Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-04-06 / 14. szám
1907. április 6 KÖZÉRDEK 3 így a múlt évben kiosztott vármegyénkben 129.374 darab 2—-3 éves iskolázandó mag- ágyi csemetét és 3498 darab kiültetésre alkalmas szederfát. Községeink is a községi faiskolákból 7214 szederfát ültettek ki, a legtöbbet 462 darabot, Felsőireg község. Ezzel szemben igen sajnálatos körülmény az, bogy 5552 darab szeüerfa pusztult el a múlt évben. A szedreskertek létesítése is szépen halad. A többi között kiemeljük Gyönköt, mely 8900, Keszőhidegkutat, mely 9000 Q-öl, Szakályt, mely 6 és Kurd, Mucsi, Szakadát és Felsőnyék községeket, melyek 10 holdas szedreskertet létesítettek. Legtöbb lombszedésre alkalmas szedería van közhelyeken Szekszárdon, 2422, a központi járásban, Ocsényben 2203, Dunaföldváron (dunatöld- vári járás) 1814, Medinán (simontornyai járás) 502, Bonyhádon (vülgységi járás) 934, Gyulajon (dombóvári járás) 660, Tamásiban (tamási-i járás) 581 darab. Utczákon, köztereken és különösen utak mellett 33.200 darab lombszedésre alkalmas szederfa állt a termelők rendelkezésére. Sok helyen a föld- birtokosok és bérlők is megengedték a tulajdonban levő fákról a lombszedést s igy volt elérhető az, hogy vármegyénk lakossága csupán eubóért 113.129 kor. 52 fillér jövedelemre tett szert. A szekszárdi gyermeknap. — 1907 április 3. — Lassan, de szívós kitartással szitáló esőcseppek, borús, nyirkos tavaszi légkör, ez jellemezte délelőtt 11 óráig a helyzet képét. A jótékony bácsik és nénik felfelé vetett esdő pillantásokkal látszottak kérlelni a mindenek Urát: „Én teremtőm, mi lesz velünk s elhagyott gyermekeiddel ?“ A bizonyára sok szép hölgyajakról is elhangzó fohásznak lett is foganatja! Az egek Ura nem hagyhatja cserben a végre is énképére formált apró proletárjait! Úgy valamivel 11 óra után oszladoztak a komor fellegek, mögöttük diadalmasan tört elő a szivet és kedélyt melegítő, éltető tavaszi napsugár! Délutánra már nyoma is eltűnt az éjjeli esőnek. A rendező bizottság a Kaszinó-Bazár előtti sétahelyen, szemben a nagy tőzsdével, egy vászontetőből formált sátort állított fel, a melyben az elhelyezett asztalok szőnyegdiszi- téssel voltak ellátva, s megrakva a jótékony czélra árusítandó apró csecsebecsékkel, virágokkal, jótékonysági bélyegek, czukorsü- teményekkel stb., amelyeket gyöngéd női kezek kitűnő ízléssel és szakértelemmel rendeztek el a sátor belsejében. A sátor előrészében volt elhelyezve a gyűjtő urna, melybe a délelőtt folyamán még bizonytalan időjárás daczára is szép számmal megfordult érdeklődők, jelentékeny ösz- szegben rótták le a könyörület adóját. Volt olyan nagylelkű emberbarát, a ki egy-egy szerény cserepes virágszálért 2—4 koronát adott. A rendező-bizottság tagjai közül már délelőtt sem hiányzott a vármegyei és városi társaséletnek nem egy számottevő alakja, többek között ott volt Simontsits Elemér, a • zép és életrevaló ideák lelkes életrekeltője s többször megalkotója. A sátorban levő holmik árusítása s illetve az urna őrizete körül pedig egy egész csomó viruló szép asszony, szeretetreméltó úrhölgy buzgó lkodott. Ott láttuk Hazslinszky Gézáné, Kovács Dávidné, dr. Kramolin Gyuláné, Holub Jánosné, W olt Arnoldné, dr. Rubinstein Mátyásné úrasszonyokat, Triebler Ilma úrhölgyet stb. stb. A gyermeknap „cloujá“-t a délutáni sétahangverseny alatt lefolyt vásár képezte. Kissé döczögősen indult, mint minden uj intézmény, hiába, a publikumnak szokni kell az ilyenekhez, de bele is találta ám magát hamarosan, mint az eredmény megmutatta. Délután 5 órára a sátor asztalai csábítóan és étvágygerjesztőén tele voltak rakva mindenféle jóval, az ifjú csemetéknek sütemény, apró pereczek, s más egyéb csemegék kínálkoztak, a nagyobbakra ezenkivül pompásan illatozó virágok, képes füzetek stb. várakoztak. Vilczek Sándorné úrnő egy csomó Ízlésesen összeállított ibolyacsokrot küldött. Megkezdte a vásárt egy édes kis piros kabátos babika, a kis Mathioni Esztike, gondos anyai őrszem mellett egy kosárka ibolyát hordozva körül, a melyet jó mamája saját terméseként szintén a nemes czélra ajánlott fel. Persze, hogy nyomban elkapkodták, s a piczike boldogan hullajtottá kis kacsóival az urnába a csengő koronákat. A jószivü kis csöppség ragyogó példája daczára, néhány perezre megakadt a vásár; nem igen vállalkoztak kezdetben a jótékonyság tündérei — hjali — már ez is olyan magyar szokás, mert hát mi csak ilyenek vagyunk, egy kis nógatás nélkül nem szívesen fogunk valamibe, de ha azután bele melegszünk, kitünően megy a dolog. így volt ezúttal is, a rendezők udvarias felkérésére, a sátorban foglalatoskodó urhöl- gyek, szép asszonyok lelkes buzditására végre is kiválik a nézők sorából 1—2 bájos leányka, félénken kezébe vesz egy egy rakott tálezát a sátor alatti asztalokról, ennivaló, kedves, szorongó tartózkodással viszi szét a publikum közé. No csak ennyi kellett, a jég meg van törve, 2—3 perez s üres tálczával és egy halom pénzzel térnek vissza. Egy élénk, piros képű, bogár szemű kis bakfis, pompás ötletességgel a hivatalos urak, ismerős bácsiknál kopogtatott, s egy maga 8-—10 koronával tért vissza rövid per- ezek múlva. Lélekemelő és követésre méltó példája a leánysziv nemes érzésének! A gyönyörű példa, vonz, csakhamar benépesül a sátor környéke, egy egész sereg, mosolygó, fürtös fejecske nyüzsög ottan, csupa kedves, mosolygó leányarcz, egyik szebb, fiatalabb, üdébb mint a másik, poé- tikus, szingazdag kifejezése az ifjú tavasznak ! Szinte átérzi mindegyik az ő fontos hivatását e mai nap történetében. Kovács Dávidné, Holub Jánosné hamarosan egy ékes kis gárdát toborzanak. Rövid perczek alatt 3—4-szer fordulnak az üres tálczákkal, marókkal hozva nemes fáradságuk eredményét az urnába. Hisz csak egy egy kicsinyke összeget kérnek a formás bacsóikkal kiválogatott és átnyújtott apróságokért a jótékonyság nevében, s mikor oly csábosán, oly kedves csicsergéssel esdekélnek, rimánkodnak, ugyan ki tudna ellenállni ilyen szeretetreméltó fosztogatóknak. Úgy fél 6 óra előtt valamivel tűzoltó trombitán adott hivójel figyelmezteti a közönséget, hogy gróf Apponyi Géza főispán, a Liga helyi bizottságának elnöke érkezett az ünnepély szintielyére, kit a korzóra lépésekor Rúcz József rendőralkapitány, a helyi bizottság ügybuzgó jegyzője fogadott és kalauzolt az úri hölgyek sátorához. A népszerű főurat természetesen nyomban körülvették a jótékonyság angyalai, egyik virágot, a másik bélyeget, a harmadik jó ég tudja mifélét kinált neki, a ki a kedves figyelemnek ilyen eclatans megnyilatkozását igazi nagyúri finomsággal, disztingvált, gavallér előzékenységgel honorálva, hullott a bankó szaporán, tellett az urna és gyarapodott a nemes czél. A főgimnázium ifjúsága kettős zárt sorokban vonult ki dobszó mellett az ünnepélyre, Wigand János igazgató, Brebovszky Elemér és Földes László tanáraik vezetése alatt. A sátor körül karszalagos jelvénnyel 24 ifjú állott diszörséget. Az egész ifjúság felvonulás közben ellépett az urna előtt, s t megkapóan egyöntetű nemeslelküséggel hullatta a maga ajándékát a többi közé. Már előzőleg az egyes osztályokban tanáraik méltatták a gyermeknap jelentőségét, s igy az esemény maradandó emléket hagyott a jóra fogékony ifjú lelkekben. Az ifjúságnak az ünnepély keretében való impozáns részvéte a tanári kar, s különösen Wigand János igazgató érdeme, a ki széplelkü nejével együtt a gyermeknap sikere érdekében, utóbbi társadalmi téren — hathatós tevékenységet fejtett ki. A polgári iskola fiú növendékei Kratnmer János igazgató s több tanár vezetése alatt szinte kivonultak az ünnepség színhelyére. A vásár alatt s az ünnepély egész tartamán keresztül Garay Lajos kedvelt czigány prímás jól összeválogatott zenekarával mulattatta a szórakozó közönséget. A sátor belsejében a tárgyak elosztásával, eladásra előkészítésével s közben árusításával foglalkoztak: Hoffmann Sándorné, Borzsák Endréné, Kovács Dávidné, Tihanyi Domokosné, Holub Jánosné, Tóth Henrikné, dr. Kramolin Gyuláné, Bodnár Istvánná, Mathioni Jánosné, Wolf Arnoldné, dr. Rubinstein Mátyásné, Stokinger Jánosné, Krcsma- rik Pálné. Ágoston Istvánná, Wigand Jánosné. Bajó Jánosné, Dömötör Miklósné, Reichl Sándorné, Friedmann Belőné urasz- szonyok, Triebler Ilma urhölgy és futólag megfordultak ott még nagyon sokan, a kiknek neveit mély sajnálatunkra feljegyezni nem sikerült. A virágok, édességek, a különféle tárgyak árusítását a jelen volt hölgyek közül a rendezőség felkérésére a következők voltak szívesek végezni: Kovács Jolánka, Ágoston Bözsike, Steiner Olga, Rill Mariska, Mányoky Sárika, Wigand Hedvig, Raisz Ilonka, Lin- hardt Hilda, Polgár Mariska, Ujváry Juliska, Kramer Zsófi, Bőhm Aranka, Szabó Erzsiké, Almási Ilonka stb. Ok végezték a legfáradságosabb, de a legszebb, a legelismerésre méltóbb feladatot, a körülményekhez képest fényes anyagi eredmény az ő kis kezeik, érző szivük, picziny ajkaik munkája, megérdemlik úgy a nagy- közönség, mint a Liga intézményének Őszinte igaz háláját! De nem lenne teljes a fenti tudósítás, ha a legmelegebb elismerés hangján nem emlékeznénk meg a főrendezőről, dr. Gyenes József kir. törvényszéki biró úrról, ki lelkes agitálásával kétségtelenül a legtöbbet tette a fényes siker elérésére. Végül az estét a muzeum sétányról a korzón keresztül vonuló 30—35 főből álló fáklyás menet fejezte be, melynek élénk felvonulásában még sok néző gyönyörködött. Üdv annak a derék közönségnek, mely adományaival nem fukarkodott, kpszönet és hála azoknak a lelkes, buzgó honleányoknak, úrasszonyoknak, a kiknek fáradságot nem ismerő munkája ezt a szép eredményt létrehozta. luszuf. A pécsi püspök döntése. Gróf Zichy Gyula pécsi püspök döntött a Wosinsky üvegfestésü ablak ügyében s Dory Pálné alispánnéuak, mint a szekszárdi róm. kath. óvoda és gyermekmenhe- lyet fentartó egyesület elnökének, a választmány megbízásából ő hozzá intézett megkeresésére a következő levéllel válaszolt: Fekete Hugó Szekszárd, Kaszinó-bazár Női- és gyermek-kötények, harisnyák, ingek, gallérok, 32_5! nyakkendők, ajándék-, disz- és játéktárgyak nagy választékban.
