Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-03-07 / 8. szám
2-ik oldal KÖZÉRDEK 7. szám. kért megbünhödött, börtönökbc3I kikerült bűnösök megélhetéséről való gondoskodás, cselédeink erkölcseinek megvédése stb. stb. mind mind olyan kérdések, melyeknek megoldása egyedül és csupán a társadalom, a mi társadalmunk feladata s különösen érdeke. Kinek van haszna abból, ha a gazdátlan gyermekek elromlása megakadá- lyoztatik, ha ellenszert találunk a züllésnek kitett existentiák megmentésére, ha csirájában elfojtjuk a keletkezhető bűnt, ha útját szegjük a bűnös útra tévedtek, de javulni szeretők újabb bűnbe esésének?! Kinek? Kinek? Mindig és mindenkor a társadalomnak s evvel egyidejűleg önmaguknak. Fel tehát a tespedésből. Elég volt a pihenő. Vár a munka, dolgoznunk kell, fejlődjék a tetterő. A hosszú álom megbosszulja magát. Elernyed az organizmus. A társadalom organizmusának elernyedését pedig mi sinyeljük meg, a mi kárunkat látjuk belőle. Itt a tavasz, a kikelet. Uj életzsen- dül a sarjukból, hadd éledjen fel tehát a mi törekvésünk is hozzájárulni a társadalmi bajok orvoslására, azok lehető megszüntetésére. Tudjuk nagyon jól, nehéz életet önteni, a mi elernyedt vá- nyadt tagú társadalmi életünkbe. De erős akarattal, a vezetők kitartó buzgalmával mégis elérhetjük célunkat, amelyből mindnyájunknak csakis haszna lehet. Az újjászületés magasztos symboiu- mát értsük meg végre s fogjunk vállvetve munkához, uj erővel, fokozott energiával, mutassuk meg, hogy megértettük a nagy, a dicső természet fenséges uj- mutatását s mi is újjáéledni óhajtunk, mi is paralisálni szeretnők a társadalomnak előforduló nagy ellentéteit. Reméljük és hisszük, hogy kérésünk megszivlelésre talál s rövidesen már a társadalmi akciók egész sorozatával hozakodhatunk elő mindnyájunk legnagyobb örömére. Ä „Föld.“ Nagykároly, 1908. inárc. 7. (—S) A magyar nemzet léte biztosításának legfőbb tényezője a föld. — Ez az ősforrás, melyből népünk megélhetésének eszközeit meriti. Azt a földet, a melyen lakunk, a hol a midennapi létért küzdünk, őseink vére öntözte, ez tette termékennyé. Földet osztott harci vitézségért Árpád a honfoglaló, földet adott jutalmul hűségért a földesur jobbágyainak, föld az a melyért rajongunk mindannyian, föld az, a melyhez köt szivünk minden érzése. Ezek a történeti és ethikai motívumok adják meg tehát természetszerű magyarázatát annak a szívós ragaszkodásnak, melylyel a magyar ember a hazai rögön csüng. A földimádás fogalmában meg fogamzott agrár érdek jelszava tehát lényegében oly nemzeti tradíciónak szülötte, mely szervesen összefügg a magyar nemzet létérdekével és jövendő fejlődésének kialkuvásával. Ha objektiv szemlélettel és éles boncoló késsel tárgyaljuk az amerikai kivándorlás okait, azok között legtöbb esetben ott találjuk a földért való sóvárgást. Tagadhatatlan azonban az is, hogy Magyarországon a munka alkalom hiánya és a csekély munkabér is egyik tényezője annak, hogy a nép kezébe vette a vándor- bot 'e a főcél mégis csak a pénz, illetve föidszc. és re irányult. Az eladósodott magyar földmives kivándorol azért, hogy fáradságos kitartó munkája után összegyűjtött fillérjeivel földjét tehermentesítse, a föld nélküliek pedig azért, hogy a földszerzés iránti vágyaikat kielégítsék. A most rajzolt kép oly sablonos, hogy ehhez bővebb magyarázat nem szükséges. Felismerte ezen helyzetet az uzsora hajlama is, mely országszerte megkezdette nép- szipolyozó parcellázási müveidéit; s mely művelet az Amerikában megtakarított keresménynyel szemben 50—100 százalékkal szöktette fel a kisebb birtoktestek egység árait. A kisebb gazdaságok kereslete és kínálata között mutatkozó abbeli egyensúlynak most jelzett megzavarása mutatja, hogy a föld tulajdonjogában érvényesülő óriási eltérések és aránytalanságok szülték hazánkban a közelégü- ""etlenségat, s ez volt azon mélyreható közgazdasági ok, melyből az agrár-szociálismus szokatlan jelensége felsarjadzott. De bármily nagy igazság legyen kimondva azon igazi tétel felállításában, mely szerint a nemzet létének és jövendő boldogulásának alapvető tényezője a föld, ezen tétel nemzetgazdá- szati értéke csak akkor valósulhat meg, ha ezen fogalommal kapcsolatban a munka, mint jelentős nemzeti alkotó erő is érvényesül s egyben a fellendült közgazdasági élet megteremti a kellő munkaalkalmat is. Az a tőke érték, a mely fölött földjében a magyar nemzet rendelkezik, óriási mértékben j fokozódik a munkaalkalom megteremtése és a produktiv munka nemes versenyének felidézése által. Nagy feladat vár tehát mindazon tényezőkre, melyek ezen a téren cselekvésre hivatottak, hogy nyugodt öntudattal és messzelátó gondoskodással egyengessék az ország közgazdasági megújhodásának azon útját, mely munkát teremtve és munkaalkalmat szolgáltatva, űzött a csábitásból, mert magát az életben megjárt diadalutjain csak kicsinyes szempontok vezérelték mindig. A célja nem munkájával és tehetségével kivívott diadal volt, hanem az ezen diadalok utján elért dicsőség. Az ilyen utón elért dicsőségek pedig tehetetlen zsarnokok. Letiport, megriasztott női szivek, ezernyi asz- szonyok elfolytott sóhajai és fehér arcú leányok keserű könycseppjei koronázhatják csak meg ilyen dicsőséget. Ezért ejtett maga útjába engem is, a ki csak egy marék odaszórt virág voltam a magának emelt áldozati oltáron. Jött és összeakart tiporni szeszélyből, akarnokosko- dásból, hogy a magában lakó telhetetlen bestiát egy ízletes falathoz juttassa. Ma felemelt édes, meleg ölelésével, forró csókjaival, a hangjának zenéjével, hogy holnap hazug, alávaló módon megcsaljon egy akárkivel. Megcsalt, rájöttem ... Az ajtó nyitva, elmehet! A zöld szemű ördög egyet villantott a szemeivel. Szerelmesét, epekedőt. Aztán valami jól hangszerelt sóhaj fakaet az ajkain . . . — Isten vele, Márta. És csendesen botorkálva megindult a sötétségben a szobából kifelé. A füleit hátrahegyezte és várta, hogy mikor hívja vissza az, a ki az utilapot az imént a talpa alá kötötte Azt hitte, hogy visszahívja. Eddig még minden hasonló esetben igy történt vele. És neki már volt előkészületben egy búgó, zokogó felkiáltása, egyetlen forró könycseppje és egy szerelmes ölelése. És ment lassan, egyre meszszebb-messzebb . . . Mikor aztán meggyőződött róla, hogy a leány hangja már nem is éri utói, mikor már tudta, hogy itt csakugyan kikergették, összeszo- ritotta az ajkait és a boszuságtól kissé elkeseredve fütyörészni kezdett . . . — Legfeljebb holnapig — bírja gondolta magában és egy hirtelen hangulattól áthatva öntelt mosolylyal ment tovább . . . A lány pedig, amint az elűzött férfi lassú, kopogó léptei elhangzottak, egyszerre érezni kezdte, hogy mint dől romokba a lelkében egy hatalmas, ezerszinü káprázatos álomvilág és egy-két lépést, akaratlan, imbolygó lépést lépett a távozó után, a kezeit ölelésre tárta utána az ajkai megnyíltak, de hang nem jött rajta, aztán szótlanul, ziháló, mellel, megcsapzott hajjal összeroskadt a sötétségben . . . Csend volt a szobában. A föltárt ablakon beáradt az ősz lehelete és az ablaküvegekről sápadtan verődött vissza az esti verőfény. Lent a kertben pedig szomorúan himbálta galyjait a kőrisfa lombja és mélabus hajlongással valami egyhangú, siralmas dalba fogott . . . alapvető bázisát alkotja; a magyar nemzet kul- tur-fejlődésének és közvagyonosodásának. A nagy latifundiumok tulajdosai hasznot hajtó beruházásképen létesítsenek főkép mező- gazdasági nyers produktumaik értékesítésére alkalmas gyárakat. Foglalkozzanak nagyarányú, exportképes gyümölcstermeléssel. S a' mennyiben könnyen nélkülözhető nehány száz holdnyi földbirtokuk fekvése megengedi: normális árakban parcellázzák azt föl a földre vágyó és az intenzivebb gazdálkodási rendszer felé hajló nép között. A földjét szerető középbirtokos osztály tartsa meg földjét racionabilis gazdálkodással, vagy haszonbérbeadás mellett tanuljon, kvalifikálja magát; vállaljon hivatalt, vagy legyen oly szellemi munkás, ki ily módon kettős forrásból merített tisztes jövedelemmel biztosíthatja igényeinek megfelelő exisztenciáját. A városok, mint fogyasztási középpontok környékén élő falusi gazdálkodók foglalkozzanak tejtermeléssel, baromfitenyésztéssel, konyhakertészettel és kisebb arányú belső fogyasztásra szánt gyümölcstermeléssel, hogy az egyoldalú magtermelés rendszerétől eltérve, egész éven át megtalálják kis gazdaságuk körében a megfelelő munkafeladatot, melynek teljesítése mellett vagyoni jólétüknek vetik meg helyes alapját. A távolabb eső községek lakosai pedig mező- gazdaságunk mellett foglalkozzanak háziiparral is. Nagyobb kiterjedésű földbirtok felett rendelkező városaink kezdjék meg területeiken, a parcellázást. Létesítsenek a „kertvárosok“ mintájára kialakított telepeket s ezzel a fogyasztás igényeit kielégíteni hivatott termelők számát szaporítván, a perifériákon elhelyezett telepesekkel egyben tetemesen gyarapíthatják az adótárgyak és adóalanyok számát. Ha minden darab föld megtalálja hazánkban a nemzet kulturális haladására törekvő és az ország közvagyonosodását előmozdítani hivatott gazdáját; ha a nemzet minden rétegében él a munkakészség és annak alkalmát a hivatott tényezők meg is teremtik, akkor megszűnik a kivándorlás és a magyar nemzet a kuitur- fejlődésének egészséges légkörében eljut a közvagyonosodásnak azon céljához, melynek stádiumában a szó legnemesebb értelmében vett igazi szabadság és függetlenség kezdődik. Áz általánosan követendő szociális elv az legyen: „Dolgozzék minden munkabíró magyar ember naponként 8 órát!“ Közigazgatásunk hibái. Szabó Dezső adókönyve. Lapunk legutóbbi számában túlságos el- foglaltatásunk miatt nem volt elég időnk arra, hogy részletesen felsorolhassuk azokat az okokat, amelyek bennünket a vármegye adózó polgárainak érdekéből a Szabó Dezső csanálosi jegyző által forgalomba hozott adókönyvek jogos megbirálására s annak a közforgalomba való hozatala ellen tiltakozásra késztetnek, most ismét reá mutatunk annak hasznavehetetlenségére s bizton réméljük azt, hogy Szatmárvár- megye alispánja belátja végtére azt, hogy a tisztán jószívűségéből eredő pártoló körrendelet visszavonása a megye és a polgárság érdekében immár elkerülhetetlenül szükségessé vált. Legutóbb már reámutattunk arra, hogy dacára a kiadott miniszteri rendeletnek, az adókönyv olyan rovatokat tartalmaz, amely teljesen felesleges, most az abban foglalt rovatok hasznavehetetlenségét fogjuk bebizonyítani. A rovatok között szerepel a ártéradó. Általánosan tudva van az, hogy az ártéri költségekre vonatkozó könyvecskék a vizszabá- lyozó társulatok által teljesen díjtalanul bocsáj- tatnak a beszedést teljesítő hivatalok részére, amely azt szintén díjtalanul bocsájtja át az adózó polgárok részére. Az ebadóra vonatkozó rovatra egyáltalán szükség nincsen, mert a vármegyei szabályrendelet értelmében az ebadóról külön e célra készített s az ebadó és ebtartásra vonatkozó szabályok kivonatát tárgyazó nyugta-nyomtatványra kell a befizetést elismerni. A gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár illető s a munkaadót terhelő hozzájárulási összegről az e tárgyban kiadott miniszteri rendeletek értelmében a cselédek neveit is feltüntető e célra külön készített nyugta adandó.
