Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-28 / 35. szám
2 KÖZÉRDEK 1909 augusztus 28 intézkedése hézagos-e, avagy a bíróság jó akarata messzemenő-e? Ez utóbbit nem hiszem! Egy ellenőrizhetetlen hir mégis ilyest röpit szét mindenfelé! Hallottam, el is mondom tehát. Nem szabad, hogy ilyen dolog titokban maradjon. Nem szabad két okból elhallgatni! Lehetetlen dolog, hogy a megvesztegetés gyanújával illessünk egy magyar birót is, anélkül hogy erre ok volna és ebben az esetben megtorlást igényel ez. Ha pedig van rá ok : ennek messzemenő következményeinek kell lennie. Részben a biróra vonatkozólag, részben a megvesztegetőre s a további egyenes következménye a pör fölujitása. Hadd bűnhődjék, akinek bűnhődnie kell. Egy orvost vádoltak meg konkrét eset kapcsán azzal, hogy bűnös üzelmeket végez a gyermeknem korlátozására. Vád alá helyezték, vizsgálati fogságba vetették s a tárgyalásnál — adatok hiányában — felmentő Ítéletet hoztak. Pedig a bűnös nő férje öngyilkossá lett időközben s írásban hátrahagyott önvallomása szerint azért, mivel nem tud lelkiismereti háborgásától megszabadulni. Azonkívül széltében-hosszában beszélik, hogy nem kell félni attól, hogy gyerek lesz. ,,Ott van a vádlott orvos, majd elcsinálja azt“. Honnét tudják ezt, miért mosolyogják meg az illető orvos nevét?! De nem volt elég adat, hát fölmentették ! S azóta „rehabilitálta»“, öntelt büszkeséggel végzi tovább — orvosi kötelmeit. És hívják, bár társadalmi bojkott alá helyezték. De mit használ ott a társadalmi bojkott, ahol a bíróság rehabilitál? ! Történt azonban, hogy meghalt egy biró, aki ez ügyben jelentős szerepet játszott, nyugodjék békével ! Elvégezte földi futását, a halál véget vetett mindennek, tetteit nem biráljuk. Azonban meg kell az alábbiakat említeni, mert csakis ezek a legbecsesebb része. A nagy fájdalmaknál ritkán tör ki búgó szóáradatban, hangos feljajdulással. Inkább valami sóhajtásszerü, balk „memento mori“-val siratja el a szenvedéseket. Hogy az ilyenek alatt sokkal jobban megérezzük a fájdal inat, Írói tudásának nagy fokára vall. A mese érdekfeszitő. Ez ugyan mellékes. De, hogy véletlenül azt is ad, csak azt mutatja, hogy finom festményéhez keretet is tud választani és készíteni. A nyelvezete erős és kifejező. Egy-egy szóval kötetekre menőt tud elmondani. Ahogy egy-két szóval elmondja az édes anya találkozását a fiával, az öreg asszony halálát és a temetését, ahogy a fia ott áll a koporsónál : meg tud véle markolni. Ahogy pedig azt a légió-beli jelenetet mondja el, mikor Balogh bejelenti, hogy bajtársa eltűnt a veszedelmes szolgálati utón, végig futtat bennünket a fájdalmas, a megalázó, a megrázó érzések egész skáláján. Pedig alig mond valamit. A kapitány csak annyit mond „egy legionerrel kevesebb“. S Balog gondolkozva teszi utána, önmagába mélvedve „Hát ez a jutalma itt egy embernek, aki életét vesztette kötelessége teljesítése közben ?!“ Hátha egy katona itt elpusztul, csak annyit jegyeznek meg : „egygyel kevesebb“ ? ! Hát ez itt a halotti búcsúztató?!“ Egy szót sem ejt többet erről. Sőt Balogh sem vágja ezeket a kapitány szemébe, csak úgy elgondolkozik rajta. Semmi nagy hang, semmi frázis, egy csodálatosan bensőségteljes kép, egy mozgó árnyék csak amit belénk vetít, de amit a legnapfényesebb leírások sem tudnának többé eltörölni onnan. Azok közé tartozik ez a könyv is, mely nem múlik el nyom nélkül a lélekből, amint eltesszük azt. Gondolatokat ébreszt. Érzéseket kelt. Látunk benne sokat! Szomorú, szenvedő világot, magukat sújtó-, önmagukat korbácsolókat: a „Gyönge emberek“-et. Krammer Zsófia. alapján tudjuk konklúziónkat levonni. A hir azt beszéli, hogy nem természetes halállal múlt ki. Hogy halála szoros összefüggésben volt az orvos fölmentésével. Igaz-e az, avagy nem, ezt feltétlenül ki kell deríteni! Végül egy ember élet is sok, de most — ha a hir való — két ember lökte oda áldozatul drága életét egy olyanért, akinek vigyori léte körül ezer gyanú röpköd. Világosságot kérünk ebben az ügyben ! Magyar birót büntetlenül és igazolatlanul a vesztegetés vádja nem illetheti. S talán — ha való mindaz, amit e misztikus dologról széles e megyében beszélnek — e szegény szerencsétlen áldozat révén nyakát lehet szegni annak, akit annyiszor vádoltak titkon, aki e vádak következtében már kétszer állott a biró- ság előtt. Ha nem természetes halállal hunyt el a biró, tessék megállapítani, hogy mi volt az ok, ami a halálba kergette ? Ha beigazolódik, hogy az ok szervi összefüggésben van az orvos fölmentésével, úgy tessék az eljárást újból megindítani! S ez esetben talán nem lesz „adathiány“, aminek folytán nem lehetne elejét venni annak az erkölcstelenségnek, aminek nagyrészéért ez orvost tették felelőssé ! ,.A nemzet talpköve az erkölcs !“ E szilárd talpkő megmozdithatatlansága követeli, hogy ez ügyben világosan lássunk ! Koritsánszky Ottó. A baja—bátaszÉkl vasút megnyitása. — Saját tudósítónktól. — Közgazdasági jelautősógében kiszámíthatatlan fontosságú és országos jelentőségű esemény folyt le folyó hó 26-án vármegyénk területén, a vármegye déli részének szépen fejlődő és nagy jövőjű községében, Bátaszéken. E napon tartották meg Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter engedélye alapján a baja—bátaszéki vasút mütanrendőri bejárását és ami a nap jelentőségét ünnepi magaslatra emelte: e napon adta át a miniszter képviselője a forgalomnak az uj vasutat, amely hivatva van az ország éléstárát, a nagy magyar alföldet és az erdélyi részeket a magyar szent korona gyöngyével, Fiúméval és itt a tengerrel a legrövidebb utón összekötni. Az eljárást a miniszter megbízásából Horváth Károly kir. tanácsos, főfelügyelő vezette s résztvett a kereskedelmi miniszter részéről, a kir. tanácsoson kivül Zaymusz Illés vasúti és hajózási főfelügyelőségi biztos ; a máv. igazgató sága részéről: Tankó Samu és Lázár Elemér főfelügyelők, Bartha Lajos felügyelő, épités-ve- zető és Margulit Kálmán ellenőr; a jobbparti üzletvezetőség részéről Offner József üzletvezető helyettes, Bende Oszkár a pályafentartási és Hollósy Géza a forgalmi szakosztály főnöke; a szabadkai forgalmi főnökség részéről : Payer József forgalmi főnök, Solt Jakab oszt. mérnök és Kovács János fütőházi főnök; a zágrábbi Uz- letvezetőség részéről: Marsik János üzletvezető helyettes, Stiegler Lajos a pályafentartási, Pellet Bertalan a forgalmi szakosztály főnöke, Vörös Hiador pécsi forgalmi főnök, Perlaky József szekszárdi osztályvezető főmérnök és Tóth János tőellenőr, bátaszéki állomásfőnök ; Tolnavármegye részéről: Simontsits Elemér alispán, Bartal Béla kir. kamarás, Bajó Pál központi főszolgabíró, Alacs Zoltán műszaki tanácsos, áll. ép. hiv. főnök. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye részéről: Ko- vách Gáspár vármegyei tb. főjegyző, közgazda- sági előadó, Melczer Gyula kiskőrösi főszolgabíró, Rauszek Jenő kir. főmérnök ; Bács-Bodrog vármegye részéről : Karácsony Gyula nyug. alispán és Sztankovich György műszaki tanácsos, áll. ép. hiv, főnök. Baja törvényhatósági joggal felruházott város részéről : Ambrozovich Lajos főispán, Hegedűs Aladár polgármester, Weisz Nándor gazdasági tanácsnok, dr. Klenánez György t. ügyész, dr. Molnár Mihály rendőrkapitány, dr. Fejér Lőrinc I. aljegyző, a város közigazgatási bizottsága részéről: Sztankovich György műszaki tanácsos, dr. Valentin Emil és Drescher j Gyula; a szekszárd—hátai ármentesitő társulat I részéről: Tóth Károly igazgató-főmérnök ; a bá- ! taszéki tanulmányi alapítványi uradalom részéről: j Návay Emil főfelügyelő : Bátaszék község részéről : Erdős Gábor főjegyző, Ohmacht János biró ; Báta község részéről: Purt Adolf főjegyző, Sümegi Mihály biró ; Alsónyék község részéről : Berényi Jenő főjegyző és L. Kovács János biró ; a vasutat épitő vállalat részéről: Tolnay Lajos nyug. min. tanácsos, volt máv. elnökigazgató, Popper István igazgató és Delei Lajos’főmérnök. Találkozási és kiindulási helyül a bajai vasúti állomás volt kijelölve, ahova Tolnavármegye és a zágrábi üzletvezetőség képviselői a bátaszéki állomásról hajtányon mentek át. Érdekes epizódként említjük fel, hogy amikor a hajtány a hidra ért, Simontsits Elemér alispán harsány hangon elkiáltotta: Éljen Bartal Béla ! és a jelen voltak megértették, hogy az éljenzés a hid lelkes szorgalmazójának szól s szivesen éljenezték ők is Tolnavármegyének e jeles fiát. A bejárásra egybegyűltek, miután a bajai állomás II. oszt. várótermében a miniszter nevében Horváth Károly kir. tanácsos üdvözölte a bizottságot 8 az eljárást megnyitotta, az e célra rendelkezésre álló külön vonaton indultak el a mütanrendőri bejárás megtartására. A bizottság a pályatestet, műtárgyakat, a telsőpörböli, pörköli és alsónyéki állomási épületeket, őrházakat, utakat és berendezéseket, miután Návay Emil uradalmi főfelügyelő a pörbüli állomáshoz vezető uradalmi útnak ideiglenes használatát megengedte, megfelelőnek és átvehetőnek találta, minek alapján Horváth Károly kir. tanácsos a vasutat a miniszter nevében a vállalattól átvette s azzal a kívánsággal, hogy ez a közgazdasági tényező az érdekelt vidék közgazdasági fellendülésére közreműködjék, a miniszter felhatalmazása alapján kijelentette, hogy a vasutat a Bajáról 5 óra 5 perckor induló 5406 számú személyvonatnak a menetrend szerinti megindításával a forgalomnak átadja A vasútnak ez a váratlanul gyors megnyitása kellemesen lepte meg úgy a bizottság tagjait, mint az állomáson egybegyült nagyszámú közönséget és Simontsits Elemér alispán viharos éljenzés között kérte a miniszter képviselőjét, hogy az érdekeltség háláját tolmácsolja Kossuth Ferenc miniszternél ezért, a vasút által érdekelt nagy vidékre előnyös intézkedéséért. Horváth kir. tanácsos válasza után, melyben kijelentette, hogy úgy a kereskedelmi miniszter, mint az összkormány mindent megtesz az ország közdasági érdekeinek szolgálatára s a vasút által érintett vidékre és lakosságára áldást kívánt, a bejárásban resztvettek visszautaztak Bajára, ahol Ambrozovich Lajos, Baja város főispánja üdvözölte a miniszter képviselőjét, aki válaszában a minisztérium azon elhatározását jelentette ki, hogy a közforgalomnak ma átadott mü mielőbbi teljes befejezését, a Szabadka—bajai és a bátaszék—dombóvári vonalak elsőrangusitását és a gyorsvonatok közlekedtetésére való alkal mássá tételét a legsürgősebb feladatnak tekinti. Ezután a jegyzőkönyv felvétele és aláírása következett. A tárgyalást vezető Horváth kir. tanácsos, vasúti főfelügyelő felhívta a megjelent hivatalos kiküldötteket, hogy esetleges észrevételeiket adják elő. Baja város részéről dr. Valentin Emil bizottsági tag a vasúti hid biztonsága érdekében a Baja felőli részen is egy őrház építését hozta javaslatba, de ez indítvány nem talált pártolásra, valamint az a kívánsága sem, hogy tekintettel a Baja és Bátaszék közötti vidék nagy elhagyatottságára a vasúton járók közbiztonsága érdekében nagyobb óvintézkedések tétessenek. Annál élén- kebb helyeslést keltett Simontsits Elemér alispán amaz. indítványa, amelyben utalva a Duna sebjének az áthidalás folytán való megváltozására, mely már eddigelé is 5 hajó kataszlrófá- í nak volt előidézője, a Bajától felfelé eső Duna- szakasz mielőbbi szabályozását sürgette. Az életbe vágó indítványhoz, Pest-, Bácsmegyék és Baja város törvényhatósága a legnagyobb örömmel hozzájárult, sőt ezt az államvasutak igazgatósága is sürgős szükségnek jelentette ki. A jegyzőkönyv aláírása után a résztvevők a kereskedelemügyi minisztérium által a Nemzeti Szállódában adott közebédre vonultak, melyen lelkes felköszöntők hangzottak el. Az első felköszöntőt Kovácb Gáspár pestmegyei földbirtokos, vármegyei tb. főjegyző Baja város közönségére mondotta. Nagy éljenzéssel fogadott beszédére Hegedűs Aladár, Baja város polgármestere válaszolt, ki nagy hálával
