Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-24 / 30. szám

1909 julius 24 KÖZÉRDEK 3 detései alkalmával a hirdetésbe beleíoglaltassék, miszerint az előd és utód között a jegyzői fizetés j megosztása tekintetében a jegyzői javadalmat ké­pező földek jövedelme a javadalmi jegyzőkönyv­ben foglalt becsérték szerint állapittassék meg, ; polgári évekre számítva. Jelenlevő főszolgabíró I kijelenti, hogy az elnöki jelentésből kifolyó hatá­rozatot tudomásul veszi s már előre megígéri, ; hogy a pályázati hirdetményeket a szerint teszi közzé. A közgyűlés az elnöknek egyhangúlag kö- j szünetet és elismerést szavaz önzetlen és fárad- : hatatlan tevékenységéért. — Végül elhatározza i a közgyűlés, hogy az Oravszky László által Kér- bolt Istvánról irt emlékezést egész terjedelmében jegyzőkönyvbe foglalja. Olvastatott a választmány javaslata, mely szerint a megvizsgált 1908. évi egyleti pénztári számadást 363 kor. 98 fillér bevétel, 131 kor. 24 fillér kiadás, 232 kor. 74 fillér pénztári ma­radvánnyal ; az 1908. évi ösztöndíjalap szám­adást 3162 kor. 93 fillér bevétel, mint pénztári maradvánnyal helyesnek találva elfogadásra ajánlja. A közgyűlés ezen számadásokat elfogadja és Győré Pál pénztárnoknak a felmentvényt megadja. Elnök előadja, hogy az egyesületi tagok­nak a választmány által 1908. évre megállapított névjegyzéke szerint van az egyesületnek 4 tisz­teletbeli és 33 rendes tagja, a közgyűlés tar­tama alatt jelentkezett rendes tagul Horváth János pálfai segédjegyző, kéri nevezettet az egyesületbe felvenni és igy a rendes tagok száma 34. A közgyűlés az elnök előterjesztését tu'o- másul veszi s Horváth Jánost a tagok sorába felveszi. Az egyleti vagyon gyümölcsöztetésére a választmány javaslatához képest a közgyűlés a simontornyai takarékpénztárt jelöli ki. Elnök kéri a jövő évi közgyűlés helyé­nek megállapítását. A jövő évi közgyűlés he­lye Klimes Antal meghívása folytán Hőgyósz községbe tűzetett ki. Oravszky László olvassa a járási főszol­gabíró rendeletét az anyakönyvi nyilvántartá­sok vezetése, iratgyüjtemények és nyomtatvá­nyok kezelésére vonatkozólag s e tárgyban Katotnay Domonkos belügyminiszteri titkár, anyakönyvi felügyelő által tett szóbeli utasítá­sait ismerteti, az uj anyakönyvi szekrény elké­szítése, úgy a nyilvántartások kötései, valamint az iratok elhelyezésére szolgáló táblázatok ké­szítésére nézve. Oravszky László ismertetéseinek tudomá­sul vétele után a közgyűlés a következő hatá­rozatot hozta : Miután a miniszteri titkár ur az anyakönyvek vezetése, az anyakönyvi irat­tárok kezelése tekintetében azokban a közsé­gekben, ahol már megjelent, olyan szóbeli uta­sításokat adott, melyek az anyakönyvi utasítás­ban nincsenek meg, másrészt mivel az utasí­tásoknak teljesítése a községeknek újabb várat­lan kiadást, sőt némely helyen a hivatalos helyi­ségek átalakítását is szükségessé teszi, írjon fel a simontornyai járásbeli községjegyzők egye­sülete a járási főszolgabíró ur utján a belügy­miniszter úrhoz, hogy azoknak az utasítások­nak a teljesítése alól, melyek nem folynak az anyakönyvi utasításból, a községek meutesse- nek fel. Klimes Antal előterjeszti, hogy az orszá­gos központi jegyző-egylet »Uj politika« cimü napilapot bocsát ki részvénytársasági alapon s miután ezen napilap különösen a jegyzők ér­dekeit szolgálja, kéri a jelenlevőket, hogy egy- egy részvényt jegyezzenek, hogy a lap sikere biztosítva legyen. Egy-egy részvény ára 50 ko­rona ; indítványozza továbbá, hogy a simon­tornyai járási jegyző-egylet is jegyezzen rész­vényt. A közgyűlés Klimes Antal ismertetését örömmel fogadja és elhatározza, hogy maga az egylet is 2 részvényt jegyezzen. Kmf. Várkonyi Imre Ludvig József egyleti jegyző. egyleti elnök flesz Lajos. Ritter Béla hiteleiitők. VÁRMEGYE. Nyugdijválasztmányi ülés. A községjegyzői nyugdíjalapra felügyelő választmány f. hó 23-án Simontsits Elemér alispán elnöklete alatt tar­totta ülését. A nyugdijszabályrendelet megálla­pították, a 3°/o járulék és előlépési dijakra vo­natkozó korábbi határozatot fentartották. Taffner Zuárd, öfcv. Győré Istvánná, özv. Koboz Jánosné, özv. Kerbolt Istvánná nyugdija megállapittatott, özv. Herczeg Józsefné, özv. Wagner Józsefné nevelési járulék utalványozás iránti kérését tel­jesítették, Toka Józsefnéé pótlásra visszaadatott, Csankó Károlyné, Koch József, Czéh Ferenc kérelmét elutasították. Pesthy Ferenc kérelmére a korábban hozott határozatot kiigazították. A megválasztott és megnősült jegyzőkre a dijakat — miután a megválasztottakat a nyugdíjalap tagjaiul felvették — kirótták. S a nem rendszeres szolgálatban töltött időt a folyamodóknak, kivéve az elkésetten jelentkező Abbay Györgyöt, beszá­mították, Tréger János kérvényét pótlásra vissza­adták, Popovics Gyula és Illés Gyula kérelmét partolólag a törvhatósághoz terjeszteni határoz­Mondjam-e, hogy ehhez a férfiúhoz a vár­megyei jegyzői egyesület életének idejéből 20 év története fűződik ? Az egyesület közgyűléseiről felvett jegyző­könyvek igazolják, hogy az elhunyt igaz férfin, kitűnő jegyző volt, ki 20 éven át munkálta a vármegyei jegyző-egyesület ügyeit, védte, ápolta érdekeit. Már évekkel ezelőtt betegeskedni kez­dett és emiatt nem lehetett megtartani azt az ünnepélyt, melyet a vármegyei jegyző-egyesület elrendelt. Betegségével megvált állásától is és Pécsre költözött, ahol hosszas szenvedés után a múlt hó 31-én reggeli 4 órakor elhunyt. Tetemeit Regülybe szállították és f. hó 1-én délután helyezték el a családi sirboltba. Temetéséről táviratilag, de olyan későn értesültem, hogy temetésére el nem mehettem. A mi egyesületünk tagjai közül temetésén Oravszky László, Halmai Emil, Nágel János, Fiedler Gyula kartársaink jelentek meg. És végre jelentem, hogy választmányi ülé­sünket folyó hó 22-én Pesthy József kartársunk házában megtartottuk és előkészítettük közgyűlési tárgyalás alá azokat az ügyeket, melyek a meg­hívóban fel vannak véve. Mindezeknek utána pedig kérem a tisztelt közgyűlést, hogy jelentésemet tudomásul és azt a kérdést, hogy az előd és az utód között a jegyző­földek jövedelme és a természetbeli szolgáltatások miként osztassanak meg, nyomban tárgyalni és ebben határozni szíveskednék. Nagyszékely, 1909. junius 28. Tisztelettel: Ludvig József. Oravszky László indítványozza, hogy az elnöki jelentés egész terjedelmében fogadtassák el s az elnöknek fáradhatatlan és önzetlen tevé­kenységéért a közgyűlés köszönetét szavazzon. Egyben előadja, hogy Kerbolt István el­hunyt regölyi jegyző temetése alkalmával a sír­nál gyászbeszédet mondott, de miután mindazt, amit az elhunyt érdemeiről a végbucsunál el kel­lett volna mondani, a késő esti temetés miatt nem tehette, tehát a „Közérdek“ 20-ik számában „Emlékezés Kerbolt Istvánra“ cim alatt megirta nevezett életrajzát, melyet a közgyűlésnek fel­olvas. — Klimes Antal indítványozza, hogy Oravszky László által, Kerbolt Istvánról irt nekrológ egész terjedelmében jegyzőkönyvbe ik- tattassék, mert Kerbolt Istvánnak érdemei, amit a jegyzők érdekében tett, megkívánják, hogy emléke az utókornak eltörülhetetlenül fent marad­jon. — A közgyűlés az elnöki jelentést egy­hangúlag elfogadja, ebből kifolyólag felkéri az elnököt, hogy a járási főszolgabíróhoz előterjesz­tést tegyen, hogy a jegyzői állások pályázati hir­jából hatalmas füstoszlopokat fújva, mély gon­dolatokba merülve Alizár Musztafa, miklós- vári pasa. Csillogó fekete szakállánál csak két össze­nőtt szemöldöke alul kivillanó fekete szemei voltak ragyogóbbak. Hajlott sasorr diszité a férfiasán szép arcot. Nehéz gond epeszti az olasz péklegényből átvedlett török pasát. De nehogy azt gondoljuk, mintha talán valami sú­lyos állami gondok vonnának homlokára gond­felhőket, vagy mintha telhetetlen ura nagyobb dicsősége okozna neki lelki gyötrelmeket. Óh nem ! Más dolog motoszkál most az ő fejében. Arról filozofál, hogy miképen lehetne a nagy­szerű gondolatot valósággá változtatni. Tehát igy gondolkozik: 40 emberemet Kucsuk b. pasa segítségére elküldöttem. Ezek­ből — mondjuk — 10 a fűbe harap. Marad 30 ember. Ezek közül vagy 6 darab maródi lesz s igy marad 24 ember. Azok pedig — Jusszuf b. jelentése szerint —szintén vannak vagy har­mincán, de fegyver nélkül, igy tehát könnyű lesz megfogni a madarat. — Jusszuf! — Parancsolj kegyelmes pasa, hogy Allah nyújtsa meg az árnyékodat Miklósvártól a hét- tornyu mecsetig. Parancsolj, mit tegyek ! — Hallod-e Jusszuf? Amilyen igaz az, hogy én most itt vagyok és amilyen igaz, hogy te egy fejjel hosszabb vagy, mint lenni kellene, olyan igaz az, hogy egy fejjel megrövidítelek, ha parancsolatomnak úgy nem teszel eleget, amint azt én most neked meghagyom. — Igenis kegyelmes pasa, a te szolgád en­gedelmeskedik (ha t. i. a parancs teljesítése könnyű, a baksis pedig nehéz lesz. De ezt már csak úgy gondolta.) — Azonnal nyergeljétek fel a két legjobb arab lovamat s Ibrahimmal együtt rögtön in­duljatok Segesvár felé a kőhalmi utón, oly gyorsan, amint csak lehet. Ne menjetek, hanem repüljetek. Mindaddig menjetek, mig a nagy- szőllősi csatából visszaérkező embereimmel nem találkoztok. És ha találkoztok, a levelet átadod Achim bégnek. S számítva arra, hogy a levelet elveszíted, — amiért száz bot jár a talpadra — megmondom, mi áll benne. — Lakodalmas menet jő Héjjasfal várói Nagy- baczonba indulván. A kisérő gyaurok fegyver­telen kutyák, azokat leaprithatjátok. Hanem ha a menyasszonynak egy hajszála is meggörbül s teljes épségben nem lesz elibém hozva, úgy te, mint Achim bég hamarabb megláttátok Mo­hám ‘d paradicsomát, mint azt kívánnátok. — Óh kegyelmes pasa! Elfeledi-e azt a te nagy bölcsességed, hogy a nagykegyelmü padi- sah — kinek dicsősége töltse be a földet — fermánt adott ennek a gyaur fejedelemnek, Apaffynak, békességet Ígérvén neki és népének. (Ha t. i. az adót megfizeti.) De meg kegyelmes pasa! Messzire van ide Segesvár és sokfele utón lehet onnan Nagybaczonba jutni s végül pedig azok a gyaurok is, ne hidd uram, hogy fegyvertelenek. Ismerem őket! Nem hagyják azok el soha a szekér derekából a fejszét, meg azt a csúnya görbét (fokost), amelyekkel te is kaptál már egyszer. — Jusszuf! Hallottad, mit parancsoltam ? Tégy aszerint, mert én is úgy teszek veled, ahogy megígértem. Velem a felséges padisah még semmiféle fermánt nem közölt. Vagy ha közölt, még nem olvastam. Tehát az reám nem tartozik. Hogy pedig messze van-e Segesvár, arra nézve nem hallottad-e, hogy a »szerelmes­nek nincs messze Bagdad.« Fejsze, fokos flem számit. Jutalmatok száz arany, vagy ... Indulj ! És az est alkonyán megindul a két lovag Mint a fergeteg, rohan előre a két nemes állat. Lábaik alatt csattog a keményre fagyott föld s alig köszönté a felkelő nap szürkülete a hóle­pelbe öltözött hegyek gerincét, a két sötét lovag Szászkereszturon üdvözli a harcból visszatérő kicsiny csapatot, de Achim bég nélkül, kit le­győzhetetlen akadály visszatartott attól, hogy csapatával tartson. Ugyanis Nagyszőllős alatt koponyája valamely székely buzogánnyal vélet­lenül összeütközött, minek következtében ő igen messze elutazott. ♦ Nincs olyan hosszú, amelynek vége ne legyen. A hájjasfalvi három napos nászünnepély is véget ért. A fogatok előállanak s ki-ki elfog­lalja a magáét. A szülők sírva, áldva bocsátják el kebelükről a drága virágszálat, a boldog menyaszonyt. A menet megindul. Elől a oaczoniak a menyasszonnyal, hátul a hermányiak. így pa­rancsolja ezt az ősi magyar virtus. Sőt ez a 1 bizonyos virtus még egyebet is parancsol. Azt t. i., hogy különösen akkor, mikor a sziverő- sitőből valamelyest többet veszünk be, mint amennyi éppen elég ; vagy mikor legnagyobb I szükség volna az egyetértésre és összetartásra, rendszerint akkor szoktunk mi egymás között meghasonlani, mert magyar virtus az, hogy még a templomba se érezzünk együtt, meg ha egyformán imádjuk is Istenünket. Most is igy történt! Szászkereszturig még csak békesség volt j az atyafiaknak együtt való utazása, de itt az I erdőn keresztül vezető kettős ösvény közül a baczoniak a nehezebb, de egyenesen Kőhalom felé vezető rövidebb utón való haladást java­solják ; mig ellenben a hermányiak a szász- I budai hosszabb, de könnyebb ösvénytől elállani ! nem akarnak. — Gyi no! — Odasuhint Varja Józsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom