Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-02-24 / 8. szám
8. szám. Szekszárd, II. évfolyam. Szombat, 1906. február 24. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS Hl. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden szombaton. h iádólii vatal: Széclienyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM: 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hií^dhtésbk legjutáiiyosabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. B ti munkatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztősig: Széchenyi-utcza 10^5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. EUŐplZBTÉS : egész évre 10 kor felévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. néptanítóknak;, ha az előfizetést egész évre előre beküldik: 5 kor. Kötelességek a népért. Kedvelt lapunk, n, „Közérdek“, születésekor, zászlajára irta Tolnavár- megye társadalmi és gazdasági érdekeinek képviseletét s azóta meggyőződ- I tünk arról, hogy ez nem puszta jelszó, nem hangzatos czim csupán, hanem testet öltött igazság:. Csaknem minden számát lefoglalja egy-egy társadalmi kérdés és a gazdaság érdekkörébe vágó tartalmas czikk; csaknem minden számában találkozunk Kirchner József gépészmérnök tüneményes, szakkörökben is feltűnést keltő hatalmas czikketvel; Reichert Gyula és Lágler Sándor, e két kiváló lelkész és népbarát, társadalmi kérdéseket tárgyaló soraival: de leginkább át- ragyogja a lap irányát, a nép és az annak sorsa iránti igfaz érdeklődés, azért való küzdés ! Ezen jelben születtek meg a „Xenizetirtás“, ,,Akadályozzuk meg a kivándorlást“, ,,A nép nevelése“, ,,A papok és hivatalnokok“ stb. stb. czimü tanulságos czikk ek. A lap ezen iránya ragadta meg I leginkább figyelmemet és ezen fentebb | elősorolt czikkek olvasása keltettek I szivemben visszhangot; mert egy megyei lapnál, szükségesebbnek tartom a társadalmi és gazdasági kérdések tárgyalását, a nép érdekéért való tiszta küzdelmet, a népnevelés körébe vágó dolgok ismertetését, a nép iránti kötelességek felsorolását, mint a pos- ványos politika bűzének terjesztését. Magyarországon úgy is politizál mindenki, még a falusi kondás is, de a nép érdekeinek előmozdításával vajmi kevesen törődünk. Pedig ez hálás terület,. Mert eltekintve attól, hogy a népért élni, tenni, mindenkinek kötelessége és aki azért dolgozik, öntudatában is megleli legszebb jutalmát: ha nem is szeretettel, de bizalommal és becsüléssel fizet a nép ezért annak, a kiben látja segítőjét, jóban-rosszban osztályosát, tanácsadóját, atyját! Mi falusi hivatalnokok: papok, tanítók, jegyzők vagyunk elsősorban hivatvák mindezeket megcselekedni és első sorban a mi kötelességünk falunkban mindazon intézményeket létesítem, pártolni, előmozdirani, a melyek a nép első és nélkülözhetetlen szükségletei! Miután nemcsak én, hanem mindannyian, kik a ,,Közérdekének lelkes olvasói vagyunk, meg vagyunk győződve arról, hogy a népélet és annak szükségletének lapunk mindenkor hü krónikása volt: mindnyájunk tanulságára beszéljenek e gyarló sorok, amelyek dicsekvés nélkül, a tények rideg felsorolásával megmutatni akarják, hogy vannak kötelességek ct népért és azon kötelességeket teljesíteni főleg nekünk, népbivatalnokok- nak kell! * Csak az az ország lehet fiigget- I len, amelynek kifejlett ipara van; boldog a nép csak ott lehet, a hol munkásságára tér nyilik és megélhetését biztosítva látja. Az egyoldalú mezőgazdasági I munka nem foglalkoztatja folyton a- népet, annak megélhetését ma már eléggé nem biztositja ; a növényi betegségek folytonos terjedése, a mindinkább rosszabbodó időjárás, az egyedül üdvözítő aratásba vetett, reményt megingatja; a dühöngő állatbetegségek megfosztják a népet csaknem egyedüli vagyonától: e nehéz időkben úgy tud megélni, ha nem csupán mezőgazdasági munkára van utalva. Ez a gondolat foglalkoztatta annak idején a kormányt s nagynevű Hegedűs TARCZA. Fölebbezés . . A mi Ids Emmánkra büntetést szabtak, Én édes Istenem épen miattad. Esiéli imánkkal, szárnya megoldva, Tehozzád szállt szivünk összefogózva, Mikor — örök rejléig : hogy, hogy nem esett ? ■ Szegény kis Emma nevetett. Szive valamikép' kiszállt a körből.-Óh , mi is vonná még mennybe a földi öl ? — Lehet, emlékei az édes mának, Incselkedve felé rózsát dobállak. Szálltak, szálldogáltak a szive felelt S egyszer csak . . . rájok nevelelt! Vagy talán ott járt már gondolatában, Ilová anyja hordja, tündér országban, S a beszélő szőlő, csengő dió olt, Valami mosolygóst ép neki szólott. Már látta a forgó, gyémánt hegyeket: S lelke örömtől repesett. Ezért most szemébe könyü szivárog. — De Uram, ugy--i te ezt nem kívánod f Szólj, szivem megdöbben ez ítéletre; Világok ura, hisz örök, nagy vagy Te ! Hatalmadon azzal, szólj, csorba esett: Hogy a kis Emma nevetett ?! Nem e gyönge gyermek, de Uram, en, en, Hitemmel itt állok az örvény szélén. A vihart, vészt eddig épen kibírta, De ez a könycsepp ah, még elborítja, Szólj, hogy imádság az, Uram, teneked, Hogy a kis Emma nevetett!! SZABOLCSRA MIHÁLY. fíz első hat*ag.* Irta: Zachariásné — Kallós Ilonka. A nyári napsugár már régen bekandi- j kált az ablakredőny nyílásain s addig játszadozott a gyönyörű hálószoba faragött bútorain, a puha virágos szőnyegen, mig egyszerre csak odalibbent egy szépséges alvó asszonyka rózsaszínű szemhéjára. A kis babaasszony felébredt, egy kicsit lustán nyújtózkodott s még mielőtt felvetette volna rojtoä pilláit nagy sötét szeméről, rózsás kis ajka mosolyra nyilt s szinte lehelve súgta: „Édes !“ Megszokták azt érteni, ha ilyen halkan mondja is s már a következő pillanatban sok-sok szapora csók szokott hullani ajkaira. S most semmi! * A kitűnő írónőnek nzekszárdi műkedvelők csak nem régiben adták elő nagy sikerrel egyik sein- darabját. Örömmel közöljük ezt a kedves tárczáját is. Széjjel néz ............ Ah ig az! ő egyedül van a puha fészekben s Ödön, az a csúnya Ödön megint nem jött haza. Pedig hogy ígérte, mint fogadta — midőn az este elbúcsúzott tőle, — hogy még éjfél előtt haza tér és ime nem váltotta be a szavát. A szép asszonyka ajkáról eltűnt a mosoly, szeméből a játszi kifejezés és . nagy komolyan nézegetett az előtte csillogó fénysávba. Hát járja ez ? Nem járja bizony. Még csak hathónapos házasok és Ödön már tízszer maradt ki. Tízszer! Borzasztó. Utóbb még valami országos lump lesz belőle. Csakhogy ő nem fogja hagyni. Kigyó- gyitja és . . . De hogy ? De miként ? Szerény fegyvertárának már majdnem minden eszközét igénybe vette, hogy megfélemlítse őt. Midőn nyolezadszor éjszakázott oda, nagyon busán és kisirt szemmel fogadta. Mit ért ?! Az, a hohó Ödön eddig mesterkedett amig megnevettette őt, s aztán csak pirosra dörzsölte a szemét. Az utolsó kimaradásakor a.ztán előszedte emlékéből mind azokat a komoly, megható intelmeket, a melylyel anyuskáját
