Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-10-06 / 41. szám
Szekszárd, II. évfolyam. 41. szám. Szombat, 1906. október 6. TOLNA VARMEGYE TÁRSADALMI, KÖZ1GAZGATASI ÉS GAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS Hl. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden szombaton. Kiadóhivatul: Báter-nyomda, Kaszinó- Bazár épület. ' Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Hirdetéseid legjutányonabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkeszti! t BODNÁR ISTVÁN. . Belmunkatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. ' I Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. EUŐpIZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., négyedévre 2 kor. 50 fllL NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik: 5 kor. Félszazadnál több elrepült már, — egy egész emberélet, de még mindég jut a'sóhajból, könnyből és a virágból néktek, ti nagyok, dicsők, halhatatlan hősök ! Magyarország minden magyarja ott van ma az aradi Golgothánál. Némán kezet fogunk, könny, koszorú ott marad, megyünk tovább munkánkra, s azt hisszük: mi hagytunk ott valamit, pedig' égő lelket hozunk el magunkkal, a hazaszeretet lobogó lelkét onnan hordjuk szerte . . . Boldog az a nemzet, a melynek ilyen dicső nagyjai vannak. A mártírok a hazaszeretet csodás apostolai: elnémult „nyelvük többet beszél minden —- szónál, kiomlott vérüktől kihajt a száraz bitófa s a honszerelem rózsája nyílik ki rajta, a nemzeti' érzés örök-szép virága . . . Jertek tehát menjünk. Tudás, tudomány összekapcsol egész világgal, de mint az ujabbkori példák is bizonyítják, az erős nemzeti érzés teremti a nemzetek nagyságát, vagyis az egységben rejlő nagy nemzeti erőt. Forrjunk tehát ott össze igaz érzéssel, hozzuk el onnan úgő vágyát a haladásnak, de ne feledjük el soha, hogy magyarok vagyunk. Honszerelemre tanítsatok ti aradi szentek, a többit, a mi kell a- nagysághoz és dicsőséghez, mint más nem-: zetek is cselekedték, igyekezünk majd megtanulni saját erőnkből, — önmagunktól . . .- B. Gazdasági életünk szervezete. Irta Kirchner József. Elgyengült és beteges gazdasági életünk injekcziót kapott! A föld- rnivelésügyi miniszter úr négy gazdasági tanintézetünket akadémiai rangra, emelte. Abban az általános fejlődési folyamatban, melyben ez idő szerint Magyarország gazdasági élete van, ezen reformnak a keresztülvitele nem képezheti azonban felső szakoktatás- ügyünk kérdéseinek tökéletes és teljes megoldását! Mert, a mint az alábbiakban ki fogjuk mutatni, ezzel a lépéssel mi csak anomáliákat szüntettünk meg, olyan mozgásokat, olyan működéseket kapcsoltunk ki, a melyek egymás ellenére dolgoztak. Ezzel a lépéssel az a probléma, hogy és miként vezessük be Magyarország legalsóbb néprétegeit az okszerű gazdálkodásba, miként termeljünk gazdasági szervezetünk működését irányitó szakerőket, még ma is megoldatlan, mint volt eddigelé. Legyen akár emberi szervezet, akár gazdasági szervezet, vagy valamely gépi konstrukczió, mind csak úgy képes működésbe jönni, ha létezik legelőször is egy erő, mely abban munkakifejtésre képes. A földben rejlő energiaerők a gazdasági szervezetet, a szélerő á szélmotort, a vizben rejlő energia erők a vizimotorokat, az elektromos erő a dynamó gépeket mozgató erők! De mondjuk, képes-e dynamógépmunkakifej'tésre, bármennyi elektromos erőt is vigyünk bele, ha egyszer a gép maga nincsen jól felépítve? Kell tehát, hogy a mozgató erőn kívül akár a szervezetben, akár a szerkezetekben minden úgy legyen felépítve, minden úgy legyen elrendezve, hogy az átadott erők munkakifejtésre képesek iegyenek! Minden egyes szegnek, a mechanizmus legkisebb részletének is. a helyén kell állania, rendeltetésének és hivatásának lennie! Az erőket átadó, az erőket közvetítő részek tökéletességén fordul meg akár a szervezetnek, akár a szerkezetnek tökéletes működése. Ebben az értelemben tökéletes szervezetnek mondhatjuk az emberi _TARCZA. OktóbeF 6-án, — »Édes apám, — mi baja van A jó nagyapának ? , Szeme könnyes és az arczán Olyan mély a bánat! Miért nézi azt a képet . . . Kik azok ott sorba ? Éppen olyan mind, miként, ha Édes apa. tíolna ! Jó nagyapa miért nézi, Mért siratja őket ? És ott, azok mért nem hagyják Mosolyogn: ötét f!« — — »»Gyere ide kicsi lányom, Nézd meg te is sorba', Soh'se láttál ennyi kedves Bácsit egy csoportba'! Ugy-e szépek ? Ugy-e milyen Bátran néznek erre ? . . ■ — Nini! mintha picziny szived Most gyorsabban verne! . Számláld csak rheg, hányán vannak ? — Ne félj kicsi lányom! — Mutasd sorba kis kezeddel, Ugy-e: Tizenhárom i . . . . . . Hagyjuk itt a jó nagyapát, Hadd nézzen még rájok, Édes —- fájó susog ássál Hadd szóljon hozzújok ! Jer, nézzünk szét kis kertünkben, Van-e még virága ? Talán tán, még fakaszt bimbót Bágyadt nap világa ? Keress össze a szebbekből Tizenhárom szálat, Édes anyád megsegíti Kötni bokrétának . . .«« ■— »Jó nagyapám! ide hoztam E koszorút néked, Szomorúan ne nézd olyan Soká azt a képet! Kis kertünknek tizenhárom Legszebbik virága, Én szedtem, s az édes anyám Fűzte bokrétába. Tűzd feléjök; — mindenik kap Belőle egy szálat, Áldja meg a jó Istenünk : Azt a Tizenhármat I SÁRKÖZI. Kökényre is jó a bor. Irta: Érsek Elek. (Folytatás és vége) Kinos vergődéssel mégis feltápászkod- ván s az árokparti szederinda és szerbtövis I emlékeivel gazdagon ellátott arczákkal folytatták útjokat egész a présház alatti hegyI lábig, hol a jó, pompás paprikás illata megkapó hatását el nem mulasztja s nem éppen egyenes lépteiket a vett szimat felé irány itják. — Ne-te ne! — mormogja magában Pista — ez a Hidai Miska koma a takács, meg a Kulláncs sógor, rendes állapotukban. — Adjon az Isten jó estét, nemzeies- nagy uram! Mán úgy látszik, hogy vagy eltévedtünk, vagy nem, de az bizonyos, hogy jó helyre jutottunk, ahogy azt a dolog mibenléte megmutatja a végin. — Nagyon jó helyre kerültetek, édes fiam Miska! El vagytok-e fáradva, szomjas vagy-ev iszol-e egy cseppet, édes fiam Miska ! Rettentő szomjasok vagyunk nem- zetes nagy uram! Ma is egész nap egy kis dolgot kerülgettünk volna, de hiába, nem akad. Aztán az ilyen szegénynek nincs módjában, hogy egy kis italhoz is hozzáférjen. Még a héten nem láttam egy csepp italt. Igaz-e Kulláncs pajtás? — Hát mán hogy ne volna jgaz! Azt. úgy is tudja mindenki. Az ilyen szegényeknek csak viz dukál. — A bizony édes fiam. Jó ital is az a viz nagyon. Attól még senki sem ment neki a falnak. Hanem hát a pofátokat hol szántottátok fel olyan czudarul ? — Könyörgöm alássan nemzetes uram,
