Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-08-10 / 32. szám
2 1907. augusztus 10. megyéknek kell tehát itt talpra állani s vállat vállhoz vetve e fontos vasúti vonal kiépítését, ha viczinális alapon is, lehetővé tenni. Tolnavármegyének ezt a mostani határozatát, ha törik, ha szakad re- parálnia kell. Ha pénzt kérnek tőle e fontos czélra, adjon, ha nincs, teremtsen. Mert ne feledje el. hogy a nemtörődömséggel,. nembánomsággal egyszer már eljutottunk — Mohácsig s közel 500 éve most is csak ott vagyunk, de nekünk tovább kell mennünk, ha lélegzeni, élni, akarunk: keletre . . . keletre! , mint a nagy Széchenyi mondotta s szent testamentumként reánk örökül hagyta . . . B. Egy hasznos szocziálpedagogiai intézmény. Julius derekán néhány hasznos intézménynek 'a gyakorlati életben való megvaló- sithatásának megbeszélésére gyűlést tartott a franczia Svájcz tanítósága Genfben. Fő és legérdekesebb pontját ezen »iskolakongresszus« tárgysorozatának: ,,La mutualité scolaire", azaz „a tanulók biztosítása“ képezte. Úgy gondolom, nem végezek felesleges munkát, amikor — röviden bár — ismertetem ezt az intézményt, melynek hasznos voltáról könnyen meggyőződhetünk. Tudomásom szerint ilyen intézmény — ez idő szerint — csak Francziaországban és a franczia Svájez- ban áll fönn. Svájcz egyéb részének kantonjai most foglalkoznak az intézmény tanulmányozásával, hogy — ha netalán a tervezett szövetségi betegápolás intézménye nem valósulna meg hamarjában — ezen több irányú hasznos eredményt fölmutató intézményt léptethessék életbe. * * * Minden Primär (elemi iskola) és Sekundär (algimnázium) iskola tanulója biztosítva van betegségek ellen, ha hetenként 10—20 centimot tizet. Ezen kívül ennek a befizetett pénznek egy részét elhelyezik kamatozóan és ez a rész magvát képezi egy ,,öregségi biztosításnak“. így hát könnyen érthető, hogy ez a ,,tanulóbiztosítás“ hatással lehet az egész életre. Először is, mert a tagok között erős szolidaritást létecit, amely az életbe való kilépésnél nem egynek hasznára lehet, azután meg mivel nemcsak hasznos intézmény, hanem fontos nevelési tényezőül is szolgál. Takarékosságra szoktatja a gyermeket: elhárítja a mások nyomorúsága iránt ualó közönyt; megismerteti a gyermekkel ugy a takarékosságnak, mint a: összetartásnak nagy értékét. Továbbá amennyiben a takarékosságot összekapcsolja a szolidaritással, nyilvánvalóvá teszi a gyermek előtt, hogy saját jól felfogott érdekében önmagáról, de másokról is gondoskodni kell, valamint épp ezeknek következtében fölkelti és működésbe hozza érdeklődését a közügyek iránt. Talán ide vág leginkább az a találó szólás, hogy: „Korán kezdeni könnyebb feladat, mint elmulasztottat későbben pótolni!“ A több, ' neves pedagógus által helytelennek tartott iskolai takarékpénztáraktól éppen abban különbözik ez a tanulókat biztositó intézmény, hogy a gyermek nemcsak saját érdekében, önmagáért takarékoskodik, hanem, hogy ez által tanulótársainak is segítségére legyen. íme tehát hatalmas segédeszköz ez a szocziálÍ8 neveléshez. Maga az intézmény a lehető legegyszerűbb alapokon nyugszik Tagul jelentkez- hetik minden gyermek, kinek szülői vagy ezek helyettese kötelezettséget vállalnak arra vonatkozólag, hogy hetenként legalább 10 ct. rendesen befizetnek a gyermekért. A befizetett összeg egyik felét a „tanuló biztosításra“ fordítják. Ugy tűnik bár, hogy ilyen, kis összeggel mit sem lehet csinálni, a gyakorlati tényállás azonban bizonyíthatja, hogy „betegség pótlékaként az első hónapban napi 50 ct., a két következő hónapban pedig 25—25 ct. fizethettek. Betegség esetén az első öt napot nem számítják, ezért nem jár „betegség pótlék“. Továbbá csak abban az esetben számithat az illető gyerek támogatásra, ha betegségének kezdetekor már negyed év óta rendes befizető. Betegség pótlékot három hónapig fizetnek. Hosszabb ideig tartó betegségnél a három hónap után nem jár pótlék. Ugyanigy nem fizetnek krónikus, valamint olyan betegségeknél, melynek a gyerek vigyázatlansága az okozója. Azt, aki szimulál, az intézmény tagjai közül kizárják anélkül, hogy a be fizetett összeget visszatérítenék. Az „aggkori járadék“, amelynek magját — mint azt elől említettük — a heti befizetésnek rendszerint fele teszi, mely részletet kamatozóan helyezik el — s ez szintén nem oly semmibe veendő summa, mint azt fölületesen gondolkodva, tartanánk. Ha vrlaki 15 évig befizet, 60 ik életévében évi 64 frank járadékra tarthat igényt abban az esetben, ha halála után a befizetett összeg hátrahagyottainak kiadandó Ha az összeget nem kívánja ilyképcn vissza, az évi járadék a tönti befizetés után 80 frankot tesz ki. Ilyen jelentékeny összeget (mert mi ehhez képest a [heti 10 ct. ?) persze csak azokban a kantonokban fizethetnek, a hol az aggkori biztosítás államilag szabályozott. Egyéb helyütt a befizetett részleteket kamatozóan elhelyezik és hogy a gyermek iskola idejének elmúlásával ne lépjen ki ezen humánus intézményből, a legmesszebb menő- engedményekkel igyekeznek oda hatni, hogy a „tanulóbiztosítás“ intézményéből más biztositó intézethez léphessen be, mikor is a befizetett összegnek és kamatjának hasznát veendi. Ilyen „tanulóbiztosítás“ itt Svájczban Friburgban, Lausanneban és Delemout-ban áll fönn ez idő szerint. Friburgban 5 éve létesítették az intézményt. Ezernél több tanuló a tagja, betegeknek 5222 napért 4135 frankot fizettek ki. A takarékpénz 4034 frankra megy. A heti közérdek részlet Í5 centim; ebből 8 ctot a betegségi, 7 et a takarékalapra fordítanak. Lausanneban ez évi április 1-én kezdte meg működését az intézmény s a biztosított : tanulók száma meghaladja a 3100-at. Érdekes lesz, ha ismerjük a dolog állását Francziaországban, mint a honuét az eszme kiindult. 1904-ben 620.000 tanuló volt itt tagja az intézménynek, kik évenként 4 millió frankot fizetnek be, mig betegségi pótlék fejében évenként 800.000 frankot fizetnek ki. Ezen számadatok sokat mondanak ! Természetes, hogy a „tanulóbiztositás“ nem védelem a mai társadalom minden baja ellen, de igenis egy olyan intézmény, amely javítja és könnyiti a szegény és beteg gyermek nehéz helyzetét. Világos dolog továbbá, hogy mint minden emberi intézménynek, a „tanulóbiztosítás“ nak is vannak árnyoldalai, de összemérhetjük e ezeket, számbavehetjük-e azon sok jó mellett, ami ezzel az intézmény - nyel jár ? ! Arról pedig, hogy ez által a tanitó ; vállára, akinek úgyis olyan sok a dolga, több súly szakad, — szó sem lehet, mert ebben a humanitásban oly messze menő intézményben bizonyára szívesen segítségére siet iskolaszék, egyház, társadalom s majd az állam is. Az ifjúság igazi barátjainak itt nyílnék alkalmuk bizonyitani az ifjúság iránti jóakaratukat. S ezen intézménynyel, mely tulajdonképpen semmi megterheléssel sem jár, ismét begyógyulna egy seb, melyek pedig oly gazdagon borítják a inai társadalom testét. Itt a szünidő! éppen alkalmas idő, hogy ugy a tanitók, mint az iskola barátjai gondolkozzanak ezek felett. Nem volna-e ' megvalósítható ez nálunk is ?! Jóllehet az iskoláztatás nálunk még : Magyarországon nem ingyenes, mint pl. itt I Svájczban, hol a szülőnek egy fillérjébe se ' kerül gyermeke, mégis ugy gondolom, hogy az a heti 10—20 fillér nem volna nagy adó a mi népünkre sem, annyival is inkább, 1 mert hiszen nem elveszett pénzt jelent ez. Igaz, hogy a mi konzervatív gondol- i kozásu népünknél nehezen lehetne ez eszmé- i nek utat törni. De ha mindazok, akikben él az a szándék, hogy lelkes munkában egyesülve a közérdek iránti több figyelem, az igazi egyenlőség és egymás iránt való polgártársi tisztelet magvát elhintsék, akkor . kétségen kivül sok hasznosat teremthetnek a szocziális nevelés ezen hatalmas segédeszközének megvalósítására. (Basel). Koritsánszky Ottó. Konyhaszövetkezet. A múlt század 50—60-as éveiben jelentek meg „ Vasárnapi Könyvtáru czimmel népies füzetek, mulattatva oktató tartalommal. Ezen füzetes vállalat előttem legemlékezetesebb, „Boldogháza“ czimü irányregényének egy Gergely nevű tanitó volt a fő hőse; a nyomorult falut, papja segítségével, valóságos boldogházává alakította át. Egyik fő alkotása volt annak a Gergelynek a közös konyha, közös étkező, a kis gyermekeknek az anyatejtől való elválasztásuk után egész napon át közös táplálása és ápolása. Gergelynek egyik eszméje, a társas háztartás, a közös konyha, nem ugyan a kisközségekben, hanem városokban, kezd alakot ölteni. A napilapok, különösen a »Pesti Napló* hónapokon át megnyitotta hasábjait az ügy feletti eszmecserének. Voltak majdnem egyenlő számmal pártolói és ellenzői. Most Szekszárdon is fölmerült az eszme, a melyet időszerűvé tett a nagymérvű cselédFekete Hugó Bzekszárd, Kaszinó-bazár Női- és gyermek-kötények, harisnyák, ingek, gallérok, 49_w nyakkendők, ajándék-, disz- és játéktárgyak nagy választékban. t Óh meri jól hídja, hazugság e szó! Holnai>: örökre, ennyit tesz, jeleni . . . Mindennek' vége, ütjük elvezet, Az egyik erre, másik arra megy, Bús, kínos érzés azt suttogja bent: Neki a holnap, örök naplement! Néz, néz hát merőn . . . Nem messze a gyár Most is ott füstöl, bőg, zúg, csattogat, Az a felszálló, barna füstgomoly Lelkére rácsap, mind-mind odafoty S minden fényt kiöl és eloltogal, Sötét van, nem lát, csak úgy tapogat . . . Csak áll csüggedten, búsan, szomorún . . . S aztán felkapja szép, daczos fejét. Egyet szökken, mint tigris, leopárd . . Lecsap, mint gyors Őlyo: átkozza a gyárt, Hogy mért nem zúzta akkor szerteszét — — S megcsókolta a kis doktor kezét . . .
