Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-02-01 / 3. szám
Nagykároly, 1903. február 1. 3. szám. I. évfolyam. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG Ä Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Héísastoll-utcza 12. sz. Nyiitér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza A városi tisztviselők fizetésrendezése. Nagykároly, 1908. február 1. Háládatlan szerepre vállalkozunk. Tudjuk jól, hogy polgártársaink közül kevesen vannak ugyan olyanok, akik ne osztanák nézetünket s szívesen ne járulnának hozzá javaslatunkhoz, de félnek attól, hogy az elfogadás esetében egy újabb városi pótadó kivetését tenné szükségessé. Sietünk kijelenteni azt, hogy a javaslat egyáltalán nem czélozza a városi polgárság újabb megterheltetését csak a város nehéz anyagi helyzete figyelembe vételével a rendelkezésre álló eszközök felhasználása mellett segíteni óhajt a városi tisztviselők szomorú és ijesztő anyagi helyzete felett. Az utóbbi időben mozgalom indult meg az iránt, hogy a városi tisztviselők fizetését javítani kell, és pedig nem egyoldalúig bizonyos százalékkal emelni, — mert hisz a régi megállapításnak sok hibája van — hanem teljesen újonnan rendezni. A mozgalom nem lepheti meg sem a képviselőtestületet, sem a város tágas értelemben vett közönségét, mert a mai fizetések a haladó korral, az uralkodó drágasággal, a napszámosok, munkások béreivel nincsenek egy arányban s hogy Főmunkatársak : Dr. Gelléri Mór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : BUKÓ ALADÁR. megdöbbentően csekélyek,azt úgy hiszem, mindenki belátja. A polgármesternek 4400 korona fizetés és 600 korona lakbér illetmény bizony csekélység azért, hogy egy város minden gondját, baját magára vegye s százezres kérdésekben hűséggel, odaadással eljárjon, milliókért felelősséget vállaljon, mikor egy fővárosi szálloda portása fizetése és borravalójával 5000 koronát keres meg évenkint és egy szorgalmas ügyes lakatos vagy asztalos legény 400 koronát kap havonkint Budapesten s egy kőműves 7—10 koronát képes megkeresni naponkint Nagykárolyban. Még szembeötlőbb a fizetések silánysága a többi állásoknál. A tanácsos alapfizetése 1600 korona, főjegyzőé 2200 korona, a rendőrkapitányé 2400 korona, az ügyészé, számvevőé 1200 korona, közigazgatási jegyzőé 2000 korona, pénztárnok, ellenőré 1600 kor., közgyám és városi gazdáé 1200 korona, tiszti orvosé 600 korona, városi orvosé 400 korona, mérnöké 1600, alkapiíányé és tűzoltó parancsnoké 1400, számtisztté 1300, adótiszté 1200 és 1000, állatorvosé 600, rendőr és polgár biztosé 1000 korona, I-ső oszt. írnoké 900, I!-od oszt. írnoké 800 korona. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6‘— korona. „ „ fél évre .... 3-— ,, Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 3'50 „ Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcséy-nyo’v r. t. jogosult. Most, midőn az állam minden irányban rendezte és rendezni igyekszik a tisztviselők fizetését, ezek a mi városi fizetéseink szánalmasan eltörpülnek, úgy, hogy jó közigazgatást várni ilyen csekély fizetéssel dijjazott tisztikartól a lehetetlenséggel határos. Nem is csodálkozunk azon, ha a tisztikar nagy része el van adósodva s csak is azok képesek boldogulni akik már a családi vagyonból kaptak valami alapot, melyre támaszkodhatnak. Apró, cseprő pótlékokkal e kérdésben mit sem tehetünk, azokkal nem segíthetünk a bajon, gyökeresen kell azt megorvosolni és pedig nem a személyek iránt való vonzalom s nem is egyik vagy másik tisztviselő nagyobb arra valósága, munkaképessége szerint, mert ezek időn- kint változhatnak; hanem az állások fontossága, munkaköre és hivatása szerint. Részünkről azt tartanók helyesnek, ha a szolgálati időhöz mérten bizonyos korpótlékban részesítené a tisztviselőit a város, avagy minden állásnál 3 fokozatot állapitana meg s a fizetési fokozatba 5—5 évi szolgálati idő eltelte után lépnének elő a tisztviselők. Nem lehet feladatunk a részletekbe mélyebben belebocsátkozni, de azért pár Szakítás. Nesztelen léptekkel jött be a szobába, hogy meglepje kedvesét. A férfi az asztalra ráborult és aludt. Munkája közben érte el az álom. Írásai szanaszét hevertek "körülötte, a tolla még a kezében volt, de a tinta már rég kiszáradt belőle. A leány lassan közeledett feléje és ráhajolva a férfira, kiálló hajfürtjeivel megcsiklandozta a nyakát. Halk, elfojtott nevetés követte mozdulatát. Úgy hangzott ez a nevetés ebben a hideg, sötét szobában, mint a madárcsicsergés a börtön fenekén. Belekacagott a férfi fülébe és az ijedt mozdulattal nézett fői. — jó reggelt, édes! Az egész arca mosolygott és vérpiros ajka csókra csucsórodott össze. A férfi megdörzsölte előbb szemét, mintha álmát akarta volna elűzni, majd magához szorítva a lány karcsú termetét, összecsókolt minden kis helyet arcán, mi a fürtök körül kikandikált. — Jaj, be hideg van itt nálad! Hogy tudsz igy ülve aludni ? Bizonyára egész éjjel lumpoltál valahol és most jöttél meg, csicser- gett tovább a leány.________________________ — Dehogy lumpoltam. Egész éjjel dolgoztam és igy nyomott el az álom. — Igazat beszélsz ? — Nem hazudom, — szolt komolyan a férfi. — Hát mit firkáltál itt egész éjjel össze? — kérdé, miközben az asztal fölé hajolt és nézte az egyenetlen sorokat. — Bah, nem értek belőle semmit se. A férfi kacagva vette ölébe a csöppséget és lezárta ajkát egy hosszú, forró csókkal. — Hát igazán szeretsz ? — Szeretlek. — Meddig? — A mig szivem dobog. A leány felkapta fejét és erőszakosan kibontakozott karjaiból. — Hazudsz! — kiáltotta szinte félelmetesen. A féfi egy percig megzavarodva tekintett rá. — De édes . . . — Hazudsz! — kiáltotta most már szinte sirva a leány. — Te nem szeretsz engem, neked mennyasszonyod van . . . — De édes, igazán nemértelek ... Beszélj világosabban. — Igen, csaló vagy, képmutató vagy. Ed- dig hittem szerelmedben, de most már meggyőződtem, hogy ki vagy. Mindent tudok. Tudom,. hogy vőlegény vagy és azt a másikat csak pénzéért veszed el. De engem azért még mindig szeretni akarsz. A férfi ámulva hallgatta a leleplezéseket és zavarral küzködve, alig birt felelni: — De édes cziczám, hisz azért nem fog összedőlni a világ. Hisz magad mondtad, hogy csak pénzéért veszem el, ezentúl is csak téged foglak szeretni, csak téged. A leány heves zokogásra fakadt, majd el-el csukló hangon mondta: Hát mégis igazat beszéltem. Pedig csak tréfából gyanúsítottalak és te elárultad magad. — De édes Istenem! — kiáltott most már indnlatosan a férfi — hisz előbb-utóbb úgyis megmondtam volna. Ő belém bolondult és felajánlotta a kezét és a pénzét. Hisz tudod édes, hogy mily nehezen küzdők azért, a nyomorúságos kenyérért. Nincs más menekvés számomra. Nem bírom igy ki az életet. — Mert gyáva vagyl — Nem édes, nem vagyok gyáva, de nem vagyok elég erős, hogy megkiizdjem a sorssal. Ez az egész emberiség baja. Pénzért még a boldogságunkat is föláldozzuk. Nem igaz, hogy a padlásszobában száraz kenyér mellett is van szerelem. A szerelem csak a DAO MUD IIDATD1Y a Párisí és rek!am áruház tulajdonosa Nagykároly, Deák-tér 10. és 12. sz. alatt. KI l\|v p.K |i n 1 íl E I\ Ajánlja dusan felszerelt raktárát női és férfi divatezikkekben, melyeket legju- llvUlUJll A.AUU lilli tányosabb árak mellett bocsájt a vásárló közönség rendelkezésére. — ,DUNA bizt, társ. főügynöksége. 2 tanuló fizetéssel felvétetik.
