Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-20 / 8. szám
1909 február 20 KÖZÉRDEK 5 — Hogy mondhatok ? Látod, tavaly ilyenkor még a kis Böske elég alkalmas volt a csedolgainak .elvégzésére, mihe'yt fizetésemet följebb emelték pár száz koronával, a kis lány mindenre gyöngének bizonyult; haza kellett bócsatariom, hogy egymásután fogadjam azokat fővárosi cselédeket, akiknek két hónap is sok t’gv helyen Mond, nem igy volt ? No meg, emlékezhetsz még, mikoriban összekerültünk és -c mentünk apámékhoz pár hétre, mennyire ízlett .des anyám egyszerű főzése. Az, mikor látta, hogy kis menye alig tud betelni a főztével, nrég régi hű cselédjét, az öreg Zsuzsát is ide adta, mert az is épp úgy főz, mint <"•. Szegény Zsuzsa itt is volt egy évig, de elég szerencsét- n*n volt, hogy éppen akkor éjjel felejtette el eszes tudományát, amely előtt való nap engem előléptettek. Sírva hurcolkodott ki az öreg, “űkor megfogadtuk ezt a nagyságát, akinek maholnap te csókolsz kezet. — Hányszor fogom még ezeket hallani, Síarc i ? ! — No meg látod, azóta az étrendünk is laposan megváltozott, mert . . . — Hát az a bajod, hogy már kétszer eszünk hetenként borjusültet ? Oláhékná! kerül az asztalra háromszor, kétszer pedig még a Horváteknál is esznek. — Tudom, tudom, de meg eddig milyen -. eper megvoltunk itthon ; most már mégis vsak lépést kell tartanunk a világgal, el kell mennünk színházakba, jótékonycélu előadásokra, balokba és persze oda ruha is kell . . . — Hát már ezeket a rongyokat is sajná- * d ? — kérdezd meg a Medgyesnét, neki van legalább háromszor annyija ! . . . El ne ejtsd, te vámár! ■ Hz utóbbi, azt hiszem, nem az urnák szólt, ...er. éppen akkor nyílt a konyha felól az ajtó e; egy félénk hang ezt rebegte : Nagyságos mszony kérem, a Gerő nővérek megküldték a ruhát, cgv óra múlva jönnek fel próbál n i! — Tedd le ! Az ajtó becsukódott. — Miféle ruha ez, Emma ? hallatszott Harci barátomnak számadásra hivó boszus hangja . Emlékezhetsz, kedvesem, monda az vszonyka hízelegve, megígérted, hogy elsején orvostanhallgatóknak táncmulatsággal ösz- szekötött hangversenyére e megyünk. Azt gon- cütam, hogy neked is kellemes meglepetést scerzek, ha titokb: n csináltatok magamnak erre :gy szép báli ruhát, neked pedig, mivel úgyis ángyon szereted a virágot, veszek egv szép gomblyukba való fehér szegfűt. Erre én csendesen ugyancsak jóizüt nevettem, de barátom úgy látszik, nem fogta ilyen komikus oldalról a dolgot, mert mérgesen re- csegő hanggal csak ennyit mondott: — A bálba nem megyünk el ! — Miért ? — Nem megyünk ! Szót se töhbet! Érted ? — Lelketlen! Csendes zokogás volt a folytatás. En is ; mák láttam a jelenetnek végét szakítani. Halkan kimentem a lépcsöházba, az ajtót magam után húztam és erősen becsengettem. Hallatszott utána égy pár ajtócsapódás, majd az előszoba Majához közeledtek barátom ismerős lépései. — Szervusz! Eljöttem, ha nem volnék alkalmatlan. — Isten hozott 1 Tedd le a kabátot! — Csak egyedül ? kérdém, miközben beléptünk a szobába. — Óh nem, feleségemnek egy kis rakodni valója vsn bent, majd azonnal kijön. — Hét ez a doboz mi ? tudakoztam ártatlan arccal. — A feleségem uj ruhája, amelyben az orvostanhallgatók bálján fog részt venni. Erősen néztem s bár nagyon komoly arcot akartam csinálni, nem állhattam tovább, nagyot kacagtam. — Mi lelt? kérdé barátom, miközben zavarában egészen elpirult. — Semmi, csak azt nevetem, hogy mintha összebeszéltünk volna, mert arra a bálra én is készülök . . . Csókolom a kezét, kedves Emma, . üdvözlöm a belépő háziasszonyt, örömmel hallom, hogy elsején együtt fogunk mulaini. A kis feleség kérdőleg nezett férjére, egyébkor mosolygós szemei meg könnytől ragyogtak, majd hozzám fordult: Lássa, az uram azzal vádol, hogy én pazarló vagyok, p-dig . . . — Kedves kis Emmám, hogy pirongathatsz ’•gy meg ? Hát szólni sem lehet ? Majd én ezután naponként egy szivarral kevesebbet szívok, a kaszinóban egy órával kevesebbet tartózkodom, igy jut a bálra is, egyébre is. — Látod, te rosszaság ! szólt az asszonyka duzzogva, könnyein keresztül kedves mosoly csillant meg szemében és megölelte az engedékeny férjet. — Marci gyöngéden simogatta meg kis felesége arcát, majd boldogan felém fordulva hamiskásan kiáltott fel: — Hej barátom, meg ne házasodj soha, mert nagyon, de nagyon megbánod! Ez a kedves családi kép most is oly élénken áll előttem, mint mikor láttam. Hatása alatt eltelejtettem azt a párbeszédet is, amelynek véletlenül tanúja voltam, nem láttam s most is, midőn ráemlékezem, nem látok mást, csak egy gyöngéden szerető férjet és egy szép kis fiatal asszonykát, aki könnyezik és mosolyog, ügy karolja át boldog hitvesét. A jelenet egészen megigézett. Beláttam ugyanis, hogy a férjnek mindig engednie kell, bár mindig igaza van, mégis elhatároztam, hogy megházasodom, mihelyt csak lehet, kis feleségemet mindig boszan- tani fogom csak azért, hogy kibékíthessem, hogy engem könnyezve és mosolyogva öleljen meg az én kedves kis asszonykám, mint irigylésre méltó Marci barátomat Azt is elhatároztam, hogy inkább másban leszek takarékos, de abba a mulatságba elmegyek, hóvá a feleségem kívánkozik. De miért is ne lehetne részt venni egy szép mulatsá-onl? Csák menj a báiba kis Emma; egy ideálisan gondolkozó férfinak, még inkább nőnek nem árt a parkett azokkal a szédítő örvényekkel, melyeket oda kíván a könnyelműség s oda képzel az emberek sötéten gon- golkozó része. Menj a bálba kedves Emma, oly rövig ideig tart az élet reggele, gyorsan eljö a dél, sietve száll az alkonyat. Oly szép az élet, ha azt nemesen széppé akarjuk tenni! Csak menj a balba kedves kis Emma, tudom, hogy ha elnémul a cigányzene és otthon párnáidra hajtod szép barna fejedet, a bál után is ártatlan fényes szálakból szövődnek álmaid, mint a tiszta éjszakának álmai, a csillagok ; akkor is az lesz az álmod, ami a meggyőződésed az ébrenlétben, hogy midőn a csiliáros teremben boldogan éljük az életnek nemes örömét, ugyan akkor a száz meg száz mosolygó arc fölött vau egv meg boldogabban örvendő arc, Azé, aki az embert akota. Hogy ez a mai bál is ilyen ncíhesen vidám lesz, ettől a meggyőződéstől áthatva üdvözlöm a kereskedő ifjak nevében a t. Hölgyeket és Inakat és kívánok mindenkinek jó mulatóst. MULATSÁGOK. Kereskedő ifjak táncestéiye. Folyó hő 13-án tartotta a Szekszárdi Kereskedő Ifjak Egyesülete- jótékonycélu, műsorral egybekötött táncestélyét a »Szekszáni Szálló« ez alkalomra impozánsan díszített nagytermében. Erkölcsi és anyagi tekintetben jó sikerült mulatság volt ez. Az estély védnökei közül ott láttuk : Si- montsits Elemér alispánt, dr. Szentkirály Mihály polgármestert, Mehrwerth Ferenc kir. kereskedelmi tanácsost Ott volt továbbá a keies- kedelmi világ szine-java és társadalmi életünk számos előkelősége. A műsort (lödé Lajos tetszéssel fogadott Prolog«-ja nyitotta meg, melyet lapunk más helyén egész terjedelmében közlünk. Linhardt Hilda kellemes csengésű hangján a tőle már megszokott precizitással énekelte el »Az Azra«, a »Virágszedés« és a »Dunántúli dombos vidék« című dalokat Vajda Károly zongorakisérete mellett. A közönség tapssal s gyönyörű ibolyacsokorral honorálta szép énekét. Utána Kovács Annuska lépett az emelvényre s elszavalta a »Ven cigányt.« Hatásos, megkapó előadása magával ragadta a közönséget. A sok tapson kívül szép csokrot kapott. Majd Vajda Károly ült a zongorához s Liszt Ferenc »II. Rapsodiáját« játszotta el a nála ismeretes nagy művészi tudássals brilliáns technikával. A szédületes gyorsaságú futamokon játszi könnyedséggel siklik keresztül, de szépen érvényesül művészi tudása a lasssu, le- helletszerü részleteknél is. Záradékul Pigniczky Ferenc játszott el két hegedü-szolot Vajda Károly zongorakisérete mellett. Méltó tarsa az előbbinek. Sir, kesereg a hegedű a kezében. Pompás, harmonikus összjatekot produkáltak. Jól esett hallanunk, amint a hegedű érces hangja ölelkezik a zongora lágy akkordjaival. Szivet, lelket gyönyörködtető volt különben az egész műsor, a milyet ritkán van alkalmunk hallani. Ezután Kurucz Jóska nótáira táncra pör- dült a fiatalság s a mulatságnak csak a reggel pirkadása vetett véget. Az első négyest 60 pár táncolta. Kaszinói estély A szekszárdi Kaszinó folyó hó 23-án táncestélyt rendez. — Tréfás farsangi estíly. A szekszárdi r. k. olvasókör műkedvelői vasárnap este nagy sikerrel előadták »Utazás a földkörül 80 nap alatt« cimű bohózatot. A termet zsúfolásig megtöltött közönség jól mulatott az ügyes szereplők alakításain és senki sem akadt, aki az 1000 koronáért jelentkezett volna, amely t. i. innak volt Ígérve, aki nem nevet. A darabot hétfőn este 8 órakor megismétlik. Farsangi táncestély. A szekszárdi pol- I gári olvasókör folyó hó 22-án saját helyiségé- 1 ben zártkörű farsangi táncestélyt rendéz. Be- lépő-dij szemelyenkint 1 korona. Kezdete este 8 órakor Műkedvelői előadás A szekszárdi ref. j olvasókör folyó hó 14 én ^kiváló sikerrel adta ! elő »Az asszony verve jó« cimű népszínművet. ! A főszerepekben P. Szikszai Anna, Szabó Er- i zsika. Székely Erzsiké és Török Erzsiké, Tö- ! rök Pál, Majsai László, Kovács József, Domo- nyai János, Gseri István jeleskedtek. Nagyon jó ! volt Csötönyi György es Mészáros András, akik j közül különösen az első jó színész, de vala- I mennyi szereplő dicséretet érdemel ügyes játé- I káért A közönség lelkesen megtapsolta a köz- í remüködőket, akik közül Szabó Erzsiké, Szé- j kely Erzsiké és Török Erzsiké szép csokrot I kaptak, de elismeréssel adózott a gondos rendezésért Gödé Lajos ref. káplánnak s Krammer Zsófi urholgynek is, ki a dalok betanítása körül oly sokat fáradozott. Az előadást 21-én a Szek- szárd szálló nagytermében ugyancsak a színház alap javára megismétlik. Táncestély. A »Szekszárdi Róni. Katii. Olvasókör« folyó hó 21 én, saját dísztermében táncestélyt rendez. A táncestély kezdete pont 7 órakor. Belepő díj személyenként: 60 fillér. A zenét Garai Lajos hirneves zenekara szolgáltatja. A táncestélyen nem tagok és 15 éven afolt gyermekek meg nem jelenhetnek. Mulatság Kistengelicen A nemrégiben alakult kistengelici Polgári Olvasókör e hó 13-án műkedvelői előadással egybekötött táncestélyt rendezett. Színre került »A fogházban« c. egy- felvonásos vígjáték, amelyben Karsay Sándor, Hoffmann Ádám, Wigand Péter és Fogarassy Mihály voltak a szereplők. A darab előtt és után monológokat adtak elő és pedig : Karsay Sándor tanító a »Babonás ember«-1. Hoffmann Ádám igazgató-tanitó pedig a »Nevető embert«-t. Úgy a vígjáték szereplői, mint a a monológelőadók nagy tetszést arattak biztos, művészi előadásukkal Ezután jókedvűen táncra perdültek, úgy, hogy a kiválóan sikerült mulatságnak csak a reggel vetett veget. Jelen voltak: asszonyok: Bognár Mártonná, C'sóry Ferencné (Harc), Hoffnann Ádámné (Paks), Huber Gyuláné, Konkoly Gaborné (Janya),Schvvarc Jözsefné, Sehwarc Morné, özv. Szabó Gyuláné (Paks), Szabó Jár.osne, Szalai Sándorné, Teimer Hugóné, Tóth Lajosné Zsigmond Elemérné. — Leányok : Hoffmann Mariska, Schwarc Erzsiké, .Schwäre Jolán és Szalai Margit. — Jegyeiket megváltották: Dr. Csapó Dániel 20, báró Jeszenszky István 10, Bernrieder József, Várkonyi Iván (Szekszárd) és Várkonyi István 2—2 kor. — Felüiflzettek: Zsigmond Elemér L80, Szalai Sándor, Teiner Hugó 1 — 1, Tóth Lajos, Kon- kolyi Gabor 80—80 f, Braun Ádám, Huber Gyula, Váci János és Neumann György 40—40 f, kiknek szives köszönetét mond a rendezőség. Táncproba. Dobos Adolf tánctanitó folyó évi február hó 20-an, a Szekszard-szálló dísztermében zártkörű táncpróbabált rendez. Be- : lépti-dij: személyenkint 2 K, családjegy 6 K. Kezdete este 8 órakoi^ Jegyek előre válthatók, a Molnár-féle papirkereskedésben. Mulatság Gyönkön. A gyönki keresztény j nőegylet folyó hí 6 án műkedvelő előadással | egybekötött táncmulatságot rendezett. A két I egyfelvonásos vígjátékban (Murger: »A nyolcadik pont« es Almá-i: »A miniszterelnök bálja«) John Giziké, Bevárdy Bözsike, Klein Jolánka és Stollár Melánie űrhölgyek igazán kedvesen töltötték be szerepüket, mig Gyimóthy Jenő, Lu- káts László, Bene Kálmán, Glöckner Béla és Engelmann Vilmos urak szintén nagy buzgó- sággal fáradoztak az est sikere érdekében. A közönség mindkét darabban őszinte elismeréssel és tetszéssel honorálta a szereplők nehéz munkáját. Az előadást tánc követte s a társaság
