Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-09-19 / 38. szám
2 közérdek |;í 1 || R li >£---1 T olnára engem küldött ki. S minthogy az alapítvány fennállása óta most először történik, hogy' a ! vármegye közönsége’ képviseletében a jutalömdíjak ! kiosztása végett az alispán száll ki, megragadom I ezt az • alkalmat arra, hogy mielőtt a kiosztást J foganatosítanám, nehány szóval megvilágítsam I azokat az intenciókat, amelyek a magyarositási alap megteremtésénél Tolnavármegye közönségét r vezették, s hogy ha a kérdést a maga összes vöt 1 natkozásaiban, egy idő tekintetében természetszerű-. : leg korlátok közé szorított iskolai ünnepély kere- tében fel nem is ölelhetem, beiktassam a köz- . 1 tudatba, ezen hazafias, tiszta intentióknak helyes j értelmét, amit annyival is inkább indokoltnak 1 látok, mert amint visszaélni á legszentebb eszmékkel is-lehet; a magyarositási -alappal szemben is akadnak olyanok, akik annak céljai közé olyasmit szeretnének belemagyarázni; ami vármegyénk 1 német ajkú lakossága körében fájó érzéseket kelthetne, hogy eként az alapítvány iránt ellenszenvet keltve, annak érvényesülését meghiúsíthassák vagy legalább megnehezítsék, holott ezen célzatok kö- ; zött ilyen alkatelemek egyáltalában nincsenek. Lássuk tehát, mit akar Tolnavármegye kö- i zönsége, mit akarunk mi a magyarositási alappal ? i Nem akarjuk azt, hogy vármegyénk lakos 1 sága ne beszéljen, ne tudjon németül, ne ismerjen | más nyelvet, hisz mentői jobban belekapcsolódunk a népek egyetemes világversenyébe, annál több igazsága lesz annak a közmondásnak, hogy kiki j I* annyi embert ér, ahány nyelvet beszél. Leg- kevésbbé akarhatja ezt egy olyan vármegye közön- i1 sége, mely a népoktatásra, a közművelődésre, a . lakosság kulturális színvonalának emelésére olyan I i1 nagy súlyt fektet, mint Tolnavármegye, hisz a ! nyelv — egyik vonatkozásában — az ismeretek I 1 közvetítésének csatornája! Épen ellenkezőleg* egy i' újabb csatornarendszert akarunk lefektetni. Mi azt akarjuk s ezt gondolom egész inéi- I tán elvárhatjuk, hogy végre valahára, ennek a vármegyének minden polgára sajátítsa el a magyar ] nyelvet, tanulja meg annak az államnak a nyelvét, i amely egyforma szeretettel öleli anyai keblére minden hü gyermekét, amely egyforma védelmet r nyújt az állam összes polgárainak, egyenlően gon- i doskodik valamennyinek az élet és vagyonbizton | ságról s a boldogulás feltételeit egyenlő mértékkel | biztosítja mindegyik számára, culturális és anyagi i téren egyaránt. Olyan vármegyének vagyok az alispánja, melyben ugyan kelleténél többen vannak még, akik magyarul nem tudnak, de hála a magyarok j Istenének, olyan egy sincs, aki a magyar állameszmének, a magyar nemzeti törekvéseknek ellensége .volna! Ennek a vármegyének minden pol- j gára egybeforr a koronás király iránti hűség és I a haza iránti önfeláldozó szeretet érzéseiben; | ennek a vármegyének német ajkú lakossága mindig kiállja az összehasonlítást hazafiság tekinteté- { ben a magyarral; kiállotta a múltban, amikor a j hazáért vagyont, életet, mindent kellett tudni ál- | , dozni s kiállja most, amikor a haza nem életet, | hanem munkát és műveltséget kíván tőlünk. De ha ez igy van; ha érzéseink, törekvé- ! i seink, történelmi hagyományaink közösek; ha j együtt boldogulunk; ha örömben-bánatbon egyek | is vagyunk; ha egyek a mi bajaink és egyek ami I I vágyaink; ha egy ebben az országban az igazság, ha egy a törvény és egy. a jog; ha tehát meg-. J annyi összetartó kapocs mellett nincsenek szerte : huzó vágyaink: akkor mi hát az oka annak, hogy j bár egymás között elvegyülve testvéries egyet- ! értésben élünk, annyi száz és száz év után még j mindig olyan nagyszámú ami német ajkú lakosságunknak az a része, mely a magyar nyelvet vagy ! érti, vagy ha érti, beszélni nem tudja? Vannak, akik ezért magát a német ajkú { lakosságot hibáztatják. Ezeknek nincsen igazuk. — Vannák, akik a magyar közoktatásban keresik ! a hibát; ezeknek csak részben van igazuk. — I Mert bármely állapot, csak addig állhat fenn, mig j reá nézve az életkörülmények kedvezők. Ha egyszer az életkörülmények megváltoznak, meg kell változnia annak az állapotnak is, idomulnia kell az életkörülményekhez, mert különben el kell pusztulnia. — De az életkörülmények irányt szabó ereje dacára, ezeknek fentartó, conserváló erejével szemben, egyedül az akarat nem győze- delmeskedhetik. Ezek mentén, igenis, hatékonyan elősegítheti a megindult folyamatot. Hiába ások én a Dunának más irányban medret, az csak arra fog folyni, amerre a terep lejtviszonyai folyni kényszerítik! De az esés természetes irányában szabályozhátom folyását. így van ez — s azért van az illetőknek részben igazuk — a közoktatással is. Egymagában nincs j i ' . - fin I , benne annyi erő, hogy a fejlődésnek más irányt adjon, de az életviszonyok által determinált folyamat gyorsitására, hatékonyan közremüködhetile. Abban a régebbi időben, amikor még a köz íekedési viszonyok tökéletlenek völták, amikor nem voltak ;télen-nyáron egyformán használható köves utak, nem volt hajó,' nem volt vasüti közlekedés, amikor tehét csak. nehézén szánta rá magát.vájaki egy egy utazásra, mert az nemcsak kényelmetlen és költséges volt, de sok időveszteséggel, munka mulasztással, sőt életveszéllyel is járt; amikor ennek- következtében a gazdasági verseny is kéz detleges volt s az ember nem volt kényszerítve újabb és újabb keresetforrások felkutatására: abban az időben az egyes községek lakossága a többiekétől elkülönzötten,-magába-zártan élte le a maga életét. Úgy éltek uz emberek, mint egy-egy-szigeten. A sziget a község volt, mely a rajta élő la1 kosság primitiv szükségleteit, jólrosszul nagyobbára kielégítette. Ebben az állapotban az emberek nem igen voltak arra utalva, hogy más vidékek lakosságával sttrüen érintkezzenek. S nem lévén erre utalva, nem érezték annak szükségét, hogy anyanyelvükön kívül más nyelvet beszélni is megtanuljanak. Német ajkú községeink tehát egynyelvüek maradtak. A közlekedési viszonyok fejlettsége lé- nyegésen változtatott helyzetükön s a helyzet követelményein. Úthálózatunk fokozatos kiépülése a közbiztonság erősbödésével karöltve könnyűvé és biztossá teszi a különböző vidékek közötti közlekedést; a hajó és vasúti összeköttetések úgyszólván megszüntetik a távolságokat s igy nemcsak a sziget lesz mindenki számára kozzáférhe- tővé, de a közlekedési viszonyok folytonos töké- letésbülésével egyenes arányban fokozódó gazdasági verseny elevensége a szigetlakókat is mindjobban rászorítja arra, hogy akár mezőgazdasági és ipari termékeik értékesítése, akár munkaeszközeik, gépeik, ruházati cikkeik beszerzése, akár munkakeresés céljából mind sűrűbben érintkezzenek más vidékek, más városok lakóival s nagyon természetesen, egyszersmint arra, hogy azt a nyelv- ismeretet, mely ezen mind sűrűbbé váló érintkezés lebonyolítására a legalkalmasabb, megszerezzék. Vagyis a közlekedési viszonyok tökéletesbülése egyrészről ellenállhatatlan erővel dönti le a régi nyelvszigetek különállásának megóvására szolgáló kínai falakat, másrészről föltartóztathatatlan kény szerhatásokkal ébreszti és terjeszti azt a tudatot, hogy ebben az országban a szabad mozgás a magyar nyelv ismerete nélkül mind nehezebbé és nehezebbé válik. Ebből azt az okulást, azt a tanulságot kell levonnunk, hogy németajkú lakóinknak saját jól , felfogott érdekében áll a magyar nyelv tökéletes elsajátítása. Mert, ha szorgalmuk, kitartásuk, józanságuk és egyéb elismerésre méltó erkölcsi tulajdonaik mellé érvényesülésüknek még ezt az egy hiányzó feltételét is megszerzik, akkor boldogulásuknak mi sem áll útjában, viszont, hogyha ezt meg nem teszik, akkor mindezen tulajdonságaik dacára is lépten-nyomon érezni fogják, hogy abban a nagy gazdasági versenyben, mely ma ki van fejlődve s melyben csak az alkalmas juthat előre, le fognak mai’adni. Amint áll ez a gazdasági élet terén, épen úgy, sőt még sokkal inkább áll a szellemi foglalkozások széles területén. A magyar államnak democratikus szellemtől áthatott törvényei, a jogegyenlőség követelményeihez idomuló társadalmi berendezkedésünk, mindenkinek szabaddá teszik ebben az országban az utat a külombüző foglalkozások egész sorozatán keresztül fel az ipari, kereskedelmi, hivatalnoki, politikai, a tudományos életpályák legmagasasabb polcaira, ha az egyén kellő tanulmányozás és müve lődés utján megszerzi magának azt a minősítettséget,, mely ezekre az állásokra alkalmatossá teszi. Közületek is lehet orvos, mérnök, pap, hivatalnok, képviselő, miniszter vagy bármi kedves fiaim, ha tanultok és kiképezitek magatokat! De csak úgy, ha a magyar nyelvet megtanuljátok., Mert, amint a madár csak a levegőben tud repülni, csak ott emelkedhetik, épen úgy ebben a hazában csak a magyar nyelv segélyével lehet előre jutni és boldogulni! Azért nem ellenetek, hanem a ti érdeketekben tette Tolnavármegye lelkes közönsége azt az alapítványt, melynek célja a magyar nyelvismeret terjesztése; hogy már kis korotokban, amikor még játszva tanultok, elsajátítsátok azt a nyelvet, amelyre később az életben, akármely pályára léptek is, minduntalan szükségtek lesz. Nincs ebben az intézkedésben fullánk, mely a ti kis sziveiteknek, vagy az értetek szeretettel aggódó szülői sziveknek fájdalmat okozhatna, mert ebben 19Ü8 szeptember 1 q csak a vármegye szeretete nyilatkozott meg irán_ tatok és a haza iránt! Mert a vármegye, a ti érdekeitek szeinelőtt tartására tette ezt az intézkedést, főként azért hogy más hatalmas nemzetek példájára, ennek a nemzetnek külomböző ajkú, de egységes felfogású, egyformán hazafias, egyformán magyarérzésü pob gárai is, egységes nyelvben s ez egységes nyelv által közvetitett egységes magyar nemzeti szellemben és műveltségben még jobban Összeforrjanak. Énnek a hazafias, szép alapítványnak a kamataiból jöttem én ma Tólnavármegye közönsége nevében jutalomdijakat osztani. S ezt teendő, első sorban önhöz fordulok igen tisztelt tanító ur! Ön nemcsak-ismereteket ültetett át a gondjaira bizott ifjúság leikébe. Tudomásunk van róla, hogy ön annélkül, hogy emiatt az általános tanefédmény Csökkeni volna, a magyar nyelv oktatása körül kiváló érdemeket szerzett! Az érdem a kötelesség mértékén felül kezdődik! Erkölcsi dicsőség az önre nézve, hogy e tekintetben munkájával a mértéket meghaladta. Az eredmény, melyet felmutatott igazolja, hogy vesződséges munkája közben soha szem elől nem téveszté magasztos hivatását, s nem tévesztette szem elől azt, amivel magyar tánitói mivoltának tartozik. Örömmel hallottam, hogy már önt megelőzőleg is voltak ár. hazafias szellemtől áthatott tolnai tanítói kar tagjai körében a magyarosítás szent ügyének lelkes úttörői; de annál nagyobb örömmel vettünk tudomást arról, hogy ezen úttörőknek nyomdokaiba lépve, egész odaadással, tiszta hazafias lelkesedéssel, s ernyedetlen buzgalommal folytatja apostoli munkáját. — Fogadja ezért Tolnavármegye köt zönsége nevében, az önnek odaítélt jutaloméi] kapcsán, nagyrabecsülésem és hazafias elismerésem nyilvánítását. A szép beszédet szűnni ne.m akaró éljenzés, követte, amely után alispánunk még néhány lelkesítő, buzdító szót intézett külön a fiú- és külön a leánygyermekekhez s azok között is kiosztotta az ösztöndíjakat. Bajor Rezső köszönő szavai után az ünnepély Fekete Ágoston prépost lelkes záróbeszédével fejeződött be. Délben Fekete Ágoston a plébánián ebédet adott, melyen a szekszárdi vendégeken kívül Pártos Zsigmond mözsi plébános, kerületi esperes, a megjutalmazott tanító, Parii Ferenc a róm. kath. és Máté Károly az áll. iskola igazgatója vettek részt. A házi gazda és Pártos Zsigmond Simontsits Elemér alispánra, ez a házigazdára, Tihanyi Domokos kir. tanácsos a megjutalmazott tanítóra, Bajor Rezsőre mondott felköszöntőt. Jegyzők gyűlése. A tolnamegyei községi és körjegyzők egylete f. hó 12-én, a vármegyeház nagytermében tartotta ez idei rendes közgyűlését, Klimes Antal hőgyészi főjegyző, egyleti elnök elnöklete alatt. A köz gyűlésnek két érdekessége is volt. Az egyik a 25 éves jubileum, a másik, hogy a választmány a közgyűlés napjára határozta a Klimes Antal érdemeinek meglepetés8zerü honorálását. Mind a két ünneplés bensőségteljes, minden külső zajtól ment és a jegyzők, mint a munka embereihez méltó volt. Nem hangos, de elmúló beszéddel, nem magnum áldomással ülték meg az ünnepet, hanem mind a két alkalomra.alapítványt tettek. így biztosítva van az ünneplésre érdemes férfiú és alkalom emlékének örök időkre való fejül maradása, de egyúttal nemes, emberbaráti és kartársi szeretetből fakadt cselekedetet is végzett az ünneplő egyesület, melyből több jó háramlik a közre és nagyobb dicsőség az egyletre, mint a legkacskaringósabb ünnepi felvonulásból és szónoklatból. A közgyűlés megnyitása után Niefergall Nándor dunaföldvári főjegyző kért szót és az érző szeretet hangján méltatta azokat az érdemeket, melyeket Klimes Antal a jegyzői nyugdíjügy rendezése körül szerzett és bejelentette, hogy a vármegye területén működő jegyzők az ő, valamint a jegyzői özvegyek és árvák érdekében Klimes által kifejtett tevékenység elismeréséül, Klimes Antal nevére 1022 koronás alapítványt tettek, melynek 10 évi gyümölcsözés utáni kamatai közép vagy főiskolába járó jegyzői árvák, vagy szegénysorsu jegyzők ilyen gyermekei között, ösztöndíjként fognak kiosztatni. Egyben átadta az ünnepeltnek az alapítványnak igen szépen diszitett, selyem táblába helyezett alapitó levelét, melynek 1 — 1 példányát Janosits Károly javaslatára a járási egyleteknek is kiadták. Klimes meghatva köszönte meg kar-
