Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-01-12 / 2. szám
Szekszárd, III. évfolyam. 2. szám. Szombat, 1907. január 12. Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉSEK legjutáuyosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP AZ ORSZÁGOS M KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Széchenyi-utca 1085. szám Ide küldendők a lapot érdeklS összes közlemények. EUŐpIZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 k., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : S kor. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Beírnunkatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. Az uj közúti törvény és a községi közlekedési (viczinális) közutak. Még nem törvény, nem is a törvényhozás előtt fekvő törvényjavaslat,, csupán csak előkészítő munkálatai fe- kiisznek előttünk a leendő törvénynek, de esek olyan érdekesek és értékesek, hogy a közérdek szempontjából a fenti czim alatt már most foglalkozunk a tervbe vett közúti törvény-refomnmal. Kossuth Eerencz kereskedelmi miniszter 93767/1906 szám alatt a vármegyékhez rendeletet bocsátott ki. melyben felemlíti, hogy a közutakról és vámokról szóló 1890 évi törvény több rendelkezése a közszükségletet nem elégiti ki. Különösen a községi közlekedési (viczinális) közutakra vonatkozó rész, az úthálózatnak és érdekeltségnek megállapítását, az útépítő és fenntartó erőforrások kijelelését s a községi közmunka értékesítését illetőleg, nehézkes, hézagos és az adott viszonyokkal, szükségletekkel nem szá mól kellőleg. Ennélfogva az uj közúti törvénynek uj alapokon leendő megalkotására az előmunkálatokat elrendelte. . Ezen előmunkálatok alapján az ország összes közútjainak építési és fentartási ügyeit egységes programúi szerint rendezik, a törvényhatósági útalapok terhein ott, a hol szükség mutatkozik, segítenek s az eddigi községi közlekedési utak helyébe járási közutakat terveznek úgy, hogy lehetőleg minden község a vasút állomáshoz, közgazdasági, kulturális és közigazgatási góczpontjaihoz a legközelebbi közúttal kapcsolatba lépve juthasson el. Ezen járási utak kiépítése 15 év alatt történnék. Ennek természetes előfeltétele, hogy az ország közúti hálózata az egész országra egységes alapon ren- deztessék, melynek keresztülvitelére bőséges adatok szükségesek. Ezen adatok gyűjtésével a miniszter a közúti kerületi felügyelőket bízta meg, kik ez év február és márczius havában beutazzák a kerületükhöz tartozó vármegyéket a vármegye alispánjának vagy helyettesének kíséretében s ez alkalommal jegyzékbe foglalják, hogy melyik közút,; melyik osztályba lenne borozandó és különösen, mint leendő járási közút, kiépítendő. Igen érdekesek az uj közúti törvény javaslatot előkészítő bizottságnak a rendezésre, vagyis a közutak osztályozására és fentartáisára vonatkozó javaslatai. Ezek szerint: az ország összes utjai néyy osztályba soroztainak ; állami, törvényhatósági, járási és községi osztályokba. Minden egyéb egyesületi, társasági, vagy más közutak azon közút, tartozékai, melyből kiágaznak. A már létező állami utakon felül 15—18 év alatt az országban még mintegy 3400 — 4400 kilométer összbossznyi kiépítendő állami ut terveztetik, melyből vármegyénkre is esik egy rész s ezzel a törvényhatósági útalapon is könnyítve lesz. De ott is, hol a már kiépített törvényhatósági utak egyes szakaszai az óv egyes szakaszaiban a nagy teherforgalmat nem birják és rekonstruálan- | dók, a segélyre szoruló törvényhatósági talapokat szintén segélyezné az állam. A törvényhatósági útadó országszerte 10 százalékban állapíttatnék nieg; ennél többet 12 százalékig csak azon törvényhatóságok vethetnének ki, melyek a járási utak segélyezését felemelés nélkül nem tehetik. A járási utakra, vagyis ezek kiépítésére és fentartására a községi közmunkák és közmunka váltságdíjak 75 százaléka, valamint állami és törvény- hatósági segélyek fordittatnának; e két utóbbi segély azonban az összszük- séglet egyharmadánál nagyobb nem lehet. A községi közutakra a községi közmunkának és közmuiikavált,ságnak 25 százaléka marad. TÁR CZ A. A tuberkulózis. A budapesti Uránia-szinház, a. budapesti Erzsébet-sza- j natórium és a düsseldorfi Liesegang ezég 115, diapo- 1 sitiv-vetitett képével illusztrált felolvasás czéljára irta j és a szekszárdi múzeumban 1907 január. 6-án felolvasta : j Dr. Kramolin Gyula. Hölgyeim és Uraim ! Egy sápadt, kiaszott arczu rém lebeg hazánk dolgos népe felett. Sötét szárnyain síimen lecsap az életvidor tömegek közé s a kit megérint görcsös köhögésének rothasztó lehelete, az elsorvadva dől ki a munka, az élet, kedves hozzátartozóinak sorából! De kegyetlensége immár nem arathat zavartalanul! Harczi’a készen bontja ki szárnyait a tudomány szelleme, hogy e rém ellen síkra szállva, a búvárkodó munka kohóiban ková- j csőit fegyverekkel útját állja garázdálkodá- | sának. Azonban, hányszor bénítja meg a tudás segítő karját a legszoinorubb vakság ! ? Hajnaltói késő estig görnyed keserves munkájában a föld népe ; krajezárt krajezárra rakva álmodozik egy jobb, könnyebb jövőről gyermeke számára s a verejtékes garasok csörgésétől nem is hallja gyermeke halk köhécselését s mire észreveszi, már késő: reményét, munkája gyümölcsét a — koporsó nyeli el! S talán sokkal jobb a helyzet a műveltebb osztályoknál ? Bizony alig! A balga hiúság, mely a testi tökéletlenségek és gyengeségek hazug leplezgetésével ámitja önma gát s másokat, a gyávaság, mely a veszély - lyel szembenézni fél és struezmadárként azt meglátni nem akarja, a könnyelműség, mely a veszélyt, nevető optimizmussal letagadja, a túlzott takarékosság vagy szegénység, mely egy-egy kis „meghűlést“, „köhögést“ semmibe sem akar venni vagy képtelen kellő gondozásban részesíteni, s végül a korlátoltság, mely amíg az illető magát tűrhetően érzi, az orvos intőszavát üres fontoskodásnak szereti bélyegezni : de sokszor rakja le az első alapkövet a kriptához, amelybe idő előtt annyi embert taszít e rém, a tuberkulózis, a tüdővész! Jól tudom, hogy ma már nehéz a tüdővészről valami újat mondani; mindenki hallott, látott, sőt — fájdalom — mint közvetlen szemlélő is tapasztalhatott arról eleget, ne tessék tehát tőlem sem egyebet várni köz- ismeretü tények felmelegítésénél. Azonban a már ismeretes dolgoknak rendszeres, összefoglaló áttekintése mégis hozzájárulhat a helyes tájékozódás megkönnyítéséhez és ennek előmozdítása volt az, ami ezen asztalhoz vezetett! Mindenesetre könnyen érthető az a hadjárat, melyet az emberiség e pusztító kór ellen folytat. Olyan hadjárat ez, melynek kezdete visszanyulik a legrégibb kor homályába, de melynek nyomát csak a legmodernebb tudás időszakában kezdik jelezni számbavehető sikerek. De azért igen sok teendő vár még e téren a társadalomra! Hogy a küzdelem indokoltságát m :.'«the8sük s a harezteret áttekinthessük, vessünk néhány pillantást az ellenség hadállásába. Szomorú számok sötét csatasora vonul fel előttünk, csak magát a magyar harezteret több mint hetvenezer halottal borítva évente! Egy pillantás Budapest székesfővárosunk pontos statisztikai táblázatába meggyőz, hogy pl. az 1874-től 1896-ig terjedő időben a tiidővész okozta a legtöbb halálesetet s hogy az összes többi fertőző betegségek eggiittnéve sem érik el ezeket a magas számokat. S a tiidővész Európa minden államában tizedeli a lakosságot; Európának 365 millió lakosa közül állandóan szenved benne több mint 5 millió s életét veszti általa évente 800.000 ember. Németországban 18y4-ben meghalt más mindennemű fertőző betegségben összesen 116.705 ember s ezzel szemben tüdővészben egymagában 123.904, vagyis hétezerrel több! A maradiságra hajló falusi ember szereti azt hinni, hogy, a vidéki élet viszonyai egészségesebbek a nagyvárosokénál és épen a tüdővészt, inkább a nagy metropolisok átkának képzeli. Erre fényesen rá- ezáfol a táblázat, mely szerint a világ legnagyobb városa — London — majdnem a legjobb helyet foglalja el a nagyvái’osok között. A mi Budapestünkről is kimutathatta már nemi-ég Kllthy, hogy gümős halálozási száma valamivel az országos átlag cdú szállott, jeléül annak, hogy a rendezettebb városi viszonyok, a rendes öntözés és a tüdöggilkos por lekötése mennyit lendíthet a közegészségügyön! Szomorúan tanulságos a betegségnek Magyarországban való elterjedését feltiin-
