Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-09-19 / 38. szám
Szekszárdi, 111. évfolyam. 38. szám. S^gmbat, 1908. szeptember 19 Kiadóhivatal : Molnár-féle nyomda r.-t., Kaszinó-bazár épület. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjwtápyosabb. számítással, dijszabás szerint. KÖZÉRDEK Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetési dijat egész évre előre beküldik, 5 kor. AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Belmunkatársak: JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Marhatenyésztésiink veszedelme, i Az idei takarmányinség kezdi éreztetni | romboló hatását. A romboló hatás azonban nem abban nyilvánul, hogy a marii a ára felére vagy kétharmadára szállott le, hiszen, ha a minapi, nagy értékcsökkenés után a régi, tulmagas árakat még nem is értük el, ma ismét tisztességes, sót nagy összegeket fizetnek állatjainkért. De hiszen akkor vivát, éljen Soroksár! mondja a felületes szemléid, mi kell egyéb, minthogy a gazdának pénz, nagy pénz üsse a markát? Ha azonban egy kicsit mélyére tekintünk a dolognak, van okunk, hogy aggodalmaskodjunk. Nézzük csak ezt a tanulságos kis példát. Itt van a szekszárdi, most hétfői állat vásár. 1271 drb. szarvasmarhát hajtottak fel, ebből 779 drb. kelt el, mig a felhajtott 894 lóból I csak 175 darabot adtak el. Valami 20 I külföldi kereskedő járt itt, akik leg- í inkább Görczbe, illetve Veronába szátli- j tolták a vett marhákat. Állítólag az | olasz kormány bízta meg őket 50 ezer ! marha összeszedésével. Felhatalmazásuk \ volt, hogy, az árban 70 krajcárig mehetnek kilónként. A külföld tehát felhasználja gazdáink megszorult helyzetét, a takarmányhiány miatt kétségbeesettek kislelküségét. Elküldi kupeceit, akik ugyan elég tisztes áron, ele mégsem annyiért, mint a hogy hajdan gazdáink hozzájutottak, összeszedik az itteni tenyészállatok szine-javát. így ennek, —bárhogy szépítsük is a dolgot, fellendült marha- tenyésztésünk vallja kárát. A legtöbb kisgazda ugyanis most, mivel takarmánya nincs, igy gondolkozik: Eladom jószágomat s tavasszal megpótol orn az árát egy pár forinttal s még én nyerek a gseften, nem etetem az aranyat érő drága takarmányt. Pedig csalódik. JHa a kivitel igy tart, tenyészállatjaink legértékesebb része a külföldre vándorol, mert az elég magas ár még azokat is megtéveszti, akik szűkösen termett takarmányaikkal kiteleltethetnék állatjaikat. Elég jó áron túladnak marhái kon s még látszólag jól is járnak, mert megmaradt szénájuk s más takarmány- féléjük eladásával is jó üzletet csinálhatnak. De ezeknek is eláll majd szemük és szájuk tavasszal, mert úgy fel fog szökni a marha ára, hogy csak nagy áldozattal szerezhetik vissza az uj tény észanyagot azok, akik most azt akár kénytelenségből, akar spekulálva, elég könnyelműen elprédálják s akkor is csak a silányabbját veszik majd meg drága pénzen. Hasonló veszedelemben vannak a szomszédos vármegyék is, sőt Baranya vármegyét majdnem egészen kipusztitották a marhakereskedők s a kupec invázió voltaképpen onnan csapott át mihozzánk s innen is nemcsak Szekszárdról, de a dombóvári 8 völgységi járásból is, naponta a vasúton egész hosszú kocsisor rakományok mennek ki külföldre. A baj tehát megvan, csak az a kérdés, hogy miként vegyük elejét a még nagyobb ; bajnak. A kormány dicséretes buzgalmat fejtett j ugyan ki a takarmányinség enyhítésére. A vármegye alispánja, karöltve a vármegyei gazdasági egyesülettel, még a kellő időben megtette a kezdeményező lépéseket, sajnos azonban, hogy mig a segitő akció onnan felülről megindulhatott, itt, már beköszöntött a baj. Hasztalan igér a kormány a I beszerzési árból és szállítási költségből 30 százalék engedményt, halasztást a készpénzzel nem rendelkezőknek a beszerzési ár 70 százalékának két év alatt való visszafizetésére, a vagyontalanoknak takarmánybeli ingyen segélyt, valamennyi gazdának kedvezményes vasúti szállítást s más kedvezményt, a lakosság meglehetős bizalmatlansággal fogadja az egész segítési akciót. Vármegyénk alispánja is a leglelkesebben karolta fel az ügyet. Nemcsak a vármegye hivatalos lapjában — de külön, rendeletben is kioktatta a községek elöljáróságát, hogy mit tegyenek. Lelkűkre kötötte : értessék meg a néppel, hogy itt minden üzérkedés ki van zárva, de minden törekvés a gazda javát célozza s ime az eredmény mégsem olyan, mint várni lehetett. E hó 15-ig kellett bejelenteni a takarmányszükségletet. S lám 28 községtől kértek csak takarmányt, de ezt is mily mennyiségben ? összesen: 448 mm. széna, 47 mm. árpadara, 111 mm. tengeri dara, 559 és fél mm. sárga repce pogácsa, 542 mm. rozskorpa, 702 mm. buzakorpa, 669 mm. őszi szalma, 360 mm. tavaszi szalma szűk-' ségletet jelentettek Jbe. Ezzel szemben macának ív dombóvári gazdakörnek 10000 mm. széna, 5000 mm. sárgarepce pogácsa és 10000 mm. tavaszi szalmára van szüksége. A bejelentésekből azt lehetne hinni, hogy az egyes községekben nincsen takarmányinség. Pedig nem igy van. Csakhogy, amint már előbb említettük, a köznép bizalmatlan, igy mindenfelől azok a jelentések érkeznek: mondják meg előbb az egységárakat, majd azután rendelnek. Ilyenkor volna jó, ha legalább egy-egy országos állattenyésztési felügyelő ide is bétenné a lábát s a helyszínén meggyőzné • a népet a segítési akció jó szándékáról. Tolnavármegye magas fokon álló állattenyészete megérdemelne ennyit. De biz még hire-hamvát sem láttuk ilyfajta hivatalos közegnek. így ismét csak a községek érdemes, elöljáróira, lelkészeire, tanítóira, intélli- genciájára háramlik a nemes feladat,' hogy felvilágosítsák a népet a segítési akció humánus, hazafias voltáról, a kormány, a vármegye alispánja, gazdasági egylete legtisztább, legönzetlenebb jóakaratáról, hogy visszatartsák a népet tudatlansága, bizalmatlansága szomorú következményétől, teEgyes szám ára 20 fillúr. nyész állatjainak könnyelmű elprédálásátöl, mely nemcsak a nép anyagi kárát, veszteségét, de egyúttal a vármegyei állattenyésztés hosszú időkre való visszaesését is jelenti. B. Alispánunk a magyarositási alap céljáról. Tolnavármegye gyönyörű célú alapítványának, a magyarosító alap kamatainak szétosztása az idén sokkal nagyobb ünnepélyességgel történt vagy történik, mint az előző években. Az alispán megbízásából minden egyes községben, hol a tanitók, vagy tanulók jutalomra érdemesittettek, bizottsági tagok teljesítették, vagy teljesítik a.szép megbízatást, a jutalmak szétosztását. Az alispán különösebben is dokumentálni óhajtván az ilyen jutalomnak nem kis jelentőségét, mintegy emelni akarván annak értékét s kifejezni egyúttal a jutalmazott érdemes tanítóval szemben nagyrabecsülését, a Bajor Rezső tolnai tanítónak és az ottani tanulóknak szánt jutalmat szép és lelkes ünneplés keretében' maga adta át folyó hó 15-én a megjutalmazott derék tanítónak, a kinek megjutaimazása kitüntetés az egész tanítói karra, a melynek a mindig sovén, magyar érzelmű papsággal karöltve teljesített- zajtalan, fáradságos munkája és hazafias buzgalma teremtette meg Tolna magyarságát— Az alispánt, aki Tihanyi Domokos kir. tanácsos tanfelügyelő, dr. Eri Márton tb. vármegyei főjegyző és Bajó Pál járási főszolgabiró kíséretében utazott Tolnára, a róm. katli. leányiskola udvarán, az összes tanítók, tanítónők és a tanulóifjúság élén Fekete Ágoston tolnai prépost plébános fogadta rövid beszéddel, mely után ének, majd a róm. kath. és az államiiskola növendékeinek szavalata következett, a mely után Simoil- tsits Elemér alispán beszélt általános figyelem, s nagy tetszés mellett. Elmondott, lelkes beszéde nem csak Tolna polgárságának, a megjutalmazott tanítónak, de Tolnavármegye összes idegen ajkú lakosságának szól. Gyönyörűen van abban megrajzolva a magyarositási jutalom célja, rendeltetése, a tanitók nemes* hivatása. S mint a „házi áldásnak“, vagy még inkább, mint a „tízparancsolat“ egyikének, ott kellene ennek a xnély hazafias érzéstől áthatott beszédnek függeni minden idegenájku család házában, lelkesítve annak lakóit a magyar szó iránt való szent kötelességre. És méltó ez a beszéd arra is, hogy németre s más nyelvre lefordítva figyelmeztesse idegen nyelvű testvéreinket az önmaguk, de egyúttal a haza iránt való kötelességre is. De méltó, hogy a magyarul tudók okulására is egész terjedelmében ide igtassuk: Tolnavármegye közönsége, a magyar állam ezeréves fennállása emlékére, s annak örömére, hogy a honfoglalás ezeredik évfordulóját a magyar, mint élet- és fejlődésképes, államfentartó nemzet érte meg, egy közel százhúszezer , koronás alapítványt tett, melynek célja: a magyar nyelvnek Tolnavármegye területén való terjesztése. A tiszteletreméltó áldozatkészséggel és előrelátó bölcseséggel megteremtett alapítvány mikénti felhasználása tekintetében, a törvényhatósági bizottság az alapítvány kezeléséről alkotott vármegyei szabályrendelet keretében az alapító levél rendelkezéseihez képest aként intézkedett, hogy az alapítvány kamatainak öthatod része a magyar nyelv oktatása körül kiváló érdemeket szerzett tanitók, tanítónők és óvónők, egy hatod része pedig a magyar nyelv elsajátítása terén legnagyobb sikereket felmutató fiú-.és leánygyermekek között osztassák ki jutalomdij képen. A törvényhatósági bizottság kebeléből alakított magyarositó bizottság, ez irányban kifejezésre juttatott óhajomhoz képest, a folyó évben kiosztásra kerülő juíalomdijak kiosztása végett,
