Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-08-31 / 35. szám
2 Közérdek 1907. augusztus 31. a vidéknek külön-kíilönálló gyülőhelyei a kisebb-nagyobb városok s az azokban nem csak létesített, hanem egy közös czélnak, a nemzet minél magasabb művelődésének elérésére öntudatosan, lelkesen és kitartással működő közművelődési intézmények legnagyobb mértékben. Itt megy át az általános kép a részletekre s ezt hazánkra és vármegyénkre alkalmazva legközelebb folytatom. Kovách Aladár. Tűzoltó-versenyek.* Lapunk f. évi au::. 24 iki számában a vármegyei tűzoltó szövetségnek f. évi aug. 20-ári Dunaföidvárott megtartott közgyűléséről megjelent tudósításban azt olvasom, hogy a decsi önk. tűzoltó testület' inditvá- j nyára a közgyűlés kimondotta, hogy az évi közgyűlések keretében tűzoltó-versenyeket rendez s a versenyszabályok kidolgozásával megbízta a választmányt. Ily irányú indítvány tétetett már az 1901 évi aug. 20- án, Tolnán tartott szövetségi közgyűlésen is a paksi önk. tűzoltó testület parancsnoksága által, a mely azonban akkor, a szövetség vezetősége, részéről felhozott azon indokból, bogy a szövetséghez tartozó önkéntes tűzoltó testületek közt fennálló bajtársias együttérzést az ily versenyek meglazítanák, elvettetett. Örömmel kell tehát üdvözölnünk a szövetségnek e tárgyban most meghozott határozatát ; ugyanis a nagyközönségnek nem az az érdeke, hogy a szövetséghez tartozó testületek között a bajtársias viszony mele- gabb legyen, hanem az, hogy a tűzoltóságok mennél inkább eleget tehessenek nemes feladatuk, kitűzött ózdijaiknak ; a nagyközönséget is, —- a tűzoltóságban az igyekezetét látván, bizonyos fokú megnyugvás fogja eltölteni, ha tudja és látja, hogy veszély esetén teljes igyekezettel és tudással működő tűzoltói vannak. A szövetségi közgyűlés ezen határozatának meghozatala után azonban a nagyközönségnek lehet még ide vonatkozólag némi óhaja. 1. Például: hogy a szövetség választ* E czikk Írójának kívánságára kijelentem, hogy e közlemény nem akar válasz lenni a „T. K.“ hasonló tárgya czikkére, mert a mikor az megjelent, már ez is ki volt szedve. A szerk. I mánya minél előbb dolgozza ki a verseny- szabályokat, úgy hogy a jövő évben Bála- széken megtartandó szövetségi közgyűlés programújába a versenyek már ■ felvehetők legyenek, 2. hogy a versenybíróság elnöksége a szövetségen kívül álló szakemberre bizassék, a ki — szövetségen kívüli helyzete folytán — elfogulatlanul képes irányitani a versenyek bírálatát. Ily szakembernek az elnöki tisztre megnyerése nehézséggel alig jár,Tmert pl. dr. Szily József budapesti önk. tűzoltó parancsnok, mint vármegyénk szülötte s a tűzoltói intézmény elismert bajtioka — hisz- szük — szívesen vállalná e tisztet, nemcsak az ügy iránti előszeretetből, hanem várme gyéje tűzrendészetének előbbre vitele czél- j jából is, 3. hogy a versenyben való részvételre a kötelezett tűzoltóságok is jelentkezhessenek, j Ezen óhaj ellen felhozható lenne ugyan az az indok, hogy a kötelezett tűzoltóságok nem tagjai a szövetségnek. Ezt az indokot azonban megdönteui véljük annak felemlitésóvel, hogy a szövetség alapszabályszerü czélját — vármegyénk tűzrendészetének czélját — ez által hatékonyan mozdítaná elő s lalán a szövetség pénztárának maradványából (1536 kor. 63 fillér) jutna-néhány korona a kötelezett tűzoltóságok részére kitűzendő versenydijak beszerzésére is. Ezt pedig a szövetség annál inkább is megtehetné, mert a községek évi hozzájárulásra a szövetség bevételeihez bizonyára nem vagyongyűjtés czéljából köteleztettck, végül 4. hogy a verseny akként illesz tessék be a közgyűlés keretébe, hogy ne legyen a közgyűlési alkalom — mint manapság : jóformán a vendéglátó tűzoltóságnak aránytalanul nagy költségbe kerülő ünnepségek végnélküli iánczolata, hanem a szövetségi közgyűlések alkalmával több idő legyen szánva a szakdolgokra. Ily irányelvek alkalmazásával lesz a verseny-gyakorlat eredményes, s fogja látni a nagyközönség, hogy a tűzoltóság működése nem csak az ünnepi diszkivonulásokban merül l<i, hanem emberbaráti czéljait meg- valósitani tudja is, akarja is. Végül — befejezésül —• még azon nézetünket kell még kifejeznünk, hogy a nagyközönség kétségtelenül szívesen látná a szövetség működéséről előterjesztetni szokott évi jelentésnek s magának a közgyűlési jegyző könyvnek is, a szövetség hivatalos lapjában való közzétételét, hogy ez által a szövetség működése a nyilvánosság előtt teljesebb mértékben legyen feltárva ; s ez esetben a szövetség hiv. lapja tűzrendészed közleményeiben nagyobb változatosságot is tudna felmutatni s szakközleményei nem merülnének ki a tűzoltó mulatságok lefolyásának leírásában. Meg azután ezen óhajhoz — azt hisszük — a nagyközönségnek van egy kicsi joga is, hiszen a szövetséget az összes vármegyei községek — vármegyei szabályrendelettel megszabott kötelességükhöz képest — anyagilag támogatják, tehát méltán érdeklődhetnek pénzük mikénti elforditása iránt. A „karaván“ megindult, várjuk és óhajtjuk, hogy „haladjon“ is! Néhány szó „a kamatláb emelés és a hitelszövetkezetek“ czirnü czikkiinkre. Tekintetes Szerkesztő Űr! Érdeklődéssel olvastam b. lapja múlt heti számában az ,,Országos Központi Hitelszövetkezetiről irt czikket. Szeretettel foglalkozom a szövetkezetekkel, mert átérzem a jól vezetett szövetkezeteknek rendkívül fontos voltát, mert azokban keresem és vélem fel találni egy igen jelentékeny tényezőjét nemzetünk vagyoni fejlődésének, megizmosodá sának. Ámde szövetkezeteket nem lehet úgy vezetni, hogy az igazgatási költségek megöljék már zsenge korában az eszmét, hogy sok és nagy fizetéses állásokat kreáljunk csak azért, hogy egy-es embereket állashoz juttassunk és igy eltérjünk attól a czél tói, a miért a törvények (1875: XXXVII és 1898: XXIII.) a szövetkezeteknek kedvezményeket biztosítanak, hogy az iparosok, kisgazdáknak és a tisztviselőknek könnyen hozzáférhető és olcsó kölcsönöket adhassunk. A szövetkezeteknél nem egyéni érdekek istápolását szabad czél nak tekinteni, hanem a segítést, nem busás jövedelmet kell biztosítani az igazgatóság és a tisztviselők részére, hanem főként az igazgatók részéről meg kell hozni azon áldozatot, hogy ingyenes vagy alig dijazott, de lelkes és kitartó munkával vigyük előbbre a szövetkezés nemes eszméjét. Ha ez a szellem hatotta és hatná át az „Országos Központi Hitelszövetkezet“ vezetőit, akkor aligha látott volna napvilágot ez a tek. szerkesztő ur lapjának múlt számban megjelent czikk és nem ért volna a szövetkezet hatalmas forgalma daczára a 6°/u-os kamat lV2°/o-os ár folyamveszteség felszámításához a viszleszá- mitolásoknál. Tudok esetet megyénkben már a múlt évbből, hogy egyik tevékeny kis sző — Asszonyom szóltam lehető leglágyabb hangomon, már a milyen kitelik egy olyan legénytől, a kinek hangja családi használatra sem fölötte alkalmatos. Asszonyom, én azért jöttem önhöz, hogy . . . hogy — Nem vagyok rá kiváncsi, vágott közbe a kis szőke. — Óh asszonyom, ha tudná, folytattam szinte énekelve, mennyire érdeklődöm sorsa iránt s mily boldog lennék, ha önt vidámabban láthatnám. — Ugyan kérem, szólt haragosan a sárga hajú angyal s nagyobb hatás kedvéért félelmetes villám czikkázott végig az égen.-— De engem már semmi sem tartóztatott vissza, a sárga hajú angyal egészen megbűvölt s most már szerelmes suttogással dicsértem szépségét, a mely rabul ejtett és vakmerővé is tett. Már csak az lett volna hátra, hogyr nyíltan megvalljain szivem érzelmeit, már készültem is hozzá, de abbén megakadályozott a közbejött rettentő esemény. Egy pillanat alatt történt az egész, egy borzasztó pillanat alatt. A sárga liaju angyal fölugrott a padra s a pádról leugrott a Balatonba. Borzasztó fájdalmat éreztem, mert azt gondoltam, hogy az én vakmerőségem kergette az öngyilkosságba, pedig hát árra is gondolhattam volna, hogy a bátorságomat akarja kipróbálni. Vagy egyéb józan okra is gondolhattam volna, de — szégyenkezve kell beváltanom ostobaságomat — arra igazán nem lett volna szabad gondolnom, hogy egy nő azért ugrik a Balatonba, mert a szépségét dicsérik. De hát mindegy. Ez úgy sem változtat a dolgon. Itt most az volt a legfontosabb, hogy utána ugorjain és kimentsem. Igaz, hogy néhány perczczel előbb nagy vitézül átúsztam a Balatont —- de csak elméletben, a valóság azonban az, hogy uszás- beli gyakorlati tudományom igen gyarló. Bizony én csak „kutyamódra“ tudok úszni, azt is gyengén. Mégis kötelességemnek éreztem, hogy utána ugoijam. Hamarosan levetettem a kabátomat s a mint bírtam, kiabáltam, hogy egy hölgy a vizbe ugrott. Ezt azért cselekedtem, hogy csónakkal utánam jő jenek s addig nem is ugrottam a vizbe, mig néhányan nerd jöttek felém. A legelső volt ismét, eltűnt pajtásom. Csak annyit mondtam neki :-— A sárga hajú öngyilkos lett. Ekkor átvetettem magamat a korláton. Mikor a viz alól fölbuktam, láttam, hogy a mentőcsónakot oldozzák, s bizonyos megnyugvással nyeltem le a szájamban levő tömérdek vizet. Majd megfulladtam s az átázott ruha húzott lefelé — lefelé . . . De azért összeszedtem minden erőmet és bátorságomat, kerestem a sárga hajat.. Nem kellett sokáig kellett keresni, mellettem volt. Úgy tűnt fel, mintha csendesen úsznék. — Asszonyom, szóltam hozzá, kimentem. Kapaszkodjék belém. De ő nem válaszolt. Megragadtam karját s rettentő aggodalommal néztem a csónak felé, a mely még most sem jött. S a mint a hölgy derekát átöleltem, egyszerre élni kezdett, ő is megfogta az én karomat úgy, hogy egyikünk sem tudott úszni. Irtózatos pillanatok következtek. Egymást akartuk fenn tartani s huztuk egymást lefelé . - . Egy szobában tértem magamhoz. Úgy éreztem, mintha a másvilágon volnék és sárga Fekete Hugó Szekszárd, Kaszinó-bazár Gyermekharisnyák, ingek, kötények nagy választékban. M W Iskolatáskák 15 krajczártől feljebb. ~9f
