Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)

1910-04-23 / 20. szám

20-ik szám. ápril 23. KÖZÉRDEK. 3-ik oldal. koztat. A modern, az olcsóbb bejárja a világ összes piacait és a vállalkozók Morvaországban készíttetik. A mienk a dicsőség, a haszon ellen­ben — az osztráké. Mindebből pedig világosan következik, hogy a háziipar nem dilettánskodó játék, ha­nem a közgazdaságnak oly fontos mellékága, amellyel rendszeresen, üzletszerüleg kell foglal­kozni. A múltak árnya. VII—xxxvi. Közli: L u c z I f e r. A társulatnál óriási összegeket emésztettek fel az oknélküli pereskedések. A magyarország összes lecsapolást teljesítő társulatok egyikének sem voltak oly sok és vesztett perei, mint a láptársulatnak. Az erőszakos elfoglalások napirenden vol­tak. Megkérdezés nélkül neki mentek a birtokos osztály földjének, termésének s a mikor ki­egyezésről volt szó, oly semmi árt ígértek kár­talanítás gyanánt, hogy az illető rendesen kény­telen volt a törvény oltalmát venni igénybe, a mely óriási perköltségeket sózott az érdekeltség nyakába és a pert a társulat rendesen elvesz­tette. A szatmári törvényszék pertárában épüle­tes dolgokat lehet erre vonatkozólag találni. Nem nagyítás ez, de a pénztári okmányokból meg lehet győződni arról is, hogy a társulat ügyvédi munkadij és perköltségek czirnén 5 év alatt több mint 45000 forintot fizetett ki, a mely elkerülhető lett volna nagy részben, ha a munkálatok vezetésével oly egyének bízatnak meg, a kik első sorban is okleveles mérnökök s a társulat érdekei előmozdítása mellett figye­lemmel vannak az érdekelt birtokosok helyze­tére is és előzetesen kieszközölve az építési engedélyt, nem hajtják bele a társulatot oknél­küli perekbe. Egy példa erre a Kepecs Lébi-féle olcsvai per, a hol pár száz korona kártalanításért ezre­ket fizetett a társulat csak azért, mert a mű­vezető képes volt arra is, hogy a birtoka erő­szakos elfoglalása mellett tiltakozó földbirtokos­sal tettlegességre menjen. Igaz ugyan, hogy ennél az alkalommal, mint sokszor ezután is ő húzta a rövidebbet, de ezeket a jeleneteket a társulatnak igen drágán kellett megfizetnie. Nem volt község, a hol a társulat épít­kezést teljesített, hogy a kisajátítási ügyek rendszeres lebonyolítást nyertek volna, a hol pedig bizottságilag ment a dolog, ott a költ­ségek oly horribilis összegre rúgtak, hogy ab­ból a kisajátítandó területekért fizetett összeg egy harmada ki telt volna. Ezek a perköltségek mind a kisajátítási rovatnál lettek elszámolva, ott vannak azok most is, élénken illusztráljuk azt, hogy mily áldásos működést fejtett ki a társulat az érde­kelt birtokosokkal szemben. Éppen a kisajátítási összegnél érdekes színben tünnik fel a társulat pénztári kezelése s kitűnik az, hogy milyen felületesen, minden ellenőrzés nélkül folyt a kisajátításokért, a kár­talanításokért járó összegek kifizetése is. A kisajátítási összeírások, a hol fel lett tüntetve az elfoglalt terület és a kisajátitatandó összeg, soha sem lett átadva a pénztári ellen­őrnek s ha egy kisajátítási nyugta beérkezett az anélkül lett évekig kifizetve, hogy annak ellenőrzésére bármily adat is állott volna ren­delkezésre. Csak később, évek múlva lett be­hozva szokásba az, hogy kisajátítási pénzt ad­dig nem fizették ki, mig a nyugtát a jogtaná­csos igazolással nem látta el. Hogy milyen felületes gazdálkodás folyt itt, bizonyítja, hogy évek múlva jöttek arra reá, hogy egyes kisajá­títási összegek másnak lettek kifizetve s van­nak még olyan kisajátítási pénzek is, melyek nem is lettek soha kifizetve s erre is csak úgy jöttek reá, hogy az illetők jelentkeztek a kisa­játítási járulékért. (Folytatjuk.) Tavaszi újdonságok ! Van szerencsém tisztelettel értesíteni a n. é. helybeli és vidéki vásárló közönséget, hogy Nagykárolyban, a Deák-téren fennálló posztó- és ruhakeresMésembe a tavaszi áruk megérkeztek. — Állandóan nagy raktárt tartok hazai, angol és brünni kelmékből férfi és gyermekruhákból, továbbá tavaszi felöltőkből, melyeket jutányos áron bocsájtok a vevő közönség rendelkezésére. Gyerm eknt ha-kit lön leg ességekből nagy raktárt tartok. Vidékre szövet-mintákat megkeresésre id- talanul küldök. A n. é. közönség b. pártfogását kérve, vagyok kiváló tiszteletiéi Klein József, posztókereskedő. A progresszív adórendezésről. A progresszív, vagy fokozatos adó elve mindjobban tért kezd hódítani s bár igen he­ves és nagytudományu ellenzői voltak és még most is vannak, szükségességével kezdenek barátkozni. így az ujabbkori szocialisztikus tö­rekvések mindegyike felvette programmpontjai közé a progresszív adórendszert. Mi is ez a fokozatos, vagy progresszív adórendszer ? Vizsgáljuk közelebbről. Tudjuk azt nagyon jól, hogy amint az egyes embereknek, úgy az államnak is létét bizonyos anyagi javakkal kell biztosítani. Az államnak is mint az egyénnek, vannak szük­ségletei, amelyekről ha nem gondoskodunk elég­gé, az egyén, az állam lété bizonytalanná tesz- szük. Az állam szükségleteit az állam jövedel­meiből fedezik. Az állam jövedelmének forrásai az állami magángazdaság; a hasznos fenségi jogok vagy regálék; az illetékek és adók. Az állam bevételeinek legnagyobb részét az adók teszik. Az adó az egyesek jövedelmének azon része, mely a közszükségletek fedezésére szol­gál, vagyis az az értékösszeg, amelylyel min­denki hozzájárul az állam fentartására. Az egyes ember adója arányos lehet a jö­vedelmével. Ezt nevezik arányos adózásnak. Az egyes ember adója fokozatos lehet a jövedel­méhez képest. Ezt nevezik fokozatos adózásnak. Vagyis, ha egy embernek ötször akxora a jöve­delme, mint a másiknak akkor ötször annyi adót fizet. Ha valaki fizet 1000 korona jövede­lem után 20 korona adót, akkor akinek 10.000 korona jövedelme van az 200 korona adót fizet. Ez az arányos adózás. Általában ez a rend­szer van használatban. Azonban ha egy kicsit gondolkodunk, rá­jövünk, hogy ezen módszerint nem igazságo­san járunk el. Miért ? Azért, mert minél nagyobb jövedelme van valakinek, annál többet bir nél­külözni a jövedelméből. Mert mig egyesek az elsőrendű szükségletekből kénytelenek fedezni adójukat, addig másoknak — nagyobb jövede­lemmel biróknak — csak az élvezeteiket kell esetleg szükebbre szorítani. Már Nagy Frigyes is azt mondta, hogy egy gazdag ember, kinek 5000 tallér jövedelme van, akár annak felét is adhatja adóba, mivel még mindig megélhetne, mig valaki, kinek jö­vedelme csak 80 tallér, már sokat adna, ha egy tallért ád. Ugyanazon jövedelemből egy nőtlen töb­bet adhat az államnak, mint a sok gyermekkel megáldott családapa. íme mindezekből megérthetjük, hogy a jö­vedelem nagyobbodásával az adónak is foko­zatosan nagyobbnak kellene leni. Vagyis minél nagyobb valakinek a jövedelme, annál többet és többet kellene fizetnie adóban az adóalap egy­sége után. A fokozatos adó ellen és mellett nagyon sok érvet hoznak fel. A híresebb nemzetgazda- sági irók, tudósok és államférfiak közül Stuart Mill „fokozatos rablásnak“, Einsenhart „mezte­len fosztogatásnak“, Umfenbach „öngyilkoskom­munizmusnak“, Wolowszky „romboló és gyá­szosnak“ nevezik. A 'egerősebb vád az, hogy a progresszív elv végletekig vive a vagyont üldözi s bizo­nyos mértéken felül a vagyont tönkre is teszi, fejlődésében meggátolja. Ézt különösen Say hangoztatja. Ezért ajánlják többen a degresz- sziv adó kulcsot. Vagyis csak egy bizonyos pontig fokozódjék az adókulcs s azon túl állandó maradjon. Ez kizárná a vagyon tönkre­tételét. MUSCHONG*BUZIÁSFÜHDP ^ iHUZIÁSI PHDNIX^i sis BAKTERIUM-MENTES « természetes ásványvíz ÜDIT-GYÓGYIT. ÜDIT-GYÓGYIT. Vese- és hólyagbajoknál, a vesemedence idült hurutjainál, hugykő- és fényképződésnél, a légutak és a kiválasztó szervek hurutos bántalmainál kitűnő hatásúnak bizonyult.- ■ ORVOSILAG AJÁNLVA. A»- ­Főlerakat: KEREKES ÖDÖN cégnél NAGYKÁROLYBAN. ROSENBLATT LIPI okleveles bélyegző-ügynök arany mondásai. Nagykárulyban minden csendes, nem lesz választási khözdelem, mert ha pártonkhivüli fög- gellenségi 48-as párth, fosionált a Kossoth és Josth féle párttal és hozzájárult a inonka- és radikhális párth jelöléséhez. Ez az én elvem is, ezt is thüllem thanulták. * Őzt mindenki todja, hogy én oreságoktól levetett rohákat viselek, de őzt halluttam, hogy a Deutch mirnök nagyságos ór, oreságoktól levetett therczeket mond be a khalaberben. Khikirek mogomnak, hogy a kharakteremet khártya játékban sérthegessék. * Mi kölönbség von egy választhási khöz­delem és Nagykároly városa között? Az, hogy választásnál a jelölt barátságából nyelhetni elég bort, Nagykárolyban pedhig a tanács jóvoltá­ból elég port. Ezzel a vicczel phályáztam a Herkhopáter által khitüzött jutalomra. Biztos, hogy megnyerem. * A naphukban thalálkuztam egy régi ju czimburámmal, egy nagy orral a Fried-féle Leltározás miatt az összes üzletben levő áruk igen jutányos árak mellett árnsittatnak SZILÁGYI IMRE női- és férfi-divatáru kereskedésében Nagykároly, Deák-tér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom