Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-04-06 / 14. szám
■-■v : \ - - f:■"' í’ “ v ' : ,<■ ‘V: közérdek 1907. április 6. kritériuma érdekében. Gróf Batthyány Ervin és a feministák uj folyóiratot indítottak eszméik terjesztése érdekében. A lapot nem láttam ugyan még, hanem a feministáknak a hires bügetei szocziáldemokrata és fülig radikális elveket valló gróffal való barátko- zása nem jól fest, mert ez assimiláló hatással lehet a feministákra. Ha tényleg igy is lesz, akkor a feministák ne csodálkozzanak majd ábrándos ideáljaik dicsfényének elhalványulásán és ne másokban, hanem önmagukban, túlzott követeléseik tartalmatlansá- gában keressék ennek okát. Perényi Pál. Tolnavármegye selyem- tenyésztése. A m. kir. földmivelésügyi minisztérium országos selyemtenyésztési felügyelősége — mint erről lapunk múlt számában már megemlékeztünk — közreadta jelentését Tolnavármegye selyemtenyésztéséről az li)06. évben. A tartalmas jelentés elején Bezerédj Pál, a selyemtenyésztés emelése czéljából ki küldött miniszteri meghatalmazottnak, a láng- lelkü buzgalom féltő szeretetének gondosságával szerkesztett jelentése olvasható a föld- mivelésügyi miniszterhez, az ország selyemtenyésztésének állapotáról. Ebből a jelentésből a selyemtenyésztési felügyelőségnek a selyemipar megerősítésére irányzott törekvése fényesen világlik ki. A múlt évben Mohácson 120 orsóra berendezett fonodát vettek üzembe és azt a felügyelőség saját kezelésében tartja üzemben, inig a fonoda számára szükséges mintegy 350 munkásnőt teljesen kiképezik, amikor a fonodát f. év folyamán E. Amphoux olasz- országi selyemgyáros ezégnek adják át. Az 1906. év végével üzemben volt 7 selyemfonoda és pedig: Győrben, Komáromban, Lúgoson. Mohácson, l’ancsován, Tolnán és Újvidéken. Ezekben 1,320.000 kgr. nyers gubót dolgoztak fel, melyből 5,200.000 kor. értékű, 110.000 kgr. selymet nyertek. A folyó évben Törökkanizsán és ezenkívül még Békéscsabán állítanak fel fonodát. A hazai iparnak is jelentékeny szolgálatot tett a felügyelőség, amikor a gubófojtó készülék szabadalmát olaszországi birtokosától 30.000 koronáért megvette s ezáltal lehetővé tette, hogy mintegy 100.000 kor. értékű gépet Budapesten készíttethetett. A tenyésztők minél sikeresebb kioktatása érdekében 46 szakember 1136 községben, vetített képekkel tartott szemléltető előadást, mely előadásokon 150.474 en vet- j tek részt. Tolnavármegyében a múlt, 1906. évben , 127 községben és pusztán 3200-an foglal- j koztak selyemtermeléssel, akik 65.640 kgr. gubót termeltek, ami után keresetük 113.429 korona 52 fillért tett ki. A tenyésztők száma legnagyobb emelkedést mutat Faddon, ahol 28-ról 47-re és Dunaszentgyörgyön, ahol 115-ről 141-re emelkedett a termelők száma. A központi járásban a legtöbb tenyésztő, 192, Szedresen volt. Ezek termeltek 5123 kgr. gubót, amivel 8124 koronát kerestek. A selyemtermelés megkezdése óta ebben a kis községben 135.332 koronát keresett a lakosság. A dunaföldvári járásban Dunaszentgyörgyön volt a legtöbb tenyésztő, 141, akik 2686 kgr. gubót termeltek. Ez után a keresetük 4713 koronát tett, ki. A siruon- tornyai járásban a termelők száma a legmagasabb volt Pálfán, ahol 58-an foglalkoztak selyemtenyésztéssel. Legtöbb gubót, 1412 kgr., Külesden termeltek, amiért 2536 koronát fizetett a selyemtenyésztési felügyelőség. A völgységi járásban a legtöbb tenyésztője, 40, Kisvejkének volt, akik 1210 kgr. gubót termeltek és ez után 2199 koronát kerestek. A dombóvári járásban Gyulaj vezet, ahol 64 termelő 1242 kgr. gubót termelt és 2126 koronát keresett. A tamási-i járásban Tamásiban volt a legtöbb termelő, 95. Legtöbb gubót azonban, 1292 kilogrammot Felsőnyéken termeltek, amiért a tenyésztők 2341 koronát kaptak. Szekszárdon 125 tenyésztő 2029 kgr. gubót termelt és 3356 korona 64 fillért keresett. A selyemgubóért kifizetett ezeken az összegeken felül a selyemtenyésztési felügyelőség a múlt évben Szekszárdon, a selyemgyárnál alkalrpazott tisztviselőknek és munkásoknak 146.399 kor 23 fillért, kereskedőknek és iparosoknak 62.952 kor. 88 fillért, Tolnán a fonodában alkalmazott tisztviselőknek és munkásoknak 155.571 korona 59 fill., iparosoknak és kereskedőknek 30.567 kor. ll fillért. E szerint a selyemtenyésztés és selyemipar után a múlt évben Szekszárd város keresete 212.708 kor. 75 fill., Tolna községé 188.552 kor. 70 fill,, az egész vármegyéé 508.620 kor. 33 fillért tett ki. A selyemtenyésztpk közül legtöbb keresete volt Bán János bölcskei lakosnak: 336 korona. A beszállított selyemgubóért 100 koronán felül kapott Bátán Ambrózi János 191, Tolnán Panczer Kati 189, Szedresen Berki Ilona 173, Kajmádon Altdorfer Lipót 171, Hidján Kis Péter 165, Majoson Pflug János 161, Mözsön Szabó Sándor 152. Dunaföld- váron Szitányi Károly 151, Jegenyésen Német Juli 150, Kiskajdacson Perczel Ella 149, Felsőnyéken Tölösi Gergely 140, Mur- gán Kohn János 128, Nagydorogon Balogh József és Külesden Varga János 124—124, Nagymányokon Pász János 122, Döbrökö- zön Boczor József 118, Hanton Hubert Fe- rencz 112, Grábóczon Koster József 110, Sárpihsen Szalók István 109, Kisvejkén Sal- lai Ádám 107, Szálkán Müller Ádáin 106, Madocsán Vörös János 104, az őcsényi szőlő-hegyen Csulus Teréz 103, Szekszárdon Czéh Jánosné 102, Julia-majorban Márkus András és Ozsákon Kis Béla István 100—100 koronát. A legtöbb gubót termelők a Bezerédj István-alapitvány kamataiból jutalomban részesültek és pedig Berki Ilona Szedres 5, Kis Péter Hídja 3, Strasser István Jege- nyés 2, Altdorfer Lipót Kajmád 5, Ambrózi János Báta 4, Panczer Kati Tolna 3, ifj. Bán János Bölcske 2, Szabó Sándor Mözs 1 drb. m. kir. 10 koronás aranyat kapott. Bár a termelők száma vármegyénkben az előző évihez képest 718-al csökkent, a fentiek szerint vármegyénk selyemten vész tése a munkás népnek elég szép keresetet nyújt. És hisszük, hogy eljön az idő, midőn azok is, akik ma még idegenkednek a se- lyemtermeléstől, rövid időn belül be fogják látni, hogy tőke nélkül, rövidebb idő alatt, tisztességesebb keresetre nem lehet szert tenni, mint a selyemtenyésztés által Csakhogy ehhez elsősorban az kell, hogy a községek vezetői átérezzék Széchenyi István gróf következő szavait: .,Legyen csak elég szederfalevél s a többi bizonyosau el nem marad “ Mert el kell ismerni, hogy a termelés fokozására nem alkalmas körülmény az, hogy a tenyésztők 10 (Döbrököz), 15 (Nagydo-- rog), vagy épen 30 kim. távolságra kénytelenek menni, mint a pálfaiak, hogy szeder fa - lombhoz jussanak. A selyemtenyésztési felügyelőség a szederfaállomány szaporitása érdekében is minden tőle telhetőt megtesz. itt a Duna mellett tőrök erősség áll. Átmentünk Pakson, melynek szép, fallal körülvett temploma van. A városban török katonákat láttunk. Lakói magyarok s ágostai evangélikusok.“ Ezeket írja Pigafetta megyénkről; egykét megjegyzése bővebb magyarázatra szorul, amit a következőkben kisérlek megadni. A hátai apátságról úgy nyilatkozik, hogy az csak „volt“. A mohácsi vész után ugyanis sokat szenvedett a törököktől, akik kirabolták, feldúlták, s a XVI. sz. közepén már elhagyatottan állt romjaiban. A szekszárdi bencés-apátság szerzetesei még a török uralom előtt szétszóródtak, s az apátság javait világi urak foglalták le maguknak. Midőn Buda elfoglalása után állandó török őrség marad itt, az apátsági épület lesz a török katonaság állomási helye. „ Szekszárd volt a szekszárdi szandzsáknak főhelye. A törökök • u. i. a hódoltsági területet — főleg hadi szempontból .-— kerületekre osztották fel (kerület—szandzsák), melyek ismét egy-egy helytartóság alá tartoztak. A szekszárdi, simontornyai és kop- pányi szandzsák a budai helytartóság (pasa- lik v. elajet) körébe tartozott. A fanatikus török a katholikus vallás feltűnő szertartásait nem igen tűrte meg az I őt uraló területeken; díszes körmenetekről, temetésről, harangszóról szó sem lehetett, i Ezért tűnt fel Pigafetta nak, hogy Szekszár- j dón hallott csak harangszót, másutt pedig nem. Olasz létéré, természetes, hogy feltűnőnek találta a mi építkezési módunkat, ezért teszi, oda, hogy „magyár módra épült házak“. Építkezésünket illetőleg érdekesek megjegyzései, amiket Laskafalu leírásánál tesz : „Eszékről négy óra alatt Laskafalttba értünk. Nagy falu ez csak, de a magyarok városnak nevezik. Fal nem veszi körül, házait majd mind szalma fedi s elég nagyok és kényelmesek; magyar módra készült kályhákkal vannak ellátva. A kurvátok és bolgárok házai mellett azok nagyszerű paloták, mégis oly kicsiny s oly alacsony ajtóik vannak, hogy az ember csak nagy ügygyel-bajjal tud a házba bejutni. Ezt pedig azért építik úgy, nehogy a törökök bemehessenek a házaikba lovaikkal s ott megtelepedjenek.“ A tolnai iskola említésénél megjegyzi, hogy a tanításról s iskoláztatásról fentebb volt szó; erről t. i. Laskafalunál beszélt s azért feleslegesnek tartotta ismétlésbe bocsátkozni. Teljesség kedvéért itt adjuk az idevonatkozó részt: „A lakosság nagy része elég művelt, főleg az ifjak, akik szorgalmasan foglalkoznak a tudományokkal: mind ágostai hitvallásnak, van egy prédikátoruk s iskolájuk, ahol a latin görög és Héber nyelvet tanítják, azonkívül a szabad mesterségeket (artes liberales), mint a rhetorikát, arithmetikát, geometriát s hasonlókat. Szabadon mehetnek külföldre tanulni, Hozhatnak magukkal könyveket.“ Mint Pigafetta leírásából láthatjuk, a XVI. sz. 60-as éveiben már nagy mértékben el volt terjedve megyénk területén a protestantizmus. Érdekes pl. mint jutottak túlsúlyra Tolnán. Mig kisebbségben voltak/ addig a városon kívül fekvő kápolnában tartották istentiszteleteiket, mikor azonban egyenlő erősnek érezték magukat a katholikusoívkal, a főtemplomba költöztek ők is, amelyet később kétfelé osztottak a két felekezetnek. .4 katholikusok száma azonban csakhamar any- nyira megcsappant, hogy teljesen kiszorultak a főtemplomból, s ők jutottak most a kis fezt.-Bertalan kápolnába, ahol auirotestánsok még mint kisebbség istentiszteleteiket végezték. Hlb. Tüdöbetegsegek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozrs, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenki* „Rocke“ eredeti csomagolást. F. H «(Tinán n-La Rsche A C«. Basel (Sújt), ßß jRoets“ tó errMí rendeletre a fyAffyfzrrtárafc- bao. — Ara ttvegenkint 4.— korua« __________________________
