Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-28 / 22. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 22. szám. akaró egoizmus válik ki belőlük, szé­gyenére az erkölcsöknek, a művelődés­nek, a kultúrának. Az emberek még ebben a század­ban is vadállatok, miként régen a durva, kulturátlan világban. Gyermekek anyu­kat megöletik, hogy örökségükhöz ha- marébb jussanak. Ördögi furfanggal eszelik ki bűneiket, hogy vagyonhoz, jóléthez jussanak. Csalnak, lopnak, ölnek s nem riadnak vissza semminemű gaz­tettől, ha arról van szó, hogy maguk­nak hasznot, előnyöket biztosíthatnak. Ezek a köznapi, a szürke minden­napi érzelmek. S ezek jellemzik fele­barátainkat. Még nagyon nagy szükségünk van a sötétséget elölő isteni tüzes nyelvekre, hogy azok a romlott lelkeket valamelyest megtisztítsák. Piros pünkösd napjának jelentősége, még él a lelkekben, de váj­jon mikor ismétlődik meg az a csuda, melyet oly esdve várunk, hogy romlott társadalmunk jobb útra terelődjék, az elvadult erkölcsök megfinomodjanak, az érzelmek megszelídüljenek. Piros pünkösd napján, ünneplő kön­tösben, áhitatos hangulatban ezek a té­nyek kedvetlenitenek el bennünket s csepegtetnek ürmöt üdítő italunkba.. Ä gyanu. (On dit.) Néha előjele a köztudatba menő bűnnek, néha orvharapása a sötétség lovagjainak ! Mindenképen olyasmi, mely kipróbálja az emberi lélek erősségét, mert az egyének maga­tartása egy levegőben úszó gyanuskodással szemben mindenkor viszfényét adja a gondol­kozás qualitásának. Vájjon ki hisz a gyanúnak? A gyenge e vagy az erős, az óvatos e vagy a hirtelen határozó ? Nem lehet tudni, de tény az, hogy a gyanú könnyen terjed, sok hívőre talál, igy fel kell tenni, hogy nem az óvatos, nem a meg­gondoltak kényere, mert hiszen ez a faj ke- vésbbé van elterjedve, mint a meggondolat­lanoké, a hirtelen határozóké. Kétszeresen szegény, kétszeresen szeren­csétlen, kire a gyanakvás vicsorítja hiéna fogait. A g/anunak nincs gazdája nincs alakja. Olyan, mint maga a bűn, csak éjjel ter­jed. Suttogva adják tova és a felelősség alól az „úgy hallottam“ bevezetéssel előre védeke­zik a titkos hir hordó, mint az „enyhítő kö­rülményt“ polnrazó paraszt a verekedés előtt. Á nyilvánosságot kerüli a gyanakvás, mégis a gyanú alapján a nyilvánosság Ítél meggondolatlanul. Nem hallgat érvekre, Mert hisz ő az első biró és felebbezni mégis csak hozzá lehet. A nyilvánosság pedig elfogult bírája ön­magának soha sem látja be tévedését. A ki egyszer előtte állott, az rovott elő­életű ő előtte mig él, inig szerepel. Ha aztán lesújtott Ítélete végrehajtatot eloszlik és helyet ad az állítólagos jó érzésnek, a sajnálkozásnak. És a derék a becsületes nyilvánosság alig hiszi, hogy a sajnálkozás tulajdonképen a bün­tetés, melyet elitéltje homlokára süt, mint va­lamikor a középkorban a gályarabokéra a számot. A sajnálkozás pellengérjén áll a szegény deliquens, inig össze nem roskad. Nincs védelem, mert hisz a védő ügyvéd lábikrájába is beleragad hamar a gyanú mér­ges fogú kutyája. Nincs védelem, mert hisz a vádat ezeren képviselik kik nincsennek meggyőződve, kik mit sem tudnak, csak hallanak, csak úgy . . . hallották valakitől ki szintén csak hallotta. Nemes indulatok és szennyes gondolatok­ból van gyúrva az emberi lélek. Az első igen elnéző a másodikkal szemben. Szennyes gondolatok szárnyán terjed az­tán a gyanú suttogva alig hallhatóan mégis villámgyorsasággal, a hol jár megmérgezi az emberi farkasok fogát, hogy hathatósabban tudják felfalni saját ember társukat. Ha aztán a képleges kannibál tempó végre lett hajtva a legéhesebb a jóllakottak szem­forgatással, kéztördeléssel sajnálkoznak, jajgat­nak . . . úgy hallottam . . . úgy hallottam . . . Példa erre a legutóbbi kártya affér . . . B. Z. m~ MEGÉRKEZETT A MOZI! ■*! A világhírű nagy villamos EDISON SZÍNHÁZ Életnagyságu mozgófényképek. Ma és mindennap nagy szenzációs előadásokat tart a Piacz-téren fényesen berendezett helyi­ségében saját gőzgép, villamfejlesztés, 1000 kényelmes ülőhely, pazar berendezés, tündéries kivilágítás. Minden második napon uj műsorral. A nagyérdemű közönség b. pártfogását kéri KLEIGER J., az Edison színház tulajdonosa. Legfinomabb tak, teavaj, cardirozott gyümölcsök, zöld főzelékek, Oroszi-féle és csemege, legfinomabb likőrök, honi és külföldi ás­ványvizek ftphíipll ImrP füszerkereske- kaphatók: 501111(511 111110 désében Nagy- károlyban, Kölcsey-utca 1. : A Tasnádi sajt kizárólagos raktára. : Világhírű Omega óra 12 forintért Löf- koz’its Arthur és Társa Magyarország leg­nagyobb óra-, ékszer- és ezüstnemü üzletében Debrecsenbeti kapható. kit felljebbvalói unos untalan a többiek elé, mint követendő példát állítottak. Egyszer, hogy hogy nem, talán a kelleté­nél többet dolgozott, vagy talán tévedésből gondolkozni mert, amint körülnézett a világba egy szépséges leányzón felejtette szemeit. És belészeretett. Belészeretett, annélkül hogy erre engedélyt kért volna igazgatójától, avagy megnézte volna a leány édesapjának telekkönyvét, hogy ott ismetrik-e s tud adni valamit leányával, amit majd később a tejbe lehet aprítani. Szóval szegény leányt szeretett meg. S ez azután már nagy szerencsétlenség. Ezt kü­lönben nem ő mondta, hanem az intézet igaz­gatója abból az alkalomból, hogy egyik hiva­talnok társa szintén szegényen nősülni meré­szelt s nem bírván fizetéséből sehogy sem ki­jönni, adósságokat csinált, minek folytán azután fizetését letiltották. Ekkor mondta a jólelkü di­rektor, miközben a végkielégítést az elbocsáj- tott hivatalnoknak kiadta: — Tisztelt Uraim! előkelő pénzintézet hivatalnok karának épenugy reprezentálni kell az intézet előkellőségét, mint magának az igaz­gatónak. A külseje, az életmódja kell hogy olyan legyen, mint a minőt állása tekintélye meg­követel. Persze a fizetés ez életmóddal nem állhat arányban. De hát Uraim, ha márfelfét- lenül szükségesnek találják a nősülést, avagy a szerelmet, szeressenek bele gazdag leányokba, vegyenek eí vagyonos lányokat feleségül. Szóval egyenesen megtiltotta a tiszteletre­méltó igazgató, hogy a szív, az ész beavatko­zása nélkül is meg merjen nyilatkozni. S mindezek daczára Detre Kázmér el akarta venni szive választottját. Nem azért volt ő azonban hosszú ideig már a pénztárnál s igy igen jó tudott számolni. Mikor összeadta, meg kivonta évi jövedelmét reájött arra, hogy 1400 forintból bármiképen is huzza össze igényeit, egy házaspár a főváros­ban megélni képtelen. Tőkére van szükség, melynek kamatai azután pótolják a hiányokat. S gondolkozni kezdett. Honnan szerezhető az. Sorsjegyen nyerni nem lehet. Azzal tisztában volt. Hiszen az ő intézetük is adott ki sors­jegyeket, melyeken senki sem nyert csupán az intézet, no meg azok a kik a kibocsájtásnál érdekelve voltak. Külön munkát szerezni nem lehet, hiszen alig győzi a sajátját. Nem marad tehát egyébb hátra: lopni kell. Igen lopni, sikkasztani. Egyszerűen be­nyúlni a kaszába s abból kivenni annyit, a mennyire szüksége van. S Detre Kázmér, a kitűnő hivatalnok, ki se nem kártyázott, se lóversenyre nem járt, de még a mulatóhelyeken könnyiivérü nőkkel nem is pezsgőzött, minden lelkifurdalás nélkül bele­nyúlt a pénztárba s a rábízott pénzekből kerek 100,000 forintot, se szó se beszéd kimarkolt. Becsomagolta óvatosan, hogy külseje semmit el ne áruljon s a csomagot, miközben jónak látta külsejét kissé elváltoztatni, még a délután folyamán egyik külső kerületi közjegyzőhöz vitte. — Kérem ez okmánycsomagot őrizetbe venni. Tessék reáirni ezt a jeliigét: Ez az élet. Aki e jelligével bármikor jelentkezik, annak a csomagot kérem érintetlenül kiszolgáltatni. A közjegyző elfogadta. Detre Kázméi ki­fizette a dijakat. S mint a ki dolgát rendesen végezte, egész nyugodtan, minden lelkifurdalás nélkül hivatalába ment. ' Az esti rovancsolásnál hiányzott a tü0,000 korona. Az intézetnél szinte elhülve hallották az eredményt. Az igazgatóság azonnal összeült. Detrét kihallgatták. Az nem tudta megmondani a hiány okát. Kutattak, keresték vájjon a több fizetés hova történt, de természetesen ráakadni nem tudtak. A rendőrség is beavatkozott a dologba. Detre szegény hozzátartozói nem tudták a kárt megtéríteni. S igy szegény Detre egyik bírótól a másikhoz vándorolt, mig végül sok hercze hurcza után, a vizsgálati fogságából elbocsáj- tották s Detre nagyot lélegezve szívta tüdejébe a rég nélkülözött szabad éltető levegőt. No igen mert közben vagy félesztendő telt el, tekintve igazságszolgáltatásunk gyorsaságát. Detre nem hiába volt tiz esztendeig óva­tos bankhivatalnok, tudta azt nagyon jól, hogyha ő most majd elsiet a közjegyzőhöz s elviszi onnan a rablott summát s azzal élni próbál, akkor az őt továbbra is szemmel tartó rendőr­ség csak hamar lefülelheti s fucsba megy az egész tervezett boldogság, hiába szi/ta a vizs­gálati börtön egészségtelen levegőjét, hiába gondolta ki ily eszesen az egész dolgot. Ő tehát nem ment a közjegyzőhöz. Ha­nem kezdett állás után futkosni. Mert, hogy az intézetnél viselt állását el­vesztette, azt azt hiszen említenem is felesleges. De állást sehol sem kapott. Nem szeretik a hivatalok a nevezetes embereket, de különös­képen az ily oldalról nevezeteseket. S igy tartott ez mindaddig, mig végre Detrének kifogyott az aprópénze. Hiába próbált minden oldalon, a hitelforrások is teljesen el­dugultak. Ugyan ki hitelezne egy szegény elcsapott bankhivatalnoknak. Meg talán akkor se, ha ál­lásban van, hát még igy. í ponlr^nhh hp^ypryp^i fórrá<;! ELSö nagykárolyi sirköraktár és temetkezési intézet. 1 LCgUlLoUUU UCoZC ZCo U ao. AiaDittatott 1873. évben. Állandóan raktáron tartok 1-ső rendű salgótarjáni és porosz I TÜZELŐ KŐSZENET, ,ov4bbj",Ml' ':f ;e"d“„portlandiiés román KOVÁCS-SZENET I w 7 czementeí. valamint többször mosott porosz fl Szives megrendelést kér MAKAY JÓZSEF FIA. Nagykároly, Széchenyi-utcza 26. sz. (Saját ház.) |

Next

/
Oldalképek
Tartalom