Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1909-07-24 / 30. szám
Nagykároly, 1909. julius 24. II. évfolyam. KÖZÉRDEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LA A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. % Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Főszerkesztő : DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Felelős szerkesztő. Laptulajdonos korlátlan meghatalmazottja: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6‘— korona. „ „ „ fél évre .... 3'— „ Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 350 „ Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. A trónörökös. — Irta: Pallos Árpád dr. — Budapest, 1909. julius 22. Ismét aktuális a magyar korona és trón jövendő várományosa. Ismét sokat beszélnek róla s természetesen kapcsolatosan a magyar nemzet iránt táplált állítólagos idegenkedésével. Furcsa nátiója vagyunk mi a teremtésnek. Oly sok és oly szép, okos közmondásunk van, hogy belőle egy egész élet bölcseleté könnyen kimeríthető volna. S mégis. Hiába mondjuk nagy bölcsen, hogy nem jó az ördögöt a falra festeni, mi mégis szinte következetesen, minden ok nélkül falra festjük a jövendő mumusaként Ferencz Ferdinándot, a habs- burgi herczeget, a magyar és osztrák trón prpzumtiv örökösét. '• ^p-ól hallunk, hogy ’ lepnie semmit ^król, az antipátiát, melyre mi, legalább úgy véljük, nem szolgáltunk reá, egyetlen teremtett lelket sem tudna senkisem előmutatni, ki mindeme szóbeszédek megerősítésére valamelyes komoly adattal is szolgálhatna. Hogy a magyar fővárost nem tiszteli meg oly gyakran látogatásával, mint azt a lovagias magyar nemzet jövendő királyától szeretné, ez lehet kényelmi szempont is, mert ép igy joga volna panaszkodni Bécsnek is, hol szintén elenyésző csekély időt szokott tartózkodni. A jövendő magyar király páratlanul álló gyönyörű családi életet él. S ez az előzményeket tekintve egy cseppet sem csodálandó. Aki szerelméért oly áldozatokat tudott hozni, mint a trónörökös, az magától értetődőleg oly házas életet kell, hogy folytasson, mint azt Ferencz Ferdinándnál láthatjuk is. 0 kijelölt cseh rezidencziájában a legooldogabb. Nem azért mintha a cseh népet kiváló szimpátiájában részesítené, noha felesége származása ezt némileg indokolttá te- Qtné is, hanem csupán egyedül azért, mt családja állandóan ott tartózkodik. — S az osztrákoknak soha sem jutott eszükbe, hogy ezért a trónörökösnek rekrimináltak volna, vagy a hogy mi teszszük előre a falra festették volna az ördögöt s igy ha tényleg nem is állana fenn az az antipáíia, melylyel folyton folyvást gyanúsítják, épen ez okoknál fogva, tényleg elveszítsék rokonszenvét annak, kinek oly nagy és fontos szerepet osztott ki a felsőbbség, mely döntő szerepet játszik majd nemzetünk történetében. Mi azonban állandóan és folytonosan piszkáljuk tetteit, még azokat is, melyeket ugyan nem követett el, hanem a melyeket irántunk rosszindulatú külföldi lapocskák, épen hogy minket ugrassanak, jónak látnak minden egyes olyan alkalommal, mely minkkel valamelyes nexusban állhat, világnak ereszteni. S a csípés mindig talál. Az egész magyar sajtó kivétel nélkül felül a csalafintaságnak s miként a méhkas felzudul a trónörökös ellen, a nélkül, hogy megvárná, vájjon a világá kürtőit sérelem a magyarok ellen tényleg megtörtént, avagy egyáltalában sérelemnek minősithető-e ? Micike. Bájos szőke leányka volt, szépséges nagy emekkel. Gyönyörű termetén jól állott ruha. Öröm volt látni. Mikor vasár-és tápon 11 óra felé járt az idő, máröröm- iváncsian várták Micikét, mert 11 órai szokott járni. Többször voltam tanúja i dicséretnek, mellyel elhalmozták, mikor az utcán. Volt is erre a dicséretre ok. ízlésesen, egyszerűen volt öltözve, testszép volt, a köszönéseket oly bájosan, yogva fogadta, akivel beszélt egyszerű, barátságos volt. Beszédjéből az ártatlan oől eredő szeretet és kellem tükröződött. Édes leányka volt Micike. Lelke angyali volt telve hittel, szeretettel, irgalommal ággal. Jázatos lelkű volt, nem ismerte el, hogy os, buzgó, peddig mennyire szerette ö nt. Reggel, este oly buzgón imádko- ebédnél, vacsoránál sohase felejtkezett énről. Tisztelte, szerette a Szüzanyát, min- p ott volt a májusi ájtatosságon s oly buz- ,i imádkozott, oly édes volt mint egy angyal, ányszor látták őt a templomban, amint buzgón Kérte az Ur szent Hivét a szobor előtt térdelve! Betegsége alatt, mikor egyedül volt, hangosan imádkozott, könnyes szemekkel, Uram Jézusom segíts meg, s buzgón imádkozta a rózsafüzért. Amint a kristálynál egy mag köré csoportosul a többi rész s úgy képződik meg az egész, melynek változatos alapulásain szemet igéző színben játszik a reá omló napsugár, úgy őnála is egy erény, a szeretet erénye körül csoportosul a kristálytiszta lelkének minden nemes tulajdonsága. Lelke égett a szeretettől. Szerette Istent, szüleit, testvéreit s minden felebarátját. Szüleinek szemefénye volt az édes Micike. Sokszor hallottuk, mikor mondotta, mamuska édes hagyja ezt a dolgot, maga csak pihenjen, majd én elvégzem ; mikor baj volt a családban, aggódó, szerető lélekkel viselte gondját a betegnek; türelmes volt, képes volt egész éjjeleken át virrasztani a beteg mellett. S mikor ő volt most beteg, oly hálás szívvel mondotta minden pohár vízért, aztán minden legkisebb segítségért, Isten fizesse meg, mivel háláljam meg? Minő áldozatos, egyszerű volt; ő másnak oly sokat tett, s mikor arra került a sor, hogy neki kötelességszerüen vissza hálálják a sok jót, már előre sóhajtozott, óh Istenkém, milyen teher vagyok én, mennyi dolgot adok én másnak. Ő mindenkit kímélni akart a dologtól, magát pedig nem kímélte. \ mélyen leszállított árban árusittatnak a következő áruk: szép mintákban 22, 24 kr. Szerb vászon 16, 17 kr. 23 mtr. B. Rumburgi vászon 5*25 szélesebb 5‘95. Dupla széles lepedőre 54, jobb 58 kr. Nyári takarók 1*25, T35, F50. női és férfi divatáru-kereskedésében Nagykároly, Deák-tér 12. Szilágyi Imre
