Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)

1908-02-08 / 4. szám

Nagykároly, 1903. február 8. 4. szám. I. évfolyam. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. fi ' V eí*. Ä Nagykárolyi Építő Iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyiltér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak : Dr. Gelléri Mór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SIMKÓ ALADÁR. Becsüljük meg a földet, szeressük a munkát! A magyar nemzet léte biztosításá­nak legfőbb tényezője: a föld. Ez az ős­forrás, melyből népünk megélhetésének eszközeit meriti. A főidet, melyen lakunk s melyen a mindennapi létért küzdünk, már a honfoglaló Árpád hadainak vére öntözé. Föld volt a harczi vitézségnek jutalma. Földet osztott a földesur volt jobbágyainak. Ezek a történeti és ethi- kai motívumok adják természetszerű ma­gyarázatát azon szívós ragaszkodásnak, melylyel a magyar ember a hazai rögön csüng. A fö'dimádás fogalmában megfo­gant az agrár-érdek jelszava, tehát lé­nyegében oly nemzeti tradíciónak szü­lötte, mely szervesen összefügg a ma­gyar nemzet létérdekével és jövendő fej­lődésének kialakulásával. Ha obiektiv szemlélettel és éles boncoló kritikával feltárjuk az Amerikába való tömeges kivándorlásnak rejtett okait: azok között az esetek kilencven száza­lékában ott találjuk a földitnádásnak di­rekt vagy indirekt gondolatát. Mert bár igaz, hogy országunkban a munkaalka­lom hiánya és munkabérek alacsony volta adja népünk kezébe a vándorbo­tot: de a vezető eszme, a cél mégis csak a pénzkeresésre és gyűjtésre irányul. Az eladósodott magyar földmives kivándorol azért, hogy megtakarított ke­resményéből adósággal terhelt földbirto­kát tehermentesíthesse. A földnélküli munkások pedig kivándorolnak azért, hogy föld után való sóvárgásuknak égető vágyát kielégíthessék. A most megrajzolt kép oly sablo­nos, hogy ehhez különleges stádium és bővebb magyarázatát merőben felesle­ges. Felismerte ezen helyzetet az u2sora hajlama is, mely országszerte megkez­dette népszipolyozó parcellázási üzemeit; s mely műveletet az Amerikában meg­takarított keresménynyel szemben 50—100 százalékkal szöktette fel a kisebb birtok­testek egységárait. A törpe gazdaságok kereslete és kínálata közt mutatkozó árbeli egyen­súlynak most jelzett megzavarása mu­tatja, hogy a föld tulajdonjogában érvé­nyesülő óriási eltérések és aránytalan­ságok szüTték hazánkban a közelégület- lenséget; s ez volt azon mélyreható közgazdasági ok, melyből az agrár-szo- ciálizmus szokatlan jelensége fölsarjad- zott. De bármily nagy igazság legyen is kimondva azon való tétel fölállításában, Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6*— korona. „ „ „ fél évre .... 3-— „ Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ fél évre .... 3'50 Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. mely szerint a magyar nemzet létének és jövendő boldogulásának alapvető té­nyezője a föld ; ezen tétel nemzetgaz- dászati értékének teljességében csak ak­kor valósulhat meg, ha ezen fogalommal kapcsolatban a munka, mint jelentős nemzeti alkotó erő is érvényesül s egy­ben a fellendült közgazdasági élet meg­teremti a kellő munkaalkalmat is. Az a tőkeérték, mely fölött földjé­ben a magyar nemzet rendelkezik, óriási méretekben fokozódik a munkaalkalom megteremtése és a produktiv munka ne­mes versenyének felidézése által. Nagy feladat vár tehát mindazon tényezőkre, melyek ezen a téren cselekvésre hiva­tottak, hogy nyugodt öntudattal és mesz- szelátó gondoskodással egyengessék az ország közgazdasági megújhodásának azon útját, mely munkát teremtve és munkaalkalmat szolgáltatva, alapvető bá­zisát alkotja a magyar nemzet kulturíej- lődésének és közvagyonosodásának. A nagy latifundiumok tulajdonosai hasznot hajtó beruházásképen létesítse­nek főkép mezőgazdasági nyers produk­tumaik értékesítésére alkalmas gyárakat. Foglalkozzanak nagyarányú, exportképes gyümölcstermeléssel. S amennyiben köny- nyen nélkülözhető nehány száz holdnyi földbirtokuk fekvése megengedi, normá­A zöldszemü szörnyeteg. — Egy és más a féltékenységről. — Nincs kinzóbb lelki betegség a féltékeny­ségnél. A megbántott szerelem a halál; a fél­tékenység több, mert az a halál félelme! Ha megcsalattunk, kijátszattunk, a nemesen érző kebel idővel bizonyos önuralommal elviseli a mély sebet — de a féltékenységet még a leg­edzettebb lélek sem képes legyőzni. Különben a féltékenységről, épp úgy mint a szerelemről, temérdek sok okos dolgot s elvétve sok hihe­tetlenséget összeírtak már. Dumas teszem azt mondja, hogy aki iga­zán szeret, az nem félt; ergo, aki félt, az nem szeret igazán. Sand Georges ellenben úgy vé­lekedik, hogy aki szerét, az félt is! Asszony volt, nem is mondhatott mást, noha különben meghajlunk szelleme előtt. Hahn-Hahn Ida grófnő is hasonlólag bizonyhodott — ami nem is csoda, mert az apját is Hahn-nak, meg az anyját is Hahn-nak hívták, mely nevet, rr.int egy maliciózus német tudós rájuk akarta fogni, onnan nyerték, hogy valóságos kakas termé­szettel bírtak, vagyis mérgesek és féltékenyek voltak. Schiller, Goethe stb. úgy gondolkodtak, hogy akit igazán és mélyen szeretünk s viszont­szerelméről meg vagyunk győződve, abban tö­kéletesen s föltétlenül megbízunk s nem — fél- tékenykedünk. Mi is azt hisszük! A féltékenység a leg­nagyobb ostobaság s hiábavalóság a világon; mert vagy indokolt a féltékenység vagy nem. Legyen azonban bármennyire indokolt, az nem segít a bajon. Olyan az, mint a láz. Némely­kor makacsabbul, másoknál rövidebben tart, de utoljára is elmúlik és magunkhoz jövünk. Féltékenykedésünkkel nem nyomjuk el a más iránt felébredt érzelmet; a kedves vagy feleség haladni fog tovább is az utón, sőt igy még óvatosabbá és elővigyázóbbá tesszük őt; ha pedig indokolatlan, vagyis üres vízió a félté­kenység (soknak már vérében van), úgy ismét csak hasztalan kínozzuk magunkat s okoztunk fájdalmat annak, kit szeretünk. Egészen más módja van a kedves vagy feleség, nemkülönben az udvarló s a férj sze­relmét megőrizni, melyet minden tapintatos nő és férfi recipe nélkül is ki fog találni s nincs arra szüksége, hogy az „orvosságot“ más adja. A kiknek pedig semmiféle recipe nem használ, azokról azt mondják, hogy „halálos bajban“ szenvednek, halál ellen pedig nincs orvosság! E kis bevezetés után rátérhetünk a tulaj- donképeni történetre. Dezső nemes hévvel szereti Rózsikét. Egy bálban megbáníódik szerelmében, amennyiben Rózsikénak egy fess huszárkapitány dühösen udvarolt. Ezt jól látta Dezső, valamint azt is jól látni vélte, hogy Rózsika nagyon jól mulat. Másnap az alábbi levelet küldte Rózsikéhoz: „Tisztelt kisasszony! A tegnap köztünk lejátszott jelenet után, kötelezve érzem maga­mat ön előtt egy tökéletes vallomást tenni. Én egy kedvest szeretek és ezen kedvesről akarok önnek írni. A dicséret, melyet e kedves kiérde­mel, szolgáljon önnek büntetésül, mindazon apró szenvedésekért, melyekkel engem oly sok­szor, legkivált tegnap megszomoritott. Azon kedves, kit én szerettem, mielőtt még ismertem önt, már nagyon sokszor megvigasztalt. Sok kincset rejtett és rejt e kedves magában. Be­vallom, hogy már nem fiatal ugyan, de annál tökéletesebb; bevallom azt is, hogy én nem vagyok az egyedüli, kit a legszivélyesebben fogad és mégis nem támadt és támad fel ben­nem a féltékenység, mert nem szeszélyes, nem makacs. Még többet mondok. E kedves a mű­veltség és tudomány tárháza. Boldog vagyok és leszek körében. Csak most tudom, hogy tulajdonképpen mivel tartozom neki. Meg lehet győződve, hogy a kedves képes lesz vigasz­ROSNER HENRIK a Párisi és reklám áruház tulajdonosa Nagykároly, Deák-tér 10. és 12. sz. alatt. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát női és férfi divatczikkekben, melyeket legju- tányosabb árak mellett bocsájt a vásárló közönség rendelkezésére. ,DUNA‘ bizt. társ. főügynöksége. 2 tanuló fizetéssel felvétetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom