Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1909-12-11 / 50. szám
50. szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. fia June Jl MÁSUTT UDfltflfH h0^y VhWV QÁM1WJ nöi-divattermében ízléses őszi és téli felöltőket lljJnlUiJ n lll/ÁV£ii Ml/Mlil, ha [íRlli jjAliiOüL akar vásárolni olcsó árban, úgy tessék a raktárt megtekinteni. A berlini és párisi modellek már megérkeztek. A vétel nem kötelező. Ugyanott mérték szerinti ruhák legdivatosabb kivitelben készittetnek. a földje, mert amennyivel kevesebb lesz az anyagi gondja, annál többet foglalkozhatik eredeti dolgaival, az erkölcsök gondozásával, az Isten szolgálatával. (Folyt, köv.) KARÁCSONYI és ÚJÉVI AJÁNDÉKOT 6ÓZNER uridivat- és női pipere-üzletében rá&árotjunk. Nagykároly, Deák-tér. Egy tanuló fizetéssel felvétetik. Legelővásárlás Érmihályfalván. Az ezen lapban fenti czim alatt megjelent közleményben úgy ’jeleztem megvalósitan- dónak a legelő vásárlást, ha az „minden érdek megóvását szem előtt tartva“ történhetik. Egyesek nézetét, de e lapban megjelent azon nyilvános kijelentést is figyelembe véve, mely azt tartalmazta, hogy még községi adó ráfizetéssel is vásárlandö a legelő, szükségesnek látom jelezni, hogy ezt a mint a múltban nem, úgy a jelenben sem fogadnám el; mert úgy akkor mint most igazságtalannak s még a kivihetőségben is nagyon is kétségtelennek tartom. Az igazsággal teljesen ellentétes, hogy községi adó ráfizetésével történjen legelő vétel. A községi adó legnagyobb részét azok a nagy adózók viselnék, kik ha jogosultak volnának is állataikkal legelő kihasználtatásra, ezt már azért sem tennék, mert a maguk birtokához sincs megfelelő állat létszámuk s a legelőre legfeljebb egv-két darab a házi tejszükségletét szolgáltató tejelő állatot járatnának s ezektől a legelő dijat úgyis megfizetnék. Ezek azok a nagyobb fölabirtokosok, kiknek adó s más közterheik különben is úgy szaporodnak és nőnek, hogy nagyon meggondolandó minden intézkedés, mely a közép birtokot újabb közteher alá veszi a megfelelő ellenszolgáltatás nélkül. A nagyobb adózók azon másik része: pénzintézetek, kereskedők, iparosok, kik a közteher ilyen alakját is megbirnák, miután állat állományuk nincs, semmi nemű közvetlen hasznot nem kaphatnának a legelő vásárlásból, de közvetve megtalálnák nem lényegtelen hasznukat azon általános jólétből rájuk is eső pénzforgalomban, mely mint uj bevétel a legelő vételét követő tejszövetkezettel állana elő a községben. De pénzügyileg is helytelen volna a községi adóra fektetett legelő vétel. Mert jól tudjuk, hogy a községi képviselő- testületek azt a helytelen szokást követik, hogy a községi előirányzatoknál minden tételre a lehető legkissebb összeget engedik felvenni s ha most már azt is tudjuk, hogy a megbizhatlan kereseti adó kivetés alapján kivetett községi adó a leirt adókkal együtt törlésbe jön s az uj végrehajtási törvénynyel a köztartozások egy nagy része különben is elveszett: a községeknek a pótadóra támaszkodó jó nagy része pénzügyileg annyira megbizhatlan, hogy arra törlesztéses kölcsön csak végső s elkerülhetlen esetben alapozható. Miután pedig a költségvetésekre előirányzott, leirt községi adók más utón ismét csak előál- lanak, a fizetőképes közönség újból megkaphatja az általa már rendezettnek vélt tételt s igy állhatna elő, hogy a községi adóval vett legelőre még az is sokkal többet fizetne, aki már eleget vélt fizetni. Teljesen ki kell kapcsolni tehát minden községi adó kombinátiót a legelővásárlás létesítéséből, ha azt akarjuk, hogy helyesen és igazságosan, a községre és lakosságra mégis kedvezően jusson czélhoz e kérdés! Ezt elérjük úgy, ha a legelőből befolyó dijakat vesszük első sorban alapul s azután az 1908. XLIII. t.-cz. alapján kinyerhető állami segélyt! Csak erre a két tényezőre szabad a reáis vételnek támaszkodni! Volt idő ' talán tizenkét évvel előzőleg, mikor a most venni szándékolt .339 holdas birtok árverésen a Benedek és Grósz helybeli czégek tulajdonába ment át — ha jól emlékezem — 33,000 írtért. Már akkor jeleztem a tulajdonosoknak, hogy tartsák egy ideig e birtokot, a községi lakosság legelőnek megveszi. Pár év után az uj tulajdonos már 60,000 írtért kínálta a községnek s még akkor is azt mondtam, hogy meg kell venni; mert 60 ezer forint évi 5% amortizatiója csak 6000 korona s ezt a legelő dijakból még mindig be lehet venni. Az ekkori erős mozgalom is eredménytelen volt. A magára maradt fordulós gazdaközönség nem ment bele a vásárlásba, a községhez meg nem is mert fordulni, tudva, hogy a képviselőtestülettől támogatást nem várhat. Mikor négy évvel előzőleg 168,000 koronáért, mint utolsó árért kínálták a birtokot s voltak akik a vételt nagyon ajánlották s maga a lakosság is mozgolódott, hogy a község igy is vegye meg legelőnek, én már nem láttam lehetőséget a vételre, mert a vétel a költségekkel 180,000 K-ba lesz s ennek 5 °/o amortizatiója évi 9000 korona s ezt legelődijból csak úgy lehetett volna beszedni, ha a holdankénti egy legelődij egy állat után a fenntartási költségekkel együtt 30 korona. Ezt, ha mégis lehet kapni — legelő-uzsorává fajul s a kis gazdaközönség között állandó veszekedés, torzsalkodás fészke lett volna! Az én hozzájárulásomat ilyen dologhoz megkapni nem lehet s azon kijelentéssel, hogy a község lakosságát zavarba vinni nem akarom, az ügytől teljesen visszavonultam, de már akkor kerestem, hogy nincs-e a földmivelési miniszternek valami alapja, melyből a legelő nélküli községeket ilyenek vásárlásában segélyezheti. Az a képviselő ur, kinek a kérdés jelentőségét fejtegettem, volt szives a földmivelési miniszter úrral beszélni és engem is sürgönyben értesíteni, hogy ilyen segélyt még nem adhatnak. Lehetetlennek tartottam azonban, hogy a mindenre kiterjedő figyelmű földmivelési minisztériumunk a legelő kérdést sokáig megoldatlanul hagyja. Mert köztudomású dolgok voltak, hogy mezőgazdasági téren a termékek világ piaczi versenyében azok az országok győznek, melyek az állattenyésztés rendkívüli értékét régebben már felismerték. Abban a versenyben, mely az állattenyésztés fejlesztése érdekében évtizedek óta folyik, az egyes államokkal szemben mi magyarok, a parczellencz földmivelö nép és állam végtelen hátrányban vagyunk. A statisztika szerint a szarvasmarha, sertés és juh állományt egységekre átszámítva az utóbbi két évtized alatt szaporodott: Ausztriában 12‘01, a Német birodalomban 16’07, Német alföldön 16’Q8, Dániában 25’02, Sveiczban 62’05 százalékkal — nállunk Magyarországon 3’05 százalékkal. Ezen országok állatállományát a mezőgazdaságilag használt területek szerint osztva állategység esik száz Q kilométerenként: Német birodalomban 7875, Dániában 6526, Németalföldön 6436, Sveiczban 5614, Ausztriában 3907 és nállunk Magyarországban -—• 3129 darab. Az iparban hasonlithatlanul gazdag Ausztria még az állattenyésztésben is nagy fölénynyel bir. Nagyon jól diagnostizáltak azok az angol gazdák, kik az ország mezőgazdaságát csak az állatállomány kellő fejlesztésével látták biztosítottnak. Igaz hálával tartozunk a mostani földmivelési miniszternek az 1908. XLIII. t.-cz-kért, amely az állattenyésztést két radikális intézkedéssel mozdítja elő, t. i.: 1. a köztenyésztésre használandü tenyészállatok beszerzésének megkönnyítésével; 2. a legelő vételek és legelő javítások segélyezésével. A törvény végrehajtására a 67,000/909. sz. földmivelési rendelet van kiadva s a 22,800/909. sz. igazságügyi miniszteri rendelet az állami segélylyel legelő czéljaira szerzett ingatlanoknak a végrehajtástóli mentesítése iránt intézkedik. Meg van tehát adva az ut és mód a községeknek, hogy kellő előrelátással a lakosság szegényebb részén az állattartás és tenyésztés beállításával segíthessen s ott a hol a község vezetői hivatásukat helyesen fogják fel, mindent elkövetnek, hogy a közjóiét emelésére nyújtott állami kedvezményeket kellő időben kihasználhassák. Érmihályfalva a törvény azon intézkedése folytán, hogy a legelő vételre szolgáló összeg évi törlesztéséhez az állam ötven százalékig hozzájárulhat, ismét azon helyzetben van, hogy községi adó igénybevétele nélkül vehet megfelelő közlegelő területet. Annak a 339 kát. hold birtoknak, melynek ára az illetékekkel s a felveendő kölcsön papír veszteségével 220,000 koronába kerül, legelő czélra történő vétele egészen lehető községi adó nélkül. Mert a vételár évi törlesztéséhez 5°/0 mellett —• ezt pedig igy kaphatja a község — évi 11,000 korona kell. Rászámítva a legelő vetéssel való jó karban tartását, dombos részeinek fásítását évenkénti ezer koronában, 12,000 korona kell, hogy rendezhető legyen a mérleg. A legelő dijakból okvetlenül befolyik évi 7000 K, ha háromszázötven egységet veszek 20 K-val alapul. IIusz koronánál többre azért nem lehet a legelő dijat venni, mert igy egészen biztos a kihasználás s ösztönzi a legszegényebb embert is tejelő állat tartásra s ha igy lesz a legelő dij kikötve, a miniszter által, kizárt, hogy bármikor is legelődij emeléssel korlátoltassék az állat létszám s legelő uzsoráskodásba mehessen a képviselőtestület. A legfontosabb szocziális ok tehát a legelő egységnek ez összegben való változhatlan megállapítása. Az igy bevett évi 7000 korona mellett ott van a kért 5000 korona államsegély s ha ezt a község megkapja, valóban olyan helyzete lesz, hogy az első tiz óv után saját erejéből fog megfelelő nagyobb birtok vásárlásába. Ez időben azonban lehetetlennek tartom egy drágább birtok vételét s nem is hiszem, hogy heLEGOLCSÓBB BESZERZÉSI FORRÁS! TÜZELŐ KŐSZENET, ELSŐ NAGYKÁROLYI SÍRKŐRAKTÁR ÉS TEMETKEZÉSI INTÉZET. Alapittatott 1873. évben. — Állandóan raktáron tartok I-ső rendű salgótarjáni és porosz továbbá meszet, I-ső rendű portland és román KOVÁCS-SZENET. cementet, valamint többször mosott porosz Szives megrendelést kér MAKAY JÓZSEF FIA. Nagykároly, Széchenyi-utcza 26. sz. (Saját ház).
