Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)

1908-05-16 / 18. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 18. szám Józan munka boldogít. Nagykároly, 1908. május 23. (S.) Kevés ember van manapság hazánk­ban, a ki helyzetével, sorsával teljesen meg volna elégedve. Mindenki többet akarna a földi javakból, "örömökből s minél kevesebbet a mun­kából, ezért hangzik aztán a panasz a fenálló jogrend, a különböző intézmények a művelődési, gazdasági, ipari és kereskedelmi viszonyok mos- b hasága ellen. Dehát jogos-e a panasz? Annyira rosz- szak-e nállunk a közállapotok, hogy ezekkel szemben nincs más orvosságunk, mint a pa­naszkodás és vérrel szerzett ezeréves szép ha­zánknak hűtlen elhagyása ? Hiszen hazánk és nemzetünk története azt bizonyítja, hogy láttunk mi már a mostaninál, sokkal nehezebb napokat is, de azért mégsem csüggedtünk, mégsem vesztünk el, sőt mint a pálma, saját terhűnk alatt erősödtünk! Hiszen ma sem szül gyáva nyalat Nabia párducza; ma is áldással árasztja el gyermekeit e tejjel és mézzel folyó drága föld! Miért hát a panasz ajkainkon, miért a keserűség szivünkben ? Miért várjuk mástól, valami csudától helyzetünk javítá­sát, mikor az, egészen a mi hatalmunkba'njvan? És mégsem állunk ott, a hol állhatnánk és a hol állanunk kellene, nem mert a magyar esi bűne, a széthúzás, a közönyösség és a könnyű élet utáni erőszakos törekvés átokként nehezedik minden intézményünkre. Összetartani a jóban: a haza védelmében és felvirágoztatá­sában ; tenni és pedig önzetlenül, nemcsak önnön magunkért, hanem a közért, az emberi­ség boidogitásáért; kevesebbet éhezni és többet dolgozni; a ki ezekre megtanítaná a magyart;! az lenne e honnak második megalapítója. Hazánk mezőgazdasággal foglalkozó állam ; lévén, legnagyobb részben foldmivelő elemmel bir; nagyon természetes, hogy leginkább ennek a népnek sorsa érdekli mindazokat, kiket ha­zánk és nemzetünk jövője érdekei. Ez az osztály, mint egy hires nemzetgaz- dász mondja: „a nemzet fájának gyökere“. Aj korona virágai, levelei és ágai sőt maga a törzs ( is elhalhat; de ha a gyökérzet egészséges ezek ismét megifjodhatnak. Ahol azonban a gyökér nem sokat ér, ott az egész fa is tönkre megy. Örömünkre szolgálhat azonban, hogy ha­zánk nehány kiváló embere — megértve az j idők jelét — áldásos mozgalmat indított meg,1 annak a népnek megmentése érdekében, ame­lyet eddig tanítottak ugyan a népiskolában az1 életben szükséges tudományokra, adtak ugyan neki egyéni szabadságot és jogokat, de mind­ezekkel mindannyi éles késsel, csak önmagát pusztította, mert arra nem nevelte senki, hogy ezen kincseket miként értékesítse nemcsak a maga, hanem hazája javára is. A hitelszövetkezeti eszme pártolását és terjesztését tartjuk ezen áldásos mozgalom alatt, mely ma már nemcsak megfogant, hanem mint- J egy életerős terebélyes fa kiterjeszti immár lombjait egész hazánkra, virágot nyitva és gyű- ! mölcsöt érlelve az alája gyülekező tagok szá­mára. Bizonyára sokféle üdvös hatása van a | hitelszövetkezet működésének, de csak azt em­lítjük fel, hogy rendre, takarékosságra szók-! tatja a népet s előmozdítja a társadalmi osz­tályok között való békességet. „Rend a lelke mindennek“ ! — Ezt tartja a közmondás. És nagyon helyesen, mert a hol rend nincs, ott nincs előmenetel, nincs meg­elégedés ; a rend ellenben a boldoguláshoz, a megelégedéshez vezet. Csakhogy a rendszeretet nem születik ám az emberrel, mint a költői tehetség; erre őt nevelni kell. Nevelnünk kell a népet, ha azt akarjuk, hogy időben és mun­kában rendhez szokjék és ez által előrehaladjon. Mert mi az oka a köznép hátramaradásá­nak különösen az anyagi téren ? Az, hogy nem ! akkor és nem úgy teljesiti kötelességét, amikor és a hogyan kellene. Megtörténik ugyanis, hogy a mit tavasszal kellene tennie, azt őszre bízza, mig egyszer aztán megérkezik a kietlen tél, a mikor takarítani többé nem lehet. És ha adós­ságot csinál, ha kölcsönt vesz fel, ezzel sem bánik rendesen s igy aztán nem fogy a tarto­zás, sőt ellenkezőleg; szaporodik a kamat, j nyakába szakad a pör, a fizetség, a nyomora-; ság. De mit törődik ezzel az uzsorás? Neki csak pénz kell, a többi mellékes. A hitelszövetkezet azonban nem csupán pénzzel és pénzért, henem erkölcsi eszközök­kel, m >rális célokért is dolgozik, amennyiben nemcsak kisegíti a szegény embert a szükség bői, hanem neveli is arra, hogy rendet min­denkor és mindenben megtartsa. Neveli az ál­tal, hogy alkalmat ad tagjainak teendőik meg­beszélésére : az üzletrészek, törlesztésére és kamatok pontos befizetésére serkenti. Még a késedelmezőkkel, a hanyagokkal szemben sem használ erőszakot, hanem atyafiságosan szere­tettel inti kötelességeikre. Ezen eljárásnak jótékony, nevelő hatása már is meglátszik a népéletben, mert ott ahol hitelszövetkezet áll fenn, kevesebb a hanyag és gondatlan ember és általában nagyobb a rend és a pontosság. De nemcsak rendre, hanem takarékosságra is szoktatja a hitelszövetkezet a népet. Erre ugyan nem kellene nevelnünk népünket, ha ön­érzésben és fösvénységben állana a takarékos­ság; mert annyi bizonyos, hogy senki mohób­ban nem !:m a pénz után és senki nehezebben nem adj i ki, mint ő. Közczélokra éppen nem szeret áldozni; idealismust nem igen találunk nála. Mindent abból a szempontból néz és ítél meg; van-e belőlle anyagi haszon ? Erre vezethető vissza még a gyermekhiány is. Ez azonban ép oly beteges állapot, mint a tékozlás. E két szélső­ség között van az arany középút: a józan ta­karékosság; melyre népünket szintén nevelnünk kell. És ebben is segítségünkre jár a hitelszö­vetkezet. Mikor ugyanis a hitelszövetkezeti tag üzletrészei után kefizeti a heti vagy havi dijat, tőkét gyűjt magának annélkiil, hogy magát megerőltetné, hogy a szükségeseket magától megvonná; tehát fösvénység nélkül takarékos­kodik. — Mikor pedig befizetett pénzét tagjai- \ nak olcsó kamatra kiadja: jótékonyságot gya­korol, annélkül, hogy pénze veszélyeztetve volna tehát ekkor meg tékozlás nélkül takarékoskodik. A mikor pedig valaki betétet helyez el, vagy kölcsönt vesz föl a hitelszövetkezetnél; mindegyik esetben mérsékelt kamatot kap, illetve fizet és ezáltal a fösvénység és tékozlás között levő józan takarékosság ösvényére szorítkozik. És hogy ezen józan takarékosság hódit, mu­tatja a hitelszövetkezetek szaporodása mellett, a betevők és azon kölcsön vevők szaporodása is, kik máshol levő tartozásaikat szövetkezeti pénzzel sietnek befizetni. Mégis legáldásosabb a hitelszövetkezet népnevelő hatása a tekintetben, hogy elősegíti a társadalmi osztályok között való békességet. Szóval a haza igazi fiainak jóban, rosz- ban össze kell tartaniok, munkálkodniok kell együttesen a nemzet jóvoltáért, felvirágoztatásá­ért és haladásáért, mert ez egyúttal az egyesek haladását, boldogulását, jólétét jelenti. Egy jegyző a községéért. Vaday Lajos Királydarócz község érdemes jegyzőjének kezdeményezésére, Királydarócz és a hozzá csatlakozott községek KismajtényÁkos állo­másokat összekötő útnak államköltségen leendő kiépítése és az állami utak közzé leendő fel­vétele iránt az alábbi emlékiratot nyújtották be a kereskedelemügyi miniszterhez: Emlékirat. Királydarócz és a hozzá csatlakozott köz­ségeknek a Kismajtény-ákosi állomásokat ösz- szekötő útnak államköltségen leendő kiépítése és az állami utak közé leendő felvétele iránt j beadott kérvénye 90847—1. szám alatti minisz- teiratban foglaltakra vonatkozólag.. Nagyméltóságu miniszter űrt Kegyelmes urunk! A fent előadott ügy kedvező elintézését a magasfoku leirat — méltányolva a már bea­dott kérelmünkben felhozott indokokat rövid­időre kilátásba helyezni méltóztatott, ezen jóindulat és a járhatatlan utak által előállott kényszerhelyzet által érezzük feljogosítva ma­gunkat arra, hogy Nagyméltóságod előtt hódoló tisztelettel kiildöttségileg megjelenjünk és elha­gyatott vidékünk lakossága érdekében, alázat­tal kérjük, hogy a 90847/1. számú magas J leiratban is jelzett két vasúti állomást össze- ötő és a kismajtényi vasúti állomástól Nagy- majtényon, Királydaróczon, Krasznaczégény mellett, Krasznainihályfalván át a Szil !gyvár- megyében levő Ákosi állomásig vezető útvona­lat, mint a Szilágyságot a Nyírséggel össze­kötő és két vasúti állomást kapcsolatba hozó utat államköltségen kiépíttetni és a vasutakat összekötő állami utak közé felvétetni kegyes­kedjék. Ezen útvonal kiépítése az állampénztárt véleményünk és helyi ismereteink szerint nem terheli meg oly érzékenyen, miután maga az útvonal körül-berül 22. km. tesz ki, melynek Nagymajténytól a királydaróczi határszéléig eső része a Kraszna folyó lecsapolásával előállított földtöltésen vezet, Királydarócz község belterü­letén teljesen rendben és jókarban levő utczák vannak, melynek hossza körül-belül 4. km. tesz ki; hasonlólag az Ákosi állomástól Krasz- namihályfalván át, szintén 4. km.-nyi jókarban levő porondozott ut van, igy csak igen cse­kély földmunka álhat elő. Ezek szerint a kér­désben levő ut alapja körülbelül egyharmad részben már teljesen rendben volna, azonban hiányzik az ut általános jókarban tartásához szükséges kavics, melyek községeink és lako­saink általános gyenge anyagi helyzete miatt nem vagyunk kép'esek legnagyobb erőmegfe- szitésünk daczára sem beszerezni. Az évtize­deken ezen érdekeltség által fizetett tekintélyes összegű útadó és vasúti hozzájárulási pótadó­val szemben sem ut, sem vasút építésének leg- kissebb jótéteményében részesítve nem lettünk, nincs egy méternyi köves utunk sem a vasút­hoz sem a gazdasági és kereskedelmi viszo­nyainkat lebonyolító Nagykároly és Szatmár városokhoz, és Királydarócz 52. vásárjával a környéken fekvő helyiségek kereskedelmi és gazdasági góczpontját képezi, de a járhatatlan utak miatt ősszel, télen és tavasszal fokozott igavonó erővel is alig közelíthető meg, igy a kereskedelmi áruk és gazdasági termények és személyszállítás valóságos kínszenvedés. Ezen emlékiraton felsorolt állami szem­pontból is különösen méltánylást érdemlő kö­rülmények előterjesztése mellett alázatos ké­relmünk odairányul, — hogy a már jelzett számú ide 1. alatt mellékelt magas leirat vé­gén tett kegyes Ígéret szerint a már megneve­zett utat az országgyűlés elé legközelebb be­terjesztendő vasutakat összekötő és soron kí­vül kiépítendő állami utak kimutatásába illetve költségvetésébe felvétetni, ezzel bennünket szánandóan nyomott helyzetünkből kisegíteni kegyesen méltóztassék. Bízva Nagyméltóságod kegyes és hazafias jóindulatában vagyunk: Királydaróczon, 1908. évi május hó, alá­zatos szolgája, az érdekeltség nevében. Vaday Lajos, és társai. Maga az emlékirat egyáltalán nem szorul kommentárra s hisszük és reméljük azt, hogy az illetékes körök belátván azt, hogy egy min­den tekintetben méltányos és jogos kérelem teljesítéséről van szó a szegény falusi nép és a községek érdekében is tesznek valamit. Válasz. A „Szatmármegyei Közlöny“ t. évi 19-ik számában megjelent „Egy román lelkész üzelmei című közleményre.“ Elfogulatlan és tiszta gondolkozásunk va­lamint már idősebb tapasztalatunk és tisztesség érzetünk parancsolólag tiltaná nekünk is mint tudjuk, hogy tiltja Lucaciu Constantin urnák, hogy a fentirt cimü perféd közleményre vála­szoljon, mégis tesszük ezt megrágalmazott fo­gyasztási szövetkezetünk és a szemtelenül ar­cul ütött igazság érdekében, melyek ellen első sorban szól az ének. Legelőbb is konstatáljuk, hogy a czim nagyon elhibázott, mert „Jeremiás siralmai“ azok mivel jól tudjuk, hogy honnan erednek: a sinai hegy alatt ellett arany-borjú fájdalmas nyögéseiből. A leközlött szemenszedett gazsá­gokkal szemben mi csak tényeket hozunk elő, mely tényekből s a tiszta igazságból a „Szatmármegyei Közlöny“ t. olvasó közönsége láthatni fogja,

Next

/
Oldalképek
Tartalom