Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-31 / 31. szám

2-ik oldal. 19G9. julius hó 31. KÖZÉRDEK. 31. szám. többi gépeké. S a haladásnak mi sem vagyunk ellenségei, hanem barátjai. De önkénytelenül ajkunkra tolul az a kér­dés, hogy miért éppen most, a szűk, ín­séges esztendőben kellett ezeket az arató­gépeket tömegesen beállítani s nem inkább egy olyan esztendőben, amikor a bőter­més mellett mindenki talál munkát, ke­reshet „élet“-et? —A felebaráti szeretet bizony inkább emezt parancsolta volna. Óhajtanánk, ha szavunknak az az eredménye lenne, hogy félretéve a gé­peket, gazdáink a szegény embereknek munkát és kenyeret adnának. Ezt azok a szerencsések, — akik még feleslegre számítanak, igen könnyen megtehetik. Ha nem lesz is ez évben anyagi nyere­ségük, többet ér ennél az az erkölcsi haszon, amit ezáltal nyernek. Azoknak pedig, akik a rossz esz­tendő miatt kenyerüktől megfoszlottaknak vélik magukat, azt tanácsoljuk, hogy hagyjanak fel a kétségbeeséssel és ipar­kodjanak a nyáron megtanulni azokat a kézimunkákat, amelyek a télen is kenye­ret szolgáltatnak. A komoly szorgalom és munka diadalmaskodni fog a rossz esztendő felett. Alkalom olcsó bevásárlásra! Van szerencsénk a nagyérdemű vásárló közönség becses tudomására hozni, hogy Szé- kelyhidon a Kossuth-utcában fennálló üz­letünkben az összes rőfös, divat, diszmű és rövidáruk, csipkék, szallagok és czipők a mai naptól kezdődőleg minden elfogadható áron elárusittatnak, esetleg az üzletet teljes fel­szereléssel is eladjuk. A nagyérdemű közönség b. pártfogását kérve vagyunk kiváló tisztelettel Deutsch S. és Társa. Ugyancsak eladjuk a Cservöigyön levő teljesen beültetett és felszerelt szőlőnket pajtával együtt és végül eladó a Kossuth-utcában levő házastelkünk is. Megszegett papi eskü czim alatt la­punk legutóbbi számában leadott hírünkre Mit- rovich Elek ur nyilatkozatot tesz közzé, mely­ben megczáfolni igyekszik tudósításunkat, hogy ő egy haldoklónál az utolsó kenet feladása végett nem jelent meg, azt állitván, hogy ugyan­azon időben egy másik haldokló nőnél kellett megjelennie s a náila levő inast nem két óra múlva, de két óra után való megjelenésre uta­sította. — Végtelen sajnáljuk, hogy az igazság érdekében mindezen állításait meg kell czáfol- nunk s reá kell mutatnunk arra, hogy a fő­tisztelendő ur újból tévedett akkor, a midőn nyilatkozatát megtette. Ugyanis a nyilatkozat szerint egy holdokló asszonynak adta fel az utolsó kenetet, holott ilyen nőt Nagykárolyban és az anyakönyvi hivatalban eszközölt nyomozá­sunk daczára fellelnünk nem sikerült, annyival is inkább nem, mert a főtisztelendő ur elfelej­tette őt megnevezni. Elfeledni látszik azon nyilatkozatot is, a melyet 19-én a nála a te­metési szertartás ügyében Zsenyey István, Timkó Mihály és Timkó István előtt tett, a mikor is kijelentette, hogy egy haldokló férfiú­hoz kellett mennie és azért nem mehetett meg- áldoztatni az elhunytat. Lehetetlennek tartjuk azt, hogy a főtisztelendő ur ne tudna nő és férfi között különbséget tenni! ?! Hadina Péter 18 éves tanuló eskü alatt vallja, hogy a fő­tisztelendő urat újság olvasás közben találta s két óra múlva való visszatérésre utasította, jóllehet a fiú felajánlott bérkocsit is hozni. — 1909. évi julius 19—24-ike között az egyház­hoz tartozó hívők között Zsenyeinét kivéve el­halálozás nem történt. Bencze Andrásné nagy­betegnél 19-én főtisztelendő ur nem járt. Igen kár volt tehát hírünket tévedésen alapulónak minősíteni, mert ha a főtisztelendő ur meg­feledkezik is letett esküjéről s arról, hogy mivel tartozik híveinek és az anyaszentegy- Itáznak, mi nem feledkezünk meg arról, hogy embertársainkkal szemben kötelességünk reá mutatni a kegyeletet mélyen sértő bajokra. Saj­nálattal vesszük azt is tudomásul, hogy nyilat­kozata szerint elfelejtette megkérdezni a hal- dokló nevét, a kihez gyóntatás végett hívták. Eljegyzéshez karikagyűrűt, brilliánt gyű­rűt, akár utazója által, akár postán készséggel küld Löfkovits Aithur és Társa Magyaror­szág legnagyobb, legmegbízhatóbb ékszerész-, órás- és ezüstnemü üzlete Debreczenből. INNEN—ONNAN. Az állatbiztosítás. Egyik fővárosi biztosító-intézet a biztosításnak uj nemét akarta behozni: az állatbiztosítást. Ki is küldte egyik tisztviselőjét vidéki körútra, hogy szervezze meg az uj biztosítási ágat. Az illető tisztviselő el is utazott, még pedig először egy nagy alföldi városba, ahol fon­tos szerepet játszik az állattenyésztés, Kecskemétre. — Onnét küldött azután a tisztviselő a biztosító-társulat­nak egy levelet, amiben a következő passzus for­dult elő : „ . . . Megbízatásom értelmében mindenütt el­jártam és találtam is a városban biztosítani valót ele­get. Találtam bikát, tehenet, ökröt, juhot, sertést, csak egyet nem találtam sehol, olyan szamarat, aki az Önök díjtételei mellett biztosítani lett volna hajlandó.“ Mikor iszik a magyar? Mindig. Részletesebben kifejezve, az emberek Magyarországon isznak, ha éhesek, hogy ne éhezzenek. Isznak, ha jóllaktak, hogy jól emészszenek. Isznak, ha álmosak, hogy ébren maradjanak s isznak ha álmatla­nok, hogy el tudjanak aludni. Isznak, ha fáznak, hogy melegük legyen s isznak, ha melegük van, hogy lehűl­jenek. Isznak, ha egészségesek, hogy meg ne beteged­jenek s isznak, ha betegek, hogy meggyógyuljanak. — Isznak, ha keresztelő van és isznak, ha halotti tort ülnek. Isznak, ha vígak, ha szomorúak, eljegyzésen, la­kodalmon, disznótoron, banketten. Isznak, ha vesznek, ha káruk van, ha veszteség éri őket. Isznak reggel, este, délbe, napközben, magyar szokás szerint derüre- borura, ha ugyan van mit inni . . . A boldogtalan szerelmesek. Egész Tasnád egy bájos kis histórián nevet, amely a szereplő hölgy leskelődő kis öcscsének indisz- krécziója folytán került a nyilvánosságra. Tekintettel arra, hogy a szereplő személyek úgyis ismeretesek, ne­vezzük el az egyiket Aladárnak, a másikat Jozefinnek. Aladár és Jozefin nagyon boldogtalanok, mert komolyan szeretik egymást. Éppen ez a baj. Tudniillik a papa hallani se akar erről a duzzadó nagy szerelemről s meg is tiltotta már Jozefinkének, hogy többet szóba álljon a forró szivü Aladárral. — Most is siránkozik a szerelmes pár. — El kell válnunk, Aladárom, — zokogja a leány. — Ha elválunk, akkor én a házatok mellett levő fára akasztom magam. A leány hamisítatlan naivitással ezt felelte erre : — Azt ne tedd, drágám, mert a papa úgyis azt kifogásolja, hogy akasztófára való vagy és mindig a házunk körül lógsz. Még rosszabbá vált a helyzete az által, hogy az egyensúlyt megtartandó, valami tám­pont után kapott s leültében bájos társnőjének mindkét karjába belefogódzott, még pedig olyan görcsösen, mintha ketté akarta volna törni. A zavar első pillanatában úgy vette észre, hogy a nagy kalap valami csinos, fehér arcot árnyal s a nő, szabadulni igyekezvén, gyenge sikolyt hallatott. Ez a sikoltás észre térhette. Felugrott, s valami érthetetlen mentegetőzést mormogott. — Nincsen semmi veszély, asszonyom — kezdte el megnyugtató hangon — csak épen hogy két emelet közt fennakadtunk s várnunk kell, amig ... De megütődve hirtelen elhalgatott, mikor a nő ijedségét és különös viseletét észrevette. Még mindig a pad sarkába húzódott, a zseb­kendőjét arcára szorította, mig vállainak ideges rángása arra engedett következtetést, hogy zo­kogását elfojtani igyekszik. Meglepetésében s azon érzéstől vezetve, hogy őt megnyugtassa s bátorítsa Rohonczy épen melléje akart ülni, mikor valami neve- tésszerü hang hallatszott a zsebkendő mögött. Rohonczy mélyen elpirulva talpra ugrott. — Bocsásson meg, kérem! — és a ne­vető hang hirtelenében hízelgőre változott. — Tudom, hogy csúnya dolog volt tőlem ez a nevetés, de lássa, Rohonczy, maga el sem tudja képzelni, milyen furcsa képet nyújtott e perc- ben, amint ugrálva, keringőzve forgolódott, majd előttem térdre ereszkedett; mindenki valami táncoló medvének nézte volna. — Miss Kingsley, — dadogta Rohonczy. A megismerés első pillanatában a szívverése megáilott, most meg kalapált, akár a malom­kerék. Azt hiszem, ez csak a maga szelleme, mely leszállóit az égből. Csak nem lehet való­jában saját maga! — Oh, de biz az! — felelte a leány élén­ken. — Korábban indultunk, mint ahogyan ter­vezve volt s egyenesen Londonba jöttünk. Ma reggel érkeztünk. És mig a lakásunk rendbe jő, ide szálltunk ebbe a hotelbe. — Tessék? — Na persze, apa meg én. Csak nem gondolta, hogy egymagámban jöttem ? — Azt hittem, hogy sehogy sem fognak jönni. A tervük, úgy gondoltam, az volt, hogy sokkal tovább maradjanak oda. Miss Kingsley lesütötte a szemét. — Hiszen tudja, sokszor megeshetik, hogy az ember megváltoztatja a szándékát — felelte kissé zavarodottan. — És nem teszi meg nekem azt a szí­vességet, hogy elmondja, miért távozott tőlünk, — tette hozzá. — De hát az az üzenet! — volt a válasz. — Micsoda üzenet? — Ez az én levelem ? Csak nem akarja tán azt állítani, hogy nem olvasta volna el a levelemet, azt az egyetlen egyet, amelyet eluta- zásom előtt két nappal magához intézem ? — Én magától semmiféle levelet nem kap­tam. — De igen, Miss Kingsley, hiszen vála­szolt is reá. Maga rám parancsolt, hogy arra a történetre rá ne merjek térni újból s maga haragudott is rám, mert arra mégis emlékez­tettem. Pedig csak meg akartam magyarázni, hogy miért írtam meg azt. Egész Kairó a gróf­fal hozta kapcsolatba a maga nevét s mind azt erősítették, hogy maga lesz a felesége. Ez a fecsegés és terefere nagyon lehangolt. Azt hiszem, Miss Kingsley, hogy maga is jól tudja, hogy mik voltak az én reménységeim. Mert, habár nem nyilatkoztam is, már egy egész év óta szerettem önt. Megírtam azt a bizonyos levelet, amelyben meg vallottam szerelmemet, jogot kérvén egyúttal arra, hogy az ön s a gróf közti viszonyról szóló híresztelésnek véget vethessek, elmondván egyúttal benne azt is, hogy milyen iszonyú félelemmel s aggodalom­mal várom a válaszát. — Soha sem kaptam meg azt a levelet, — felelte csendesen a leány a nélkül, hogy felte­kinteni mert volna. — Sohasem kapta meg! Akkor hát mi­képen magyarázhatja meg nekem ezt a választ ? — kérdé Rohonczy. — Postán küldte-e hozzám a levelét, vagy valami küldönc által ? — Hát Tomassó, a kis olasz által kül­döttem, akit hasonló szolgálatokra már több­ször is felhasználtam. A nyári újdonságok Bekker Orbán legszebb, legdivatosabb kész női- és férfi-ruhák, nyári felöltők a legdu- sabb választékban kaphatók ruha-üzletében Nagykárolyban (Nagyhajduváros-utcza, Friedl-ház). Gyermekruhák 3 K-tóI feljebb! Jutányos árak! Ruhák mérték szerint készíttetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom