Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-07 / 32. szám
2 KÖZÉRDEK 1909 augusztus lajdonságaival számolva igyekszik társadalmunknak a nőkre vonatkozó ferdeségeit kiküszöbölni, a nők helyzetét javítani s emelni a nélkül, hogy elvonná őket hivatásuktól s megnehezítené nekik a családalapítást, szerény nézetem szerint helyes, mert úgy az egyes nőknek, mint a társadalomnak javára szolgál. A nőkérdés az egész emberiség kérdése, megoldása a többi társadalmi kérdések megoldásától, elválaszthatatlan. Reichert Gyula. A Duna. Egy 68 éves életkorú megtört ember áll előttem. Ercsiből jött Dunaföldvárra. Tegnap- tegnapelőtt reményteljes tanuló fiával még boldogan együtt élt, ma már szétválasztotta őket a halál. A kis fiú a Dunára ment csónakázásra. A csónak felborult, a 12 éves Il-ik osztályú polgárista kiszabadulni nem tudott, hálóval kimenteni nem tudták, belefult a Dunába s rövid idő alrtt kifogták hulláját Dunaföldváron. A távirati híradásra az öreg szülők nyomban Földvárra siettek, hogy gyermeküket még egyszer megláthassák. De az már a sírban pihent. A zokogó szülők tehát kiemeltették, megpillantották még egyszer s a legnagyobb tájdalommal helyezték vissza újra a sírba örökre . . . A halált egy ártatlan szórakozás, testedző csónakázás szerezte s nem ez az első eset a nagy Dunán. Evenként itt is, ott is számos eset fordul elő, úszás, fürdés, csonakázás, szerencsétlen esés stb. mikor a Duna nem engedi el áldozatját, a legirtózatosabb módon egy-kettőre végez vele. A számos hasonló eset láttára a hatóságok ez ellen óvintézkedésekre alig gondolnak. A legtöbb községben például nem korlátozzák a szabad fürdés helyét. Mély vízbe, örvénybe kerülnek sokszor még az úszni nem tudók is akkor, amidőn egyes ilyen helyeken még az úszni tudók sem boldogulnak. Nincs megállapítva a lovak és egyéb állatok usztatásának a helye s igen sok esetben a lovak vagy egyéb állatok megmentésére irányuló törtetés a vizbe- fulás oka. Nincs korlátozva a csónakázás szélben, viharban vagy más esetekben, mikor a viz magas hullámokat ver s sokszor ily utón esnek hullámsirba az áldozatok. Korhoz is lehetne szorítani a legszebb sportok egyikét a csónakázást, mert többször a lélekjelenlét menti menti meg egyesek életét s a gyermekkort élők ezt hamar elvesztik a veszélyes helyen. Csónakázhatnék* gyermek is, de csak kellő kísérővel. 1. Az eddigi kisparcellákat visszanagyob- bitja : reparcellázás. 2. A nagy parcellákat elaprózza: contra- parcellázás. 3. Végül, ha mindezzel készen van, akkor egyöntetű törvénnyel keresztülviszi azt, hogy mindenkinek csak egyformán jut, aki csak akar: ez a recontraparcellázás. Aki nem akar földet, az megválthatja ebbéli kötelezettségét és ez a rekontra-alapot képezi. Az elszegényedett földesurak, az eladósodott nagybirtokosok kapnak ezer holdat eme rekontra alapból törlesztve és ezeknél újra be lesz hozva a robot. Teljes ingyen munkát élveznek azoktól, kiknek nincs pénzük a tiz holdas minimumot fizetni. Az általános államosítás ezután csak játék! Minden az államé; a szegény ember kap béres konvenciót, a módosult ispán, kasznár, tiszttartó stb. konvenciót vagyona, szerint; a tanult ember, intelligens osztály, fizetési mérve marad a mostani. Ä selejtes elemek kiküszöbölhetők ; a fölös munkaerő kiküldetik Romániába vagy Amerikába. Kiváló alkalmas női cselédanyag kultúrpolitikai szempontból Oroszországot vagy Keletet választhatja. Ha mindezek sikerülnek, akkor nagy* Miklósnak jóslata teljesül, hogy »boldog a magyar«. * Mindezen nagy audienciák után a klubba, — már mint az egyetlen nagy és igazi hazafias klubba — ment Alfonz, ahol, az ajtóban egyenest Ubulba botlik. »Szervusz, jó, hogy jössz 1 Éppen a te fontos újításaidról beszélünk!« Körülveszik a képviselők és igyekeznek megismerkedni a nagy nemzetgazdászszal. »Te nem valami falusi nótárius lehetsz, mert ily merész eszméket még senki oda nem vágott« — szól egy torzonborz kuruc. »Meghiszem azt; — felele helyette übul Ha a hatóságok által ezen korlátozások vagy ehhez hasonlók meg is alkottatnak, még mindig nem elég ahhoz, hogy a szerencsétlen esetek száma, ha nem is teljesen, megszüntessék, de legalább is csökkentessék. Az ellenőrzés’a legfőbb feladatok egyike. Így például a tiltott területen való úszás, fürdés, usztatás, csónakázás stb. állandóan ellenőrizendő lenne s bizonyára nem esnék meg, hogy az emberek szemeláttára sokszor egész család fül a vízbe s menteni sem lehet, mert az örvény a mentőt is a sírba vinné. Nem történnék meg az az eset, hogy úszni nem tudó fiatal gyermekek a talpak alá kerülnek és mentésük csak legritkább esetben sikerül. Nem fordulna elő tán annyiszor a dunai szerencsétlenség, csökkennék az áldozatok száma és a fájdalomtól megtört szülők és rokonok nem okolnák sokszor a hatóságok I csekély vagy semmis ezirányu intézkedését s ki tudja, a megmentett számos élet ezen szükségszerű emberi kötelességen felül nem hozna-e még sok esetben gyümölcsöt a haza javára is ? ! . . . Ezen a viz mentén levő községeknek gon- dolkodniok és tenniök kellene. Erélyes óvóintézkedések, szigorú,, rendszabályok és ezeknek állandó, kellő ellenőrzése nagyon sok életet megmentene s ez a hatóságoknak erkölcsi kötelessége. Crassus Társadalmi kérdések nz iskolában. A népiskolának célja a gyermekek hazafias, vallásos nevelésén kívül az életre való előkészítés. Ezen előkészítés egyik része a mai modern iskolában az volna, hogy az iskolásokkal megismertetjük a társadalmi mozgalmakat és eszméket. Persze nem szabad megelégednünk csupán ezen megismertetéssel, hanem arra is kell iskolásainkat tanítani, hogy ezen mozgalmak és eszmék helyes és helytelen irányait megkülönböztessék. Igaz, kissé irtózunk modern eszméket iskoláinkba bevinni, de a nemzet létkérdése és a közművelődés szükségessé teszik. Nem gondolok rendszeres, hanem csak alkalmi oktatásra, mely szorosan nincsen sem időhöz sem tantárgyhoz kötve, hanem tisztán a tanító tapintatosságára bízva. Ily társadalmi, vagy mondjuk modern dolgok alkalmi felhasználását akarom következőkben bemutatni. Az elmúlt tanévben szomorúan tapasztaltuk tanítványaimmal, hogy számunk tetemesen apadt. Arra a kérdésre, hogy mi oka ezen apadásnak, azt felelik : »B. I. meghalt és abból a házból nincsen több ; a szomszédházbeli meg — családja a hires Olovszki-Oravay lengyelgrófi család, mely háromszor menekült Lengyel- orszából.« »Igen — folytatja Alfonz — először az első felosztáskor, másodszor a második felosztáskor, harmadszor a harmadik felosztáskor; mi, mint lengyel grófok szerepeltünk mindig és ma is. Családfánkat kikutatta Marciányi György, de meghalt: tovább folytatta Püspöky Grácián, de ez meghalt egy kolostorban, hol dicső ősöm, mint üldözött protestáns, kénytelen volt katho- likussá válni s álnév alatt orgonista szerzetes lett. Idáig vagyok, de örökölt nagy eszméim forrnak bennem s ha kellő méltatásra találnak, akkor újra felvirágoztatnák a magyar—lengyel testvériséget s akkor «nem busul a lengyel és boldog a magyar.« «Barátom, hagyd el — mondotta a torzonborz kuruc — nálunk már lefújtak ; eddig csak volt kit szidni, hol a kormányt, hol valami zsidót, de hát már ezt is elvégzi helyettünk a Lajthán túli rész, Ausztria tátott szája : Lueger ur. Örülj tehát, ha otthon lehetsz s kapálod a kerted, csapsz vig szüreteket és iszol, azután búsulsz a hazáért. Minekünk nincs már vigasztalás.» Alfonz elkeseredve kel fel, szomorúan néz végig rajtuk. Különösen mélyen lesujtólag hatott reá az előbbi megjegyzésnek «tempi passáti»-t emlegető része, de azért nem csügged, békés otthonában most is honmentő ideákon töri a fejét. Arról van ugyanis szó, hogy a tolnanémedii tutyigyár télen katonaköpenyegből igen tetszetős komótcipőket állít elő. Vájjon nem lehetne-e viselt komótcipőkből tetszetős katonai köpenyegeket előállítani ? Ez lenne a legigazibb katonai vívmány ! Ha ez valahogy sikerülne, Kossuth, Szte- rényi, no meg Rátkay László jóvoltából nemcsak uj távirda-, de telefon-, sőt rendes vasúti állomást is kapna Tolnanémedi érdemes községe... Híved: Doktor Kanyaró kimaradt és több bizony ott nincsen stb.« az alkalom az egykéről beszelni! Mit gondr gyermekeim, mi lesz a következmény, ha az iskolások száma évről-évre igy fogy. Kaptam ilyen feleleteket: »bezárják az iskolát, a szülőknek cselédeket kell fogadni, mert nem lesz segítség ; kihal a község s idegenek kapják vagyonúnkat, esetleg más nyelvű és vallásu nép lép helyünkbe.« Így minden lárma nélkül megindítottuk a harcot az egyke ellen. Egy tanítvány engedélyt kér egynapi kimaradásra, mert apja elutazik Amerikába. Nagyon jó alkalom a kivándorlásról beszélni. Vájjon hasznunkra vagy kárunkra van az Ameri- i kába való kivándorlás gyermekeim •? A sok felelet között kiemelem az érettebb eszüekét: | haszon, mert pénzt küldenek haza: haszon, mert sokat látnak és tanulnak ottan ; kár, mert ! háború esetén kevés lesz a férfi; kára lesz iparnak és kereskedésnek; ha ott maradnak gyermekeik elfelejtik anyanyelvűket és nem lesznek magyarok stb. Egy kis ügyesség a tanító részéről, hogy ezen feleletekből kimutassa a kivándorlás káros voltát s határozottan közreműködött a kivándorlás csökkentésére. A mint reggel a feladatokat nézem, egy ügyesebb fiú tábláján egy rajzot látok e felirattal : Steinheilné leánya. Kérdem, honnan rajzolta: a »Friss Újság« -ból! Kapóra jött alkalom az újságról és újságolvasásról tanítványaimmal elbeszélgetni. Gyermekek ; haszonnal vagy kárral jár-e, ha gazdaember újságot olvas ? Ilyen feleleteket adtak: jó, mert megtudja a termények árát; megtudja hol lesz vásár és hol lehet valamit venni vagy hozatni;- olvashatja a híreket; megnézheti a vasúti menetrendet ; megtudja milyen törvényt hoztak a képviselők stb. A politizálásra nézve külön tettem fel alkalmas és érthető kérdést, melyre azt felelték: gazda ember ne foglalkozzék vele, mert ha belemélyed, munkáját hanyagolja el. A csupán híreket olvasókra ezeket sütöttük ki: tanulnak föld- és néprajzot, de viszont rablás és gyilkolás hírei rossz példaként is hathatnak. Ézekután kimondhatjuk, hogy igenis'jó, ha gazdaember olvas újságot, de ne keresse a legolcsóbbat és legvéresebb szájút és ne is ragadtassa el magát ujsági hir által meggondolatlan tettre. Egy kis kitéréssel ilyenkot a pornográfiáról is szólhatunk és hasznos köny> vek ajánlása által lebeszélhetjük őket, hogy váy sárok alkalmával Sobri Józsi-féle rémregényekeü vegyenek megtakarított filléreiken. Az ismétlősöknél történt, hogy az egyik felvetette a feminizmus kérdését. Olvasott ugyanis a szerbiai női önkéntesekről s ennek kapcsán beszélgettünk aztán ilyen női kérdésekről. A női mozgalomra mondott véleményük összefoglalva ez: a nő éljen családjának; katonának gyönge szive miatt alkalmatlan, tanuljon annyit, mint a férfi, hogy gyermekeit helyesen nevelhesse és taníthassa. A népünk szerint elég, ha egy nő írni, olvasni, sütni, főzni és foltozni tud; ennek ellensúlyozása szempontjtából kell, hogy bizonyos mértékig femininsták legyünk és elveink között legalább a női művelődés elvét hirdessük is. Van az iskolában a sok rossz között egy nagyon csintalan leány, ki tnég a fiukkal is kiáll birkózni. Felvetettem egyszer a kérdést: mit gondolnak, miért oly rossz, hogy lássam milyen fogalmuk van a nevelésről. Ehhez már a legkisebbek is szóltak: belebujt az ördög ! A nagyobbak, akár csak egy nevelő, nagyon helyesen ezen okokat hozták fel: otthon nem szoktatták engedelmességre; szeretetükben elkényeztették és nem büntették. Ilyen eszmecserének, vagy mondjuk beszélgetésnek is meglesz a haszna. Belátják, hogy szüleik javukat akarják akkor is, mikor büntetik és nem is fogják lépten-nyomon csak a jutalmat keresni, ami fölötte fontos későbbi életükben is. Ezekben, röviden bár, rá akartam mutatni arra, hogy társadalmi kérdéseket lehet az iskolába vinni, sőt kell is, hogy a nemzedék a mainál műveltebb, továbbá tisztába legyen az élet kérdéseivel, hogy helyét megállhassa és túlzó irányba el ne ragadtassa magát. Knábel Vilmos. VÁROSI ÉLET. Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete a városház közgyűlési termében folyó hó 7-én d. u. 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. A polgármester a jelentése Rácz József rendőr-
