Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-05-16 / 18. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 18. szám Józan munka boldogít. Nagykároly, 1908. május 23. (S.) Kevés ember van manapság hazánkban, a ki helyzetével, sorsával teljesen meg volna elégedve. Mindenki többet akarna a földi javakból, "örömökből s minél kevesebbet a munkából, ezért hangzik aztán a panasz a fenálló jogrend, a különböző intézmények a művelődési, gazdasági, ipari és kereskedelmi viszonyok mos- b hasága ellen. Dehát jogos-e a panasz? Annyira rosz- szak-e nállunk a közállapotok, hogy ezekkel szemben nincs más orvosságunk, mint a panaszkodás és vérrel szerzett ezeréves szép hazánknak hűtlen elhagyása ? Hiszen hazánk és nemzetünk története azt bizonyítja, hogy láttunk mi már a mostaninál, sokkal nehezebb napokat is, de azért mégsem csüggedtünk, mégsem vesztünk el, sőt mint a pálma, saját terhűnk alatt erősödtünk! Hiszen ma sem szül gyáva nyalat Nabia párducza; ma is áldással árasztja el gyermekeit e tejjel és mézzel folyó drága föld! Miért hát a panasz ajkainkon, miért a keserűség szivünkben ? Miért várjuk mástól, valami csudától helyzetünk javítását, mikor az, egészen a mi hatalmunkba'njvan? És mégsem állunk ott, a hol állhatnánk és a hol állanunk kellene, nem mert a magyar esi bűne, a széthúzás, a közönyösség és a könnyű élet utáni erőszakos törekvés átokként nehezedik minden intézményünkre. Összetartani a jóban: a haza védelmében és felvirágoztatásában ; tenni és pedig önzetlenül, nemcsak önnön magunkért, hanem a közért, az emberiség boidogitásáért; kevesebbet éhezni és többet dolgozni; a ki ezekre megtanítaná a magyart;! az lenne e honnak második megalapítója. Hazánk mezőgazdasággal foglalkozó állam ; lévén, legnagyobb részben foldmivelő elemmel bir; nagyon természetes, hogy leginkább ennek a népnek sorsa érdekli mindazokat, kiket hazánk és nemzetünk jövője érdekei. Ez az osztály, mint egy hires nemzetgaz- dász mondja: „a nemzet fájának gyökere“. Aj korona virágai, levelei és ágai sőt maga a törzs ( is elhalhat; de ha a gyökérzet egészséges ezek ismét megifjodhatnak. Ahol azonban a gyökér nem sokat ér, ott az egész fa is tönkre megy. Örömünkre szolgálhat azonban, hogy hazánk nehány kiváló embere — megértve az j idők jelét — áldásos mozgalmat indított meg,1 annak a népnek megmentése érdekében, amelyet eddig tanítottak ugyan a népiskolában az1 életben szükséges tudományokra, adtak ugyan neki egyéni szabadságot és jogokat, de mindezekkel mindannyi éles késsel, csak önmagát pusztította, mert arra nem nevelte senki, hogy ezen kincseket miként értékesítse nemcsak a maga, hanem hazája javára is. A hitelszövetkezeti eszme pártolását és terjesztését tartjuk ezen áldásos mozgalom alatt, mely ma már nemcsak megfogant, hanem mint- J egy életerős terebélyes fa kiterjeszti immár lombjait egész hazánkra, virágot nyitva és gyű- ! mölcsöt érlelve az alája gyülekező tagok számára. Bizonyára sokféle üdvös hatása van a | hitelszövetkezet működésének, de csak azt említjük fel, hogy rendre, takarékosságra szók-! tatja a népet s előmozdítja a társadalmi osztályok között való békességet. „Rend a lelke mindennek“ ! — Ezt tartja a közmondás. És nagyon helyesen, mert a hol rend nincs, ott nincs előmenetel, nincs megelégedés ; a rend ellenben a boldoguláshoz, a megelégedéshez vezet. Csakhogy a rendszeretet nem születik ám az emberrel, mint a költői tehetség; erre őt nevelni kell. Nevelnünk kell a népet, ha azt akarjuk, hogy időben és munkában rendhez szokjék és ez által előrehaladjon. Mert mi az oka a köznép hátramaradásának különösen az anyagi téren ? Az, hogy nem ! akkor és nem úgy teljesiti kötelességét, amikor és a hogyan kellene. Megtörténik ugyanis, hogy a mit tavasszal kellene tennie, azt őszre bízza, mig egyszer aztán megérkezik a kietlen tél, a mikor takarítani többé nem lehet. És ha adósságot csinál, ha kölcsönt vesz fel, ezzel sem bánik rendesen s igy aztán nem fogy a tartozás, sőt ellenkezőleg; szaporodik a kamat, j nyakába szakad a pör, a fizetség, a nyomora-; ság. De mit törődik ezzel az uzsorás? Neki csak pénz kell, a többi mellékes. A hitelszövetkezet azonban nem csupán pénzzel és pénzért, henem erkölcsi eszközökkel, m >rális célokért is dolgozik, amennyiben nemcsak kisegíti a szegény embert a szükség bői, hanem neveli is arra, hogy rendet mindenkor és mindenben megtartsa. Neveli az által, hogy alkalmat ad tagjainak teendőik megbeszélésére : az üzletrészek, törlesztésére és kamatok pontos befizetésére serkenti. Még a késedelmezőkkel, a hanyagokkal szemben sem használ erőszakot, hanem atyafiságosan szeretettel inti kötelességeikre. Ezen eljárásnak jótékony, nevelő hatása már is meglátszik a népéletben, mert ott ahol hitelszövetkezet áll fenn, kevesebb a hanyag és gondatlan ember és általában nagyobb a rend és a pontosság. De nemcsak rendre, hanem takarékosságra is szoktatja a hitelszövetkezet a népet. Erre ugyan nem kellene nevelnünk népünket, ha önérzésben és fösvénységben állana a takarékosság; mert annyi bizonyos, hogy senki mohóbban nem !:m a pénz után és senki nehezebben nem adj i ki, mint ő. Közczélokra éppen nem szeret áldozni; idealismust nem igen találunk nála. Mindent abból a szempontból néz és ítél meg; van-e belőlle anyagi haszon ? Erre vezethető vissza még a gyermekhiány is. Ez azonban ép oly beteges állapot, mint a tékozlás. E két szélsőség között van az arany középút: a józan takarékosság; melyre népünket szintén nevelnünk kell. És ebben is segítségünkre jár a hitelszövetkezet. Mikor ugyanis a hitelszövetkezeti tag üzletrészei után kefizeti a heti vagy havi dijat, tőkét gyűjt magának annélkiil, hogy magát megerőltetné, hogy a szükségeseket magától megvonná; tehát fösvénység nélkül takarékoskodik. — Mikor pedig befizetett pénzét tagjai- \ nak olcsó kamatra kiadja: jótékonyságot gyakorol, annélkül, hogy pénze veszélyeztetve volna tehát ekkor meg tékozlás nélkül takarékoskodik. A mikor pedig valaki betétet helyez el, vagy kölcsönt vesz föl a hitelszövetkezetnél; mindegyik esetben mérsékelt kamatot kap, illetve fizet és ezáltal a fösvénység és tékozlás között levő józan takarékosság ösvényére szorítkozik. És hogy ezen józan takarékosság hódit, mutatja a hitelszövetkezetek szaporodása mellett, a betevők és azon kölcsön vevők szaporodása is, kik máshol levő tartozásaikat szövetkezeti pénzzel sietnek befizetni. Mégis legáldásosabb a hitelszövetkezet népnevelő hatása a tekintetben, hogy elősegíti a társadalmi osztályok között való békességet. Szóval a haza igazi fiainak jóban, rosz- ban össze kell tartaniok, munkálkodniok kell együttesen a nemzet jóvoltáért, felvirágoztatásáért és haladásáért, mert ez egyúttal az egyesek haladását, boldogulását, jólétét jelenti. Egy jegyző a községéért. Vaday Lajos Királydarócz község érdemes jegyzőjének kezdeményezésére, Királydarócz és a hozzá csatlakozott községek KismajtényÁkos állomásokat összekötő útnak államköltségen leendő kiépítése és az állami utak közzé leendő felvétele iránt az alábbi emlékiratot nyújtották be a kereskedelemügyi miniszterhez: Emlékirat. Királydarócz és a hozzá csatlakozott községeknek a Kismajtény-ákosi állomásokat ösz- szekötő útnak államköltségen leendő kiépítése és az állami utak közé leendő felvétele iránt j beadott kérvénye 90847—1. szám alatti minisz- teiratban foglaltakra vonatkozólag.. Nagyméltóságu miniszter űrt Kegyelmes urunk! A fent előadott ügy kedvező elintézését a magasfoku leirat — méltányolva a már beadott kérelmünkben felhozott indokokat rövididőre kilátásba helyezni méltóztatott, ezen jóindulat és a járhatatlan utak által előállott kényszerhelyzet által érezzük feljogosítva magunkat arra, hogy Nagyméltóságod előtt hódoló tisztelettel kiildöttségileg megjelenjünk és elhagyatott vidékünk lakossága érdekében, alázattal kérjük, hogy a 90847/1. számú magas J leiratban is jelzett két vasúti állomást össze- ötő és a kismajtényi vasúti állomástól Nagy- majtényon, Királydaróczon, Krasznaczégény mellett, Krasznainihályfalván át a Szil !gyvár- megyében levő Ákosi állomásig vezető útvonalat, mint a Szilágyságot a Nyírséggel összekötő és két vasúti állomást kapcsolatba hozó utat államköltségen kiépíttetni és a vasutakat összekötő állami utak közé felvétetni kegyeskedjék. Ezen útvonal kiépítése az állampénztárt véleményünk és helyi ismereteink szerint nem terheli meg oly érzékenyen, miután maga az útvonal körül-berül 22. km. tesz ki, melynek Nagymajténytól a királydaróczi határszéléig eső része a Kraszna folyó lecsapolásával előállított földtöltésen vezet, Királydarócz község belterületén teljesen rendben és jókarban levő utczák vannak, melynek hossza körül-belül 4. km. tesz ki; hasonlólag az Ákosi állomástól Krasz- namihályfalván át, szintén 4. km.-nyi jókarban levő porondozott ut van, igy csak igen csekély földmunka álhat elő. Ezek szerint a kérdésben levő ut alapja körülbelül egyharmad részben már teljesen rendben volna, azonban hiányzik az ut általános jókarban tartásához szükséges kavics, melyek községeink és lakosaink általános gyenge anyagi helyzete miatt nem vagyunk kép'esek legnagyobb erőmegfe- szitésünk daczára sem beszerezni. Az évtizedeken ezen érdekeltség által fizetett tekintélyes összegű útadó és vasúti hozzájárulási pótadóval szemben sem ut, sem vasút építésének leg- kissebb jótéteményében részesítve nem lettünk, nincs egy méternyi köves utunk sem a vasúthoz sem a gazdasági és kereskedelmi viszonyainkat lebonyolító Nagykároly és Szatmár városokhoz, és Királydarócz 52. vásárjával a környéken fekvő helyiségek kereskedelmi és gazdasági góczpontját képezi, de a járhatatlan utak miatt ősszel, télen és tavasszal fokozott igavonó erővel is alig közelíthető meg, igy a kereskedelmi áruk és gazdasági termények és személyszállítás valóságos kínszenvedés. Ezen emlékiraton felsorolt állami szempontból is különösen méltánylást érdemlő körülmények előterjesztése mellett alázatos kérelmünk odairányul, — hogy a már jelzett számú ide 1. alatt mellékelt magas leirat végén tett kegyes Ígéret szerint a már megnevezett utat az országgyűlés elé legközelebb beterjesztendő vasutakat összekötő és soron kívül kiépítendő állami utak kimutatásába illetve költségvetésébe felvétetni, ezzel bennünket szánandóan nyomott helyzetünkből kisegíteni kegyesen méltóztassék. Bízva Nagyméltóságod kegyes és hazafias jóindulatában vagyunk: Királydaróczon, 1908. évi május hó, alázatos szolgája, az érdekeltség nevében. Vaday Lajos, és társai. Maga az emlékirat egyáltalán nem szorul kommentárra s hisszük és reméljük azt, hogy az illetékes körök belátván azt, hogy egy minden tekintetben méltányos és jogos kérelem teljesítéséről van szó a szegény falusi nép és a községek érdekében is tesznek valamit. Válasz. A „Szatmármegyei Közlöny“ t. évi 19-ik számában megjelent „Egy román lelkész üzelmei című közleményre.“ Elfogulatlan és tiszta gondolkozásunk valamint már idősebb tapasztalatunk és tisztesség érzetünk parancsolólag tiltaná nekünk is mint tudjuk, hogy tiltja Lucaciu Constantin urnák, hogy a fentirt cimü perféd közleményre válaszoljon, mégis tesszük ezt megrágalmazott fogyasztási szövetkezetünk és a szemtelenül arcul ütött igazság érdekében, melyek ellen első sorban szól az ének. Legelőbb is konstatáljuk, hogy a czim nagyon elhibázott, mert „Jeremiás siralmai“ azok mivel jól tudjuk, hogy honnan erednek: a sinai hegy alatt ellett arany-borjú fájdalmas nyögéseiből. A leközlött szemenszedett gazságokkal szemben mi csak tényeket hozunk elő, mely tényekből s a tiszta igazságból a „Szatmármegyei Közlöny“ t. olvasó közönsége láthatni fogja,
