyalnak itt a sze­mélyzettel, gondoltam magamba, de bizony nem reflektáltam a szidalmak özzönére, csak még egyszer jól .megdöngettem a kaput: — „No, megállj, te gézengúz, te haramia“ harsog tovább a mennyei szózat és abban a pillanatban kényelmes házipapucsok közeledtét hallom. A sötétben nem igen vettem egyebet észre, minthogy a kapu megnyílt és egy kevéssé gyöngéd női kéz, először orron, aztán fültövön legyint. Ejnye, azt a füstölt szalámiját neki, gon­doltam magamban ennek fele se tréfa. A haragos asszonyság kitűnő boxbajnoknak mutatkozott, csakhogy én se hagytam ám magamat és ke­mény küzdelem után ő nagysága, mint vert csapat vonult vissza. Annyira azonban mégis bosszút állt rajtam, hogy a kaput becsattan- totta az orrom előtt és én tanácstalanul álltam a sötétségben. Csakhogy abban a pillanatban, amint a kapu bezárult felhangzik ám mellettem a haci- endaro öblös kacagása: Bravo, bravo, fiatal barátom, heti fizeté­sét felemelem két dollárral, ennél derekasabban nem viselkedhetett volna. Csak később tudtam meg, hogy az asz- szony összetévesztett férjével és még mai na­pig sem tudja, hogy nem kikapós férje pöffen- tette ki utolsó zápfogát. Ne is tudja meg soha, mert amilyen hár- pia, mig ide is utánam jön és megskalpol. M .r 1 J 1 a szezon legújabb divatu bel- és külföldi szobafestő- V PÖfWmPtf mintái. Mindenféle szobafestési munkálatokat első- lflvwul JYvZiUUll rendű kivitelben és jntányos árakon készít. Templom- ____y ____________festés, cimirás, aranyozás, mázolás, tapetirozás, floderozás. Te ssék ajánlatot kérni. Munkák felvállalása végett vidékre készséggel kimegyek. Papp György szobafestő Nagykároly, Verbőczy-utcza. Lakásomat május 1-től a 40. sz. alól a 60. sz. alá helyezem át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom