Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-01-25 / 4. szám
Szekszárd, Ili. évfolyam. 4. szárny Szombat, 1908. január 25 Kiadólii ratal: Báter-nyomda, Kaszinóbazár épület A.Z. előfizetési pénzek és hirdetések ide. küldendők. flIJRDHTáSBK legjut&nyosabb számítással, dijsz'abás szerint. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség í Bezerédj István-u tea őszám. ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. HDŐfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 filL NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést, egész évre előre beküldik : 5 kor. Felelés szerkesztő: RODNÁR ISTVÁN. Belmnukatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: RÁTÉR JÁNOS NYOMDÁJA. A drágaság. — Simontsits Elemér, alispán előterjesztése a pénzügyminiszterhez. — Az élet mindég nagyobb problémákat feszeget, kérdéseket ad fel, a melyekre bizony nagyon nehéz a felelet. A kormányozható léghajó kérdése nemsokára megoldást nyer — talán már megoldottnak is tekinthető, —r mind jobban-jóbban előtérbe tolakodik azonban egy másik — talán még ennél is fontosabb kérdés, általános panasz, — az tudniillik, hogy — nem lehet megélni. Egy tréfás, tudós fizika-tanárom volt, aki azt csapkodta a készületlen diák fejéhez te . . . te olyan élhetetlen vagy. hogy nem élsz hóttig! Körülbelül itt az idő, hogy az emberek sem élnek — holtig, egyszerűen, mert nem tudnak — miből élni. Drágaság, hallatlan drágaság 1 — hangzik mindenfelé Hogy mennyire nem felkapott szólam, hanem a leg- szomorubb valóság éz, semmi sem bizonyítja jobban, minthogy maga a pénzügyminiszter is kénytelen foglalkozni a kérdéssel. Az ,,adóalanyokat“ félti-e, vagy a saját, jó szive kereke- dett-e felül — ne feszegessük, annyi tény, hogy megfontolás tárgyává tette a mindennapi élet kérdésének tanulmányozását s felhívta a városokat, vármegyéket, hogy a nehéz megélhetési viszonyok helyi okairól tüzetes felvilágosítást adjanak. Simontsits Elemér, uj alispánunk most felelt meg a pénzügyminiszter kívánságának. Alapos körültekintéssel tanulmányozta a kérdést s valósággal egy kis tanulmányt | adott 2-z itteni állapotokról. Szerinte bármely baj csak úgy orvosolható, ha a bajnak okát lehető szabatossággal megállapítjuk s magát az okot. szüntetjük meg. Véleménye szerint az általános drágaságot előidéző okok csak részben gyökereznek a honi viszonyokban s csak; legkisebb részben helyi természetűek, inkább azon ható erők közé látszanak sorozhatók- nak, melyek a világ-gazdaságot, irányitó törvényszerűségek körébe tartoznak. . Ezekkel foglalkozni nem tartja ez alkalommal hivatásának, általánosságban felemlíti mégis, hogy kedvezőtlen hatásunknak látszanak e tekintetben azok a vá$?E^ditika*f szabályozások, melyek belföldi termelésünk és belföldi fogyasztásunk egészséges viszonyának megbontásával oly nagyméretű exportot eredményeznek, mely már nemcsak a termelés fölöslegét helyezi el külföldön, de a belföldi fogyasztás szükségleteit is magával ragadja. Ezt példákkal is igazolja. Ott van tojáskivitelünk. Ma minden környéknek megvan a maga tojáskereskedője, aki összeszedi az egész környék tojáskészletét, úgy, hogy a helyi fogyasztók csak nagy utánjárással és maga8 árakon szerezhetik be szükségleteiket. Áll ez a baromfira, sőt a marhahúsra is. Aki csak teheti, külföldre szállit, helyi fogyasztásra gazdaságaink már nem is dolgoznak. Mivel a jó minőségű marhát jó pénzen veszik odakinn, mindenki csak azok tenyésztésére fordítja legfőbb gondját s mint régebben, a kis fogyasztásra szánt, kevésbbé értékes, de olcsó szerb marha nem jöhet be. így hallatlan magasra szökött a marhahús ára. Közepes állású tisztviselők már- nem igen engedhetik meg maguknak a hússal táplálkozás '— luxusát,. Különösen áll ez a mi vidékünkre, hol a népies tenyésztésre kiválóan alkalmas bonyhádi tájfajtával bámulatos sikereket érnek el. Mivel ez a faj külföldön kiválóan értékesíthető, nemcsak nagyobb gazdaságoknál, de kistenyésztőknél sem juthatni -vágómarhákhoz, ínéit a kisteny észtők jobban értékesítik azokat, ha viszont: tenyésztőknek adják el. Itt tehát az alispán előterjesztése szerint, életbevágó és sürgős intézkedésnek látszik a kivitel és belföldi fogyasztás egyensúlyának helyreálliTÁRCZA. A regény vége. Szépen indult a kedves kis regény : Szerettük egymást : egy kis lány meg én, Megeskiidött: »Bármit hoz az élet, Élni, halni senkidéi, csak véled:« - De jött egy torzonborz bajuszú ur. Feledve lettem én, a trubadúr; Gazdag ur volt; mi lett von’ más a vége 5 A lány annak lett a felesége. . . . Nászútokról titkon irt a drága, Egy agyongyiirt nápolyi kártyára; Nem sokat irt, ennyi állott csak rajta : »Bocsásson meg .... a mamám igy akarta/« BARANYAY JÓZSEF. LteVél JYIepénból. . Édes Antiám! Bizonyára érdekeint fog, mint folynak napjaink a szép Meránban és ígéretem szerint egy kis „beszámolót“ akarok tartani.4 Ugyan nem akarlak hosszas leírásával untatni, mit a Badekkerből bőven ismersz, csak az általános benyomások, életmódunk és szórakozásainkról írok. Merán csodás szépen fekszik! Mély benyomást tesz mindenkire. Északról óriás, 3000 m. magas, hóval borított (de nem örök hó), merész ívezetü hegycsúcsok, délről szinte 2000 m. magas, fenyőktől boritott hegyektől teljesen körülövezve, az alacsonyabb hegyoldalak szőlőlugasokkal beültetve, délkeletnek azonban nyitva van, mintegy kitárva kapuit a szenvedő emberiség szives látására. De jönnek is! Az évi forgalom 20. ezer vendégre tehető, mert Merán olyan kiváltsággal, istent adomány nyal bir, olyan éltető, ozóndús, szélmentes, egyenletes levegővel rendelkezik, mely a leghatásosabb orvosság, sőt egyedüli gyógymódja és ennélfogva 3 hónapot kivéve — júniustól augusztus végéig, — mindig szezon van, lévén köhögős, catarrhusos, ideges ember elég, kik a jó levegőre szorulnak. Szeptembertől november 15-ikéig tart a szőlőkúra, novembertői május végéig a tüdőbajos és ideges szívbetegek idénye. Szinte hallom, amint felkiáltassz: szomorú lehet annyi beteg közt! Igazad van, itt vannak a szegény betegek, de azokat nem látni seholsem, mert itt „vannak a legkitűnőbben felszerelt szanatóriumok, köztük két magyar: a „Hungária“ dr. Garaés a „Balogszanatórium“, dr. Balog vezetése alatt, ott kezelik őket és igy nem vegyülnek a nagy közönség közé. Különben is a nagy kiterjedésű és télen is zöldelő kertekben, melyekben a magnóliák, pálmák, mahomiák, Ilex- fenyőfák, kaméliák stb. díszlenek és tavasz- szal lombos erdei fákkal dicsekedő Unter es Obermais, mely szebbnél-szebb és számtalan villák vannak, az elsőrendű és nagyszabású 360 szobás „Grand Hotel Meranerhofban“ és a 150 szobás „Palast Hotelban“,mely Me- rántól jobbra terül el és előnye, hogy 150 méterrel magasabban fekszik s csak a Passerer folyó rohanó vize választja el, de 8 hid köti vele össze, úgy el van szórva a publikum, hogy együtt sohasem látható, csak a „Kurlistából“ tudjuk, kik és bányán vannak itt. Meránban, leginkább a sétatéren van az általános találkozás, hol 11 órakor kezdődik a zene; nyitott pavillonban játszanak a zenészek, ha. szép" napos idő van; ha pedig hideg van, a „Kurhaus“-ban. Mert daczára Merén déli fekvésének, tartós hideg is van, éjjel 5—8 fok hideg, de nappal 10—11 óra felé már jól fent jár a nap s mintegy villanyütésre felmelegszik a levegő 10—15 fokra, ami ugyan máshol is megvan, de itt — teljes szélcsend lévén, — rendkívül enyhe, egészséges és kellemes a künn tartózkodás. Fel is használja mindenki. Megélénkül a sétatér, gyalog- és tolókocsikon jönttek azok, kiknek a friss levegőn kell ugyan tartózkodni, de hogy fel ne hűljenek a járástól, kényelmesen beburkolva takaróikba, ülve vesznek részt a korzón és úgy fogadják az ismerősök hódolatát. Különösen egy fiatal leány vonja magára figyelmünket, ki a rádlizásnál annyira meghütötte magát, hogy majdnem- tüdővészt kapott és most szintén tolókocsin jelenik meg, de azért megmutatja, hogy a női hiúság minden körülmény közt érvényesülhet'— olyan koket- tériát fejt ki feltűnő kalapjai és takaróival és egy állandó gárda — udvarlójával! A többi hölgyek igen egyszerűen jelennek meg, szabályszerű, rövid ruhákban, a kedvelt hosszú kabátok és nagy kerek kala-
