Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-02-15 / 5. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 5. szám. sem hell és ez igy is volna nyugaton, mi azonban közigazgatási tekintetben tudvalevőleg kelethez tartozunk és igy a Szabó Dezső rossz adókönyveinek is akadt pártfogója, aki úgy gondolkozott magyar közigazgatási észjárás szerint: „Hadd boldoguljon szegény ember“. Hogy pedig ezen boldogulás a közérdek rovására és kárára megy, azzal tudvalevőleg törődni nem szokás. így látott napvilágot a 23450/907. számú alispáni körrendelet, mely elrendeli Szatmár vármegye összes városi és községeinek, hogy f. évi január 1-től fogva csak a Szabó Dezső adókönyveit merjék használni, amely rendeletre minden jogérzékkel biró ember felszisszen egy kissé, mert tudvalevőleg semmféle törvényrendelet vagy szabályrendelet nem ad jogot az alispánnak arra, hogy az adókönyvet előírja, hanem ez minden községnek tetszésétől függ. Ezen rendelet ellen erélyesen felszólaltak Nagykároly város polgármestere, továbbá az oláhmeddesi, gacsályi és fábiánházai körjegyzők, de hasztalanul, mert az 1070/908. sz. körrendelettel csak annál szigorúbb utasítást nyertek a Szabó Dezsc-féle adókönyvek használatára. És igy most megyeszerte vígan folyik a munka. A régi adókönyveket, tekintet nélkül arra, hogy még 3—4 évre való hely van ben- nök, eldobják s helyette kényszerítik az adózót, hogy 10 fillérért újat váltson, a szegény emberek fillérei pedig rohamosan vándorolnak át a Szabó Dezső zsebeibe. Ki lehet számítani körülbelül a kárt, ami a vármegyét éri. Háromszáz adóközségben átlag csak százötven adózót véve, 45,000 adókönyv forog kézen, melyek átlagban félig, vagyis 2''2 lapon vannak beírva, tehát 45,000 szorozva 272-el, 112,500 lap üres, amelyek helyett most a Szabó Dezső-féle könyvből, melynek lapja 3V;i fillérbe kerül, 3750 korona értéket kell vásárolni. Ez mind a sárba dobolt pénz. Ezenfelül mig a mai kezelés mellett az évenként felhasznált 45,000 adókönyvi lap 540 koronába kerül, addig ezután 1500 koronából fog kiállani, vagyis évenként 960 koronát fizetünk reá. Teljesen megsemmisült továbbá azon adókönyvek értéke, melyek ma készletben vannak. Ilyen egyedül Nagykároly városánál 1800 darab van 108 korona értékben. Kétségtelen, hogy a kérdés sokkal komolyabb és fontosabb, semhogy szó nélkül hagyni lehetne és első sorban a sajtónak és különösen nekünk, kik a Közérdek címet viseljük, kötelességünk tiltakozó szavunkat felemelni közönségünk, városunk, községeink ezen megkárosítása ellen. Első sorban is felkérjük az alispán urat, mint a kinek korrekt jellemét ismerjük és tisztességes intencióit ez ügynél sem vonjuk kétségbe, hogy vessen határt jóindulatának és ne minden hozzáforduló kérésének engedjen. Lássa be, hogy a jóakarat ezúttal a közérdek kárára érvényesült és vonja vissza rendeletét mielőtt annak káros következményei az egész vonalon beállanak. Nagykároly város polgármesterének és az érdekelt községeknek pedig azt ajánljuk, hogy az alispáni körrendeletét teljes tisztelettel tegyék addig félre, amig az ajispáni újabb intézkedés meg nem jön. Ne kényszerítsék az adózókat addig uj adókönyv váltására. Nagykároly város képviselőtestületében biztos tudomásunk szerint ezen ügy interpelláció vagy indítvány alakjában legközelebb szóba fog jönni és a képviselőtestület köszönettel véve a polgármester eddigi eljárását kétségtelenül maga fogja kezébe venni a dolog további intézését. Sürgősen emelni kell a városi Írnokok fizetését. 800 korona évi fizetésből ki tud megélni a mai világban? Ki tudja családját eltartani ily csekély fizetésből tisztességesen a jelenlegi szomorú viszonyok közepette ?! Olvasóink bizonyára azt fogják felelni, hogy senki. A városatyák is azt fogják remélhetőleg mondani, hogy nem! S ime városunkban vannak oly tisztviselők, kik nyolezszáz korona évi fizetést húznak, kik 800 koronából kénytelenek családjukat eltartani, kiktől a társadalom ezenkívül azt is követeli, hogy tisztességes ruhában is járjanak, hogy úgy éljenek, mint úri emberekhez illő, hisz intelligens, képzett embefek mind, ők is bírnak igényekkel, hogy úgy éljenek, mint úri ember élni szokott. A napszámos, ki fekete kenyeret eszik, alig tud megélni 800 koronából évente, hát az a szegény tisztviselő, hogy éljen meg? A városi írnokok húznak városunkban 800 korona évi fizetést. Ezen intelligens, tanult emberek arra vannak kárhoztatva, hogy nyomorogjanak és dolgozzanak ! Dolgozni és nyomorogni! Mily szörnyű dolog azt még el is képzelni! 800 koronából élni és még a családot is tisztességesen eltartani, hát nem rettenetes dolog e? ?! Nem indul meg az ember szive, nem fog-e el a fájdalom minden érző embert, midőn hallja, hogy olyan emberek, kik talán méltán megkövetelhetik, hogy jobb sorsban, jobb bánásmódban részesüljenek, ilyen örökös kárhozatban kénytelenek tengetni életüket! A városi Írnokok azok, kik 800 koronából kénytelenek élni. — A tanult emberek, magasabb igényekkel megáldva, kénytelenek küzdeni és nyomorogni. Városatyák! Talán megindul a szivetek és meghallgatjátok e szegény emberek kérését, talán azon lesztek, hogy javítani fogtok helyzetükön és fizetésüket emelitek! A város atyáinak talán eszükbe jut, midőn a kérvényt, melyet a írnokok befognak nyújtani s a midőn azt tárgyalni fogják s hogy 803 korona fizetésből megélni nem lehet, hogy ezen öszszeg megélhetésre kevés meghalásra sok. Gondoljanak arra, hogy ezen tisztviselők mindegyike családos ember, hogy a gyermekeknek ruha, cipő, tandíj kell, hogy a gyermekek kenyeret is kérnek. Ugyan miből vegyen a szegény család kenyeret, a 800 korona fizetésből talán ?! A rendőr, ki a poszton áll, alig valamivel csekélyebb fizetést húz, pedig hát ő is azt mondja, hogy a fizetése csekély, hát csoda-e, ha az írnokok egy kérvényben fogják el mondani nyomorukat, szenvedéseiket és a várostól segítséget kérnek, csekély segítséget! ? „Dolgozunk, munkálkodunk, hát engedjetek élni, adjatok annyit, hogy megéljünk!“ Bizonyára mindegyik gondol közülök arra, midőn a kérvényt fogalmazták. Városatyák, ha már a tisztviselők fizetésrendezése szóbakerült, kegyetlenség és lelket- lenség volna addig is mig a letárgyaltatik avagy indítvány alapján beadatik az írnokok fizetés javítása ügyét figyelmen kívül hagyni. Azt nem lehet kifogásnak tekinteni, hogy a város szegény, nincs pénz, ne felejtsük el, hogy az éhes tisztviselő több kárt okoz, mint hasznot hajt. Emelni kell tehát a fizetésüket érdekből is, de emelni kell a fizetésüket azért, mert emberek, kik azt mondják, adjatok kenyeret, különben meghalunk! Takarékpénztári közgyűlés. A Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület f. hó 2-án tartotta meg harminczkilenczedik évi rendes közgyűlését saját helyiségében Vetzák Ede elnökigazgató elnöklete alatt. A közgyűlés kezdetén 249 részvényes képviseletében 21 részvényes jelent meg. A jegyzököny vezetésére Balogh Kálmán az egyesület titkára, hitelesítésére pedig az elnök javaslatára Csipkés András és Kaufmann Jenő részvényesek kérettek fel. Az igazgatóság jelentése, a zárszámadás és a felügyelő bizottság jelentése tudomásul vétetett, elfogadtatott, az igazgatóság és felügyelő bizottságnak a felmentvény megadatott. A részvényesek örömmel győződtek meg, hogy az intézet felett nyomtalanul tűntek el az elmúlt esztendő nehéz pénzügyi viszonyai, s nemcsak bénitólag nem hatottak az intézet üzleti működésére, hanem a nagyközönség párját ritkító bizalmának, s a szolid üzleti elvek helyes alkalmazásának szilárd talaján állva, fokozottabb mértékben felelhetett meg az alapszabályok szerint előirt kötelességének. Az intézet az általánosan magas kamatláb daczára is igyekezett a lehetőségig olcsó hitelt nyújtani üzletfeleinek, indokolatlan hitelmegvonás, vagy rendkívüli törlesztések követelésével ügyfeleit nem zaklatta, hanem ellenkezőleg odatörekedett, hogy a nehéz pénzügyi viszonyok nyomását lehetőségig ne érezzék meg. Az általánosan nehéz pénzügyi viszonyok közepette is állandóan oly nagy tőkével rendelkezett, hogy visszleszámitolási hitelt csak az Osztrák Magyar banktól vett igénybe és hogy sok jóhitelü és biztos alapon nyugvó vidéki pénzintézetek nyújtott méltányos kamatláb mellett visszleszámitolási hitelt. Az üzlet minden ágában emelkedést mutat. A betét állomány ez esztendőben 3.665,441 K 08 fillérre emelkedett, s igy az idén is a szat- márvármegyei összes pénzintézetek közzül a legnagyobb betét állománynyal rendelkezik. Az intézet nagy anyagi erejének biztos tudatában, hogy a nagy betét állománynak absolut biztos alapot nyújtson, igyekezett a rendelkezésére álló tőkék nagy részét az alapszabályok szerint megkívánt és teljes fedezetet nyújtó ingatlanokra adott jelzálog kölcsönökben elhelyezni. Ezen igyekezete sikerült is, mivel 2.196,326 korona 50 fillér jelzálogilag bekebelezett követelése van. Ehhez véve azt, hogy a rendelkezési tőkéből 460577 korona 70 fillér értékpapírban helyeztetett el, tetjesen indokolva látjuk a nagy közönség példás bizalmát az intézet iránt. Az intézet az üzletév eredményéből kifizette az igazgatóságot és a felügyelő-bizottságot illető 7950 kor. jutalékot, leírta az állampapírok árfolyamában a rósz pénzügyi viszonyok következtében előállott átmeneti vesztességet 11506 K 18 fillért és leirt 1653 kofonát kétes követelés czimén. Ezen leírások után is 61733 kor. 19 f. tiszta haszon maradt. A közgyűlés jóváhagyta ezen nyereség felosztására vonatkozó igazgatósági javaslatot, amely szerint a 61733 kor. 19 fillérből 30000 korona azaz részvényenként 12 kor. a veszteség tartalék- alapra, osztalékul részvényenként 35 korona. 3073 kor. 99 fill, a vezérigazgató és a tisztviselők jutalékára fordittassék. Elnök-igazgató indítványára a közgyűlés a napibiztosi dijjakat 6 koronáról 10 koronára felemelte. Ezután egy igazgatósági tag állásának betöltése következvén, a szavazatszedő küldöttség tagjaivá elnök Csipkés András elnöklete alatt Bing Mór és Róth Károly részvényeseket felkérvén, a választás megejtetett és a 22 szavazó által beadott 234 szavazattal, tehát egyhangúlag igazgatósági- taggá Dr. Elbel Károly várakozási állományban levő I. osztályú főtörzsorv :s választatott meg. Ezzel a közgyűlés végett érvén az elnök azt befejezettnek nyilvánította és berekesztette. HÍREK. Személyi hir. Mezőssy Béla földmivelés- ügyi államtitkár f. hó 9-én Szatmárra érkezett F. hó 10-én az ev. ref. tanítóképző intézetnél a fentartó testületi elnöki széket elfoglalta, délben a tiszteletére rendezett ebéden részt vett s este visszautazott a fővárosba. — Esküvő. Orosz György főgimnáziumi tanár a „Szatmárvármegye“ felelős szerkesztője ma tartja esküvőjét, Pintér Mihály pénzügyőri főbiztos leányával Gabikával. Sok boldogságot kívánunk a szívből kötött frigyhez. Közgyűlés. Az érmihályfalvai ipar- testület ma délután 3 órakor rendes közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentés az 1907. évi számadásokról. 2. 1908.évi költségvetés megállapítása. 3. je entés az ipartestület által rendezendő iparkiállitásról. 4. Esetleges indítványok. Hymenhir. Nagy Béla okleveles mérnök a n nokbap vált jegyet Sternberg Lipót föld- bir o os kedves és bájos leányával Annuskával. Meghívó. A „Nagykárolyi Kölcsey-Egye- siilet“ 19 8. évi február hó 16-án (vasárnap) a megyeháza nagytermében felolvasó-estélyt tart, mel re az igen tisztelt közönséget ezúton hívja meg a rendezőség. Műsor: 1. Zongora játék. Csetényi Margit k. a. 2. Monológ. Janitzky Irma k. a. 3. Felolvasás, llosvay Aladár ur. 4. Ének. Dr. Fábián Lajos ur. 5. Melodráma. Berey Ma- ricza k. a.* 6. Gordonka játék. Hajdú István ur. Kezdete este 6 órakor Belépődíj nincs. Ipartestületi közgyűlés. A helybeli ipartestület f. hó 16-án vasárnap rendes közgyűlést
