Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-08-10 / 32. szám
Szekszárdi, 111. évfolyam. 32. szám. Szombat, 1907. augusztus 10. Kiadóhivatal: Bater-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. KÖZÉRDEK HIRDETÉSEK legjntáuyosabb számítással, díjszabás szeriut. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5 szám. Ide küldendők a lapot érdekűt összes közlemények. ELŐFIZETÉS : egesz evre 10 kor., félévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Heimuukatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. Bátaszék—Mohács. A múltban Magyarország sorsa ezen a térségen dőlt el legalább jó pár száz esztendőre, egy egész országrész, a nagy magyar alföld jóvoltáért ma is ütközet folyik itt, de nem gyilkos ágyúval, csak a türelmes papiroson — legfeljebb a hegyes mér- I pöki czirkalommal, sőt most már ásóval, kapával, kubikos talicskával. Bá- taszéknél már javában készítik a bajai hídhoz vezető vasúti elágazást s a Délmagyarországgal elérendő eme kapcsolat felszínre veté a bátaszék— mohácsi összeköttetést is. Tolnavármegye közönsége e hó 8-án foglalkozott ezzel a nagy horderejű kérdéssel. Pallós Ignácz 150 ezer korona hozzájárulást kért a bátaszék—mohács pélmonostori li. é. vasút kiépítéséhez s Baranya vármegye is átiratilag kérte a vármegyét a mohács—báta- széki vasút építéséhez való hozzájáru- | lás megadására. Közgyűlésünk röviden végzett a kérvényekkel: nincs pénz, punktum. Ebben igaza is volt, mert törvényhatóságunk szegény, mint a templom egere, meg az adonyszabolcs:—paksi s más helyi érdekű vasúti törzsrészvények értékének devalvált állapota, igy sok ezereseink elkallódása nagyon is kiábrándít a viczinálisok támogatásától. Mindegy, mi szerintünk ennek a fontos vasúti vonalnak segélyezésére okvetlenül kellett volna pénzének lenni e vármegyének ! Mi e vasút létre jötte nélkül nem nagyon fogjuk érezni közvetlen hasznát a bajai hid áldásának. A Duna—Tisza köze legfeljebb egy kis váraljai, mányoki kőszénnek lesz elhelyező piacza, de a mi terményeinknek, ipari czikkeinknek (ha lesznek!) a kelet, a tenger a természetes lerakodó végállomása. Eletérdekünk, hogy ez a keleti forgalom, hogy úgy mondjam mi rajtunk mintegy keresztül bonyolódjék le. íme erre vezet a i legegyenesebb ut Boszniába s ba a hadiíszati fontosságot tekintjük, vájjon nem a legelső állami érdek lenne e fontos vonal mielőbbi kiépitése? Igen, csakhogy e vasút ki, vagy inkább ki nem építésének fontos bibéje'van. Az ország legelső pénzintézetei már csak tudják: mi az egyszer egy, a biztos haszon reményében meg is próbálta nem egy a helyzet szondirozá- sát, de a kutató csipesz egy nagy kele- vényre akadt. Ausztria féltékeny, irigykedik reánk a Boszniába itt vezető legrövidebb ut miatt. Ez a vasút tehát azért nem épülhet ki állami kezdeményezésre és támogatással. Pedig, hogy mily fontos hadászati érdekek követelik ezt s hogy e vasút súlyát mennyire tudja a had vezetőség is, semmi sem bizonyitja jobban, minthogy mig a bonyhád bátaszéki vonal bejárásakor csak egy kisebb rangú tiszt volt jelen, a mohács bátaszéki vasút közigazgatási bejárása iránt a vezérkarnak már egy magasabb rangú főtisztje is érdeklődött. S hogy az osztrák féltékenykedés nem kitalált mese, van erre más bizonyíték is. Ha ugyanis nem lenne ellentét az osztrák és magyar érdek között, nem épült volna már meg ez a vasút azóta százszor is ? Igenis meg! Tessék csak egy kis tekintetet vetni a lengyel—orosz határ felé vezető úgynevezett stratégiai vasutakra. Boszorkányos módon szaporodtak ott évről- évre a kettős sinpárak. S nos, azóta a hadvezetőség nagy átalakuláson ment át. Letett az Oroszország elleni háború fantazmagóriájáról. Ma kevésbbé beavatottak is tudják, hogy a vezérkar boszorkánykonyhájában a keleten vivandó liarczok esélyeit fontolják. A mozgósítási, a vasúti szállítási tervek is ily irányban alakultak át s ha tehát Ausztriának ínyére lenne ez az egyenes, igy legrövidebb ut Boszniába, a keletre, bizony ma már első osztályú gyorsvonaton robognánk Mohács felé ... De nincs Ínyére, nem is lesz kedvére, éppen ezért ne is nagyon bizakodjunk az állam közeli beavatkozásában, pláne abban, hogy elébb utóbb ő lesz e vasút megépitője. A jóakarat meg van bizonyára, de kötött kézzel semmit se tehet. A társadalomnak, az érdekelt várTÁRCZA. Kórházi regény.- — írta: BODNÁR ISTVÁN. — Kórházba hozlak egy szép gyári-lányt, Dübörgő gépnek szíja kapta el, Kezén és lábán ringy-rongy húsdarab. Fején seb tátong, véres csík dagad, Szeme lecsukva . . . s már alig lehel, Bizony-biz ezt már csak — temetni kelti Egy kis alorvos vette ál a lányt S kötözni kezdte tenger-sok sebét, Szaporáz a tű, kés, olló nyiszál . . . Sorra jő fej, láb, nyak és majd váll — De egy szisszenés, amint ide ért, Á lány ijedten fogta meg kezét. Ránézett mélán, bús szemérmesen, Arczába fut. mi vére megmarad!, Kérő, tiltó dacz, mi szemén kiszól, Vagg tán nem is, mini felhők árnyiból. Ha darab kék ég szemedbe kaczag, így néz egy percziy, éj pillák alatt . . . Szemére aztán mély álom borul, Úgy kerül ágyba, lágy pihék közé S pár nap csak alszik, nem is tudja tán, Hogy ki virraszt olt, annyi éjszakán, Bús szeretettel ki hajol jölé 9 Tenger sok sebjét, ahogy kötözé. Nem, nem is sejti, egy jó hét után Eszmél csak újra ... s ha kötés lazul, Az ajtó felé vet kérő szemet, — Óh, úgy ismeri már a lépteket, Szeme ilyenkor csodás lángra gyűl, El-elpirul, ha jő a doktor úr ! S a jó kis doktor ágy szélére ül, Mesél eltréfál soká, hosszasan : >Ni, a pólyát kirugta a baba ? Látom, tinezoini akar már maga!« — Minden szavának balzsamirja van, A kis bJeg hallgatja boldogan. S két hétre fennül, három hétre jár, Azaz viszik, mint »gólya a fiát« Négy-öt hétre kinyúlik termete, Egyenes nádszál, ni, mi lett vele 9: Kaczagása tölti be a szobát, Bámulják mind-mind azt a »kis csodát« / Mint akiről varázslat átka múl S hamupipőből lesz királyleány, Az a kis szúrtos, mosdatlan gyerek, Már úgy szemet szúr, ielkedig nevet, Bimbó feslik igy, egy nyár éjszakán : Kinyilt virág lelt a kis gyárilány.' S ami volt rajta érdes, dúrva Ián, Mind átftnomult egy pár hét alatt, A keze bársony, hangja lágy zene. Mint éles yyilok átjár a szeme, Pedig nézése oly lágy, olvatag, Az egész leány: czukorka darab . . . .4 r üdülők közt ott jár már vígan, Lágyan ring lépte, kecsesei, bájolón. Most ő vigasztal annyi beteget, Jókedve szárnyán tréfát ereget, Dúdolász halkan, lágyan, elhalón, Majd meg elkiczag egy egy csacska szón . .1 komor háznak vidám lelke ő, Egész nap csattog, mint gerle nevet, üe halvány arczán most is rózsa gyűl, A mikor jő, megy a kis doktor ár S úgy eltréfál e két bohó gyerek, Várhat ilyenkor kint a sok beteg. Miről csevegnek 9 mért azt kérdeni ? Óh ifjúság, ki ért a nyelveden ? Oly bűbájos az, édes és csodás, Félig zene, mini szellő suttogás, Összhang nélkül is édes értelem : Sejtés, vágy, ábránd, vagy tán szerelem t! — .S igy tart az idyll, de pár hét után Jön a főorvos ... A pápaszemet Meylörli lassan, szívből gratulál ■■ »üoktorkám, öntől retteg a — halál, De mért gyógyít itt, örökéutet? i I — Kis lány, mayácska holnap — elmehet /* így szól s a lány néz, hangja elakad. Torkát elkapja nagy, vad fájdalom. Minthogyha szárnyát tőből metszenék. Esik az égből, pokol már a lét . . . Csak elfordul, néz ki az ablakon. Lelke ágy vérzik a bús holnapon :
