Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-05-23 / 21. szám
Szekszárdi, 111. évfolyam. 21. szám. Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinó-bazár épület. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Szombat, 1908. május 23 Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes'közlemények. Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA.. 'Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Belmunkatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája. Egyes szám ára 20 fillér. A tisztviselők lakáspénze. Magyarországot ügyvédek, tisztviselők örszágának csúfolják s rámondhatjuk, hogy joggal. Sok a tisztviselő, akit az állam tart el, de azért hogy a tisztviselőknek valami jó soruk lenne, ezzel sem ők nem dicsekedhetnek, de még csak a rosszakarat sem foghatja reájuk. Mint egyébben, fizetés tekintetében is előttünk jár a külföld, de Ausztria tisztviselői is — minden czél- zás nélkül legyen mondva — megelőznek egy — lófejjel. A mi után mi áhitozunk, ott már élvezi a beam- tér nép s a mikor mi odáig jutunk, ők már ismét előre rukkolnak egy pár száz korona többlet fizetéssel. Mi mint mindenben, úgy itt is fél munkát csinálunk. A helyett, hogy I jó, tisztességes fizetést adva kiaknáznánk a tisztviselőknek ez esetben feltétlenül megkívánható szorgalmát, inkább a megélhetés gondjaival lcnyügző apró állásokat szeretünk kreálni. Fél fizetés m ellett pedig csak félemberre számíthatunk. Tessék megnézni például a minisztériumok kisebb tisztviselőit, akad-e úgyszólván közöttük csak egy is, aki, ha családos, — más mellékfoglalkozás után is ne kényszerülne látni ? Pedig ha tisztességes megélhetést biztositanánk, több helyen bátran apaszthatnánk a lisztviseíők számát. S mi mindennek a következménye? Az, hogy lekicsinylésként ne legyen mondva, a tisztviselők nagyobb részét bizonyos szocziális izü elégedetlenség tölti el s a mit még jobban fokoz az a körülmény, hogy nálunk a* fizetésrendezés sohasem egyöntetűen, arányosan az egész vonalon, de ötletszerűen, vagyis akként történik, hogy kinek — Krisztus a barátja s melyik miniszteri tárczának ki a gazdája. Többször rendeztük már a tisztviselők fizetését s az, a 10 — 15 év előtti fizetéshez mérten éppen megduplázódott. De tessék csak megkérdezni a tisztviselőt, boldogabb lett-e ezáltal, van-e több bus az asztalon s nem csak a mészáros urak aranyláncza hizott vastagabbá, s nem kopottabb-e a ruhája s foltosabb e még a czipője? Ha a megélhetést olcsóbbá nem tudjuk tenni, hasztalan minden erőlködés a fizetés fokozással, a;pénz csak üti a Ultll^VUlxlvcit^ ÚC mnoa jKLjBifí ma a tisztviselő, szűkösen beosztott fizetésével valóságos szabad prédája mindenkinek, aki csak Valami eladásával foglalkozik. Vájjon mit ért a pár évvel ezelőtt keresztülvitt részleges fizetésrendezés? Nem lett-e kettős ára mindennek, de legkivált az élelmi czikkeknek ? Drágább lett a napszám, a hús, a czipő, a ruhaszövet, ki fizeti azt meg ? első sorban nem a ' tisztviselő? Hát a lakbér? Erről kérem ne is igen beszéljünk. A múltkori fizetésrendezésnek legalább 20—25 százalékát a még magasabbra srófolt házbérek vitték el. Tudunk ma, olyan esetet is1, hogy. van háztulajdonos, aki bölcs előrelátással már régebben szerződésileg kikötötte magának, hogy ha időközben házbéremelés történik, ő is felcsapja a lakás árát . . . Félünk, hogy a Wekerle miniszterelnök ur által most tervbe vett lakbéremelésből egyesekre jutó koronáknak is ilyes forma sorsuk lesz. Mindegy, azért keresztül kell vinni a lakbérrendezést, még pedig gyorsan, mert a tisztviselőknek csakugyan nehéz a helyzetük s különösen a lakbér az, amely legjobban szőrit. Mert vájjon van-e az országban olyan hely, a hol a tisztviselő rá ne fizetne lakbérére, ha t. i. rangjához illő lakást akar tartani. Legfeljebb egy név protekcziós város az, amely össze- köttetésenun .i—^ osztályba soroltatott. Csak nemrég mutattuk ki e hely en, hogy Szekszárd e tekintetben is a mostoha gyerek sorsára jutott. Speciális drágasági viszonyait soha tekintetbe »nem vették. TÁRCZA. Igaz Csíki Ambrus. (Hir a falunkból). Igaz Csíki Ambrus nem soká’ vihette, Utolsó nagy pőrét, ezt is elvesztette. Most a sírjában is azt fogja sajnálni, Hogij a halál ellen nem bírt apellálni Igaz Csíki Ambrus. Egész életében igazabb volt másnál, Mégsem siratta más a fiskálisánál. Feleségét, fiát régen kitagadta, S amicskéje maradt, a templomra haggta Igaz Csíki Ambrus . .. El is prédikálta szépen a pap érte, Négy harang két napig lóbálódzott érte.. . Hanem a jó Istent ahogy én ösmérem : — Egész bizonyosan a poklokra méggen Igaz Csíki Ambrus ! SZABOLCSRA MIHÁLY. ÜVet* tűt*. Irta: Szabó Aurél. — És ha azok után, amiket elmondottam, ha nem is. szerelmet, amit félig ismeretlenül nem is remélhetek, de rokonszenvet és vonzalmat érez irántam, akkor tudom, hogy szeretni is akar és tud. Nem hallgattam el semmit, mert becsületes embernek tartom magamat. Várom őszinte válaszát Márta. Márta pedig két tágra nyilt szemét, mely reátapadt a férfi szuggesztiv előadása közben annak napbarnított arczara, lesütötte.- Szép, beszédes két szem volt az, élénk es mély tüzü. Okosság és gazdag lélek sugárzott ki belőlük. És a pár pillanatnyi csend úgy tűnt fel közöttük, mint megannyi , lomhán múló évszázad, amint lassan vonszolja kimerült, fáradt esztendőktől barázdált testét. . — Amit kedden magának mondtam, bogy szeretem, azt most is eyzem. Szeretem a társaságát, az elmésségeit, tetszik is nekem. De azt hiszem, mindez csak külsőség. Köszönöm, hogy mindezt elmondotta- nekem, László, ez férfias dolog volt és ezt megbecsülöm. Tulajdonképen mit is mondott? Szeretett két asszonyt. Az egyik már nincsen, de a másik az él, a társaságunkban él. Erről a viszonyról én is tudtam, mert sokat beszélitek róla. És maga számot vetett magával, mert belátta, hogy ennek az életnek nincsen czélja igy. tovább. Mi, leányok, nagyon ferde helyzetben vagyunk a mai társas viszonyok közt. Jói‘a- való leány, aki férjhez akar menni, nem flir- tölhet s az a korlátlan, megvészegitö szabadság, amit minden második társaságbeli asz- szony megenged magának, a mi helyzetünket csak súlyosabbá és elviselhetetlenebbé teszi. — A leányoknak is van egy erős, egy hatalmas főlényük a flirtölő asszonyok fölött, az üde tisztaságuk. Biztosabb fegyver a ka- czérságnál. — Látja, én nem Ítélem el a férfiakat, a teremtés urait, gyengeségeikért. Gyenge urai maguk a teremtésnek és hamar behódolnak egy-egy Circzének. OdissZeusz tiz évig kívánkozott haza a hitveshez, aki hűsé gesen meggyászolta és a ravasz görög hányszor megfeledkezett arról, aki hűséggel várta minden alkonyon. A leányok általában gyűlölik az asszonyok e típusát, mint az ő sorsuk megrontóit. Én meg úgy tekintem ezt az egészet, mint az emberiség egy betegségét. Nem irigylem tiltott örömeiket, de nem fáj a szenvedésük sem, ami az örömöt rendesen nyomon követi. — Igen Márta, nem is a lelkünk gondolkozik bennünk, a teremtés gyenge uraiban I mint mondotta, de a vér és ennek a gondo- I latai csak a szerelem földiségének körében mozognak. Minden fürtnek burkolt vagy bevallott végczéljával tisztában vannak az asz- szonyok. Egy asszony szerelme- lehet igaz és forró, de sohasem teljes, valami mindig fog hiányzani belőle. — Nekem nincsen jogom szemrehányást tenni magának multjárt. Csak úgy élt, mint a társaságban ma élni és érvényesülni szokás. De engedjen meg egy kérdést. Nem tart attól, bogy a társadalomnak ez a betegsége egyszer a mi ajtónk előtt is lesbe áll ? Sohasem gondolt arra, hogy Márta is nő és ha asszony lesz, ő is csak a társaságban akar élni, ami tudja igen jól, hogy milyen vészé delmeket rejt, hisz maga is átküzdötte magát ezen a viharokon, mint győzedelmes tengerész ? — De gondoltam erre Márta. — És mit gondolt. — Azt, hogy a mi házasságunkat okosan rendezzük be. Először is mi szeretjük, egymást. És . . . — És?
