Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-12-12 / 50. szám

Szekszárd, IV. évfolyam. 50. szám. Szombat, 1908 december 12. Kiadóhivatal: Molnár-féle nyomda r.-t., Kaszinó bazár. 4/ előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések ■ legjutányosabb számítással, dij- f szabás szerint. KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. számi Ide küldendők a lapot ér­deklő összes közlemények. • Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 kor. negyedévre 2 kor. SO fill. N éptani toknak, ha az előfizetést egész évre előre, beküldik, 5 kor. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTBNYESZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Belmunkatárs: JANOSITS KAROLY. Felelős szerkesztő : BODNAR ISTVÁN. Egyes szám ára 20 fillér. Nehéz idők előtt. Ilyen sajátságos, szorongó érzések kö­zéit talán még sohasem ment a télnek ez a szerencsétlen ország, mint az idén. Aki­nek van valamicskéje, minduntalan a hábo­rús híreket lesi. A börze kiváltkép érzé­keny, mint a barométer le- és felszállt higgany oszlop a. Egy kis fuvallat a Balkán­ról, — Szerbia mondjuk egyet köhög, — epileptikus görcsök lepik meg a pénzembe­reket, nagyobb bankokat. S a manó törőd­nék velük, csakhogy sajnos, úgy van a vi­lágban, hogy ha a gazdagnak is akad egy kis baja, akkor a szegénynek még több akad, s a tehetős még csak kibírja vala­hogy, de a szegény belepusztul. Két évvel ezelőtt a politikai bizonytalanság csinált idehaza zavart. Ez idézte elő az ipari és üzleti pangást, általános lett a kereset­hiány, itt is, ott is inségmunkáért folya­modtak az iparosok. Ma az iparban, ke­reskedelemben kedvezőbbek lennének a vi­szonyok, de a több keresetet felemészti a mérhetlen drágaság,' amelynek, hogy igazán kimondjuk a voltaképpen való oka az, hogy -a különféle társadalmi osztályok egymás elnyomásával kívánják a saját boldoguláso­kat elérni. A gazdát, gyárost, iparost szo­rítja a napszámos, a munkás, s ezt "Viszont a megélhetés drágasága.. Hasztalan a tiszt­viselőnek: nagyobb fizetés és lakbér, a munkásnak á magasabb bér, a gazdának, gyárosnak terményeinek és gyártmányainak jobb értékesítése, voltaképpen a pénzt cse­rélünk, vagy, inkább csak ezt csörtetjük és koptatjuk s a különbség csak az, hogy hajdan a kevesebből kevesebbet s ma a többől többet fizetünk el, csakhogy hajdan a fele fizetéssel, a fele munkabérrel jobban boldogult az ember, mert ma a látszólagos nagyobb jövedelem elkápráztatja a szemet, mindenki ur akar lenni ebben a szerencsét­len országban, veszett módon megnöveke­dett az igény és az urhatnámság vágya! De ne panaszkodjunk. A fiatal kultur- nemzetek gyerekbetegsége ez. Át kell ra ta esni, mint a bárány-himlőn, annál is in­kább, mert a szociálpolitikához címzett nagy gyógyszertárban sincs ez időszerint még meg a biztos orvosszer a baj elnyo­mására. Fizetés-rendezés, munkásbiztositás, a tervezett s keresztül vitt üdvös szociális­törvények csillapító szerek inkább, de nem ama bizonyos meggyógyító balzsam, ame­lyet lesünk s várunk azj ország száz se­bére. Olyan ez, mintha a szomjasnak he- ringet adnak, az éhesnek langyos limo­nádét. Magyarországon mélyreható gazdasági reformok kellenek. Fel* kell rázni ezt a nemzetet balga hitéből;; meggyőzni* hogy, egy igazi kultur államnak 'egyre jobban fokozódó életigényeit, az ős-termő erejéből egyre veszítő föld ki nem elégítheti, Magyar- ország abból az aránylag csekély termény és állatexportból nem fedezheti összes kultú­rájának s az ennek- nyomában játó nagyobb kényelmi igényének, sőt fényűzésének egyre fokozódó, nagyobb és nagyobb költségeit. Sóhajthatja a hires szociálpolitikus állam- férfiú, hogy fiát vissza a földhöz, csak a földhöz, mert például a porosz belterjes gazdálkodás a miénkhez képest kétszeres, sőt háromszoros jövedelmet tud kicsikarni .az anyaföldtől, de hogy éljen meg téli kereset nélkül az a szegény magyar napszá­mos : 80—100 forintos arató, vagy más napszámjából s a kisgazda földje holdan- kénti 20—60 forintos bevételéből ? Nem el tehát a földtől, de a föld mellett: intenzív ipari munka, igenis, ezt kell megértetni Magyarországon a föld népé­vel,de ezt kell meg értenie Magyarországon nemcsak az államnak, de a városoknak is, mert az immár rendszerré tejlődő drágaság voltaképpen ezeket sújtja elsősorban. De meg kell érteni a nagyközönségnek is, mely koldus nyomorultja divatnak, fényűzésnek s a sok idegenből idekerült szemre szép, de egyébként haszontalan csecsebecséknek. E három tényező, ha összefog, lehetetlen a sikernek elmaradni. Az állam rengeteg sokat áldoz a magyaripar támogatására, de sajna, csak egyeseket tart ki a busásan osztogatott szubvenciókkal. — . Fordítaná ezeket az összegeket a városok, nagyobb községek, anyagi támpgatására* iels&gélye- zésére, de bizonyos garanciák mellett s milyen más lenne az eredmény! A régi okos uralkodók is akként cselekedtek, privilégiumokkal jutalmazták az ipar és kereskedelem terén kitűnt városokat s azért lehettek ezek a magyar kultúra voltaképpen való megalapítói a közép- s az újkorban, igy lehetnének ezek a magyar ipar és kereskedelem fáklyavivői a legújabb korban is. Ha rajtunk állana, mi például egészen Két asszony. írta: Závody Elemérné. A fürdő sétány hatalmas platánjai alatt egy újonnan hófehérre festett pádon ült Her- nády Zoltánná és unatkozott: Nem mintha az asszonyoknak abból a lassú taglejtésü, álma- dozó szemű, örökké unatkozó; fajtájából való lett volna, de mert véleménye szerint, nem volt az egész fürdőben egy olyan asszony sem, aki­nek társaságához elvei és nézetei feladása nél­kül csatlakozhatott volna. Hernádyné úgy érezte, hogy menthetetlen bűnt követ el a Her- nády ősök ellen, ha társaságát nem szigorúan az ő szellemükben válogatná meg és szinte megborzongott arra a gondolatra, hogy egy vidéki, rosszul öltözött dzsentri-asszony vagy pláne valami fővárosi beamterné egyszerűen letegezhetné. így merev hidegségbe és előkelő­ségbe burkolva állandóan egyedül őgyelgett a fürdőhelyen és szorgalmasan tanulmányozta a naponta beérkezett fürdővendégek lajstromát, mig végre egy megfelelő névre akadt: Bánrévy György né. * A név maga nem érintette valami túlsá­gosan kellemesen. Emlékezett reá még leány­korából, amikor is a dúsgazdag előkelő j György né, aki emellett feltűnően szép asszony is volt, egypárszor tüntetőén elnézett a meg­gazdagodott bankárkisasszony fejé fölött. Her­nádyné nagyon jól emlékezett mindezekre, de föltette magában, hogy a Hernády ősök iránti kötelességből mindezt elfeledi és a legelső al-^ kálómmal tüntető nyájassággal, közeledik Ban- révynéhez. ' ^ ^ I Merengeseooi lepeseK zaja es seiyemsuno- gás zavarta fel. Hernádyné unott kézmozdulat­tal emelte fel világos teknősbékahéjből művé­szien zománcolt lorgnonját és szeméhez illesz­tette. A kavicsos utón egy fejedelmi -tartásu barna nő közeledett. Fehér hímzett vászon ru­hát és ízléses, de egyszerű halavány lila kala­pot viselt. A járásában volt valami roppant előkelő, ahogy a ruháját fogta és az ernyőjét tartotta egyszerűen utánozhatatlan ,-volt Szép szeme szomorúan, fáradtan siklott végig a ra­gyogó vizű tavon. Mikor Hernádynét megpil­lantotta, arca hirtelen elkomorult. Megbólintotta felé a fejét finoman,' kiszámított rövidséggel és tovább akart menni, de a másik asszony út­jába állt: — Mennyire örülök, hogy itt találko­zunk Vilma — és mindkét kezét egyszerre nyúj­totta felé. Bánrévyné csodálkozva tekintett reá xs az arcán újból megjelent egy szomorú futó mosoly. — Örülök, hogy emlékezel reám Etelka — mondta egyszerűen és megszorította a feléje nyújtott kövérkés kezet. Hernádyné teljesen el volt ragadtatva. Az, hogy Banrévyné_ még a nevére is emlékezik, legvérmesebb reményéit is túlhaladta. Zavara és aggodalma egyszerre megszűnt. Merész lett és tolakodó. • — Haza leié mégy ? veled tartok én is, nem is képzeled, mennyire örülök neked, — hadarta -gyorsan minden összefüggés nélkül. — Az ember itt agyonunja magát. Nincs semmi társaság, semmi szórakozás. — reuig ma soKan voitaK a taoie d’hautnál. — Ah, te a table d’hautnál étkezel, — kiáltott meglepetve. — Azt én el nem bírom. Én elhoztam a szakácsomat, egy inast és a komornámat. Valami nagy kényelem nem, de hát az ember az egészsége érdekében leszál­lítja az igényeit. Tudom, te sem bírod ott ki soká. Milyen peuple ! Késsel metszik a kenye­ret és folyton hangosan társalognak. Kérlek biztosítalak, hogy legintimebb családi ügyeiket ott tárgyalják meg. Nem ! Úri ember nem bírja azt ki soha. — Az én igényeimnek megfelelők. H— Ah ne mond ! Te' most élcelődni akarsz felettem. Nagyon jól tudom, hogy te nem ilyes­mihez vagy szokva és én igazán nagyon bol­dog volnék, ha valamiben szolgálatodra lehet­nék. Például étkezhetnénk együtt. Biztosítalak a szakácsom kitünően főz, tavaly hozattam di­rekte Párisból. Nagyon ügyes ember, az igaz, hogy egy vagyonba kerül. Legalább tehetünk kirándulásokat együtt. Van egy pompás kis motorcsónakunk, angol gyártmány, úgy szeli a habokat, mint a nyíl. fÜ Igazán meghat a szívességed, de én. itt csendben a pihenésnek szándékozom élni. — De azért az ember néha mégis csak megkívánja a társaságot is. Ah én annyira bol­dog vagyok, hogy itt vagy, reményiem sokat leszünk együtt. Ha kedved lesz, átrándulhatunk majd néha Tószegre is. Az nem olyan fészek,, mint ez. Sok közös ismerősre fogsz ott találni. A korzón sétálni valósággal élvezet. Milyenre-, mek toilettek, ékszerek és fogatok. Tegnap ta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom