Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-11-17 / 47. szám
2 'észrevenni, hogy egy kifejlett gazdasági élethoz még más is kell. Körülöttünk fejlődött mindenütt az egyes termelési területek gazdasági élete, csak a miénk stagnált az evo- lutiónak§ kezdetleges stádiumában ! Elgyengültünk, leszegényedtünk és . bekapcsolódva élünk egy szomszédos terület gazdasági közösségében ! Ki gondolt volna valaki komolyan csak egy évtizeddel'ezelőtt is a vámsorompóra, mely felállítandó a monarkia két állama között. Nem látták, csak kevesen, hogy a mikor Ausztria tökéletesebb formájú ipari czikkeivel az országot ellátta, akkor ez a folyamat nem volt egyéb, mint egy kifej- lődöttebb, hatalmasabb gazdasági szervezetnek erőkihatása a gyengébb felé! Ma már nem vitatkozunk a vámsorompó felállításának szükségessége fölött! Tele vagyunk bajjal mindenfelől, tisztázatlan, forrongó- srocziális kérdésekkel, lassan elvér- zünk a kivándorlásban ! Honnét minden baj ? Ellnnyagolt gazdasági életünk szervezetlenségében. 1917 év után lesz már vámsorompónk is! (Sok küzdelem lesz még odáig! — A szerk.) így épül ki, igy lesz teljessé gazdasági életünk szervezete. Folytatjuk. / Bortermelők — borügynökök. A két héttel ezelőtt, fenti czimmel írott vezérczikkünk bizonyos érdekkörök tetszését nem vívta ki. Most látszik csak: csontig metszett, mint az operatőr kése,, amely fekélybe mélyed. A mérges seb vagdalgatása bizony nem kellemes foglalkozás, nem teszi tisztává a kést sem, de az orvos megmossa szerszámát, azután a kezét és várja a beteg testrész gyógyulását. Ezt tesszük mi. Talán kevés tudással, de becsületes szándékkal vállalkoztunk e lap szerkesztésére. Személyeskedés, elfogultság, rosszakarat sohasem vezetett, de viszont senki sem foghatja ránk, hogy elbújtunk a kényesebb kérdések feszegetésétől s hogy a társadalmi élet óriási botanikus kertjében fé lénkén visszariadtunk volna a ,,nebánts virágok,“ „mimóza pudicák“ érzékenységétől, azaz, hogy azok érintésének következményeitől. Most sem hátrálunk meg tehát Gonda KÖZÉRDEK Béla ur berzenkedő pennájától, amely elé egyébként, mint köszönettel konstatáljuk, kollégánk, a Tolnavárraegye‘ is leeresztette a „Nyilttér“ tiltakozó sorompóját. Valóban ekkora fennhéjjzás, önhittség, sokat akarástól puffadozó gőg, mások véleményének beszá- mithatlan lekicsinylése, csakugyan nem tart hat reá számot, hogy felelős szerkesztő —- feleljen érette. Mit is akar tehát voltaképpen Gonda ur? Először is kiknek a védelmére öltötte fel dón Quijotte elhajigált rozsdás fegyverét ? Mi tiszteletet adtunk a kivételeknek, nem általánosítottunk, eszünk ágában sem volt a csakugyan nélkülözhetetlen „ügynöki kar“ tisztesebb elemeit lekicsinyelni, megvádolni, de igen is, nem törődve vele, hogy mibe nyúlunk, tiltakozni akartunk a Gonda ur által is „megnyirbálandó kinövések“ ellen s a mint pár évvel ezelőtt egyik laptársunk is megcselekedte — tőlünk telhetőleg védelmezni kívántuk bortermelőinknek fájdalom, nagyon is védelemre szorult érdekeit. De térjünk át a dologra. Megczáfolta e vájjon ön egyetlen egy ténybeli állításunkat ? így itt volt-e akkor, tudja-e ön, hogy a régebbi időben nem volt-e bizonyos előzetes megállapodás az ügynökök között, hogy a borárakban eddig. megyünk és nem tovább. Lehet, hogy a „kartell“ „borlimitació“ eresebb kifejezés a bortermelőkre ekként gyakorolt szelid nyomás kifejezésére, de hogy igy volt, nagyon sokan tudják Szekszárdon, bizonyítani felesleges. Csakhogy akkor a tekintélyesebb ügynökök éltek, de másokat is 'élni hagytak. Henem igy van-e az vájjon ma? ugy e, hogy nincsen igy ?! Beismerjük mi a ma működő ügynökök nehezebb helyzetét, inert mindenki az olcsó portéka után fut- és kapkod, de az ön által is elismert „kinövés“ bibircsója sokkal nagyobb, mintsem hogy egyszerűen csak szépséghiba • számba menne. Nem elég arra egy egyszerű kis tapasz — tüzes vas, kés kell már neki. így például meg tudja-e ön czáfolni azt az állításunkat, hogy _ „egyes borkereskedők dicsekedve mutogatják az innen kapott sürgönyöket s üzleti leveleket, amelyekben az olcsóhbnál-olcsóbb ajánlatokkal valósággal megostromolják őket?“ Talán hasznára van ez az egymás hátán ke- - resztül való tülekedés bortermelésünknek ? ! Minket bizonyos tekintetben szavunk köt, ■ hogy részletekkel bizonyítsunk; de kérdez- j 1906. november 17. zük: jó lélekkel esküt tehet-e ön arra, hogy az ' idén is nem jött egyes helyekről bizal- - más utasítás egyesekhez, -hogy a borárakat le kell nyomni 9 Nagyon lekötelezne tisz- telt Gonda ur, ha felsorolná azoknak á bor termelőknek a nevet, akik boraikat ügy- nöki közvetítéssel 15 forintnál drágábban adták el ? Vajmi kevesen lehetnek /azok, holott a kik nem ügynöki közvetítéssel szerezték be bor szükségletüket, elmentek ,16 forinttól egész 23 forintig. & mi ennek az oka*? Nem az, hogy önök tálán elóz&tesen kartelt kötöttek, de az, hogy az itt lábra kapott egészségtelen versengés, egymásra Hezitálás miatt a borügynökök legtisz- tesebbjei is kénytelenek úszni az árral s igya vevők vásárlási kedvét nem a bor jóságának kiemelésével, mint inkább az árnak minimumra lepréselésével fokozzák. Itt van, tehát aá a bizonyos ék a bortermelők es az ügynökök — ön által közősnek nevezett — érdekei között. Ezek után azt kérdjük: nem joggal irhattuk-e azt, hogy Szekszárdon a borügy- pökök is okai részben a borárak hanyatlásának ? Mert hogy nem egyedül bennök kerestük és. találtuk meg a hibát, azt olvasni tudó ember abból az inkriminált czikkből is észrevehette. Tisztelt Gonda ur ne tartson tehát nekünk- közgazdasági szakelőadást a borárak alakulásának elméleti okairól; az ön által gombostűre szedett statisztikai „közhelyek“ legfeljebb csak megerősítenek abban a szomorú' tapasztalaton alapuló meggyőződésünkben, hogy I szekszárdi borárak kialakulására nagyon csekély befolyása van a külföldi borpiaez -konstellá- czióinak, de annál jobban befolyásolják azt helyi, speczialis körülmények- Ha az ön állítása lenne az igaz, akkor éppen ügy értékesíthetnénk borainkat, mint más ho'ízánk hasonló borvidék, de mert nem igy van, világos, hogy más bibéje is van a dolognak. Igenis van. Mert ne szenvedjünk nagyzási mániában, ne sokat emlegessük az európai borpiaczot. Elvesztettük azt a régi értelemben egészen. Lát itt most borkereskedőt Berlinből, Prágából, vagy még csak Becsből is. Mért maradoztak el azok - a kereskedők ? Rosszabak talán boraink, mint a régi jó világban ? Bizonyára, de másutt sem különbek s oda szórványosabban még is csak eljutnak a nagyobb borvásárlók ? Megmondjuk az elmaradás okát is ! Nagyon jól emlékszünk reá kozott palotából s azóta is minden pápa épített és bővített rajta s hogy mai alakját szép loggiájával, melyből azelőtt a pápa évente' áldást szokott osztogatni, -tulajdonképen csak a XV. században nyerte. Elmondja, hogy öt ajtaja közül a szélső jobb: a Porta Santa ma befalazva áll, hogy csak a jubileumi években nyittassék ki. Megmutatja a templom fő nevezetességét, a főoltárt, me-_ lyen csak a pápa vagy annak direkt megbízott helyettese misézhet s a főoltár alatt a mensa-t, egy kis faasztalkát, melyet a hagyomány szerint Szt. Péter használt oltárnak.' Továbbá a máltai lovagoktól elvett sa- racen-zászlókat, majd a drágakövekkel kirakott keresztet stb.Én folyton kérdeztem (mert e templom belső berendezéséről és múltjáról már sokat olvastam) s a sekrestyés nem unta meg a felelgetést. Sőt látva az én minden aprólékos részletre kiterjedő érdeklődésemet, hihetetlen és soha meg nem történt dolgokat hazudozott össze úgy, hogy nem állhattam meg; hogy oda ne szóljak hozzá: — Ugyan, ugyan, hogy lehet két li- •ráért ennyi valótlanságot összehordani-. . . Mire az élelmes sekrestyés ravasz mo- solylyal csak ennyit felelt: — Hát signore, azt hiszi, hogy az igazmondásból ma már meg lehet élni . . . Talpraesett válaszáért' megkorholtam s hogy korholásom ne fájjon neki annyira, még egy lira különjulalomban is részesítettem. A szoc-zialista. Rómában egy fürdőt is meg akarván szemlélni, kora reggel a szállodámhoz közel eső Bagni Bernini felé tartottam. A Corso és a Via del Babuino sarkán egy i'oppant | bőbeszédű és ügyes kezű czipőtisztitót pillantottam meg. Én is megálltam előtte s kimondhatatlan sebességű keféje alá bocsátottam a czipőimet. Hogy szóba is álltam vele, természetes. Érdeklődtem mestersége s jőve delme iránt. Kezének mesés gyorsaságát nyelve messze túlszárnyalta. Iszonyúan figyelnem kellett, hogy megértsem. Kiejtésemről, magától értetődik, rögtön észrevette, hogy nem beuszülöttel van dolga s ez még közlékenyebbé tette. Egy szuszra elmondta, hogy az örök városban túlsók már a czipőtisztitó, de azért mind megél tisztességesen és sokkal becsületesebben, mint a nagy urak, kik: nek a Via Nazionale-n palotáik vannak. Itt aztán lehordta a papokat, a herczegeket, a kormányt s az egész muniezipiumot. Hogy e .szegény ember alig élhet' meg, hogy a nagyok kiveszik a szegény ember szájából a falatot. E közben családjáról is megemlékezett. Két felnőtt fia van. Az egyiknek egy jó forgalmú trattoria-ja van, melyet okvetlen felkeressek ám, mért egész Rómában nem lehet oly jól étkezni, mint az ő fiánál, kit nem azét dicsér, mert a fia. A másik meg a Palaízzo Odescalchi-nak portása; az is megkeres évente 3000 lírát, de ő mint szegény, de becsületes czipőtisztitó, aki kora reggeltől egész délig ott őgyeleg az utcza- sarkon, csak 2500 lirát keres . . í- De azért le a tőkével és a nagy urakkal, akik csak a szegény, de becsületes munkás ' vérét szi- polyozzák ki . . . Éljen a szoczializmus ! . . . Mikor aztán munkájával elkészült s én 50 fillért nyomtam a markába, leemelte széles karimáju kalapját és alázatosan megköszönve odaszólt: — Signore, a fiam. Luigi Manatto trattoriájáról a Via Condotti-n meg ne feledkezzék ám . . . Különben non io detto nulla 1 (Nem mondtam semmit!) A fogadat lan kai au!. Mikor a velenczei Piazza loggiái alatt a Go/dom-szinház esti előadásához való jegyet megváltottam, már tudtam, hogy a színház a Merceria-n húzódik meg szerényen. De azért mintegy ösztönszerüleg is odaszólok egy az őszi meleg napsugárt úgy istenigazában élvező^ kis olasz sihederhez : — D öve la Theatro Goldoni 9 Amire a napbarnitotta rokonszenve Emeli az étvágyat ét a testsúlyt, mefazO»- teti a kOHOgéit, váladékát, éjjeli izzadáet Tüúobsiegsegek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor. „Roche“ eredeti csomagolást. F. Hdffmsaa-La Roche A Ce. Basel (Svájcé „Roehe“ bphaté «ttmI mdcíetn a gyéfyawrtSnO- ^ baa. —Ara Svafenkint 4.— korosa.
