Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-08-31 / 35. szám
Szekszárd, III. évfolyam. 35. szám. Szombat, 1907. augusztus 31. Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉSEK legjutáuyosabb számítással, díjszabás szeriut. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA KÖZÉRDEK Szer kész tőség: Bezerédj ístván-utca 5 szám. Ide küldendők a lapot érdeklő Összes közlemények. Ellő FIZETÉS : egész evre 10 kor., felévre 5 k. . negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Beliuuukatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. Közművelődésünk. i. 1 Vármegyénk közművelődéséről, ennek útja - módjáról és 1 ej löd éséről kivánok Írni és ha lehet, kijelelem az ösvényt, amelyen haladnunk kell. — Német alapossággal indulva, az ős műveltségen kellene kezdenem lie vezetésül, hogy végigsurranva az emberiség művelődésének fokozatos fejlődésén, végül a mai általános európai művelődésnek és ennek keretében vár- megyénk közművelődésének képét állíthassam szem elé olyan tükörül, mely ben vissza-, sőt hátramaradásunknak nagyon is éles körvonalai látszanak. Ez a német alaposság azonban egész könyvtárra való lenne, melyből éppen azok, akiket leginkább megillet, nem látnák az erdőt fájától; azért csak a mesebeli tengerlépő sarut öltöm fel és h.imarsággál lépem át a letűnt időket. Igen érdekes és felette tanulságos az emberiségnek művelődési fokok szerint való osztályozása nem csak az ős vagy régi korba visszamenőleg, hanem a mai úgynevezett czivilizált korban is; sőt talán nekünk, a ma gyermekeinek ez a legérdekesebb; mert mai nap is úgy, mint az ókorban, az emberiségnek csak az a része tömörülhet nemzetté, alkothat és tarthat fenn államot, a mely a többiekkel TÁR CZ A. Találkozunk még! ... . Csillagtalan, fátyolos éjszaka, Lassan, szilálva eső cseperész. Reménytelen sötét gondolatom, S rezgő sóhajom a homályba vész. Kezembe hajtom könnyes arezomat — Hess! Hess emlékek! Ke kísértselek! fíohó ábrándok, s álmok honába — Egymást kergetve, űzve — térjetek! Lelkemben rezg a múllak emléke . . . Kipp ! Kopp ! Az eső lassan cseperész. Találkozunk még ! . . . Valami súgja . . . S fájó sóhajom a homályba vész. HUSZÁR LOLIKA. \ kék pongyola. A minap a siófoki parton sétálva vártam a hajó indulását. Egyszer csak egy gyerekkori pajtásommal találtam magamat szemben, a kit már igen régen nem láttam A találkozásnak szerfölött- megörültünk mind ketten s egymásba kapaszkodva sétáltunk tovább, közben a régi jó időket emlegettük. De azért nem merültem el annyira a társalgásban, hogy észre ne vettem volna a körülöttünk lebegő szép asszonyokat, a kik a Panama kalapok alatt nem közönséges ügyesszemben magasabb műveltséggel bit* s ez a nemzetté tömörülés annál szo- 'rosabb, az államfenntartás annál szilárdabb, minél magasabb műveltséggel bír az a nép, mely tömörült, alkotott és fenntart. Ez nyilvánvaló igazság. Megfigyelhetjük ezt igen könnyen. Afrika, Ausztrália bennszülött természetes vad népei, de só't az amerikai indiánok is képtelenek nemzetté tömörülni s igy államot alkotni. Ázsia még ma is remek példáját mutatja áz ókorbeli szervezkedéseknek. Ott vannak a mi rokon ugor és török népeink még most is ó'si módon törzsekre szakadozva; ott vannak délen a kisebb- nagyobb államok, miket a hasonlít,hat- lanul műveltebb angol, franczia, orosz sib. nemzetek szinte hajuknál fogva rángatnak kényük-kedviik szerint. Ott a rengeteg Kma, mely nagy tömegének súlyával képes csak fenntartani magát, úgy a hogy; végül talán a legkisebb, de legműveltebb Japán, mely csak az imént, mutatta be az egész föld kerekségének a magas műveltség hatalmas erejét. Ugorjunk át innen a mi Európánkba és nézzünk széllyel: franczia, angol, német az elsó'k . . . azután következik még egy sor ... és csak azután következik Magyarország. Vájjon mért, kell nekünk, ha valamit tudni akarunk, előbb egy halom idegen nyelvű könyvtárt keresztül- kasul tanulmányozni? Vájjon miért kell megtanulnunk idegen nyelveket, mielőtt a saját, édes anyanyelvűnket alaposan megtanulnánk? Azokért az idegen nyelvű könyvtárakért mellőzzük a magunk nyelvét s azokat a könyvtárakat azért kell bújnunk, mert hiányos, felette hiányos a mi tudásunk, hiányos a mi műveltségünk. A franczia nem szorul németre, a német francziára s az angol egyikre sem ; előbb saját tudósainak és íróinak műveiből felhalmozott könyvtárait bu- várkodja át s csak ha véletlenül nem találja meg ezekben azt, a mit keres, akkor nyúl az idegen nyelvű könyvekhez, az idegen műveltséghez. — Ugyanigy jár el a dán, a svéd, a holland, a belga. És a magyar ? Hm, hát ez fordított rendben -műveli. Vájjon a felsorolt nemzetek oly hatalmas arányokban összegyülemlett tudományos és szépirodalma miként keletkezett? Felette téved az, aki azt hiszi, hogy e nemzetek által alkotott államok székesfővárosai mint műveltségi főgyülőhelyek hozták létre azt, a műveltséget, mely az egészet és egyes részeit áthatja, s azokat a művelődési forrásokat, melyekből másokra való reászorulás nélkül könnyen meríthetnek. Közre munkált ebben a vidék s ' som, a ki erőltetett közömbösséggel kezdett 1 az úszásról beszélni. És elméletben mind a ketten átusztuk a Balatont. A sárga hajú menyecske pedig tovább epekedett, de most már nem a holdvilágot, hanem a háborgó vizet nézte, a mi szintén kellemes látvány annak, a ki a vizet szereti. Kis csónakban talán kevésbé lett volna kellemetes, mert egyebeket nem tekintve, az ember ruhája bizonyosan átázott volna. Közben pajtásom eltűnt. Fogalmam sincs róla hova lett. Összekerestem a hajónak minden zugát, de hasztalan. Végre a sárga hajú hölgy felé mentem abban a reményben, hogy ott megtalálom, valószínűleg — bókülés közben. De a sárga hajú hölgy most is egyedül volt s mogorván nézegette a vizet. Eleinte nem tudtam magamat elhatározni, mit tegyek, de végre is győzött a kíváncsiság s oda léptem a hölgy mellé.-— Bocsánat asszonyom, rebegtem nem minden megindulás nélkül. A sárga hajú hölgy végignézett, aztán ! mérgesen tovább tanulmányozta a Balatont. Én pedig nem vonultam vissza, mint a hogyan illett volna, hanem pajtásom után kérdezősködtem s talán kissé arczátlanul azt a megjegyzést koczkáztáttam, hogy ilyen szép asz szonynak rosszul áll, ha szomorú. A szép asszony újra végignézett, de most nem olyan haragosan, mégis elég nyersen tudtomra adta, hogy nem óhajt velem társalogni. De én azért sem távoztam. Valami i-ajátságos érzés vont hozzá, mintha épen én lennék arra hivatva, hogy szomorúságát enyhítsem. Pajtá- 1 som nem mutatkozott most sem. seggel adták az ártatlan szendét. A suk közt leginkább feltűnt egy csinos, nyúlánk fiatal asszony, a kinek haja ezelőtt lehetett fekete is, barna is, de must Vöröses szinben játszott, abban a bizonyos vörös-sárga szinben, a melynek eredetéről a droguisták adhatnának bővebb fölvilágositást. Hát ez a sárga hajú asszony minduntalan a közelünkben volt. Ha megfordultunk, néhány lépéssel odább ő is megfordult, ha siettünk, ő is sietett, ha megálltunk, ő is meglassította a lépteit. Kezdett a dolog érdekelni. Itt-ott megeresztettem egy egy megjegyzést, a mit a sárga hajú asszony is meghallhatott s a mi pajtásomnak láthatóan nem tetszett. — Talán ösmered ezt a bús özvegyet ? Kérdeztem évődve. — Ezt a sárga hajut? szólt vontatottan. — Ezt igen, ezt a sárga hajut — Hát igen no. Ismerem, de most haragban vagyok vele. Erre a kijelentésre természetesen másfelé érdeklődtem, de azért lopva tanulnia nyoztam a helyzetet minden különös eredmény nélkül. ' Majd hajóra szálltunk. Fölséges holdvilágos este volt, bár a távolban villámok czikkáztak. De ez csak fokozta az est szépségét. A hajó egyhangúan zakatolt, a födél- zeten pedig vidám társalgás folyt jobbró!- balról. A sárga hajú asszonyka a hajó orrához vonult s bánatosan nézegette a holdvilágot. Szinte még a sóhajtását is lehetett hallani s úgy7 tetszett, hogy nagyon el van keseredve azért, mert haragot tart a pajtá-
