Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-11-28 / 48. szám

Szekszárdi, 111- évfolyam. 48- szám. Szombat, 1908 november 28. Kiadóhivatal: Molnár-féle nyomdar.-t., Kaszinó bazár. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések I ]egjutányosabb számítással, díj­szabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot ér­deklő összes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 kor. • negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP! A* ORSZÁGOS M. KIR. KELYESITENYESZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Belraunkatárs : JANOSITS KÁROLY. % Felelős szerkesztő ; BODNÁR ISTVÁN. Egyes szám ára 20 fillér. A közjogu gyógyszertárak és a közérdek. Sopron szab. kir. város törvényhatósága 11021'327‘1908. szám alatt minden társtörvény­hatósághoz eljuttatta azon határozatát, amely szerint a „Közjogu gzógyszertárak“-nak tör­vénybe iktatása mellett foglal állást/ Ezen akció­ban való részvételre szólítja fel a többi törvény- hatóságot, s igy Tolnavármegyét is. Megtudván ezt, nem tudom megállni, hogy úgyis mint pályáját szerető gyógyszerész, tehát ebben szakember, úgyis, mint aki megfordultam nyűgöt Európának úgyszólván, összes államá­ban, tanulmány tárgyává. téve első sorban is. a közegészségügyet — ne fűzzek a fentihez egy­két szót. Úgy gondolom ugyanis, hogy mind­azoknak, kiknek a fenti felszólítást illetőleg állást kell majd foglalniok a határozathozatalnál, érdekükben áll, hogy a tárgyat minden oldalról való megvilágositásban lássák s igy úgy vélem, hogy e hozzászólással a közügynek szolgálok, ami pedig mindnyájunk kötelessége. Mit is akar hát Sopron ? Azt, hogy gyógyszertári jogot ezután csakis valamely községi tényező (köziég, város) kap­jon. Másszóval úgy hiszi, hogy a községeknek ni jövedelmi forrást teremt ezzel. Jogos' azon­ban az á kérdés, hogy vajjón csakugyan olyan reális e ez a dolog, mint, amilyennek azt első pillanatban hinnők ?! Erre akarunk a követke­zőkben válaszolni. Az a balhiedelem, amely szerint a gyógy­szerészek gazdag emberek — lévén a patika „arany bánya“ - átplántálódott a mai napokra abból a „régi jó időkből“, amidőn sok mér- földnyi távolságban értünk csak egy-egy gyógy­szertárt, amelyben bizony nem találtunk egy' fia „specialitást“ sem, ami manapság az amúgy is csak rendes polgári haszonnal dolgozó gyógy­szerész jövedelmét méginkább csökkentette. Ez a balhiedelem és az a körülmény szülte meg Sopronnak fent nevezett határozatát, amely szerint egyes személyek „ezreket“ érő jogot kapnak az illetékes szakminisztertől arra, hogy patikát nyissanak, ott ahol erre szükség van. Eltekintve attól, hogy egész Európában, mint látni fogjuk, a németországi Hessen-t ki­Ilazugság völgye. Irta: Honthy István. Erre van, erre van A hazugság völgye, Hol minden igazat, Jól, a gazság tör le; Tanyája itt van a Hűt képmutatásnak, Születendő jónak Előre sirt ásnak. Erdökoszoruzta Hegyek állnak rendre Határán őrszemként, Hogy e bünverembe Belepillantani Ne lehessen másnak, — Hir se metyy ki róla A messze világnak. ' Ami itt történik, % Magunknak történik, Magunk adjuk meg a véve, egyeseknek tulajdonát képezik a gyógy­szertárak, akár 'közegészségügyi közegeknek tartja az állami törvény a gyógyszereket, akár közegészségügyi cikkek árusításával foglalkozó, akadémikus képzettségű kereskedőknek, azt akarjuk itt csak hangoztatni, hogy ezen jogért ma — amidőn a protekció hál’ Istennek rava­talra kerül — ugyancsak ki kell tenni magáért úgy gyakorlati, mint szellemi téren annak, aki azt elnyervén, az illető város (község) pénztá­rába ezért egy summa pénzt tartozik lefizetni. Aztán be kell rendeznie a patikát, amely pár ezres alapján végre oly ; tőkévé formálja a nyert jogot, amely körül ugyancsak jól kell forgo­lódnia — naponta 24 órán át a szenvedőknek, rendelkezésére állván • — hogy a befektetett tőkének kamatját megszerezze. Magyarországon 1800 gyógyszertár van. Ezek tulajdonosainak 6O0/o-ka verejtékezve, ugyancsak jól kiérdemelve keresi meg napi kenyerét, amit bizony sokkal könnyebben és busásabban keresett volna meg, ha akár ügy­véd, akár más lesz, vagy ha vagyonát más vállalatba fekteti. 35°/o-a rendes polgári haszon­nal dolgozik és csupán 5°/a az, amelynek ke­resete megfölözi a rendeset s a kiknek vagyoni állapota igy igen kedvező. 5°/o 1 De tessék fnegnevezni egyetlen egy pályát is, akár aka­démikusokat, akár nem azt, a melyen a műkö­dőknek 5^/o-a nem volná vagyonilag jól szituálva. Azt a feltevést tehát egészen kérdésen kí­vül hagyhatjuk, hogy a községeket akarják „arany bánya“ tulajdonosokká tennr. Mint má­sikat : tegyük fel, hogy egyszerűen a községek háztartását akarják rendezni az által, hogy polgári haszonnal dolgozó jövedelmi forráshoz juttatják." Itt azonban megint egy kérdést koc­káztatok meg :; Szabad-e ezt oly módon tenni, hogy az által meglevő adóalanyokat semmisítsenek meg?! Érdekét képezi-e egy álladalomnak az, hogy egy hasznos, munkás, a közérdekében működő társadalmi osztályt pusztulásnak te­gyünk ki ? Avagy nem tesz-e majd tönkre néhány év leforgása alatt 1800 családot a köz­ségi patikák életbeléptetése? Hogyan? hát egyszerűen úgy, hogy befektetett vagyonát vagy egészben, vagy nagyrészben alább szál­lítja, vagy megsemmisíti a mindenféle előnyt nélkülöző konkurrencia teremtésével. Mert végre Savát-borsát végig S magunk is eszszük meg S kik elhullnak tőle? Vértanukként térnek Örök pihenőre. Mert temetni tudunk Nagyszerű pompával; , .. Élő nagyunk nincsen, Halott egy pár száz van. Mert senki se biztos, Amig élő nagyság, Hogy máról-holnapra Mily mélyre buktatják. Mert trre van, erre ' A hazugság völgye, Ahol egy Messiást Ezer Judás tör le: Hol eladnák mindent, Mi eladható van — ' Egyszerre két Jézust Egy judási csókban ! is szerzett jog csak úgy veszélyeztethető, ha ez előnyösebb helyzetet teremt a közérdekre! A köz- egészségügy terén azonban nem szabad a ver­senyt rendszerré tenni, mivel ez — és ez már erkölcsi alapon álló elbírálás alá esik - vissza­esést, visszafejlődést teremt. Avagy nem bizonyos-e az, hogy az ezáltal keletkezendő ádáz küzdelemben minden gyógyszerész — álljon az még olyan szilárd erkölcsi alapon is — mindenféle fegyvert igénybe veend, befekte­tett vagyonának föntartásárá és a napi kenyér meglétének biztosítására? És mi lesz, ha el­fogynak a tisztességes fegyverek? Kinek a rovására megy majd ez : ha nem a közjó, a közegészségügy rovására ? ! No, jól van; mondjuk, hogy életbe lépte­tik a közjogu gyógyszertárakat, velük értékben csökkentve egyik nagyszámú tagot számláló társadalmi osztály vagyoni helyzetét s vele vi­szonylag a nemzeti vagyont. Hogyan kezélteti majd a község patikáját? Vagy bérbeadja vagy fizetett szakemberrel kezelteti. És hol leszünk mindkét esetben? Az elsőért kap évi. bért, amely az- investálás, stb. amortizálására lesz fordítandó, hogy keveset mondjunk 40-50 éven át. Tehát ott teszünk, ahol az előtt voltunk. A második esetben pedig a legalábbis egy kezelő és egy segéd fizetése felemészti a tiszta jöve­delmeid igy ismét - Mádon teszünk. Ne is számítsuk a felügyelő, ellenőrző stb. közegeket. És a polgárságnak mi haszna tesz? (Mert fel kell tételeznem/hogy minden újításnál szemünk előtt lebeg az, hogy az állampolgároknak amúgy is nehéz terhén könnyitsünk.) Semmi! Mert se a kámfort, se a receptre adott orvos­ságot olcsóbban ott se kapják majd, hiszen mindennek az árát a nagy minisztérium szabja meg. És maga ez a tény is magában rejti a közjogi gyógyszertárak felesleges voltát. Mint említettem, községi gyógyszertárak csakis Hessenben vannak. Németországban szövetségi (egységes az egész birodalomban) a gyógyszerészet s igy a feleletet magában rejti az a kérdés, hogy ha olyan üdvös a köz­jogi gyógyszertár, m.nt aminőnek a soproni körlevél radikálisan hiszi és hirdeti, miért nem honosítják meg egész Németországban, miért marad ez meg a csöpp Hessen tartományban csupán ? ____________“_________________________ To ldi. — Történeti színmű három felvonásban. — Irta: László Géza. (Mutatvány a szerzőnek december 1-én, kedden bemutatásra kerülő darabjából.) ELSŐ FELVONÁS. Kilencedik jelenet. Toldi (Egyedül. Elmélázva jön ki a Tar sátrából, miután álvivással megszerezte- a Tar számára Piroskát; mert Tar azt hazudta neki, hogy Piroskával úgyis szeretik egymást s Roz- gonyi csak azért eszelte ki Lajos királlyal a lovag­játék tervét, hogy igy az előtte gyűlöletes Tarnak ne kelljen adnia a leányát. Tar sátrában az előbb cserélték vissza ruhájukat s fegyverzetüket', hogy Tar a saját fegyverzetében s ruhájában mehessen a díjkiosztásra, Piroska átvételére.) Mennybéli Istenem! A föld el nem Sülyedt alattam! így akartad.volna Teháf Te is?!-. . . Hogy nézett rám pedig! Csakúgy tapadt reám tekintete, Amig a dárdát pörgeté kezem ... Reám ismert talán s azért ? . . . Nem! Óh Az nem lehet, hiszen Tar állitá Lovagi szóra, hogy szivét csak ő Mondhatja magáénak és senki más . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom