Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-11-17 / 47. szám
KÖZÉRDEK 1906. november 17. mekkora örömöt okozott itt városunknak, a mikor gondolom, 1900-ban, a filoxera vész után való első jó terméskor elárasztotta Szekszárdot a régi borkereskedő világnak legalább, egy része! Mekkora kiábrándulás lett belőle! Az igen tisztelt ügynöki kar lelkiismeretlen elemei ekkor követték el a a legnagyobb bűnt, az egymásra Hezitálásuk kai. Csakhogy a régi szűkös évek után busás keresethez jussanak, ezer- meg ezer hektóliter számra vásároltatták össze a megfordulásra hajlandó lapi borokat. Ki világosította fel az itt, gyanutalan, vásárló borkereskedőket a szekszárdi átalakult termést viszonyokról ? S mi lett ennek a következése ? Az, hogy a jobb fajta hegyi borok pinezében maradtak s a 7—10 karjezáros moslék évtizedekre elriasztotta a külföldi, vevőt, bizonyítsuk ézt levelekkel? — 100* vezérczikk sem tud ártani tehát annyit egy ügynöknek, mint egy- egy ügynök lelkiismeretlensége árthat egész borvidékeknek. De térjünk át a mai állapotra. Százszámra hordják a vidéki kocsik a bort most is a szekszárdi vasútállomáshoz. Harcz, Agárd, Alsó- nána, Őcsény, Decs, Tolna, Bátaszék egy része itt adja fel borát. Sőt, — amint megbízható forrásból halljuk, miért fuvaroz ide bort á kölesdi ember? Egyáltalán miért pinezózik be a vidéki bort Szekszárdon ? Ez a sok, első rangúnak éppen ném mondható bor, talán a szekszárdi bor világhírét van hivatja megcsinálni,'nem-ejti tévedésbe a vevőt, ha szekszárdi elnevezés alatt kerül forgalomba ? De mit mertünk még állítani? Azt, hogy a szegény ember nagy szegénysége, rászorultsága is oka a borárak hanyatlásának. Hát ez nem igaz ? Miért kénytelen akkor az én * polgár“', szomszédom az ő borát 3—4 krral olcsóbban eladni? Az övé talán rosz- szabb, mint az enyém ? A homoki borokról zengett áradozó di cséretért legyenek hálásak az ottani borok tulajdonosai. Jól esketik nekik, mert amikor ők adják el a -termést, akkor viszonzásul a vevők részéről úgyis a hegyi borok örökös dicséretét Ítéli hallaniuk. Szóval a homok ütőkártya a hegy ellen s a hegy a_Jhomok ellen. Ez az 'gaz. Azt is olvassuk, hogy a szekszárdi borárak hanyatlásának az elhibázott te építés,. na meg az Európaszerte egyre kiseb- bedő vörösbor-fogyasztás is egyik oka lenne. FEKETE HUGO rövidáru-, Nem pörölünk a statisztikusokkal,' de a szekszárdi telepítés azért végeredményében még sincsen elhibázva. Azért, mert tavaly 8 forint volt a kukoricza, bolond lenne, j ki a búzatermő Kánaánt, a Bánátot kuko riczával kivánná egészen bevetni. Évszázados tapasztalat, talaj, égalji viszonyai predestinálják Szekszárdot a vörös bor termelésre. Egy-két rossz esztendő még nem ok, hogy „Szekszárd világhírét“ a pillanatnyi sikerért feláldozzuk. Pár év előtt egyik nagyborkereskedő, Jalics mondotta éppen, amikor kitűnő szekszárdi rizlinggel kínálták: „jó, jó urak, de ezt megtenni bár- I melyik vidék is, de önök nem is tudják, mi- jök van, próbáljon csak valaki szekszárdi vörö- I set másutt termelni! Türelem tehát, véntil- | nek, okosodnak a tőkék, lesz kifogástalan I ősz is, igy jó szekszárdi vörös ás. Addig pedig a hegyen termett kádárkából erőltetett fehér is van olyan, mint sok más kitűnőnek hirdetett termés. Fő, hogy a pinezék megszabaduljanak az uj vámtételek életbelépte előtt beraktározott olasz boroktól. S ön azt is a fejünkhöz vágja, hogy . nevetséges árleszállításról beszélni, mikor a közönséges lapos helyeken termelt borokat” 20—26 koronáért, sőt helyenként magasabb árakon is veszik ? Hát igaza volna, ba mi lapi-szőlőkről beszéltünk volna, de mi „szekszárdi“ név alatt nem a káka tövén, de csakis hegyen termett bort értünk. S elég az ilyen bőrért * 14—15 krt? Ugy-e nem? Mit- szólanának például hozzá önök, ha mint „nagy bortermelők“, mert egy részük egyúttal az is — ily fényes ajánlatokat kapnának ? Ne azt bizonyítgassuk tehát kiollózott l statisztikai adatokkal, hogy a világpiacz borárai miként alakulnak, de annak fejtsük meg az okát, hogy tőlünk ngy-pár hajítás- nyira, miért tudják jobban értékesíteni a borokat ? >- És még egyet. Hogy az ügynöki kar, ha lelkiismeretes, milyen megbecsülhetetlen „közg izdasági tényező“, nekünk sem kell sokáig magyarázgatni. A munkát mindenkor megbecsültük s-'hogy ne tudnánk méltányolni azt a munkát, amely nekünk hasznot hajthat. Mi éppen az ügynöki karnak nem letörésére, de e fontos foglalkozás nívójának emelésére czéloztunk annak hirdetésével, hogy ne lehessen mindenki ügynök. Nem szabályrendeletileg, de bizony törvényhozásilag kellene megállapítani az ügynökök jogviszonyát és működési körét a kereskedelemben. Monopóliumot sem akarunk. Nagy félreértés egy odadobott mondatból azt olvasni ki, hogy 1—2 ügynökre gondoltunk egy ilyen nagy városban, mi másra nem czéloztunk, mint arra, hogy csak teljesen megbízható embereknek adassák ki ama „bizonyos ügynöki igazolvány.“ S olyan nagy ostobaság az, hogy per- i czentben legyen megállapítva az alkusz dij ? | Önnek lehet az, de a termelőknek nem. | Mert vegyük, ha nekem 100 hektoliter bo- i rom van, az ön által kívánt szabályrendelét I skálája szerint 25 forintot fizetek az eladás í közvetítéséért. De vájjon fog e akkor az I ügynök azzal törődni, ha a borkereskedő az ! én boromat akár 10 kr.-os árban veszi is | át. De ha ő is- érdekelve van, nem lesz az a sok egymásra Hezitálás, a bor árának mesterséges lenyomása, mert ha a törvény például 2 —2-5 ó/o-kot állapit még részére, az ügynök már csak a saját érdekében is rajta lesz, hogy a bor tisztességes, becsületes áron keljen el. így lehet csakis termelőt,' ügynököt a közös érdeknek s egymásra utaltságnak tudatára ébreszteni, egyébként az egyik fél mindig vesztes és ez a —- termelő. / És most befejezzük válaszunkat. Engedje meg tisztelt Gonda ur, hogy önhöz, ki „közgazdasági ismereteivel s fényes tudásá3 val“ oly magasan áll felettünk, mint földünk felett a Sirius, egy kérést intézünk. Hagyja reánk, hogy miről, kikről, mikor, hogyan írjunk, legyen meggyőződve, eszünk ágában sincs, hogy az egymásra utalt közgazda- sági tényezők között viszályt, torzsalkodást keltsünk. Ne fogja meg tehát a kést kezünkben, amikor mérges kelevény kivágására felemeljük. Jöjjön inkább segédkezzék, mert nem annyira nekünk, mint az ön által védelembe vett „ügynöki karnak“ van szüksége reá, hogy a fertőző -anyagtól idejekorán megtisztittassék. Egyesült erővel sokat tehetünk, de az nem sokat fog használni az ügynek, ha mázsás gorombaságokat csapkodunk egymás fejéhez . . . B. Községi tisztviselők szervezkedése. A most folyó társadalmi evoluezió mozgásba hozza a legkisebb atomot is, mindenki síkra száll vélt igazáért s követeli az őt megillető helyet, tudva azt, hogy a féregnek is éppeD oly joga van az élethez, mint a legtökéletesebb földi lénynek. A sok fizetést rendező mozgalom után a duna- földvári községi segéd- és kezelő-személyzet is mozgalmat indított a községi tisztviselők szervezkedése érdekében s ebből a czélból lelkes fölhívást intézett az ország összes községi segéd- és kezelő tisztviselőihez. A fölhiyás hangoztatja, hogy a községi segéd- és kezelő-személyzet fizetése nincsen arányban képzettségükkel és munkájukkal, a betegsegitésj a szabadságidő, a szolgálati viszony, az előléptetés és a nyugdij dolgában tarthatatlan állapotok vannak. A duna- földvári községi segéd- és kezelő személyzet éppen ezért a maga kebelében szervező-bizottságot alakitott, amely mindenekelőtt a községi segéd- és kezelő-személyzet erkölcsi támogatásáról óhajt biztosítékot szerezni $ ha látni fogja, hogy az érdekeltek fölkarolják az eszmét, országos szervező gyűlést szándékozik összehivni. A szervező-bizottság ezért fölkéri kartársait, hogy a mozga- galomhoz való csatlakozásukat jelentsék be s addig is, amig az országos szervezkedés ideje elérkezik, a maguk körében tegyenek meg mindent, . bogy minél több kartársat nyerjenek meg az eszmének. A bizottság azt reméli, hogy ha a községi segéd- és kezelőtisztviselők idejében bejelentik a mozgalomhoz való- csatlakozásukat, esetleg a jegyzői egyesülettel karöltve, már a jövő év januárjában összehívhatják az országos gyűlést. Lelkes fölhívásukat megküldték nekünk is s azt a szervező-bizottság nevében a következők írták alá: Bauer Károly elnök, Vastagh Ferencz jegyző, Abbay György, Gábriel Ferencz, Reiser Henrik, Balogh Ferencz, Kun Gyula, Sudár József, Vátzy Jenő , Gazdag Gyula, Schwartzkopf Antal,. Osatrich Lajos bizottsági tagok. Ezen pártolásra méltó mozgalomból kifolyólag vettük a következő felhívást: Tolnavármegye összes községi segéd- és kezelő-személyzetéhez! Kartársak! Dunaföldvár községben az összes községi segéd- és kezelő-személyzet egyesült, szervezkedett, édes mindnyájunk érdekében talpra állt ! Hozzátok szólunk,, rátok számítunk első sorban Tolnavármegye valamennyi községi segéd- és kezelő- szejnélyzete ! Mozgalmunk okát nem kell kürtöí- nünk, tudja azt úgyis a világ; koldusok vagyunk, nincs betegsegélyezésünk, nincs az iskolatáskák s 15 krajczártól kezdve kaphatók. Nagy raktár gyermek-harisnyákban és kötényekben *, M disz- és játékáru üzletében Szekszárd, Kaszinó-bazár. külsejű kis naplopó megmutatja az útirányt, hogy menjek csak mindig egyenesen. Tudomásul véve >a kapott felvilágosítást, betérek egy kávéházba egy arancicitü-ra, onnan a postahivatalija poste restante érkezett leve. leimet átvenni s minthogy még korai volt az idő, kibandukoltam a széles Ríva degli Schiavoni-ra, gyönyörködve a sok gondolában és vitorlásban. Tengerparti sétautamról a színház felé tartottam. Amint a Theatro Goldoni kapujához érek, elém áll az én kis napbarnitotta és ragyogó fekete hajú sihe- derem, akinek a létezéséről már el is feledkeztem s kéri ám az ő kalauzolásának a diját. El mosolyogtam magam. Kern annyira az arrogancziáját csodáltam, mint inkább a türelmét, hogy volt kedve engem elkísérni a kávéházig, ott megvárni,, onnan a postára, aztán végig bandukolni á hosszú tengerparton s mindenütt az egész utoh szépen a hátam mögött .húzódott meg, de a szinház előtt elémbe került, hogy díjazást Jkérhessen. Mosolyogva ajándékoztam meg pár soldo-val, amivel nagyim meg volt elégedve. Még másnapra is felajánlotta kalauzolását. A kis tolakodó . . .
