Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1909-07-31 / 31. szám
Nagykároly, 1909. Julius 31. 31. szám. II. évfolyam. KÖZÉRDEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő : DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő. Laptulajdonos korlátlan meghatalmazottja: S1MKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6 — korona. „ „ „ fél évre .... 3-— ^ Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 3-50 „ Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Szomorú a magyar nép. Szomorúan, napsütötte arczukon, gondterhelt felhővel vették kezükbe a kaszát az idén az országnak csaknem minden vidéken a magyar aratók. Egy esztendő munkájának, költségeinek s fáradozásainak hiábavalósága, megsemmisülése vonta arczukra a felhőt. Az idei aratás nem hozta magával azt a vidámságot, mely a magyar föld- mives lelkét máskor elfoglalja, ha látja a piros magvaktól duzzadó kalászt. Hozott a jó kedv, vidám nóták helyett komor elkeseredést, sötét bánatot. Kaszák pengése mellett, nem hangzik az idén dévai nótázás, csintalan tréfálkozás; az aratásnak, a magyar nép nagy ünnepének e megnyilatkozásai most elmaradtak. A dalos ajkak, most nem érnek rá a nótára a panaszkodástól. íme ez a magyar ember! Ez a féktelen, a semmiben mértéket nem tartó magyar ember, akinek jó vagy rossz kedve aszerint váltakozik, — amilyen a termés. Ha jó termése van, akkor az övé az egész világ. S még kicsiny ez is neki, hát iparkodik „kirúgni az oldalát“. Vége, hossza nincs ilyenkor a vigság- nak, a mulatságnak. Ha meg elemi csapások folytán egy rossz esztendő sújtja, akkor igazan a föld porában hever. Mikor szükség volna rá, hogy elővegye azt a tartalékot, amit a bő esztendőben — a lehető szűk termésre bölcsen gondolva — félretett, — sirva sóhajt fel: hej, hol van már az?! S az idei — rossz esztendő. Az egész ország panaszokkal van tele. De a máskor ringó kalászokkal oly gazdag Alföld, a rossz termések között is hátul áll. Sokan vannak, kik még a vetőmagot sem kapták vissza a földtől. A rossz termés legkeservesebben a szegényebb osztályt sújtja, amely ilyenkor szerzi az arató részéből egész téli élelmét és összes szükségleteit. Kevés a termés, nincs szükség rájuk. S ezt a már most jelentkező nyomort, melynek szegény népünk elébe néz, sajnos, még mesterségesen is fokozzák éppen azok a szerencsések, kiket a természet megkímélt a rossz terméstől s kik még arra számíthatnak, hogy feleslegük is marad. Értjük ezek alatt azokat a gazdáinkat, akik az aratókat aratógépekkel pótolták az idén — s ezzel sok szegény embernek szájából kivették a kenyeret. Mit csináljanak most ezek a szegény emberek, kiknek semmi foglalkozásuk nincsen, kik minden reményüket az aratásba vetették ? Lelketlenségnek látszik ez éppen azok részéről, akiknek módjukban állana hozzájárulni embertársaik nyomorának kisebbítéséhez. Azt mondhatnák erre, hogy minden gépet ilyen előítélet előzött meg. A varrógép feltalálásakor és elterjedésének kezdetén kétségbe voltak esve a varrónők, hogy kiveszi a szájukból a falatot s ime, most azzal keresik kenyerüket. A többi mesterségek gépeinek szintén több ellensége volt, mim barátja s ezek az ellenségek mily rövid idő alatt barátokká' váltak. Így van az aratógépekkel is. Igazuk van ezeknek. Az aratógép jövője nálunk is ugyanaz lesz, ami a Dalolva járok. Dalolva járok sárga virágok Illatozó, nagy fenyveseken. Méhek zenéje, ha száll feléje, A fenyveseket úgy szeretem: Dalolva járok. A múltnak lelke Össze ölelve Átfon fehér nagy karjaival. Fejem lehajtom, S a lágy fuvalmon Átsuhan egy vig, hajdani dal: A múltnak lelke. Hogy is volt régen ; hallom óh érzem, A múltnak lelke elmeséli. Csak egy a vágyam : fényben, sugárban A multat újra áltáléin! . . . Hogy is volt régen ? . . . Ujlaky János. A liftben. Rohonczy István, a világjáró magyar mágnás még mindig ott állott a szálló várótermében, holott már rég elolvashatta volna a neki kézbesített leveleket; végre azonban mégis megindult a szobája felé, hogy a klubebédhez felöítözködjék. Csakhogy a klub-ebéd csakhamar kiment az eszéből. — annak a bizonyos levélnek a tartalma minden más gondolatot kizavart az ágyából. Barátjától, Birchtől kapta, akit épen egy hónapja, hogy Kairóban elhagyott és aki most arról értesíti, hogy a Kingsley-család is elutazott London felé, de valami 14 napra Párisban is megpihennek. — így hát a tengerpart ismét megüresedett, öregem s ha kedved tartja, most visszajöhetsz megint — hangzott a baráti rábeszélő szózat. — Különben is bolondság volt megszökni úgy, mint ahogyan te tetted. Keress fel 14 nap múlva itt ezen a helyen s még mindig idejében foghatunk hozzá a tervezett kóborlásunkhoz. Rohonczy összeszoritotta a fogait s mikor a liftbe szállt, a szeme is összeráncolódott. Tudta, hogy a Kingsley-család tagjai ezzel a rögtönzött elutazással, eredeti tervüktől eltérve, tartózkodásukat megrövidítették S könnyű volt kitalálnia ennek az okát is. Azért jöttek haza hamarabb, hogy a leányuk tervezett házasságát minél gyorsabban lebonyolíthassák. — Nekem pedig el kell menekülnöm, még mielőtt ők megérkeznének — határozta el magában a fiatal ember. Minden további késedelem nélkül visszatérek Kairóba. Gondolatainak ilyen elfoglaltsága mellett alig vette észre, hogy egy hölgy telepedett le melléje a liftnek egyik, homályban fekvő sarkába ; de ennek a hölgynek a jelenléte sem adott a gondolatainak más irányt. Mikor a saját maga hat lábnyi magasságából letekintett rá, csak éppen a kalapját láthatta meg; ő maga nem is ült le, hanem a már elfoglalt másik sarokban állva maradt; a liftkezelő gyerek becsapta az ajtót, megindította a gépezetet s a kocsi csikorogva a magasabb régiókba szállt. A lift hirtelen megállóit; olyan hirtelenül, hogy Rohonczy, aki erre egyáltalán elkészülve nem volt, önkénytelenül lábujjhegyre emelkedett, karjait, mint a repülésre készülő madár, két oldalt kiterjeszté, aztán kecsesen a másik sarokban ülő utashoz lejtett. Mielőtt az egyensúlyt megtalálta volna, a lift ismét néhány lábat visszasülyedt s olyan hirtelen állott meg, mint valami acélrugó, el- annyira, hogy a társnője előtt térdreborulni volt kénytelen. Előre haladott idény miatt mélyen leszállított árban árusittatnak a következő áruk: Selyem batisztok 30, 32, 34. Mosó delainok, szép mintákban 22, 24 kr. Szerb vászon 16,17 kr. 23 mtr. B. Rumburgi vászon 5-25 jobb 5-45, tulipánt 5-95. Erős szálú 5*45, szélesebb 5*95. Dupla széles lepedőre 54, jobb 58 kr. Nyári takarók 1-25, 1-35, 1-50. Sefirek ingekre, blousokra 24—27 kr. Q'yílcimfi [ftifü női és férfi divatáru-kereskedésében Mr 1 vég siffon 4 frt 90 kr. TPt OZllclJ^yi Hűlt Nagykároly, Deák-tér 12.
