Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-12-12 / 50. szám
2 KÖZ ÉRDEK más alapon csinálnánk a városok : tervbé vett felsegélyezését, egy árva fabatkát sem adnánk addig egyetlen egynek sem, amij ki nem mutatná, hogy van ennyi, meg ennyi gyára és nagyobb iparvállalata. Ha aztán köqnyü szerrel, például siralmas jajgatásra, vagy kortes érdemekért nem kapna segítséget valamelyik protekciós város, hogy megmozdulna az általában véve kp vés gazdasági érzékkel biro nemes városi adminisztráció, meg a lakosság is, hogy hát a saját jóvoltunkért s anyagi boldogulásunkért talán csinálnánk mégis csak valamicskét. így összedugott kézzel, bamba egykedvűséggel azt lesi, várja mindenki, hogy a földből maguktól nőjjenek ki a hatalmas gombák, a füstölgő gyárkémények. És a közönség, a hires, a tulipános ? Hol van a pár év előtti szent fogadkozás, ma már hamuja se igen van az égig csáp- kodott,szalmalángnak. A tulipánok árát bezsebelte Bécs s most kénye-kedve sze- * rint fosztogathat tovább. Pedig csak egy kis öhmegtagadás, az igények lefokozása s mily másképpen lehetne itt minden. íme, csak egy kis bojkott mozgalom a törökföldön, inog a talaj az osztrák kereskede lem alatt. Nem gazdasági háborút hinter tünk mi, csak ismételten reámutatunk, hogy a magyar ipart igenis meg lehetne teremteni. ha erős fogadást tennénk s azt meg is tartanánk, hogy például legalább azokat a tárgyakat, amelyeket idehaza is gyártanak, nem idegen forrásból, de igenis magyar földön, magyar iparostól szerezzük be. De persze nem is kalap, ha nem párisi, nem is ruha, ha a posztója nem külföldi, minden szép és jó, ami idegen, mert hát hazai rongyokkal esak nem kelthetünk szenzációt például a nő vagy nem tudom mifyem ■ £gy farsangi hftiján, amelyet < talán éppen Sí magyaripar - &szerencsétlen letör tjeinek felsegélyezésére rendezünk. lálkoztam a hercegnével. Mondhatom szenzációt csinált egy halavány pane szinü mousline de soie toalettje. — Ezüst á la greque hímzéssel ? — Igen, igen ! Ösmered ? pedig úgy láttam egészen uj párisi^ modell. — Nem párisi. Én csináltam neki! — Te ? de kérlek nem értem. — És Her- nádyné zavartan, ijedten lefittyent ajakkal bámult társnőjére. Bánrévyné pár pillanatig hallgatott. Mulattatta a másik asszony zavara és egyben érezte, hogy azon a válságos utón, amelyre lépett, ismét egy ember el fog maradni mellőle. Igaz, nem értékes, nem sokat érő ember, de mégis ember. Olyan, mint ő volt, pár évvel ezelőtt és a többi, akik mind kényök- kedvök szerint élik léha, gondtalan, tartalmatlan életöket. Most, hogy ő is végig -csinálta már a megaláztatás és megpróbáltatás nehéz iskq- láját, másképpen gondolkozott és az embereket megvetette. Mégis fájt neki, hogy napról-napra mindinkább egyedül marad. Dacosan emelte fel még mindig szép fejét: — Úgy látszik nem tudod édesem, hogy mi tönkre mentünk ?! Tavaly divatszalont nyitottam Pesten, a Koronaherceg-utcában, leánykori nevem alatt. Hála Istennek, nagyon jól megy. Igen sok dolgom volt, e télen kifára Jtam,’•eám fér egy kis pihenés. Mosolygott, szomorúan,, lemondón és nyújtotta bucsuzásra a kezét. Hernádyné egész nagyságában kiegyenesedett. Hanyag kézmozdulattal emelte fel világos teknősbékából művésziesen zománcolt lorgnonját és szeméhez illesztette. Pillantása, mint egy mérgezett hegyű tőr ölt, szúrt, sujtotl, megsemmisitett és mélyedt az előtte álló asszony szive legkö- zepébe. — Ah, ezt igazán nem tudtam, — mondta gőgös nagyúri fölénnyel, — igy persze egészen más. Jó napot. És a feléje nyújtott kezet figyelembe sem véve, biccentett a fejével, sarkon - fordult és megindult vissza a telep felé..-Bizony, bizony szorporu időknek nézünk, elébe, sok, nagyon sók jótékony mulatságra lesz. az idén szükség. Mulassunk a szegé-' nyékért, —- mig magunk is — lónkramegyünk ! ' .. ... B. Egy kis helyreigazitás.- Kardos- Ferenc ur a ^Közérdek« múlt-heti számában az. egykéről szólva, olyan csattanóval fejezi- be közleményét,1 amelyen érdemes egy kicsit (kicsit csak, mert nem akarok nagyon a tisztelt Szerkesztő ur akaratával vissza élni) elgondolkozni. Egy csöpp ellentmondást is látok benne, de ezt nem bolygatom, csak rámutatok : »erősebb eszközöket. . ., rendszabályokat« kíván nagyon helyesen a cikkíró ur, de a végén még is csak" prédikációval -gondolja, hogy a baj orvosolható — jóllehet, hogy »nem köny- | vekre stb«-re van -itt szükség. Mondoqj, e2t nem bántom. Csak arra ki- j vánok egész rövidén reflektálni, amit Franczia- or.szágrol mond.-. Erről az- országról, amelyről tudjuk, hogy »hangadó«- s mindig évtizedekkel, ha nem századdal megelőzi a kort s irányítja a dolgokat: A világot, már^már meghódító, legújabb, hatalmas tudomány: a társadalom tudomány (szociológia) hol született meg 1 .Francia- ország nagy gondolkodója Comté Ágost teremtette még ugy-e 18+2-ben. És hol kerekedett az . a nagy szélvész-, -amely végigsöpörte a vén. Európát,, amely haláltáncát tán most járja a nagy orosz birodalomban ! Igen, a forradalmak bölcseje is Franciaország. S folytassuk-e I-rr< -• ' f' . “ . Es —jo uram — nincsen ott »kizárva minden vallás«; dehogy! Kis ’tollbotlás ez csupán. Olaszország, a pápa székhelyének földje az, ahol. az iskolákban nincsen semmifele vallás- I oktatásidé Franciaországban' varr, olyanképen, mint nálunk az enek, vagy a torna, vagy más rendkívüli tárgy. Nem kell, de ha akarom tanulhatom. És ha a .francia helyzetet jól ismerjük, higyje el uram, /csak he-yeseljü kell, hogy az I erkölcsnevelést elkülönítik a vallástól. Me'ssze vezető dolog lenne, ha. részleteznőlc; de szögezzük le Garneri nek fiio,ncy6séi£»:aki;,a£t juttatta.,r kifejezésre, hogy mán-csák. -á&őif.helyes^tz erkölcs- és a vallástanitásnak egybekapcsolása, mert arra az esetre, hogy ha valaki elveszti a. hitét (amire számos példa van s nem csak Francia- | országban), hogyan fejleszsze az az erkölcsét. Talán nagyon realisztikus bázisra . fektetett okfejtés ez, de megfontolásra érdemes. Hogy mi képezze hát az lerkölcstanitas alapját ? a filozófia, vagy«, a szociológia, amire nem egy példát tudok. Európai nevű protestáns teológusok ezt az alapot fogadják el s ezen irányban végeznek úttörő, eredményes munkát, annélkül, hogy a vallási Ízlést kiölnék, vagy csak'sértenék is. • óe Végül azt akarom még hangsúlyozni, hogy t. cikkíró ur említi, hogy a vailásolífatás az, amelylyel 'beléolthatjuk a szivbe a jobb érzést. S nálunk az erkölcsöt vallási alapon fejlesztik. De — és mit szól ehhez a cikkíró ur ? — én tudok nem egy olyan esetét (itt Tolnamegyében is) ahol a község tartja fenn az iskolát (községi iskola) a község lakóinak 75 százaléka protestáns, 25 százaléka katholikus. A község, mint iskola fenntartó nem követeli meg 2 tanítójától (fok szintén protestánsok) hogy vallási oktatáiban is részesitse a növendékeket Protestáns lelkész sem jár ki, de a katholikuso'khoz kijár a lelkészük hitoktatásra. Úgy gondolom, jogos az a kérdés, hogy mi lesz ezekkel a gyerekekkel, ha az élet erkölcsi érdekű problémái elé kerülnek. Hogy tudják majd megválasztani a helyes utat ők,, akik az erkölcsnreveléstől egészen elestek ? Meg lenne-e ez, ha az erkölcsi élet fejlesztése nem vallási alapokon nyugodnék ?! Ennyit csupán, mert a többiben »accord«-ok vagyunk s nem képezünk dissonanüát! Béke velünk ! Koritsánszky Ottó. Gondolatok egy »ötven éves tanítói jubileum« alkalmával. Egy fél század sok idő az emberi élét tartamának átlagban vett hagy rövidségében. Hogy mit jelent az: egy fél századon át, mint néptanító működni nálunk Magyarországon, azt megértjük ez alábbi adatokból.- Az 1905-ben fennállott 16,510 elemi iskola közül 68,81 % lévén az osztatlanok száma, az összes iskolába 2 462 Óoo tanuló járt Egy iskolára tehát 149 ItánÜIÖ jutott átlagba.'Ámi. azt teszi,, hogy, löt) -iskola kezűi 68-ban 149 tanulót tanított ekkor egy-egy ta- nitó. Ha azömban a tanítóknak számát vesszük arányban az iskolákhoz, akkor valamivel kedvezőbb: -az eredmény.- Itt nálunk-egy tanítóra átlag 82 gyerek esik. (Finnországban, ahoi az átlagos műveltség a legmagasabb fokú, 35 .tanuló esik egyre-egyre). : 'Könnyen elgondolhatjuk már most, hogy- micsoda titáni munkát kell annak a néptanító, nak végezni, a ki idegen ajkúak között mükö- • dik s lelkiismeretesen fogja föl hivatását. Mert én Szerintem a nép iskolába kell lerakni szép álmunknak : á hagy és egységes Magyar- ország ’ -megteremtésének, megvalósulásának egyik legfontosabb legszilárdabb talpkövét. Nem tüzzel-vasSal, nem túlhajtott sovinizmussal érhetjük ezt el (ezt teheti egy gazdaságilag is erős egységes. Németország, törpe minoritás*! nemzetiségekkel szemben) hanem az által, ha oda hatnánk, hogy a magyar kultúra olyan magasra emelkedjék, hogy ez feltétlen tiszteletet váltson kit az összesnemzetiségüeknél. És itten első sorban is a mai lelkes, önzetlen tgjütónkra. van szükség. Messze vezetne, ha részletesen kívánnánk foglalkozni e -kérdéssel. És bár ezt nem tesszük' ez alkalommal, valamit még sem hagyhatunk megemlítés nélkül. S ez az, hogy nem,egészen helyes dolog, amit mi teszünk. Úgy tanítunk mindent, hogy mind az, ami magyar, az a leg4 jobb, az a legszebb. ^ Bocsánatot kérek, én nem vagyok szak-' ember ebben, de gondolkoztam á dolgon és; magamon tapasztaltam, hogy ez nem helyes. Elsőbben is nem alkalmas á nemes ambíció kifejlesztésére, másodszor sók csalódásnak s vele nagy lelkiküzdelemnek kútfője ez. Nem ügy j de sőt ellenkezőleg írná kellene mutatni a hiúnkra ’ ami még gyenge oldalainkra, hogy megerősit- he$sük azokat l így keiléné'fordítani az előbb irtat mind az, ami a legjobb, az legyen magyarrá! Ezt vegyük át, formáljuk át. magyarrá, öntsünk bele nemzeti magyar kiket |p es — azt hiszem nem utópia az, égy-kettőre ott lél - szünk a 'legelső' nemzetek • között. Amig a bátorság, a vitézség, a kardfbrgalas kvalifikálta a nemzeteket, a legelső volt a magyar1'; legyünk áz-zá^rriöst is'"hzáAa'P,?ihogy' a békében1 ‘köalifi-- káló tulajdonokat csiszoljuk, -neveljük,' fejlesz-- szűk. E§ akkor megterem a régi dicső országnak hasonmása az uj Magyarország, mely az európai államok egyik legeleje fesz'1 * Lélekemelő szép ünnep keretében ünnepelte meg a Sióvidéki Tanító-Egyesület nesztorának, Scháífer Mihály kistormási tanítónak fék százados jubileumát. A nevezett egyesület-^ hez csatlakoztak a kistormási politikai és agy-i házi község, az iskola, a kolesdi polgári oiva-;! sókör s az ünnepelt barátai, tisztelői nagy-j számban. Méltón föltünést, de sőt fölháborodj dást okozhatott azonban az a körülmény, hogy, azon egyházmegye részéről, melynek szolgála-j tában 50 hosszú év óta lelkiismeretes pontos-^ sággal áll az ünnepelt, amelynek magas céljai ^ megközelítésében teljes odaadással műkö-j dik továbbra is, senki sem jelent meg. Talán jó ez igy; nem zavarja meg a logikus-j Ságot, hogy ha már egyébként nem adhatja; másban elismerésének jelet,' a jelenlevésseí semj juttatja azt kifejezésre. Ez azonban nem vont le j az ünnepség fényéből . . . • " Az iskolánál volt a gyülekezés délután 2 órakor. Reichert Gyula tormási lelkész nyitotta meg a gyűlést es javaslatára 3 tagú kül-j döttség ment Schafferért. Amint megjelent, hatalmas »éljen!« fogadta. Erre előállott egyik tanítványa, ki is magyarul, alkalmi versben köszöntötte föl szeretett tanítóját. Schäffer! meghatotcan válaszolt, kiemelve, -hogy előtte,; hosszú rögös pályáján való munkálkodása; közben mindig a »haza és egyház« volt szeme; előtt s az azokért való küzködés könnyűvé1 teszi a küzdést, elviselhetővé a nehézségeket. Majd Reichert Gyula üdvözölte az egyház- és politikai község nevében. Szépen, megindi- tóan ecseteli Schäffer sáfárkodását, amelynek eredményei hirdetik az elvetett mag gyümölcs-: termését s vele a kertész szorgos munkálkodását. Schäffer válasza után Krvng Gyula kétyi tanító mondott nagy hatást keltő üdvözlő beszédet a sióvidéki tanítóegyesület nevében. A válasz befejeztével Koritsánszky Dénes, a kölesdi polg. olvasókör nevében. Reichert Irma, szép csokor átnyujtása mellett a jó szomszédok és barátok nevében üdvözli. I' I9®8 december* 12
