Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-01-18 / 1. szám
1. szám. KÖZÉRDEK. 3. oldal. becsületes embernek való, sajnos még ott vagyunk, hogy sokan nem is tudják, mi a kereskedelem és ipar. Csalásnak tartják azért, mert nem tudják elképzelni, miért adja el drágábban a kereskedő áruját, mint ő vette. Az iparra pedig azt mondják, nem magyarnak való. A magyar maradjon az ekeszarva mellett. Az ipar maradjon a németnek. Ősapám is szántott, vetett, tehát én ősapám örökébe lépek, én is apám földjét fogom szántani, szántsa a fiam is. Más nemzetek már régen szakítottak az ilyen avult felfogással, más népek belátták, hogy sokkal jövedelmezőbb, sokkal biztosabb megélhetést nyújt az ipar és kereskedelem. Nem tartották és nem tartják megvetendő foglalkozásnak az egyiket sem, sőt megbecsülik. De mi még nagyon messze vagyunk attól. Ipari pályára csak az adja manapság gyermekét, kinek odahaza nincs már miből megélnie. A kinek még van egy kis földje, annak a gyermeke maradjon az apja foglalkozása mellett, igy is tud boldogulni. Nagyjában ilyen a nép gondolkozás módja. Pedig hát változnak az idők, változnak az emberek, azt tartja a közmondás. A földbirtok is mintha nap-nap után kisebbedne. Ha az apának 123 hold szántó földje van és négy gyermeke, halála után mindegyikre csak 30 jut, s ha az apának csak 30 hold földje van ? Mi történik ? A nagy birtokok idővel kis birtokká válnak, a kis birtokok pedig megsemmisülnek. A népség nő. Az amerikai búza nagy versenytárs. A földmivelésnél az idő szeszélyeinek is ki van téve az ember. A földmivelés már nem az a mi volt. „Zsírjában fullad a magyar“ ez nem áll már. Itt a vasút, a különböző forgalmi eszközök, látjuk a világban a forgalmat, más szavakkal a kereskedelemnek hatalmas erejét, mely országokat tesz tönkre, országokat emel fel. Minden változik. Csak a magyar marad a mi volt. Az nem akar változni. Anglia is valaha nem is olyan régen, a mezőgazdaságra fektette a fősulyt. Poroszország, Francziaország ugyancsak ezt tette, de midőn belátta, hogy szebb jövője kínálkozik, ha iparra, a kereskedelemre fekteti a fősulyt, szakított is a régi felfogással és teljes erejével az újnak szentelte magát. Van szenünk, van arany, ezüstünk és mégis szegények vagyunk. — Meg akartak tréfálni, édes atyám! Hiszen ferdén állították a földbe. — Nem! Nem! Valaki elgörbítette! Talán valami részeg ment erre és az belékapasz- kodott! — szólt az öreg aggódva, mikor látta, hogy leánya nem örül a „megtiszteltetésnek“. — Bizonyára beléd szeretett egy legény, — szólt rövid hallgatás után. — Talán feleségül akar ? Hozzá mennél, Pimpi ? — Hozzá, — felelte egykedvűen. Közben egyenkint kijöttek a Neubrandék házából a legények és komolyságot tetetve, éljenezték az öreget és Pimpit. Mikor pedig megtudta tőlük az apa, hogy ők állították a májusfát, meghívta őket reggelire, ott tartotta őket ebédre s még vacsora után sem akarta elengedni a legényeket, kik egész nap nála ettek, ittak s már alig tudtak állni a lábukon. Végre, úgy éjféltájban szétoszlott a társaság. Már mind elmentek, csak Schoppauer Józsi volt még ott. Nem tudott elmenni, — No, majd itt alszik, szólt Tóni bácsi a leányához és emelgetni kezdte a földön fekvő De létezik-e mezőgazdasági állam, mely gazdag legyen ? Csak azon állam lehet gazdag, hol nagy a forgalom, hol a pénz, az árui, nem hever az egyiknél mindvégig, hanem forog, gazdát cserél. Itt azután lehet némileg vagyon eloszlásról, vagyon maradásról szó, de a mezőgazdánál ez ki van zárva. A kereskedelem és iparé a jövő! El vagyunk adósodva, bár kincsekkel rendelkezünk. Kezünkön bár láthatatlan bilincsek vannak, de mégis oly súlyosak, hogy nem tudunk szabadon mozogni, megvagyunk kötözve. Mi annak az oka? A kereskedelem és ipar gyenge volta. Hagyja el az ekeszarvát, kinek nem nyújt biztos megélhetést, az ki az által csak máról-holnapra él, próbálkozzék meg a kereskedelemmel. Azt meg kell tanulni, lehet ez lesz a felelet. Sok mindent meg lehet tanulni könyv nélkül is. Az élet jó mester, csak türelemmel és kedvvel kell hozzá látni. Hát a régiek, a milliókkal rendelkezők, kiktől tanulták? Nem az élettapasztalat tanította őket arra? Talán nehány évvel ezelőtt maga sem tudta, hogy kereskedő lesz, s ime most már nagyszerűen érti a dolgát. Ne tartsuk lealázó dolognak kereskedő vagy iparosnak lenni. Hanem emeljük fel a kereskedőket és iparosokat egy színvonalra, tiszteljük, becsüljük meg őket, mert azok is dolgoznak, becsületes, tisztességes módon. Magyarország eddig valóságos Amerikája az idegen népeknek, fejlett iparunk és kereskedelmünk van. Minden áruczikket külföldről hozatunk, mert hazánkban még nem gyártják, nem készítik, s ha igen a magyar ipar még oly gyenge, hogy a külfölddel versenyezni még nem képes. A magyarok véres verejtékén mások híztak meg és híznak. Hát nem volna jobb, ha a pénz itthon maradna, ha azon a pénzen legalább magyar ember hizna meg és nem idegen ? Hanem tán jön nemsokára egy jobb idő, hogy nekünk is lesz fejlett iparunk és kereskedelmünk. Csakhogy nem addig, mig azzal nem szakítunk, mi eddig is hibánk volt. Mig a kereskedőt és iparost meg becsüljük, mig gyermekeinket, ha van is otthon még miből megélniük e pályákra ne adjuk. Ha az előítéletekkel szakítunk s gyermekeinket tanult kereskedőkké és iparosokká neJózsit, hogy befektesse a felesége ágyába, mely érintetlenül állt azóta, hogy az asszony elment. — A májusfa ... a májusfát ... — dadogta Schoppauer Józsi, nagyokat kurjantva közbe — ellopják . . . ellopják! — Istenem! — kiáltotta Pimpi, mert a nagy szégyenre gondolt, mely újra érné, ha a májusfát ellopnák ablaka elől. A csak kissé ittas apa hallotta leánya fájdalmas felkiáltását. Egyszerre felforrt a vére. Kisietett a konyhába és felkapta a tűzhely mellől a baltát, aztán, mint egy őrült, ordítva rohant ki az utcára. Pimpi utána akart futni, de az ijedtségtől lábai mintha gyökeret vertek volna. Nagy- nehezen tudott végre odavánszorogni az ablakhoz, éppen abban a pillanatban, mikor atyja a baltával lesújtott Neubrand Stefi fejére, Pimpi sikoltva tárta ki az ablakot. — Atyám ! — kiáltotta. — Atyám ! — Megmentettem a májusfát! — kiáltotta az vígan s nem is látszott törődni vele, hogy egy embert talán agyonütött miatta. véljük akkor csak idő kérdése lesz az, hogy elérjük a fejlett magyar ipart és kereskedelmet és az édes Magyarország anyagi fellendülését. Kérelem a nagy közönséghez! Sajnos jelenség napjainkban, hogy lelkiismeretlen izgatók visszaélve a tömegek jóhiszeműségével, azt félrevezetik és a társadalmi rend felbontására törekszenek. Az Üzletszerű izgatás ma már erősen elfajult, minek hátrányai a legszélesebb rétegekben érezhetők. Azon törekvés elől, hogy minden becsületes munka megkapja ellenértékét, elzárkózni nem lehet, mivégből megnyugvással tapasztalhatjuk, hogy a magas kormány is uj meg uj intézményekkel iparkodik a munkásosztály érdekeit megvédeni, egyidejűleg a félrevezetett tömegek észszerűden szenvedélyeit fékezni. A társadalom sem maradhat ezek mellett hátra, mert félő az, ha az izgatásoknak gátat nem vetünk, iparunk teljesen tönkre lesz téve. Védekeznünk kellett tehát s védelmi eszközül megalakítottuk a „Magyar építőiparosok országos szövetségét“, melynek az országban már 160 fiókja és közel 7000 tagja van és a melynek főczélja a félrevezetett munkástömeget a lelketlen izgatók befolyása alól felmenteni és a helyes útra terelni. Ezen testület azonban csak úgy tarthatja fenn magát, ha az építtető közönség erkölcsi támogatásban részesíti. Ebből kifolyólag azon tiszteletteljes kérelemmel járulunk Nagykároly város és vidéke közönségéhez, hogy az építési iparba vágó munkákat csak olyan vállalkozókra bízza, kik a jelzett szövettség tagjai. Nagykároly, 1908. január 18-án. Az építő iparosok szövetsége nevében; Kalina Ferencz Nagy Jenő titkár. elnök. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csakis a „Kölcsey-nyomda“ r.-.t és felelős szerkesztőnk jogosult. Mi az életbiztosítás. Közli: Grünfeld Vincze. Az életbiztosítás a legbiztosabb és egyúttal a legkönnyebb módot nyújtja arra nézve, hogy legdrágább hozzátartozóinkat halálunk esetére keserű gondoktól, talán nyomasztó ínségtől megóvjuk. A megtakarított fillérek elhelyezésénél sokszor bénitólag hat azon gondolat, hogy az eredmény nagyon távoli időre esik és mindig a bizonytalan élettartamtól függ. Ha életbiztosítást kötünk és az első részletet megfizetjük, a cél el van érve ; a biztosított összeg kifizettetik, ha a biztosítás megkötése után közvetlenül következik is be a halál. Kevés megtakarított összeg elegendő, hogy hátrahagyott kedveseinknek aránylag jelentékeny összeg jusson és minél előbb kötjük meg a biztosítást annál csekélyebb a járulék. Minden egészséges ember biztosíthatja magát. A ki fiatal és a biztosítás megkötését elhalasztja, gondolja meg, hogy hirtelen elhalálozástól egészen eltekintve, egészsége oly hátrányos változást szenvedhet, hogy később a társaságok nem fogadják el biztosításra. A ki kedvező viszonyok között élve, ahoz van szokva, hogy jövedelmét elköltse és mellesleg mégis szeretne övéiről gondoskodni, az életbiztosításra van utalva. A díjfizetés kényValódi angol és orosz hó- és sárczipő kapható IAK0B0VICS JÓZSEF úri- divat- és műiparáru csarnokában. Deák-tér. Nagykároly, Deák-tér.
