Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-28 / 35. szám

Nagykároly, 1909. augusztus 28. 35. szám. II. évfolyam. KÖZÉRDEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Főszerkesztő : |! Előfizetési árak : Megjelenik minden szombaton. DR. BISITZ BÉLA Helyben házhoz hordva egy évre .... 6—korona. „ , , „ , a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ . ..." ~vre .... 3' „ Szerkesztoseg: Kiadóhivatal : szerkesztője. ' Vidékre postán küldve egy evre . . . i.— fel évre 3'50 Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. SZ. Felelős szerkesztó^^a^donos korlátlan 1 ” ” Egyes szám ára'20 fillér. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. SIMKÓ ALADÁR Előfizetési és szerkesztö Szatmárvármegye és a szekularizáció. Nem tudjuk, hogy és miképp gondolják a szekularizációt Hajduvármegye bizottsági tag­jai ? Valahogy olyanformán-e, hogy barátságos megegyezéssel szépen felosztjuk az egyház bir­tokait, vagy hajbakapunk afölött, hogy kié lesz ez, vagy amaz a birtok, erdő, kaszáló, legelő ? Félő, hogy a barátságos megegyezésből semmi sem lesz. Ki fog osztozni és ami a fő, ki fogja szétosztani? Mert nagy tévedés ám azt hinni, hogy semmi sem könnyebb, mint osztozni és jóllakni a másokéból. As erdők mélyén osztozó zsiványbandákban sem oly simán mennek a dolgok, amint azt a szekularizáló urak hiszik. Egy-egy felvillanó késpenge és eldurranó fegy­vercső tehet tanúságot róla. Ha szabad parlagi kifejezést használnunk, a szekularizációból — nem esznek. Még so­káig nem. Hála a józan magyar észnek, mely nem veszti el azonnal a helyes ítéletét, mihelyest félreverik a harangokat és hála a nemzet lel­kében mélyen gyökerező történelmi keresztény érzületnek, melyet évszázadok nemes hagyo­mányai érleltek és gyökereztettek meg, ma még nem lehet rabolni. Holnap? Teszünk róla, hogy akkor se lehessen. / zsiványok ököljoga nem kerülhet uralomra Magyarországon. A rablás­hoz nem lesz erény s az erőszakból nem lesz igazság, bármennyire megfürösztik is azt az álhazafiaskodás és hazug liberalizmus vizében. Semmiféle megtévesztés, semmiféle szociológia és modernkedés nem irtja ki a nemzet Ielkü- letéböl a hagyományokat, a jognak és a tulaj­donnak tiszteletét. Egy uj nemzedéknek kellene jönnie, melynek nincsenek gyökérszálai a múl­takban, mely íesíében-lelkében elszakadna nem­zetétől és annak gondolatvilágától, hogy az erőszakot és a rablást joggá emelhesse. Ez a nemzedék pedig nem fog megszü­letni. Botor erőlködés, a közvélemény jóhiszemű nyugtalanitása tehát az az akció, melyet Hajdú- vármegye közgyűlési terméből indítottak. Go­nosz célzatú zavarkeltés volt ez, mely nem sze- kuralizálni, csupán az egymásra uszitott ma­gyarság zavarosában halászni akart. Jól tudták és tudják Debrecenben, hogy a szekularizáció ma lehetetlen. De nekik nem is ez kellett. Az ő céljuk ráuszítani a felekezeteket az egyházra, szembeállítani magyart a magyarral. Ezt akar­ták. Kést akart adni nemzetünk kezébe, hogy az önmagával való meghasonlás pillanatában, elborult elmével halálos sebet ejtsen önmagán. S amig egy pusztító belső harcban elvérzik a nemzet, megfogyatkozik az erő, a bizalom, az együttérzés, az alatt a nemzetköziség fegyver­hordozói, belső ellenség Jnk végleg diadalt arat­hassanak a pusztuló magyarság romjai fölött. Most, Szatmárvármegye határozatában előttünk fekszik a példa, hogy a nemzet élet­ösztöne eleven erővel utasítja el magától a ku­ruzsló kísérleteket. Hajduvármegye próbálkozása sikertelenül tört meg a vármegyék merev el­utasításán s mikor leszögezzük azt a tényt, hogy Szatmárvármegye határozatával vereséget szenvedett a politikai kuruzslás kísérletezése, azzal a megnyugvással tesszük ezt, amelyet nyújt nekünk a nemzet egészséges és meg nem fertőzött felfogásának megnyilvánulása. Szatmárvármegye csak kötelességet telje­sített, midőn rámutatott a hajdurnegyei átiratban rejlő veszélyekre, de ezeréves történelmünk bi­zonyítja, hogy nemzeti létünknek az ilyen ne­mes kötelességteijesitések szakadatlan sorozata vetette meg alapját. Vegye tudomásul Hajduvármegye, hogy sem dr. Falussy Árpád főispán, sem Uosvay Aladár alispán, sem a vármegye hazafias tisz­tikara, sem pedig Szatmárvármegye bizottsági tagjai és közönsége felekezetre való tekintet nél­kül nem fog megfeledkezni a magánjog szent­ségéről s ezt, valamint minden olyan támadást vissza fog utasítani, amely a mai társadalmi viszonyok felforgatását célozza. Végre... vaiahára! Végre vaiahára Nagykároly is egy­szer elmondhatja magáról, hogy — kap. Igen kap. Még pedig nem is szi­dást, soha nem jövedelmező vasúti rész­vényeket, utasítást a váios polgársága keserves fillérjeiből vasúti hozzájárulás i" Hírneves „KOBRÁK“ cipők kizárólagos raktár SZÁM LAJOSNÁL Debrecen, Piac-u. 42. sz. "j Telefon 654. szám. Iskolai czipők a legjobb minőségben. US® Telefon 654. szám. Séták a nagyvilágban. Irta: Kozmutza Kornélné. — „Közérdek“ eredeti tárczája. — Rangoon. Hívtak bátor, világjáró amerikai nők be­járni a Bengál-öblöt. Calcuttából indultunk útnak. Karcsú, könnyüjárásu angol yaehton. Még sötét volt. A hajnal pirkadását csak sejteni lehetett. Égő nádbél vörös világánál, fe­kete macskamozgásu kulik, Abbdul szolgám kommandója mellett, rakosgatták álmos tika- gerrie-re podgyászomat. Magam is beültem egy bérkocsiba. Szaporán döczögtiink a kikötőhöz. Át az alvó városon, át nagy sétakertjén. Uj vá­gyakkal bucsuzkodtam Calcuttától. Fehéredéit, ritkult a sürü köd. Íme lát­szottak elmosódott körvonalai a tova siető ben- szülöttek sötét foltjainak. Házak ablakaiból ki­pislogtak a vidám kicsi fények. De hamar elhalványultak a derengésben. Integettek, bólint- gattak a pálmák. Jött a friss szellő, hozta a trópusok bő harmatozását. Ébredeztek a piros akáczok is. Hosszú fürtös, tüzes szirmú virágain borzongás futott át. Megzizegtek a füvek. Szom­jas kelyhü, buja exotikus virágok várták a haj­nal csókját. Illatban szállt el sóhajuk. Csicseregtek, énekeltek bolond, tarka kis madarak. Belenéztem az „Edénkért“ lilapárás, zöldmohos fái és virágos bokrai közé. Nagy kenyérfák mellett az édesvizii tó mosolygott. Visszaneyetett a halvány hajnali égre, piruló keletre. Ébresztő csókok bizseregtek a föld me­legétől párás légben. Mily más itt most, mint esti konczertek idején ! Nincs hivalkodó európaiak és vánnyadt bennszülötteknek hiuságversenye ! Nincs semmi czifra hazugság! Itt az Ébredés muzsikája, az Élet, az Igazság! Miért is szeretjük jobban a czifra hazugságot, az egyszerű igazságnál ? .. . A kikötőbe érkeztünk. Tánczoltak már a Ganges fakó sárga vizén az első aranyos nap­sugarak. És siklottak jobbra-balra bengáli ha­lászok piringó bárkái. Ringatta őket szeretettel, lágyan a szent folyó. Várt a yacht, készen in­dulásra. Bontogatta fehérszárnyu vitorláit. Re­megett a nagy ismeretlen utáni vágytól. Fedélzetén matrózok jöttek-mentek. Behúz­ták, összegöngyölgették az erős, vastag kötele­ket és fölszedték a horgonyt. Örült a csinos, vidám yacht. Indult, mint tánczába a leány. Ripacsos arczu, vén pilóta óvatos ügyességgel kivezetett a kikötőből. Rákönyököltem a korlátra. Néztem, mint távolodunk Calcuttától. Előbb az emberek és más egyéb apróságok tiinedeztek. Majd a há­zak, az utczák látképe olvadt egybe. Később csak a templomok tornyait és a magasabb parti pálmák koronáit láttam. Végre ezek is bele vesztek a távolság nagy kékségébe. És mi lib­bentünk előre, kaezagva, sok várakozással. E őre ! Éhesen uj látásokra, uj csodák megér­zésére. Gyönyörű szent vágyakkal .. . * Három csodás éjjelen — óriás, színes csillagok közt (az ég'en, a vizen) és három forró napon át — sziporkázó égi tűznek szikrái közt: suhantunk Rangoon-ig „Birma nagy kapu“- jához. Naplemente tájban, az lrawaddy folyó balpartján, bűvös színekben lefátyolozva, pil­lantottuk meg először. Bájos volt, félénk és igéző, mint egy mátka. Éreztük mosolyát, öle­lésre tárult a karunk és siettünk feléje: meg­ismerni, szeretni. Zöld part lapályán kezdődik házainak sora. Fehér faluk, vörös téglafedelük belekan­dikál a sötét, mély vízbe. Ä viczkándoló halak­hoz, az imbolygó hosszú füvekhez. De keskeny a lapály a viz mentén, fölszaladnak dombra a házak. És ott a legtetején áll gőgösen a nagy aranykupolás pagoda, a hires Shaw-Dagon. Messze néz. Széles folyóról ki a ringó öbölre. Felhőtlen napokon, tornyának fénye átvillan az Előre üaladoit idény miatt mélyen leszállított árban árusütatnak a következő áruk: Selyem batisztok 30, 32, 34. Mosó delainok, szép mintákban 22, 24 kr. Szerb vászon 16, 17 kr. 23 mtr. B. Rumburgi vászon 5-25 jobb 5’45, tulipánt 5-95. Erős szálú 5’45, szélesebb 5"95. Dupla széles lepedőre 54, jobb 58 kr. Nyári takarók L25, 1*35, l-50. Sefírek ingekre, biousokra 24—27 kr. 0_|| 1^^ női és férfi divatáru-kereskedésében ÜWS" 1 vég siffon 4 frt 90 kr. ”SP® 1 líilFw Nagykároly, Deák-tér 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom