Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-05-16 / 18. szám
Nagykároly, 1908. május 16. 18. szám. I. évfolyam. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG Ä Nagykároly! Építő iparosok szövetsége és ÉR >EKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyiltér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Fömunkatársak : Br. Gelléri Mór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6'— korona. „ „ „ fél évre .... 3-— „ Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— >( „ „ „ fél évre .... 350 „ Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Kossuth Lajos. — Irta: Langer Gyula. — „Kossuth Lajos azt üzente“ .... Midőn elhangzott a dal, talpra állott a magyar nemzet. Midőn elhangzott e dal, rombadültek az évszázados korlátok s mindenki szabadnak és egyenlőnek érezte magát széles e hazában. Midőn elhangzott e dal fölébrett lethar- gikus álmából a magyar nemzet, széttörte az évszázados bilincseket és tele hévvel, lelkesedéssel, elfojtott, izzó, gyűlölettel rontott a haza ellenségére, ki megakarí fosztani szabadságunktól, életünktől, ki továbbra is ránk akarta akasztani a súlyos igát, ki újra súlyos bilincseket akart rakni kezeinkre, lábainkra .... Midőn elhangzott a dal, a sik, délibábos rónán és a szép vadregényes Kárpátokon, kardot ragadott a magyar nemzet apraja, nagyja. A menyasszony örömkönnyekkel a szemében bocsátotta el kedvesét, hogy menjen harczra, háborúba, mentse meg a magyar legdrágább kincsét, a szabadságát. Az öreg család apa, kinek már nehéz volt a kard, midőn e nóta elhangzott, úgy érezte, hogy ereiben friss vér csörgedez, uj éleire ébred és ment — ment meghalni a hazáért, a szabadságért .... Csodákat müveit a dal. Az emberekből félistenek lettek, kiknek erején bátorságán csodálkozott az egész világ. Csodákat müveit a dal, megszerezte hazánk szabadságát .... „Kossuth Lajos azt üzente“ . . . E néhány szó mennyit fejez ki ! Egy multat tár fel előttünk, hazánk történetének legdicsősségesebb korszakát, melynek legkimagaslóbb alakja, lelke volt Kossuth Lajos . . . „Kossuth apánk“ ! E szó hallatára mindenkit szent áhitat fog el, mindenki leveszi süvegét, az arczot a bámulattal vegyes lelkesedés pírja önti el . . . Kossuth apánk ! A magyar nemzetnek legnagyobb fia, a késő utódoknak is a legnagyobb jóltevője, hisz ő szerezte számunkra az emberiség legdrágább kincsét, a szabadságot .... A szabadság, az édes, áldott szabadság és Kossuth nevének a felemlitése ugyanaz, hisz midőn az ő nevét említjük, nem gondolunk e hazánk függetlenségére, szabadságára ? ! . . . A késő utókor is lelkesedni fog a nagy hősért, a nemzet legnagyobb fiáért, kinek teste már porladozik, lelke azonban közöttünk él s most is hevít lelkesít és int hogy védjük meg legféltettebb kincsünket a szabadságunkat. Kossuth a láng lelkű szónok, ki a nemzetet a mély álomból tudta felébreszteni, kinek egyetlen szavára kardot rántott a haza apraja nagyja, kinek teste az édes hazai földben nyugszik s ki egész életén át kimutatta, hogy a szabadságot a legtöbbre becsüli, ki inkább ette a száműzetés keserű kenyerét, mintsem meghódoljon az előtt kinek esküdt ellensége volt, e nagy férfinak a szelleme még most is köztünk él, őt tartjuk a legnagyobbnak, a legszebbnek, legdicsőbbnek, az ő neve még most is tud lelkesíteni s fog, mig magyar lesz e széles hazában. Ünnepeljünk ! Áldozzunk a múlt emlékének ! Emlékezzünk Kossuth apánkra ! . . . Félszáznál több Kossuth szobor hirdeti már a magyar dicsőséget, Kossuth Lajos emlékét! Mi sem akartunk hát rab maradni és mi is szobrot emeltünk Isten után legnagyobb jótevőnknek, Kossuth Lajosnak. A Kossuth szobor hirdesse a nagyférfiu emlékét és hirdesse hazánk függetlenségét, ha majdan újból veszélyez tetve lenne hazánk szabadsága Kossuth Lajosnak a neve lelkesítsen föl újból és a Kossuth nótát énekelve mentsük meg azt, mit ő szerzett meg számunkra és gondoljunk ama bölcs mondásra „szabad hazának, szabad a polgára“ . . . Ünnepeljünk ! Áldozzuk e napot a múltnak, hazánk története, legdicsőségesebb korszakának. Emlékezzünk vissza a múltra és gondoljunk a jövőre. Tartsuk emlékezetünkben, hazánk lánglelkü szónokát, hazánk legnagyobb férfiát és legyünk méltók emlékéhez. Ünnepeljünk és emlékezzünk ! . . . .
