Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-28 / 35. szám
1909 augusztus 28 és elismeréssel adózva a jelenlegi kereskedelmi kormánynak, annak képviselőjét Horváth Lajos kir. tanácsost köszöntötte fel. Utána Simontsits Elemér alispán mondott nagyhatású, talpraesett beszédet. Citálta Deák Ferencet, ki 1839-ben még azt is kétségbe vonta, hogy valaha Budapest és Debreczen között vasút fog járni. így voltunk egy pár évvel ezelőtt mi is. Remélni sem mertük, hogy akik eddig 341 kilométerre voltunk Bajától, valaha 20 kilométerre' juthassunk hozzá s hogy a kiket még csak egy drót szál sem csatolt eddigelé össze, most ilyen szetszakithatatlan vaskapocscsal kapcsoltassunk együvé. Ma azonban már minden lehetséges. Mások ugyan már repülnek s mi még csak vasutat építünk. De nagy jelentőségű dolog ez igy is s különösen az, egy különleges szempontból. Készséggel elismeri a kormány teljes jóindulatát, hangsúlyozza azonban, hogy ezt a vasutat nagyobb hatalom, a lethargiából felébredt társadalom eleven ereje építette meg s a kormány ennek az ellenállhatlan energiával megnyilvánuló akaratnak, amely, ha a magyar társadalom tényezői megértik egymást, még hatalmasabb dolgokat is fog produkálni, voltaképpen csak a végrehajtója. Utal tehát a társadalom nagy feladataira, de készséggel ismeri el a nagy mű létrehozóinak kiváló érdemeit is, igy elismeréssel adózik a tudós mérnöki karnak, de különösen az építés nagyérdemű vezetőjének : Bartha Lajosnak. Az ő egészségére üríti poharát. Az alispán beszéde viharos tetszést aratott, úgy őt, mint a felköszöntöttet siettek üdvözölni. Bartha Lajos nevében s a mérnöki kar részéről Tankó Samu főfelügyelő mondott hálás köszönetét. Ambrozovich Lajos főispán (Kossuth Ferenc unokatestvére) ügyes, szép beszédben — célozva Simontsits szavaira — a kormány és társadalom együttes érdemeit hangoztatja s a kormány képviselőjét: Horváth Károly kir. tanácsos, főfelügyelőt élteti, ki viszont a törvényhatóságokra ürített poharat. Offner József jobbparti üzletvezető helyettes — mint a szobrok leleplezésekor szokás — a nagy mű átvételekor a legnagyobb készséggel tesz ígéretet annak kifogástalan fenntartása és fokozatos fejlesztésére. Végül Simontsits Elemér alispán annak a reményének adva kifejezést, hogy az uj vasút megnyílta a szomszédos törvényhatóságokat is közelebb hozza egymáshoz, — a vármegyék együttes munkálkodására iirit poharat. Ezzel vége szakadt a kedélyes lakomának. Tolnavármegye kiküldötteit az összes jelenvoltak kikisérték az állomáshoz s nem sokára megindult az első vonat — még pedig egy kis késedelemmel, ami kedélyes tréfálkozásra adott alkalmat. —Es most, amikor e nagy jelentőségű eseményről szóló hiradást befejeztük, érezzük, hogy kötelesség mulasztást követnénk el, ha nem emlékeznénk meg azokról, akik a most megnyílt vasútnak mindig lelkes támogatói voltak. Ezek Per- czel Dezső volt belügyminiszter, Bartal Béla kir. kamarás és dr. Boskovicz Mór bátaszéki községi orvos, aki bár kisebb körben, de nagy lelkesedéssel agitált a vasút létesítése mellett. Viszont nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a közönség körében, de különösen Bátaszék s a többi községeknél bizonyos lehangoltságot keltett a vasútnak ilyretén, szinte suttyomban való megnyitása. Kevésbbé fontos vasutak felavatása is nagyobb cécóval, sőt királyi assistenciával történik s itt a vasutasok is csak az nap reggel értesültek a megnyitásról s a tulajdonképpeni kormány távolmaradása is mintha azt igazolná, mintha még nem jutottunk volna el ez uj vasút kiváló fontosságának felismeréséhez. Még mindig mostoha gyermekek vagyunk ? Zsidóügyek. E cim alatt a „Tolnavármegye“ legutóbbi számában egy cikk jelent meg, mely nagyon alkalmas arra, hogy a zsidó ügyekben járatlan közvéleményt megtévessze. A közönség helyes tájékozásának -,, szempontjából szükségesnek tartom arra a cikkre röviden reflektálni és — a mennyire ez egy újságcikk keretében lehetséges — a zsidó felekezetek szervezetének kérdését megismertetni. A zsidóságnál a szervezetre vonatkozó mozgalmaknak története dióhéjban a következő: A 18-ik század végén a forradalmi mozgalmak ha- * * Felekezetek belső ügyeivel rendszerint nem foglalkozunk, de most, hogy meg hallgattassák a másik fél álláspontja is, közöljük a hozzánk beküldött, fenti cikket A szerk. KÖZÉRDEK talmukba ejtették a zsidóságot is. Reformmozgalom indult ki Franciaországból, mely később Németországra is átcsapott és a múlt század első harmadában hozzánk is eljutott. E reformmozgalmak két táborra osztották a zsidóságot; hazánk zsidóságát is. E két tábor az orthodoxok és neologok tábora, mely — mint ilyen szkizma- tikus jellegű harcoknál természetes — még ma is harcban áll egymással. Az orthodoxia a neo- logiát a zsidóságtól legalább is elszakadásban levőnek tartja, annak vallási intézményeit igénybe nem veszi, azoknak fentartásához való mindennemű hozzájárulást is már vallásilag tiltott cselekménynek minősít, mint ahogy azt az imént elhunyt rabbi Bloch Mózes (a neologok legnagyobb kapacitása a talmudtudományok terén) egy 1872-ben kelt rabulisztikus véleményében is annak minősitette és ennélfogva csak a legnagyobb fokú lelkiismereti kényszer árán lehetne tagja egy neolog széliemben vezetett hitközségnek. Az orthodoxia szigorúan ragaszkodik az ősei által öröklött valláshoz, hagyományait és szokásait megőrzi, de emellett a kulturális haladásnak is lelkes hive, mint ezt az országszerte hazafias szellemben vezetett, számtalan mintakép . iskolái és sok helyütt (Pozsony, Pápa, Verbó, Nagyvárad, Nyitra stb.) fentartott középiskolái bizonyítják. Az 1867. évben történt zsidóemancipáció a zsidóság két pártját a legádázabb harc közepette találta. A heterogének összeférni nem tudván, a hitközségekben a viszály napirenden volt és nem egy hitközségből kivált vagy kiválni készült egy nagyobb párt vagy töredék. A pesti hitközség neolog érzelmű vezető emberei az időt elérkezettnek látták arra, hogy mint ők mondták, „rendet“ csináljanak a zsidóságban. E’törekvésük már régebbi keletű volt. Már 1853 ban folyamodtak a helytartósághoz egy zsidó egyetemes gyűlés, röviden kongresszus iránt, de akkor sikert nem értek el. Másként most. Az ideális gondolkodású, poétalelkü kultuszminiszter, Eötvös József báró azt hitte, hogy neki sikerülni fog az ellentétes álláspontokat kiegyenlíteni és hozzálátott az előkészületekhez, hogy a kongresszust összehívja. Amidőn ez küztudomásra jött 1867. évi augusztus 13-án 120 hitközség óvást emelt a kongresszus összehívása ellen. 1868. február 17-ére báró Eötvös zsidó notabili- tásokból álló konferenciát hivott össze, mely alkalommal őrt. részről Krausz Zsigmond, neolog részről Pollák Henrik figyelmeztették a lappangó szakadásra, utóbbi kijelentette, hogy béke csak akkor lesz, ha ó- és ujhitüek külön válnak. 1868. évi december 3-án 200 őrt. rabbi ad be óvást a kongresszus ellen a miniszternél. 1868. december 14-én nyílt meg a kongresszus, melynek 1869. évi február 4-én tartott nyílt ülésén szakadásra került a dolog, amennyiben 56 kongresszusi képviselő óvást emelve a hozandó határozatok ellen, a gyűlést elhagyta. Ezekhez csatlakozott utóbb még 24 képviselő. A disszidált képviselők óvást nyújtottak be a miniszternél, mig 400 liithfl hitközség a parlamentnél kérvényezett, hogy az időközben elfogadott kongresz- szusi szervezeti szabályzatok kötelező voltát szüntesse meg. A képviselőház 1870. március 18-án Ghiczy Kálmán, Zsedényi Ede, Jókai Mór és Madarász József pártoló hozzászólásai után Deák Ferenc indítványára megszüntette a kongresszusi szabályzatok hatályát, kimondva egyben azt, hogy e szabályzatok alapján szervezett felekezet a hazánkban eddig fenálló zsidó vallástól eltérő vallást képez. 1871 október 22-én szentesítette a király az orthodoxok képviselői által letárgyalt „orthodox izraelita országos szervező szabályzatot“, amelynek alapján ma hazánkban mintegy 1600 orth. hitközség van szervezve. (Kongresszusi alapon mintegy 500.) Még töméntelen adat áll rendelkezésemre, igy pld. megyénkben Bonyhádon a harcok évtizedeken át tartottak, személyes jelleget öltöttek és annyira elfajultak, hogy az újítók a konzervatív érzelmű rabbit 1848-ban hazaárulással denunciálták, mely vad a katonai hatóság által vezetett vizsgálat folyamán alaptalannak bizonyult, a béke csak a hitközség teljes kettéválasztása által állt helyre, de a fentiekből is látható, hogy a szakadás már a kongresszus előtt meg volt és annak mélyreható vallási differenciák az okai, ha ezek- után a „T—e“ mégis azt Írja, hogy : „Alig nyert a (kongr.) szervezeti szabályzat szentesítést, séf- tett hiúságból a magyar Izraelitnek akadt hét gyászmagyarja, kik csupán azért, mert mellőzve látták az ő nagy tehetségüket .... kieszközölték az őrt. szervezkedést és ezzel két táborra szakították az egységes zsidóságot,“ tehat az 3 egész szakadást olyannak igyekszik föltüntetni, mint amely csak a kongresszus után állott be és amelynek a rugói a sértett hiúságban keresendők, én bátran apellálok minden józanul, logikusan gondolkodó, elfogulatlan emberre, alkosson magának véleményt az ily cikkezés értékéről és felmentve érzem magamat annak egyéb fejtegetései ■ vei — már amennybien azok az orthodoxokra vonatkoznak — komolyan foglalkozni, mert az ilyen alaptalan gyanúsítások után objektivitást attól a cikktől nem várhatnak. Végül csak még egyet. Az izraeliták szér- vezetének kérdése csak egyféleképp lenne kielégítően megoldható. Miként a görögkeleti egyház az 1868. évi IX. t.-c. által ketté választatott, jóllehet a kettő között csak nyelvi — szerb és román — de abszolúte semmi vallási differencia nincsen és dacára annak, hogy ott fontos közjogi (püspök) és vagyonjogi (egyházi vagyon) kérdések voltak megoldandók, úgy lehetne az izraelita vallás híveit is két külön egyház vagy felekezet keretében szervezni. Egymás mellett békés testvéri összhangban meglennének, de egymással soha! Herczl Sámuel. Tűzoltók ünnepe. Szép ünnepélyt ült Szent István napján a szakcsi önk. tűzoltótestület. A vármegyei tűzoltó szövetségnek e napon tartott évi közgyűlésével kapcsolatosan szentelte fel a testület szép és értékes nemzetiszinü selyemből készült, szent István és szent Flórián képével díszített egyesületi zászlóját. És mindenki, aki megtudja érteni és értékelni képes azt a közhasznú tevékenységet, amelyet a tűzoltók az emberélet és vagyon megmentése érdekében kifejtenek, örömmel vesz tudomást arról a lelkesedésről, mely a tűzoltók ünnepe iránt a közönség körében megnyilvánult. Maguk a tűzoltótestületek is méltó érdeklődést tanúsítottak, amennyiben távolabb vidékről is szép számmal gyűltek össze bajtársaik ünnepére. Megjelentek a bátai, bonyhádi, dombóvári, döbröközi, faddi, lengyeli, simontornyai, sióagárdi, szekszárdi és tamásitestületek. A tulajdonképeni ünneplést 19-én este a zászlóanya, Horváth Lászlóné szül. Klapp Józsa úrasszonynak rendezett fáklyásmenet vezette be. A tűzoltók Nagy József szakcsi parancsnok vezetése alatt a tamási tűzoltó-zenekar által szolgáltatott zene mellett vonultak a jegyzői lakhoz tiszteletüket kifejezni a zászlóanya iránt, aki tisztét nagy szereteteméltósággal töltötte be.Nagy József parancsnok üdvözlő szavaira a zászlóanya meghatva, poetikus szavakban mondott az üdvözletért köszönetét: »Tudom nagyon jól — úgymond, — hogy szives megjelenésük nem annyira személyemnek szól, mert hisz arra érdemeket alig szerezhettem, hanem inkább azon eszmének, a jótékonyság és emberbaráti szeretet eszméjének dicsőítésére való mozzanat, amelyet az önkéntes tűzoltó testület képvisel. De mert én is szívből óhajtom, hogy tüzoltótestületünk még ilyen kedves mozzanatok utján is minél népszerűbb, kedveltebb és támogatottabb legyen, azért köszönöm szives megjelenésöket es engedjék meg, hogy szivem mélyéből mondhassam, hogy a jó Isten áldása, a jó emberek támogatása a szakcsi önkéntes tüzoltóegyesület és a testvéregyesületeket nemes hivatásra törekvésükben még sokáig megtartsa erősítse és éltesse.« A menet után a kereskedők és iparosok köre helyiségében ismerkedési estélyt tartottak, amelyen némelyek — bocsánat az indiskretioért — a tamási önkéntesek derék zenekarának közreműködésével bizony reggelig ismerkedtek. Az ünnepély napján a tűzoltók Nagy József parancsnok vezénylete alatt a zászlóanya lakása elé vonultak, ahol a fehérruhás leányoktól körülvett zászlóanyával együtt tértek be a rk. templomba, ahol Vitkovics Ferenc plébános ünnepi szentmise után, a zászló jelentőségéről szóló szárnyaló beszéd kíséretében szentelte be a zászlót, melyet a zászlóanya szép nehéz selyemszalaggal díszített fel. A szentelés után a templomtéren felállított sátorban folyt le a zászlószegek beverése. Gróf Zichy Gyula pécsi püspük zászlószegét Vitkovics Ferenc plébános, gróf Apponyi Géza tolnamegyei főispánét Nagy István járási főszolgabíró verte be. A zászlóanya következő szép szavak kíséretében verte be zászlószegét: »Adja Isten, hogy Szakcs község nemes törekvésű polgársága a tűzoltás emberbaráti cselekedetét ezentúl is a most felszentelt zászló
