Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-05-15 / 20. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 20. szám. „Klerikális“ Apponyi felekezeti türelmes- ségének akkor, mikor az iskolákban a zsidó tanulók részére egy uj ünnepnapot engedélyezett. Hány száz meg száz szegény zsidó tanító áldja ő benne sorsának jobbra fordítóját! Mert nem-e Apponyi az, ki oly bőkezűen ad a zsidó iskolák részére államsegélyt és a taniíók- naküzetésklegészitést? Egy oldalulag megítélni egy ily magas állású férfiú működését nem szabad. Ha Apponyi oly szűkösen rendezte volna a zsidó papok congruáját, mint ahogy ezt a hazánk mivelődésében ezerév alatt óriási szolgálatot tett katho- likus papsággal tette volt, nemde anti- nemitizmussal vádolná mindenki? Éppen ezért ne hagyja senki magát félre vezettetni gyanúsítások által, legkevésbé engedje a magyar zsidóság. Egy párt, melynek élén Kossuth Ferenc áll, annak a Kossuth Lajosnak fia aki a magyar zsidóságot felszabadítani első teendőjének ismerte, sohasem lehet reakciós és klerikális és ha programját nem érvényesíthette, annak oka az, amely ma már nyíltan áll az édes magyar haza polgárai előtt. Ne tévesszük szem előtt, hogy ugyanazon bécsi körök, melyek reánk parancsolják a közös hadsereget, közös jelvényt, közös bankot és közös vámterületet, ugyanazoknak tartozik ábrándjaik közé reánk zúdítani a klerikálismus és a legsötétebb reakció mérges árját is. A magyar nemzetnek össze kell tartani, ha nem akar elveszni. Mindent el kell követnünk, hogy hazánk vezetése olyan párt kezébe legyen letéve, a mely a magyarság dolgában a leglelkesebb és a legmesszebbmenő küzdelmet folytatja az átkos osztrák befolyások ellen. „Az igazi hazafiak.“ Lapunk február 27-iki számában felkérést intéztünk városunk hazafias polgárságához, egyben a helybeli függetlenségi párthoz, valamint városunk országgyűlési képviselőjéhez, hogy a dr. Barabás Béla által megindított „Egy arasznyi földet“ czimü mozgalomhoz, melynek czélja az aradi tizenhárom vértanú vesztőhelyének megváltása, a márczius 15-iki ünnepségek keretében csatlakozzék. Szavaink Sahara sivatagjában hangzottak el s egy lelkes honleányon Tóth Ilonkán kívül senki sem vette figyelembe azokat, mintha egy ujabbi megterheltetésröl lett volna szó. De mégis jóleső érzés tölti el keblünket e sorok írásakor, mert a nemes szivii honleány példája lángra lobbantotta városunk derék iparos osztályát és annak egyik tekintélyes csoportja az asztalos szakcsoport igaz hazafiságáról ismert elnöke Sándor György és Török József jegyzőjével élén, Gróf Károlyi Gyula és Dr. Barabás Béla védnöksége mellett folyó évi május hó 31-én a Polgári olvasókör helyiségében, melynek tiszta jövedelme a vesztőhely megváltása czéljára fog fordittatni, zártkörű tánczmulatságot rendez. ❖ Hatvanegy évvel ezelőtt történt. Megtörve, letiporva hevert a nemzet Világosnál ... A ret- tenthetlen hősöket, a félisteneket, a kik a haza szabadságáért harczoltak elfogták s hazaszeretetük jutalma a bitó, a hóhér kötele, a golyó lett. A nemzet kegyelete oszlopot emelt sírjuk felett, hogy legyen a magyarnak egy zarándok helye, a hova elmehessen, elpanaszolhassa: „a mi fáj, a miért a könnyeket titkolni bajos“. És hatvanegy év óta nem gondolt senki arra, hogy meg kellene menteni azt a helyet a nemzet számára, a hol a magyar vértanuk nyugszanak. Most akadt egy igen bátor férfiú, a kiben a hazaszeretet a nemzet mátirjai iránti kegyelet nagyobb, mint a csúszás-mászás és hajlongás utján való előhaladás iránti vágy és szemébe merte mondani a nemzetnek, hogy „szégyelje magát, mert még a föld sem az övé, a hol hősei, félistenei hamvai nyugosznak“. „Lelkes felhívást intézett a nemzethez, hogy adakozzon, szerezze meg a hazaszeretet fillérei révén a vértanuk nyugvóhelyét.“ Városunk kérges tenyerű lenézett iparos osztálya szivébe véste azokat s ott találta azonnal mellette a nemes szivü grófunkat és az ország egyik Iánglelkü képviselőjét is. Feledjünk mindent, fojtsuk vissza a múlt keserűségét és legyen május 31-ike nemzeti ünnep városunkban. Ne nézzék azt, hogy iparosok rendezik a mulatságot, csak a czélt, a melyet azzal szolgálni akar. A ki szereti hazáját, a ki rágondol arra az időkre, a mikor Kossuth apánk lángoló hazaszeretetéből eredő szavai hallatára mindent feledve siettek kardot rántani a haza megvédésére azok, a kiknek sírját rejtő föld megszerzéséért ma adakozásra hívjuk fel a közönséget, az vigye el filléreit ne a mulatságra, de a haza szeretet és az emlékezés oltárára, — mint 1848-ban elvitték ékszereiket a gazdagok és szegények egyaránt. — Ki tudja nem e lesz nemsokára újból szüksége a magyarnak erre az uj Golgothára ?! ?! RÓSNER BERNÁT = divat ár tiltása Érmihályfalván. = Van szerencsém Ermihályfalva és vidéke m. t. vevőközönségét értesíteni, hogy megérkeztek az összes nyári újdonságok, u. m. valódi angol zepltirek, batistok, ruhavásznak, szövetek, cretati ok ótiási választékban, a legjutányosabb árak mellett. FIGYELEM! Egy méter legújabb csikós tiszta selyem minden színben 80 kr. Tisztelettel értesítem a m. t. közönséget, hogy az Első debreczeni plissirozó intézet részére elvállalok mindennemű női ruhakelmét, valamint papi palástot plissirozásra a leggyorsabb és legpontosabb kivitelben. Üzletáthelyezés, szobovits Antal---------------------------- versenyszabo 'f emTáMó3 férfi szabó üzletét Pék-utcza 12. szám alól Wesselényi-utca ?ÍS§ÉT 11. szám alá helyezte át. "Hl Ugyanott egy tanuló felvétetik. Hertay is megerősödött A rettenetes csapás, mit az újsághír reá mért, kábító hatással volt lelkületére. De a szabad levegőn csakhamar vissza nyerte lelki rugalmasságát s hideg szenvtelen arczczal baktatott végig a kis város rögös utczáin, megszokott hivatalába menve. Derűs arczárói senki sem olvashatta le azt a mélységes gyászt, mi szivébe költözött. Egyenes testtartásából senki se következtethetett arra, a hatalmas összeomlásra, mely lelkében pillanatok lefolyása alatt végbe ment. Nem nézett sem jobbra, sem balra. Tudta jól, hogy a kisváros társasága csakis ő reá figyel. Az ő ténykedései, az ő viselkedése érdekel mindenkit elsősorban, mert Klári, a boldog mennyasszony szerepét sokkal könnyebben jatszhatja majd, mint ő, a csalódott s megtört szerelmes nehéz feladatát. De emberükre akadtak. Mindjárt az első utcza keresztezésnél Bakó Péterbe ütközött. Oh minő rut vigyorgás torzította el arczát, amint baráti jobbját feléje nyújtva, sziszegte teléje. — Szervusz Pista! Ejnye de korán mész ma hivatalba. Nyilván még nem is olvastál újságot. Mert akkor talán kevésbbé mosolygós arczod volna. — De olvastam, — volt a kurta, egyenes válasz. Sőt Klári eljegyzését is. Nem lepett meg egy csepet sem, mindent tudtam, el voltam reá készülve. Bakó László uram, kissé savanykás izt érzett hirtelen szájában. Nem élvezhette ki gyönyörét, kedves barátja gyötrődésében, pedig bizonyosra vette, hogy Hertay viselkedése nem természetes. Azután elváltak. Hertay sietve igyekezett irodájába. Nem akart ma senkivel sem találkozni.. Erejét fogytán látta és nem akarta egy jóakarójának sem azt az örömöt szerezni, hogy férfias büszkeségében, megtörve lássa. De sorsát még sem kerülhette el. Épen beakart fordulni a hivatala kapuján, midőn délczeg testtartással, csörtető karddal, épen Grabosch Lászlót hozta szembe vele a véletlen. Lehetetlen volt meg nem látnia. Grabosch már messziről vígan köszönt feléje. Fogadni kellett. Barátságos arczczal, szivében az irigység minden kígyóival nyújtotta nőiesen finom kezeit a főhadnagy felé, miközben erejét megfeszítve a lehető legtermészetesebb hangon üdvözölte : — Isten hozott László. Olvastam az újságból eljegyzésedet, szívből üdvözöllek érte. Jól ismerem a lányt, talán senki se jobban ebben a városban. Mondhatom jól választottál. Jobb feleséget, szeretőbb hitvest talán senki se jobban ebben a városban. Mondhatom jól választottál. Jobb feleséget, szeretőbb hitvest talán az egész föld kerekségén sem találtál volna nálánál. — S te mondod ezt nekem, kiről az egész város azt tartotta, hogy egyetlen igaz kérője lehet Klárikának. — Én mondom, ki sohasem lehettem volna Indisch Klára férje, mert ha szerettem volna, akkor is csak baráti szeretet lehetett volna, melyet a hosszas ismeretségünk, kölcsönös tiszteletünk oly annyira megerősített, hogy abból szerelem, egyetlen kelléke a boldog házaséletnek, soha sem fejlődhetik. — Látod ennek szivemből örülök. Örülök, hogy egy ilyen derék, igaz férfiúnak, mint a minő te vagy nem okoztam szivbeli keserűséget. Mert őszintén, tiszti becsületemre mondom tenéked, ebben az ünnepélyes perczben, hogy engemet Klárikámhoz a tiszta, önzetlen szerelem érzése fűz s megküzdtem volna veled talán még akkor is, ha le tényleg szeretted volna Klárit s nekem minden erőmet megfeszítve kellett volna boldogságomat kiverekednem. De igy sokkal jobban szeletem. Igazán mondom, nagyon megörvendeztettél azzal a kijelentéseddel. Grabosch sugárzó arczczal, meleg kézfogással búcsúzott el Hertaytól, ki ott állott még sokáig, merően utána tekintve a délczeg katonának. S azután betért a hivatalába. Mint valamely elektromos gép, melyet ha beigazitanak működni kezd, épenugy Hertay is munkának látott. Esze, érzelmei hetedhét országon túl kalandozott, de agya, keze a biztos, tudatos mérnök eszköze lett, az nyűgözte le nehéz problémáival. Lassan-lassan a kis város megbarátkozott azzal a helyzettel, mely a Windisch Hertay kombinácziót halomba döntötte. El hitték HerLegolcsóbb beszerzési forrás! ELSŐ NAGYKÁROLYI SIRKŐRAKTÁR ÉS TEMETKEZÉSI INTÉZET. Alapittatott 1873. évben. Állandóan raktáron tartok I-ső rendű salgótarjáni és porosz TÜZELŐ KŐSZENET, KOVÁCS-SZENET porosz. Szives megrendelést kér MAKAY JÓZSEF FIA. Nagykároly, Széchenyi-utcza 26. sz. (Saját ház.)
