Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-01 / 49. szám

2

Í90&. deczember ii

régiben Dunaföldvárról indult ki azzal a czélzattal, hogy a községek segéd,- és ke zelő személyzetét, saját sorsának javitáéára, esetleg önnálló egyesületté tömöritse*

Amint bennünket értesítenek, a dunaföldvári segédjegyzők által az ország összes községi alkalmazottainak szervezésére megindított mozgalom örvendetesen, egyre nagyobb arányokat ölt. Az ország minden részéről tömegesen érkeznek a leglelkesebb csatlakozás-bejelentések, mi arra indította a bizottságot, hogy az országos községi se^éd- és kezelőszemélyzeti gyűlést 1907. január

6-ára, d. e. 9 órára Újpestre, a községháza tanácstermébe hivjá egybe. Az erre vonatkozó lelkes hangú felhívást a bizottság szétküldötte az ország összes járásainak székhelyére, ott pedig, ahol a járás székhelye valamely város, egy ahhoz kpzel fekvő körjegyzőségbe, kérve a felhivás átvevőit, hogy azt a járás területén működő összes községi segéd- és kezelőszemélyzeti tagoknál körözzék.

A felhivás az országos gyűlés prog- rammjául csak a szervezkedés végleges ki mondását tűzte ki és pedig a gyűlés töbK ségének határozatához mérten vagy az Országos Jegyzői Egylethez csatlakozás, vagy önnálló egyesület utján megvalósítva, miután előbb a mozgalom további irányítására a végleges vezetőséget megválasztották.

Különösen a Budapest környéki községek segéd- és kezelőszemélyzete fejt ki élénk agitácziót, hogy az országos gyűlésen minél nagyobb számban vegyen, részt a községi segéd- és kezelőszemélyzeti kar és az eddigi meleg érdeklődésből Ítélve a gyűlés látogatottnak Ígérkezik.

De nehogy csak a gyűlésen személyesen résztvevők irányítsák a mozgalmat a siker felé s azon kartársak pedig, kik mesz- szeség, anyagi helyzetüknél stb. fogva személyesen részt nem vehetnek, a gyűlésbe benne foglaltassanak, az ország távolabbi helyén lakó segéd- és kezelőszemélyzeti tagokat felkérte az id. szervező bizottság — és ezen kérelmét itt is külön hangsulyoz- tatni kéri, — hogy csatlakozás-bejelentéseikhez még a bizottság tudtára adni szíveskedjenek : vájjon az országos jegyzői egylethez csatlakozás vagy külön egyesület alakítása által óhajtják az országos szervezkedés kimondását? Az országos gyűlésen ezen kívánságok számarányát az id. bizottKÖZÉHDBK

I ság bejelenti és szavazatszámba venni kéri.

Mivel az id. bizottsághoz nap-nap mel- i lett kérdéseket intéznek, ez pedig, minden j kérdésre válaszplni képtelen, ez utón közzétételül kérte, hogy a mozgalom kivétel nél- kül, minden községi irodai alkalmazottra, kiterjed a jegyzőkön, kívül, akár jegyzői j képesítéssel bír, akár.nem, tekintet nélkül alkalmaztatásának minőségére, és azon köriil- I ményre, hogy rendszeresített állásban1 van-e, vagy csak felfogadott alkalmazott.

VÁROSI KLET."

Alkapitáuy-választás. A Szekszárd r. t. városnál rendszeresített rendőralkapitányi állást a folyó hó 27-én Dory Pál alispán elnöklete alatt tartott lisztujitószéken töltötték be. A választási éljáráshoz bizalmi férfiakul a képviselőtestület Boda Vilmos, Szondi) István, Török Béla és Stann István kép- i> viselőtestüjeti tagokat választotta meg. A kijelölő választmány tagjai voltak: Örffy I Lajos és Wosinsky , Mór az elnök, Tóth Károly és Boda Vilmos a képviselőtestület I részéről. A választmány & 14 pályázó közül | dr. Szászy Józsefet, Rácz Józsefet, Mehr- I félsz Lajost és Szepesi Jánost jelölte az itt | felsorolt sorrendben. A választás . szavazás I utján történt. A szavazatszedő-küldöttség , tagjai voltak Boda Vilmos elnöklete alatt:

! Uj János és Nagy János. Beadtak összesen j 105 szavazatot Ebből Rácz Józsefre 75, dr. j Szászy Józsefre 16, Mehr félsz Lajosra 7 i és Szepesi Jánosra 7 szavazat esett. Al- ! kapitánnyá tehát Rácz József pénzügyi szám- vizsgálót választották meg, aki ott nyomban I megköszönte a képviselőtestület bizalmát s a | hivatalos esküt is letette. Az uj alkapitány- J ban a város egy igen szorgalmas, tevékeny I és megbízható tisztviselőt nyert.

Szekszárd virilistái. A választás alá ! nem eső városi képviselők 1907 évre érvé- | nyes névjegyzékét a kiküldött bizottság, j melynek tagjai Fejős Károly, Török Béla és dr. Albersz Rezső voltak, a folyó hó 28 és 29-én tartott ülésén állította össze. E szerint rendes tagok :

1. Alapítványi uradalom ' 6958.90.

2. Őrffy Lajos 1516.42.

3. Szeremley Lajos 1432.22.

4. Dr. Hangéi Ignácz 1374,84.

5. Tóth Károly 1314.48:

I

6. Dr i, Leopold Kornél

129Ö.40.

7/ Báró Schell József

1277.78.

8., Dr. Steiner Lajos

1026.64.

9. Mehnverth Ferencz

1007,92.

10, Szekszárdi Kaszinó

1007.02.

I 11. Mayer János

10Ö5.79.

12. Dr. Kaldy Gyula

945.—.

■ 13. Dr. Pirnitzer JÍJéla

859.22.

14. Schmicleg É£jp§

833.20.

ÍŐ. Pirnitzer Ahtal

757.33.

, 16. Pirnitzer Manó

757.33.

■17. Szondy István f

729.74.

18. Adler N. János

719.21.

19, Dr. Haidekke'r Béla

686.56.

20. Wolf Henrik.

675.43.

21. Dr Dragícs ímre

670.34.

22, Újfalussy Imre

623.28.

23. Szeghy Sándor

612.70;

24. Ágoston István

584.40*

25. Leicht Lajos

564.3ß.

26. Boda Vilmos

546.80.

1 27. Özv. Mártin Ferenczné

588.83.

I 28. Salamon Ármin

537,48.

| 29. Dr, Albersz Rezső

534,12.

30. Leopold Sándor

, 525i.26.

\ 31. Lászjó Lajos ■

514.38.

32. Róth Ferencz >

502.90.

33. Török Béla

496.76.

1 34. Stockinger János i

484.13.

I 35. Ábaffy Gyula

/ 469 10.

36. Özv. Salamon Lipótné1

451.84.

37. Singer Viktor

450.74.

38. Wosinsky Mór

446.88.

1 39- Hauk Antal'

444.09.

| 40. Dr. Szászy Endre

44ß.48.

41. Kamarás Béla'

442.96.

1 42. Stann István

439v63.

43. Schlesinger Ignácz

1437.28.

1 44. Szekszárdi Takarékpénztár

• 431.40.

45. Fejős Károly

^ 422.22.

46. Tótth Ödön

. 420.60.

;] 47. Dr. Müller Ferencz

416.88;

48.. Hirschfeld Mór

406.88.

| 49. Dr. Beöthy Károly

398.32.

50. Dr. Tanárky Árpád

398.00:

51. Fischhof Mór

385.28.

, 52. Dr. Horvát Jenő

366.02.

1 53. Di" Spányi Leó

358.60.

54. Kiss Károly-340.76.

55. Özv. Fördős Vilmosné

337.72.

56. Fischhof Károly

337.72.

57. Molnár József

336.60.

58. Szászi Antal

324.53.

59. Molnár Mór

321.63.

60. Kiinger Ferencz

309.40.

61. Bodnár István

308.08.

62. Dr. Mayer Gyula

304.82.

63.' Özv. Fejős Imréné

301.18.

64. Dr. Herczeg Gyula

299.50.

65. Reichl Sándor

283.56.

66. Ettenberger Lajos

281.24.

67. Reich Ármin

280.60.

68. Müller Bernát szatócs

279.55.

Póttagok:

1. Dr. Kramolin Gyula

274.00.

2. Tihanyi Domokos

273.70.

Hirtelen megfordítva lovát, valamit kiáltott s futásnak eredt. Nyomában emberei, mellette két fia: Dragutin és Milutin.

Csák Mihály ekkor már több sebből vérzett, de azért nyomába kelt a futóknak.

— Mihály vitéz 1 — kiáltott ekkor mellette Béla herczeg — amott könnyebben foghatsz embert.

—- Nekem innen kell, — dühöngött Mihály s véresre karczolva lovát, úgyszólván repült a futók után.

Majd látta, hogy Urost el nem érheti. Körülnézett, kit fogjon el.

Ekkor két ember visszafordult, bizonyára azért, hogy az Urost üldöző magyart feltartóztassák.

— Csak gyertek! — mormogott Csák Mihály. S akkor elibük ugratva, az egyiket, mielőtt fegyverét használhatta volna lovával oldalt szorította, ugyanakkor a másikat buzogányával fejbe ütötte, aki elszédülve hajolt le a lova nyakára.

Ekkor vasmarkával mindkét embert megragadta, kirántotta a nyeregből s maga olé bocsájtva a ló két oldalán, visszafordult s kény szeritette a két nyakon ragadt embert lova mellett futni.

— Helyesen van Mihály vitéz, — szólt I mellette Béla herczeg, aki szintén valami I előkelő foglyot szorongatott lova mellett

Mihály irigykedve nézett a herczegre. |

Annak jobb kinézésű foglya volt. Ez pedig a váltságdíjra nagy különbség volt, már pedig abban az időben erre utaztak. Azon is aggódott, hogy vájjon öccse, Domonkos nem került-e fogságba, mert akkor oda kell adni öccséért két foglyát.

No hát ez az aggodalma Mihály vitéz- I nek nem sokáig tartott, mert csakhamar látta Domonkost, aki szintén foglyot hajtott maga I előtt. Vidámabban fordult ekkor Béla her- I czeg felé s hirtelen megdöbbent.

A Béla herczeg csillogó foglya egész | alázattal köszöntötte az ő öregebb foglyát.

I Tehát a jobbágyoknak kinéző két fogoly _ i előkelő ember. Sátorában mindjárt kihall- I gáttá őket.

— Ki vagy ? — kérdezte az öreget.

— Figyelmeztetlek, hogy láttam, mily tisztelettel köszöntött a Béla herczeg foglya.

• -— Az ostoba í — mormogta a fogoly..

— Én a nagy zsupán veje vagyok.

— Isten éltessen, hát ez a fiatal ?

— Ez a tárnokmester fia.

— Nem rossz, e szerint nyolczszáz márkát megértek.-— Kifizetik értünk, — szólt áz öregebb fogoly.

Mihály vitéz ravasz ember volt, észrevette az öröm kifejezését.

— Térmészetesen, ami kincs nálatok van, az is az enyém.

Az öregebb fogoly elsápadt.

— Semmink sincs, .-j- szólt végre — hiszen csak két-három papra jöttünk, pénz nem kell.

— Meglátjuk.

Behivatta Mihály .vitéz szolgáját s meg- motoztatta foglyait. Bizony nem volt azoknál semmi.

— Furcsa, — szólt Mihály vitéz, pedig valaminek lenni kell.

Ezzel kénytelen-kelletlen maga íogott a motozáshoz, de semmiféle pénzt nem talált, mig végre az öregebb, a nagy tJros vejének nyakáú selyembe tak,art, tenyérnyi nagyságú -aranykeresztet talált. A kereszt művészies kidolgozású volt, drágakövekkel kirakva.

pÉg Urapa, — szólt a fogoly —- ezt a keresztet hadd meg nekem, kétszáz márkát fizetek érte. '--'Nem barátom, e kereszt tetszik nekem s ez a hadi törvények értelmében az enyém.

— Tudom, de visszaadhatod. Adok érte ötszáz márkát, ennyibe került nekem.

— Ne mondd! Nagyon drága volt, de nekem megtetszett és megtartom.

Amint Mihály vitéz forgatja a szép keresztet, ujja valami rugót nyomhatott meg, mert a kereszt egyik része sarkon fordult. A keresztben valami forgácsdarabok voltak.

Az öreg és fiatal fogoly ekkor kérészíidobetegsegek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza _

ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva.

inthogy értéktelen' utánzatokat is kínálnak, kérjen mindeükov „Roche“ eredeti csomagolást.

F. Hefmann-La Roche A Co. Bonéi (Srájt).

„Roehe“

Kaptató «ttmI rendeletre a crófynerUrak- ^ ban. — Ara Bvegenkint 4.— korona.