Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-11-28 / 48. szám

2 KÖZÉRDEK Braunschweigban kísérleteztek az állami patikákkal, de csütörtököt mondott a próbálás. Soha sem valósult meg. Szövetkezeti (corperative)patikák vannak Svájcban, Olasz- és Franciaországokban' Az elsőben a betegsegélyző pénztárak ; alakí­tottak egynémely; kantonban ilyet, . Sikerült is-félig-meddig. De ott szabad a gyógyszeré^ szét s nincsen fixirozott táxa. Franciaországban ezen patikák csakis betegpénztári tagoknak adhatnak orvosságot s tartsuk, szem előtt, hogy úgy. ott, mint Olaszországban szabad a gyógy- . szerészet. Bár megérzi ezt a közegészségügy ott nagyonv Szeretnék is, de bajos most már visszacsinálni. Egyébként is ezt ott a történelmi fejlődés eredményének tekinthetjük. És azt hisszük talán, hogy a szociális párt programmja egyik pontjának megvalósítását látná a közjogi gyógyszertárak megvalósulásá­ban ? (Mert a szociáldemokrata politika azt mondja, hogy a közérdekre vonatkozó minden funkció legyen állami vagy községi.) Dehogy is! Hiszen lesznek magánkézen is patikák. De úgy lenne helyes — s ebbe bele is megy min­denki — váltsa meg az állam a 80 — 90 millió ^ korona értékű patikákat s adja aztán a közsé­geknek. így a soproniak hite szerint használna a közügynek is, de még sem tenné tönkre, nem rabolná meg vagyonától a társadalom egyik osztályát se. Szeretünk idegen minta szerint berendez­kedni — hiszen szinte vérünkbe ment már ez, tekintsünk hát csak át Ausztriába, hol a kö­zelmúltban rendezték a közegészségügyet. Ott is programmon szerepeltek a községi gyógy­szertárak. Az előadó a képviselőházban kimu­tatta, hogy ez az idea lehetetlenség ; a szo­cialisták pedig kimondták, hogy ez csak úgy lehetséges, ha az állam megváltja az összes patikákat, mert befektetett vagyont mir nix- dir nix tönkre silányitani sem nem szociális, sem nem közérdekű dolog. Tessék a kérdést áttanulmányozni és úgy határozni azon a megyegyülésen, amelyen ez a kérdés eldöntésre kerül. Koritsánszky Ottó. VÁRMEGYE. Megyebizottsági tagválasztás A folyó évi november hó 21-én tartott megyebizottsági tagválasztás erdménye a következő. A naki választókerületben Sörös József dombóvári lakos 42 szavazattal, a diósberényi választókerület­ben Lindhaumer Illés kalaznói lakos 55 szava­zattal, a teveli választókerületben Mayer János teveli lakos 49 szavazattal, a gyönki választó­kerületben Kása Ferenc ref. lelkész :9 szava-^ zattal, az ozorai kerületben Lakner Lajos ta- mási-i lakos 24 r szavalattal, a simontornyai kerületben Löwy Jakab .78 szavazattal, a faddi kerületben Ékes István faddi lakos 77 szavazat- tál, a "sárszentlőjrinci kerületben Fantusz Fülöp rácegresi lakos 48 szavazattal és Kis Lajos sárszentlőrinci, lakos 40 szavazattal, a tengődi választókerületben Sziqethy József kántortanitó, kányái lakos 106 szavazattal, a majosi kerületbe .dr. Hagymássy Zoltán bonyhádi szolgabiró 30 szavazattal választatott meg. Dunaföldvár jövője. Az agilis tollú Crassus vetette fel e lap utolsó számában az eszmét, hogy : mi kellene Földvárnak f Sorai mind az igazság jegyében születtek ugyan, de nem gyakorolhatták azt a hatást, amit kellett volna, mert azokat itt-ott a humor derűjével fűszerezte. Nem gáncskép mondom ezt. Személyes impresszióm csak, hogy mikor Dunaföldvár jövőjéről van szó, engem szomorúság fog el. Én Dunaföldvár jövőjét a legsötétebb színben látom. Pedig nem vagyok pessimista, csak a viszonyok pontos ismerője s az előttem lejátszódó események elfogulatlan megfigyelője. E lap olvasói sem veszik bizonyára rossz néven, ha a <Közérdek* hasábjait a megye ily jelentékeny városának szenteli. Hisz a sajtó egyik kimagasló feladata éppen az, hogy a ba­jokra terelje a közfigyelmet s segítsen ott, ahol a segítség kell. Nem vagyok elragadtatva Magyarország kisebb vidéki városainak fejlődésétől, helyzeté­től — majdnem valamennyinek a sorsa éppen nem virágzó — de olyan sötét, olyan szomorú tán egygyé sem, mint éppen Dunaföldváré. Egy város, melyben pang minden, az ipar, a kereskedelem, a társas élet, ellenben terjed, egyre terjed a szegénység, a rossz indulat, a társadalmi egyenefenség: egy város, melyből teljesen kihalóban van az élet, a forgalom — az a város szomorúan nézhet jövője elé. S Dunaföldvár ilyen. S a mellett se szószólónk, se pártfogónk. Nincs, ki jogos érdekeinket támogassa; nincs, ki igazaink mellett eredménnyel felszólalna. Mos­tohája vagyunk a vármegyének, mostohája a kormánynak s tán még mostohája az Úristen­né« is. Hova jutunk ? Hisz Dunaföldvár napról- napra szemlátomást összezsugorodik. S ezt nem látják azok, kiknek kötelessége volna ezt látni ? Ez a legszomoritőbb, mert kilátást senki sem nyújt arra, hogy bajainkon' segítve lészen. Alig 80—90 kilométerre vagyunk Buda­pesttől s mégis oly távol. A < művelt nyugaton Tizedik jelenet. Toldi, Bence. Bence. (Jobbról jő lassan, kissé ittasan tánto­rogva. Aranyakat olvas.) . . . Hét, nyóc, kilenc, tiz. A szám pont’ kerek. Tíz fínyes arany egy summában! Na lámm ! Bátran viszkethetett ma tenyerem 1 Tyű ! Micscsa fegyverzetet s ruhát veszek Magamnak! Rám nem esmér majd uram! Ájjáj! Uram ? (Megtántorudik) Na-na ! Mit [ágálsz, érmelléki ! ? . . . Nem esmér meg szülő anyám! " (Az aranyakat elteszi tarsolyába.) így ni 1 Pihenjetek nállam is egy kicsit! . Toldi. (Egy darabig szótlan nézi Bencét, aztán ráförmed.) Fickó ! Hogy áll lábod, szemed ?! S a pénzt, Amit előbb olvastál, hol vevéd ? Te lókötő! így jösz szemem elé ? Bence. (Most veszi észre Toldit. Ijedten, félre.) A nemzetes uram ! Jajaj ! Na Bence . . ! Most osztán lesz meleg . . .! (Megvakarja a füle tövét. Toldihoz :) Mán mint a pinzt tetszett vót kérdeni! Van annak, jó uram, ki meg nem Issza! Toldi. Az már igaz; veszem észre rajtad! De Vigyázz, kivel beszélsz, te kótyagos ! Bence. (Meghökkenve) Megkövetem Allásson nemzetes uram ; de sorja Vagyon mindennek. Úgy esett biz’ az, Hogy szívesen látott a lú s a szóga is, Ahun gazdám tenyéren hordanák. Elláttak ám itt minden födi jóvaa’! A tiz aranyra érdemet ugyan Mivee’ szereztem ? (Jelentős szemhunyoritással) Azt csak sejthetem ! Ippeg jovában folyt az öklelís ; Az a lovag, ki hármat porba vert, Akoo’ szedé elé a harmadik vitézt. Ott tátogok a csatlósok között. ~ , Két szíp kisasszony gyün eccee’ felénk, Az egyik int nekem s felé megyek. A Toldi nemzetes uram szógája Vónék-i ? kérdezi. Az ám, biz’ én, Szógálatjára, szíp kisasszonyom [ Büszkén vetem dűjjedt mejjel oda. Kérdi tovább : uram csak esmerem ? 1 Na, még av vóna furcsa állapot, Ha uram se’ esmérném.l Eccee’-máccor Akadt ügyünk! Kézinek járását, Ha kell, megesmerem, hát -még magát! Toldi (Mohón közbevág :) Ne hímezz-hámozz’ itt, ki volt a lány, Arról beszélj ! Bence. ~ Nem esmerem! A bosnya király leánya, Örzsi vót S a Rozgonyi uram leánya vót vele, A csatlós cimborák azt esküszik. Élig a hozzá, az én szíp kisasszonyom A küzdő tér felé mutat s úgy kérdi: Ki az, ki jobbjában varjas paizst Szőrit, a zászlója meg ződ s fejír; Nem Tóldi-í . . ?-Na ni! 1st’ uccse az 1 Csapom reá, szintúgy pirúlva, hogy Mahónap mé& gazdám se’ esmerem. Ni te! az a’ ! Pedig a fegyvere S ruhája más ! Akartam tán még főbbet is Beszílni, de mán ekoo’ csak érezém, Hogy a markomba nyomtak valamit. S mikorra mán felúcsudott eszem, A két kisasszony nem vót mán sohun. 1908 november 28 az ilyen távolba eső községek úgyszólván, elő városai a fővárosnak s minekünk ,5—6 óra kell, hogy a fővárost elérhessük, a mi" szu­szogó vicinálisunkkal. Itt a hatalmas Duna. Hogy kihasználnák azt a külföldön s nálunk ? Még viz is alig van benne. Hát lehet itt akkor forgalom, kereskedelem ? Hát hol vannak' gyáraink, melyek mun­kás-kezekét foglalkoztatnának? Hol vannak is­koláink, melyek a tudományt s műveltséget szolgálnák ? Hát nem borzasztó egy állapot az, hogy egy 13 ezer lakosú városnak ne legyen középiskolája; ma, mikor iskola nélkül nem boldogulhat senki, se iparos, se földmives! Hát nem kellene itt összefogni annak a kisded társadalomnak, melyet lelketlen kezek összedaraboltak, hogy városunkat, az egykor virágzó Dunaföldvárt megmentsék ? Hát nem veszik észre a társadalom ez idő szerinti rö­vidlátó vezetői, hogy hogyan kevesedik a város intelligens lakossága, hogy hogyan me­nekül Dunaföldvárról mindenki, a-ki csak te­heti ? Sok, nagyon sok kérdést vethetnék még fel. De hasztalan, attól ugyan • nem nyugszik meg az én szomorú lelkem. Nem kérdezek már többet, csak kérve-ké- rem azokat, akiket illet, szívleljék meg e város iránti mély szeretetem sugalta sorokat, nyissák ki szemeiket, nyissák ki szivüket' s szeressék úgy e várost, mint amily imádattál én csüngök rajta s akkor Dunaföldvár a lassú kimúlás út­járól az élet és fejlődés útjára fog kerülni. Csak akarni kell. Össze kell tenni a vál- lakat, egyesíteni az erőket s a7. áldásos gyü­mölcsök bízvást nem maradnak el. Dr. Lévai Dezső HÍREK. ... Válasz „Alba Nevis“ és , Branndeiszné Frey Méta jjie‘ verseire. Halljátok-e ti gyenge férti lelkek?^ Fegyverre kelt sl bátor női nem ! ~ Sokat kíván! Legyen velünk egyenlő, Minő jogon? — Azt én nem ismerem ! Kevés nekik talán a doctorátus, Követ szeretne lenni mindemk, Otthon pedig, ha ajkait kinyitja, A drága férj — azonnal eltűnik. ÓH jaj neked!, szegény családos ember! Zokogjatok ti kisded gyermekek Ki űzi el a bút majd homjokodról, ? ___ Ki ékesíti fel majd tűzhelyed ? Ki ssé vártatva rá jött két vászoncseléd, Hozott ítelt-italt, szem-szájcsiklándozót. Hozzá is láttunk emberül magam S a csatlós cimborák... Igaz, hogy mán A dílebídkor is szopogatánk, * \ Meehát elláttak úri módon minket is S jól érezők magunk...! Nagy jó uram, De megbocsát, hogy megfelejtkezék Magamrú’ most, máj’ máskoo’ nem teszem !. . Toldi. (Közbevágva:) Na-na, ismerlek, jó madár, A bort Tudom, nem állhatod... magad előtt. Ne lássalak 1 Eredj, a Pejkó mit Csinál, azzal 'törődj’; vakard, itasd ! Adj szénát, abrakot neki, de ne Locsogj-fecsegj, ha kell, ha nem! Más dolgába orrod ne üsd! Pusztulj ! Bence. (Kullogva balra távozik. % Menetközben félre :) Na, hál’ Isten! Csakhogy ecczer ezen is túl vagyunk 1 Nem hittem vón’, hogy szárazon viszem...! Pedig ű vót, tudom, hijába’ haragszik ! (El.) Tizenegyedik jelenet. Toldi. ('Egyedül. Fejéhez kap.) Oh, jaj nekem, forog velem egész Világ ! Óh, balga, mit műveltem én ?! E csacska szolga lángot gyújt agyamban . .. (Kitörő örömmel.) Hisz’ ő szeret !... (Tompa, kétségbeesett hangon:) Óh üdv, mely átkosabb vagy, mint A kárhozat! Pokol szülötte te ! Gyilkos gyönyör! Nyílik a menny s örökre

Next

/
Oldalképek
Tartalom