Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-06-22 / 25. szám
Szekszárd, III. évfolyam. 25. szám. Szombat, 1907. junius 22. K 'adóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉSEK legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bszeredj István-utca 5 szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közleményei. ELŐFIZETÉS : egész evre 10 kor., félévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, lia az elotizetést egész évre előre beküldik : 5 bor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő : Belimni vatársak : Kiadja: BODNÁR ISTVÁN. JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA A tisztviselők adóssága. A tisztviselők fizetését úgy, ahogy rendezték, de csak a — hitelezők járttik jól vele. A felemelt gázsira mindjárt a legelső hónapban rátette a kezét a házi gazda, a suszter, a szabó, a mészáros, a legutolsó zöldséges kofa; drágább lett tej, tojás, minden —- úgy, hogy végezetre a tisztviselő felsóhaj- tott: Adtál uram fizetésemelést, de nincs köszönet benne. Tényleg a tisztviselő sora ma nehezebb, mint volt 10—20 évvel ezelőtt, amikor a kevesebb — több volt. Természetes, a létfenntartási ösztön megindította ismét a mozgalmat, hogy a tisztviselő segitsen magán. Születtek szebbnél-szebb gondolatok. Tisztviselőtakarékpénztárak, 12 15°/°ra dolgozó előleg társulatok, sőt a szánkba repülésre kész már a sült galamb, az a tetszetős, megváltó idea is, hogy. mivel újabb fizetés-emelésre gondolni sem lehet, az állam olcsó, sőt kamatnélküh kölcsönnel segitsen az eladósodott tisztviselőkön s rántsa vissza őket a tönk széléről. Ma már deputáczió—deputácziót ér a kormánynál, hogy segitsen. Szerencse, hogy odaát Ausztriában is szerveznek hasonló dolgot, itt is készülőben van valami, ami legalább ideig-óráig segíteni fog majd egyeseken, sajnos azonban a tisztviselői kart meg nem menti, sőt télő, úgy járhat maga az állam, mint az a jó lelkű felebarát, aki a fuldokló után ugrik, azt valahogy partra segiti, de maga fül a vizbe. Tessék itt, a példa. Először jöttek az állami tisztviselők, utánuk a vár- megyeiek, a törvényszék, községi jegyzők, most a tanítók, vasutasok. Lesik már és joggal a fizetés kiegészítést úgy a papok, mint a községi orvosok, sőt mozog a hadsereg tisztikara is és egészen biztos, hogy nem mozog hiába. Minden azonban a végtelenségig nem mehet. A minthogy egészen bizonyos Deák Ferenez ama hires mondása, hogy évente csak egyszer hoznak a világra hadköteleseket, a magyar anyák, annál nagyobb hazugság az a mindinkább lábrakapó tévhit, mintha az adózó polgárnak hét bőre lenne. Úgy ál! tehát a dolog, hogy a tisztviselőknek nagyon — de nagyon nehéz a megélhetésük, de azért nekik sem szabad mindenben csak az államra támaszkodniok, mert úgyis már epidemikus az a magyar baj, sőt betegség, hogy mindenben az államtól várjuk boldogittatásunkat, pedig nagy, müveit államoknál egészen máskép van, az erős társadalom teszi naggyá és erőssé az államot. Ha valaki szivén viseli a tisztviselők sorsát, úgy mi vagyunk azok. Hányszor irtunk a bírósági, vármegyei, községi tisztviselők érdekében, nem érthet, tehát félre csak a rosszakarat, vagy rövidlátás. Most sem az ellen szólunk, hogy az állam ne rendezze az önhibáján kivül eladósodott, tisztikar hitel ügyét. Igen is meg kell menteni a tisztviselőt a sok előleg- társulat 12—15 perczeutes uzsora kamatjától. De a tisztviselők is gondoljanak magukra és családjaikra. Át kell alakitani ezt az egész társadalmi rendet. A mai tisztikaron még nagyon is meglátszik, hogy a hét- szilvafának legalább az árnyékában nőtt, fel. A tisztviselők nagy x*észe igénnyel, urhatnámsági hajlamokkal lép a közpályáiba. Könnyű élet, a hatvanas évek sirva-vigadni szerető géntri szokása, semmi dolog — sok fizetés, ez ma a legtöbb hivatalos pálya kritériuma. — Például kicsi dolog ez, de jelemző: Ausztriában s kinnt a niesz- szebb külföldön egész magas állású tisztviselők utaznak a vasút Il ik III. osztályán, s ez olt, senkinek sem tűnik fel, nálunk a XI— XII. fizetési osztályú szerény javadalmazásit joggyakornok s kezdő tisztviselő már meg sem áll az első osztályig, hja ez a bont,on, hátha találkozik a nagyságos alispán úrral, vagy a nagyságos elnök úrral; ha meglátnák a Il-ik helyen, bizony Isten visz- szaszivnák a boldogító — pertusá- got . . . (Igaz, én a mult, nj^áron láttam a vasúton III-ik osztályon utazni egy volt minisztert is, de hát ez — darabont volt. az Istenadta!) . . . Mindenekelőtt fel kellene tehát hagyni a nagyzással, feszítő életmóddal. Hadd lennének ismét „tekintetes“ urak, a nagyságosak helyett,. S azután jöhetne a többi. így jó példával járhatnának elől a magas minisztériumok. A tanácsos ur, hivatalban lehetne már tizenegykor, az osztálytanácsos, titkár tízkor, a többi kilenczkor. Vidéken is kevesebb vadászat, kevesebb délutáni szieszta, pontosabban járó hivatalos óra kellene. Istenem, micsoda nyereséget jelentene ez munkaei'őben. Eltűnnék mindenütt a rengeteg restánczia, sőt egy ötödével redukálni lehetne a hivatalos gépezet személyzetét. Ha aztán az igy felszabadult fizetéseket odacsatolnák a tisztességesen megemelendő tisztviselői fizetésekhez, sokkal nagyobb segitség lenne az, mintha az állam példáid 3 — 4 perczentre ad majd kölcsönt, eladósodott alkalmazottjainak. Ebben lenne erkölcsi erő, érték, etika, de a tervezett tisztviselői adósságrendezésben semmi, vagy nagyon kevés. Egyeseknek húsz, negyven, vagy száz forintos évi kamat differenczia nyeresége mellett sokkal nagyobb veszteség lesz az, hogy a tisztviselői karnak ma még adósságmentes része is el fog adósodul. Hogyne: miért is ne csinálna adósságot? van az államnak pénze, fizet mint a köles ... Jegyzők gyűlése. . A simontornyai járás jegyzői egylete Gyünkön f. hó 15 én tartotta szokásos évi közgyűlését. — A Tolnavármegye jegyzői karát közelről érdeklő közgyűlés változatos lefolyásáról kimerítőbb tudósítást nem hozhatunk, mint hogy egész terjedelmében közreadjuk az ott felvett jegyzőkönyvet. Jegyzőkönyv. Felvétetett Gyünkön 1907. junius 15-én a simontornyai járás jegyzői egyletének közgyűlésén. Jelen voltak : Báró Jeszenszky György főszolgabíró tiszteletbeli tag, Luduigh József elnök, Bereczk István, Győré Pál, Nagy József, Klimes Antal, Ritter Béla, Körlvélyessy László, Schúd Vilmos, Glöckner János, Huppert Henrik, Várkonyi Imre, Hessz Lajos, Marosa Gyula, Velther Dániel, Halmai Emil rendes tagok, Lukács László gyönki helyet, aljegyző mint vendég, Oraoszky László egyleti jegyző. Ludvigh József elnök a közgyűlést megnyitván, jegyzőkönyv hitelesitükör felkéri Glöckner János és Várkonyi Imre egyleti tagokat azután egyleti jegyző felolvassa a következő elnöki jentést. Tisztelt Közgyűlés ! Alapszabályaink értelmében egyesületünk közállapotaira vonatkozó évi jelentésemet van szerencsém a következőkben előterjeszteni. Mi volna érdekesebb kérdés a magyar jegyzőre nézve, ha nem a községi közigazgatás iránt mutatkozó érdeklődés ébredése és azok a változások, melyek a közérdeklődés segítségével a közigazgatásba bele ütköznek s a belügyi közigazgatás terén a községek erősítése, önkormányzati tevékenységük élénkítése és életképessé tétele, a választási rendszer fenntartása, a helyhatósági jogközegeknek pontos meghatározása, a felmerülő vitás kérdéseknek független bíróság elé való utalása, a községi tisztviselők anyagi és erkölcsi helyzetének emelése és ezeknek pragmatikus intézkedések által való biztosítása, a kormányzati szellem tekintetében pedig a tiszta és pártatlan közigazgatás biztosítása.“ Ezeket mondta az országos politikai pártok egyesüléséből alakitott kornntny feje 1906. évi május hó 29-én a parlamentben. Az Ígéretek megvalósulására nagy szüksége van a községi közigazgatásnak, ebből en gedni nem lehet s az ígéret valóra váltása körül a községek jegyzőinek is van kötelességük. A községi jegyzők, mint a falusi közigazgatásnak közvetlen tényezői és szemlélői tudják és érezniük kell, hogy a mai állapot
