Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-09-29 / 40. szám
40. szám Szekszárd, II. évfolyam. . Szombat, 1906. szeptember 29. TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden' szombaton. Kiadóhivatal: Báter-nyomda? Kaszinó- Bazár épület. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányo«abb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő: . BODNÁR ISTVÁN. Beírnunk atáí'sak: JANOSITS KÁROLY. ÍCOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. j Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1085. szám. : ' Ide küldendők a lapot érdeklő 'összes közlemények. előfizetés : egész évre ló kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. néptanítóknak, La' az"' előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. A mintaparasztgazdaságról. Irta: Kircz István. Minden, ami emberi, gyarló és tökéletlen. Azévt az emberiség összes intézményei, alkotásai, művészete, tudása mind magukon hordják a gyarlóság bélyegét. Egyik kisebb, a másik nagyobb mérvben. De a jó Isten eszes lénynek teremtvén az embert, ez gondolkodni és Ítélni is' tud és ezen tulajdonságainál fogva felismeri az önalkotta müveinek és cselekedeteinek gyarlóságát, azoknak hiányát és azért azokat javítani, tökéletesíteni törekszik. Habár a jó Istien véghetetlen és kifürkészhetetlen böl- cseségével magának tartotta fönn az absolut tökélyt, még is azon vágyat öntötte az emberbe, hogy a tökéletesség felé törekedjék és igyekezzék azt lehetőleg el is érni. És ez jól van igy, mért különben az emberiség sohasem haladt volna az ős állapotból, melyben az emberiség kezdetében volt. Ezen vágyat, ezt a tökéletesség felé való törekvést észrevésszük minden téren: úgy a tudományokban, mint művészetekben ; a kézműveseknél úgy,- mint a földmivelésnél. Es ezen, a jó Isten által adott vágynak köszönhetjük sok tudományágnak bámulatos haladását is. Hogy csak egyet-kettőt említsek : Milyen óriási haladás tapasztalható a tekbnikai tudományokban! Milyen hatalmas lépést tett a vegytan az utóbbi évtizedekben ! És éppen ezen utóbbi tudománynak köszönhet sokat a földmivelés tudománya is. Mert a vegytan tudománya bontotta szét a talajt alkatrészeire. Az mondotta meg a gazdának,, miféle tápanyagra van szüksége minden egyes növénynek és igy a gazda a növénytermelést égész tudományos határozottsággal űzheti, mert tudja, miféle alkatrészeket kíván. A vegytan állapította meg, hogy a növénynek vízre, szerves és szervetlen részekre van szüksége. Ez állapította még a különféle takarmánynemek tartalmát és ez által tápértéküket is. Szóval: á vegytan tudományos alapra fektette aá egész gazdálkodást és lehetővé tette a föld rationabilis művelését^ olyannyira, 'hogy a földművelés ma már egyike a legszebb és legszélesebb ismeretkört kívánó tudományoknak. És ezt igazán jól érteni és jól tudni, rendkívül szükséges volna minden földmivelő- nek, főleg Magyarországon, mély ország elsősorban is földmivelő, agrárius állam és igy népességének túlnyomó része evvel foglalkozván, Magyarország anyagi jólétének quasi alapját, majdnem, hogy azt mondanám: Magyarország létét vagy nemlétét jelenti, mert a földmivelőosztály képezvén Magyarország lakósainak túlnyomó részét, zömét, annak •jóléte vagy szegénysége kihatással van az ország többi Iákéira is. Nemzetgazdászati szempontból tehát rendkívüli fontos nálunk az, hogy az őstermelő, a földraives, a nemzettest alapja, bizonyos jómódnak örvendjen. Mert tény az, hogy a jólét föltétele mindénnek : A műveltségnek, az egészségnek, sőt még az erkölcsöknek is, mely tényeknek bizonyit- gatása nem tartozik e sorok keretébe, de amelyet positiv adatokkal illustrálni és bizonyítani nem éppen a legnehezebb dolgok közé tartoznék. Hisz IV-ik Henrik (Bourbon) franczia király ama mondása. „Azt akarom, hogy ;vasárnaponkint minden alattvalóm fazékéban följön egy tyuk“ nem volt csak üres frázis, hanem nagy nemzetgazdászati elvet tartalmazott és roppant horderejét és fontosságát a derék király bizonyára tudta is. Nemzetgazdászati igazság, hogy az állam anyagi jóléte és ebből folyólag hatalma is a földmivelő osztály jólététől függ, mert ez képezi alapját a nemzet zömének. Pedig ahol az alap rossz, ott mihamarább í’omba dől az egész épület. Ámde a tapasztalat azt mutatja, hogy népünket régi konservatizmusából csak nagy nehezen lehet kizökkenteni, ami ugyan nem mindenkor és mindenben hátrányos, de tekintetbe véve a mostani primitiv művelési rendszer gyarlóságát, az élet nehézségét, a folyton szaporodó terheket és az élet követelését, kell valamit tenni, hogy a nép a régi, ősszüleitől eltanult és eddig folytatott földművelési rendszert elhagyja, mert eltekintve attól, hogy primitiv és rossz, régen sem oly jövedelmező, mint az újabb, modern, a vegytani tudomány által támogatott intensiv földmivelés, mely amellett, hogy a föld jövedelmező képességét gyarapítja, a termés minőségét is fokozza. Áthatva ezen fentebb elősorolt általános igazságoktól, Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter igazán önzetlen hazahui szeretettől indíttatva, eléggé nem dicsérhető lelkes agitálásával * minden lehetőt megtesz, hogy földmivelő népünk régi konservatizmusábóL fölébredjen és a földmivelés terén az újabb vívmányokkal megismerkedjék, azokat magáévá tegye, azokat gyakorolja, hogy a mai nehéz életviszonyokkal könnyebben megküzdjön és^ őt az elszegényedés tátongó mély TARCZA. A vén betyár kesergője. Egy vén. betyár iddogál bújában A korcsmának ivó szobájában. Már jó régen a jó útra téré. Néhány legény hallgat beszédére. »Manapság, hejh, de más idők járnak, Régen vége a betyárvilágnak; Manem mikor az a nóta járta : »Jaj beh hangos a becsali csárda! Jó bor, szép láng, czigányzene, ének Ilyes kellett a betyár legénynek. Megtette ezt, — nem is volt hiánya — Korcsmárosné kökényszemii lánya. Elkerültem arról a vidékről, S délibábról, bárányfelhős égről Most legfeljebb álmodom csak róla« . . . S vén betyárból kitör egy bús nóta. Dalol, iszik, tölt is a pohárba : Fiuk igyunk: a régi világra ! »Akárhova tegyen is az Isten, Hej gyerekek, nincsen nyugtom itten ! Ott valahol künn a pusztaságon Ott kell halnom, érzem, — szinté látom : — Sírom homok s egyszerű fej fáj a Iíatángkóró kékszinü virága.« DÚZS SÁMUEL. Kökényre is jó a bor. Irta: Érsek Elek/ Előre bocsátom, hogy e történetünk azori időre esik, amikor még nem minden ember volt ember. A mikor ha nem is éppen a „bárónál“ kezdődött, de ahhoz, hogy valaki magát embernek nevezhesse, föltétlenül megkivántatott, hogy legalább is ama bizonyos „kutyabőrrel“, —- mit nemesi levélnek neveznek — néminemű összeköttetésben lett légyen. Az ilyen „kutyabőr-tulajdonosnak“ nemcsak az a kiváltsága volt, hogy kutyabőre révén embernek ismertetett törvény és ember által, hanem az is, hogy része volt abban a kimondhatatlan örömben, kénye- kedve szerint tehetni lábát embertársa nyakára — vagyis akarom mondani, egy olyan kétlábú állat nyakára, aki ugyan sem szőrrel, sem tollal fedve nincsen, de „kutyabőre“ sincsen; a ki tehát ennélfogva sem nem állat, sem nem ember, hanem mindenikénél kevesebb — „jobbágy.“ Ha pedig jobbágyról van szó, a beavatottak azonnal tudni fogják, hogy ez a való történet, amelyet itt elbeszélni akarunk, — ama dicsőséges korszak előtt történhetett meg, midőn az Úr „még nem küldötte volt **Volt némedi-i, most szárazajtai ev. ref. lelkész. A szerk. el a szabaditásnak szent lelkét, hogy kiszabadítsa népét a keserves rabságból ; midőn még nem hangzott el a dal halhatatlan költőnk ajkairól„Rabok legyünk, vagy szabadok“ ? ! * $ $ Kedves és bájos vidék terül el előttünk. A nap izzó sugarai — a még akkor szabálytalanul kacskaringózó — Kapos vizének hullámain törnek meg, a folyam jobb oldalán egy pompás hegylánczolat kiséri a gyors futamu folyót, mely hegylánczolatnak legkiemelkedőbb csúcsa a 270 méter magasságú — üres belsejében sok titkot rejtő — „Ne- bojsza.“ Ha fáradságodat nem sajnálod s fellépsz e hegycsúcsra, gazdagon meg leszel jutalmazva. A távoli messzeségben levő Balatonnak kékülő vize tiszta időben szabad, szemmel is látható és úgy tűnik fel, mintha a nyári kék égből egy darab a tihanyi hegyek közé esett volna. Mérhetetlen rónaságon arany kalászt ringat, a bűvös szellő s kalász kalászt csókolva,» zizegő lágy hangon mintha azt susogná a sok verejtéket hullató, örömmel és reménnyel télé szivü magyarnak: „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely.“ Közvetlenül a hegylánczolat lábánál kígyózik a P ..... . felé vezető országút. A szelíd hajlású, hullámos hegy oldalán nem látni egyebet, mint hatalmas szőlőtáblákat,
