Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-05-23 / 21. szám
2 közérdek 1908 május 23 Senki sem csudálhatja tehát, hogy végtére az úgynevezett önfentartási ösztön itt is megmozgatja a hivatalnoki kart s együttes erővel minden áron a cselekvés terére lépnek. Pár év óta vajúdik már itt a magasabb lakbérosztály b asoroltatás kérdése. De-biz az megrekedt valamelyik Íróasztalon, mig most többek felkérésére Simon- tsits Elemér alisp. vette kezébe az ügyet. így már lehet némi reményük a tisztviselőknek, hogy a dologból lesz is valami. Ismerjük az ő vas akaratát, szívós kitartását. A mit megfog, erősen tartja s nem ejti ki kezéből.Már eddig is történt valami. Egyelőre e hó 19-én volt egy népes értekezlet, s elkészült a felirat. Eddigelé bizony alig lehetett érdeklődőt fogúi a tisztviselőknek saját ügyük iránt is. Egy-két ember jött ősszé s még csak a feliratozásig sem juthattak el. De már most legalább a feliratnál tartanak. Értékes, szép munka ez, férfias minden sorában s a mi fő, az utolsó betűig igaz. Lehetetlen, hogy ott, a hol kell, hatása ne legyen. Alább egész terjedelmében közöljük az alapos, gondos, mindenre kiterjedő feliratot, az értekezlet lefolyásáról is beszámolunk lapunk más helyén, itt még csak sikert kívánunk a tisztviselői kar megkezdett akczió- jához. Az ő ügyük ugyanis nem par- cziális érdek, de — - édes mindnyájunkká. Jól fizetett, megelégedett tisztviselők vihetik csak ezt az országot a fejlődés, boldogulás útjára. A tisztviselői értekezlet által elfogadott felirat ez : ~rvagffmé[IösWgííl[Tiniszterelnök Pénzügyminiszter ur! Kegyelmes Urunk! Szakadatlan megnyilatkozásaiból bőven ismeretes Nagyméltóságod előtt az az ön védelmi harcz, melyre a drágasági viszonyok nyomasztó súlya, ß társadalomnak létérdekeiben megtámadott, s az érdekazonosság alapján kialakult különféle osztályait kényszeríti. De mig a létért folytatott ezen küzdelemben a czél mindenik osztálynál ugyanaz, t. i. az önfentartás feltételeinek biztosítása, addig nagyon is különböző a védekezés eszközei tekintetében az a felszerelés, mellyel e harczban egy-egy osztály részt vehet. Mert szemben azzal, hogy pl. a munkás- osztálynak módjában van akár az által, hogy a társadalmat a munka nagyobb értékének elismerésére kényszeríti, akár az által, hogy I a munka teljesítést mennyiségileg és minő| ségileg fokozza, létfentartásához nagyobb jövedelmet biztosítani; vagy hogy a termelő osztályok, a termelő tőke intenzivebb kihasználása utján ellensúlyozhatják a kedvezőtlen viszonyok hatását; avagy hogy a közvetítő kereskedelem a bármint változó viszonyokhoz idomulni képes egyéni élelmesség és szorgalom segélyével javíthatja helyzetét, ami azután áll a szabadpályák ágazataira is: a közalkalmazásban levők társadalmi osztályának egyetlen fegyvere, az illetékes tényezők előtt való őszinte feltárása, orvoslást sürgető bajaiknak, a panaszra okot szolgáltató állapotok megszüntetése iráúti kérelem. Ez teszi kötelességünkké, hogy az alábbi tiszteletteljes kérelemmel forduljunk Nagyméltóságodhoz. Nagyméltóságod bölcs kezdeményezésére legközelebb országszerte uj rendezést nyer a lakbérosztályok kérdése, s meg lesz szüntetve igen sok sérelem, mely eddig e tekintetben fennállott. Bizonyára ölömmel és reménykedve várják ez irányban a teendő intézkedést sok helyen, de több joggal — merjük állítani ^ sehol, mint Szekszárdon, mert alig hisszük, hogy valahol nagyobb sérelem lenne orvos- landó, mint amekkora itt orvoslásra vár. A lakbérviszonyok alakulására nem épen az gvakorol kizárólagos befolyást, váljon-egy város mekkora, de befolyást gyakorolnak azok a helyi körülmények, amelyek e tekintetben egyik, vagy másik helyen uralkodnak, i Jgiy LDOOÖ 1 tvlvv/ua r iL uoj* i TÍkihíSi-irxeeouyai rosszabbak, mint a 40—50000 lakossal biró városoké. Szekszárd várost ugyanis három oldalról szőlőhegyek övezik : e területek ára oly magas, hogy a város terjeszkedését lehetetlenné teszi. A mely irányban viszont az épitlcezésdehetséges volna, a közalapítványi uradalom tulajdonát képező földek terülnek el, melyek el nem idegenit—■■MM—————— tethetvén, városfejlesztés szempontjából még leküzdhetetlenebb akadályt kepeznek. Ennek következtében a bérházasok száma oly csekély, hogy még a „lakás“ névre nem is méltatható, egészségtelen férhelyekből is alig jut a tisztviselőknek. De épen, - mivel bérlakás alig van, kénytelen a tisztviselő nemcsak a létező rossz lakásokat saját és családja egészségének feláldozásával elfoglalni, de a bérlakásokra utaltak nagy száma által támasztott verseny következtében hihetetlenül túl is fizetni.. N A helyzet tehát Szekszárdon az, hogy a lakásszükség a képzelhető legnagyobb, a lakások minőség tekintetében nemcsak k kor, de az egészség legprimitívebb követelményein is alul maradnak, a lakbérek pedig ennek daczára oly magasak, hogy ha csak a tisztviselő saját és családja egészségének elemi követelményeiről le nem mond, kénytelen fizetésének jelentékeny részét elégtelen lakbérének pótlására fordítani. A szekszárdi lakbérviszon^ok ezen tarthatatlansága kényszeritette az államkincstárt arra, hogy a kir. törvényszék elnökének, akir. ügyésznek, a fogházfelügyelőnek magánlakását biztosítandó, külön kétemeletes házat építtessen. E miatt vált szükségessé, hogy a szekszárdi Ferenez közkórház az igazgató főorvos f magánlakását házvétel utján biztosítsa. Ezért kellett a vármegye és Szekszárd város áldozatkészségéből létrejött itteni állami főgimnázium épületében az igazgató részére magánlakást előállítani, ezért a kir. pénzügyigazgatóság hivatali helyiségeit egy hosszú időre szóló szerződés által, külön e czélra szolgáló építkezés utján biztosítani, ezért kénytelen a város jelentékeny nehézségek daczáTa, a kincstár pedig nem csekély anyagi áldozatok árán a posta- és távirdahivatal, úgy nemkülönben a csendőrlaktanya helyiségeinek költséges építkezés utján való előteremtő sére vállalkozni. Szekszárd mint vármegyei székhely, székhelye a kir. törvényszéknek, a kir. ügyészségnek, a kir. pénzügyigazgatóságnak, a kir. tanfelügyelőnek, az országos selyemtenyósztési felügyelőségnek, a csendőr- szárny-parancsnokságnak, a kir. államópité- szeti hivatalnak, a központi állampénztárnak, a közalapifvauyi uradalom főfelügyelőségének, a m. kir. államvasutak osztálymérnökségének, a központi járási főszolgabírónak, a kir. jarásbirósagnak, -a szőlészeti és borászati fel-, ügyelőségnek, a hagy személyzetű posta és távirdahivatalnak, a m. kir. pénzügyőrségnek, a kir. közjegyzőnek; van egy országos hírű múzeuma, állami főgimnáziuma, egy polgári fiúiskolája, egy polgári leányiskolája, fiatal - más közkórháza s több népiskolája, a megfelelő számú tanítói, tanári, tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzettel ; tekintélyes számú ügyvédi és orvosi kara, 3 pénzintézete, erős kereskedő osztálya. Csak természetes, hogy amikor az általános fejlődés követelményeihez képest a közalkalmazásban lévők száma folyton szaporodott, a lakások száma pedig alig számba vehető külömbség- gel a régi maradt, a lakás és lakbérviszonyok Szekszárdon , mind tarthatatlanabbá váltak. Szekszárd az 1905. évben várossá alakult. A város polgárainak emez elhatározása az ipar, a kereskedelem haladásáról és ezzel a vagyonos és értelmi osztály szaporodásáról, térhódításáról tesz bizonyságot, a mely körülmény azonban maga után vonta az ingatlanok és az ingatlanok haszonbérének emelkedését, mely utóbbi élénken domborodik ki a hazbéreknél, amint hogy a várossá fejlődés mozzanata tekintélyesen emelte az 1906. évtől kezdve, főként a házbér és házosztályadó után kivetett városi terheket is. Ezen állításunk igazolására bátrak vagyunk a m. kir. pónzügyigazgatóság helyiség- bérleténél jelentkező változást felemlíteni. A szekszárdi m. kir. pénzügy igazgatósig a szükséges hivatali helyiségekért 190fi^ évi október hó elsejéig, régi szerződések alapján ,6160 kor. évi bért fizetett; azóta 9500 koionát, tehát több mint 50®/o emelkedés észlelhető. Az A) alatt csatolt hiteles házadóbevallási kimutatás szerint: — A házasságban szerintem a legfőbb kívánnivaló: az egyetértés. Megismerjük egymás lelkét, jellemvonásait és főleg hibáit és lehetőleg elkerüljük azt, hogy terhére legyünk egymásnak. Sokfele férj tipust ismertem, akit nem tudok menteni. Az egyik ráül a felesége szoknyájára és állandóan azt harsogja a fülébe: magának boldognak kell lenni. Az asszony azután megunja a tömegboldogságot és szabad levegő után fuldoklik. A másik intelligens asszonynak az ura hétköznapi szürke lélek, aki mindennap megeszik két sóskiflit és rá megiszik két pohár Sört, boldog, ha pontosan lefizetheti adóját és a lelke nem tud emelkedni, lehúzza üressége a föld szintjére. Az asszony repülne, de minduntalan leszállani kénytelen a magasból. Vau akiből az indulat durvaságot vált ki és ezzel halálosai) megsebzi az asszony gyöngéd és érzékeny lelkét. Akad olyan is, aki elha- nyagolja családi kötelmeit és szórakozások után futkároz. Ezek az asszonyok alkalmas médiumok a flirtre, főleg ha van bennük temperamentum és van alkalom.-— Ezekből azt látom, hogy éles szeme van és sok mindent meglátott. — Az élet jó iskola annak, aki nyitott szemmel járja annak utait. De a szerelem egymagában nem elég egy boldog házasság megalapozásához. Ahhoz szükséges a barátság is. Az, hogy férj és feleség jó pajtások tudjanak lenni. A barátság elviselhetővé teszi az élet terheit, annak szemüvegén át hibáink kisebbek lesznek és jó tulajdonaink megnövekednek. A barátság a közös, rokon lelki vonások harmóniájából fakad és e nélkül férfi és nő lehetnek órákra, negyedórákra boldogok, de azért mégis távol élnek egymástól. Ha egyik rajong a művészetekért, a másik fantáziáját pedig- csak a vajas süllő és a gyengére sült kappan izgatja, az egyik szárnyaszegetten fog sóhajtozni az egész életen keresztül. Az élet művészete az, hogy annak artisztikus tartalmát is élvezzük és ne zárkózzunk el a négy fal közé, amit családi szentélynek neveznek. E szentélyt időnkint meglátogatni szent kötelesség, de mindig a templomot bújni, Márta, azt hiszem, egyhan guvá válik; mert a lélek és a test más után is megszomjazik. Nagyjában igy gondolkodom a házasságról. A nagy fekete szemek hirtelen nedves fényben csillogtak, mikor a férfi megfogta a leány kezét. Engedte, hogy megcsókolja. — Jól van László. Es mivel biztosit engem, hogy minden igy fog bekövetkezni. — Szeretem. — Mondta ezt már eleget ugy-e? — Nem tagadom- De ha én egy megtisztult, uj éjét küszöbén valakinek azt mondom, hogy szeretem, ez a kijelentés az egész uj életre szól, amelyre társul hívom. Nem szeretőnek, dó szerelmes hitvesnek, édes pajtásnak, aki be fogja tölteni azt az űrt, amit érzek, illetve ki fogja szoritani onnét, amit netalán ott felejtettem volna. Igen Márta, ha ezek után hozzám tudná kapcsolni sorsát, ha akarna jó pajtásom, szerető feleségem lenni, akkor . . . — Tudok és akarok László.
